Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

1996. szeptember 28., szombat Színház UJ KELET Pregitze«- Fruzsina. Horváth László Attila Bede Fazekas Szabolcs Róbert Gábor és Tóth Károly Bemutató a Móricz Zsigmond Színházban szeptember 28-án A főpróbán készült felvételeket Racskó Tibor készítette, a művészekkel Palotai István beszél­getett mint ars poetica: annak ki­fejtése, hogy miért lett mű­vész. S akaratától függetle­nül ki kell derülni: milyen művész ő. Én ezt az előadást egy ki­csit a keleti, maláj orvosok operációs módszeréhez ha­sonlítanám. Az ember ez al­kalommal a saját kezével be­nyúl a testébe, és véresen ki­tépi azt a gócot, ami a legjob­ban megült. Azzal a magatar- tással, amellyel a műben Trepljov Ny ina elé rakja a lelőtt Sirályt: ez vagyok én. — Ebben a darabban elő­ször láthatja a nyíregyházi kö­zönség Önt a színpadon. — Medvegyenko szerepét már játszottam huszonhárom évvel ezelőtt. Érdekesség, hogy az apám is játszotta a Vígszínházban, amikor én hat—hét éves voltam. Akkor Ruttkai volt a főszereplő és Ajtay Andor a rendező. Én kórházban feküdtem, és rá­dión hallgattam a közvetítést. Mégis pontosan emlékszem mindenre. — Más lesz ez a mostani Medvegyenko —a mellőzött- lenézett férj —-, mint az Ön ál­tal huszonhárom évvel ezelőtt megformált „elődje” ? —Kellemetlenebb, erősza­kosabb, megvertebb, remény­telenebb. nyíltsisakosabb lesz. Mert a mostani változatból hiányzik a rokokó jelleg. Itt mindenki mindent tud, min­den a nyűt színen történik, és direkt kommunikációt folyta- j tunk a közönséggel. már egy más dimenzió: ami­kor a személyes sors, a csa­ládi élet összefonódik a poli­tikával. Amikor a politika személyes üggyé válik... ben­nem, Bethlen Gáborban .... ...Belebújok a szerepbe, és ha sikerül, feloldódom ben­ne... magyarán, Bethlen Gá­bor leszek... Irtózatosan ne­héz szerep... Eddig min­dig,mindent a szív, az érzel­mek irányából közelítettem meg. Ez most és itt lehetet­len. Ezt az embert nem az ér­zelmek motiválják, hanem a rideg logika. Tehát égetően új , de csodálatos feladat ! Nagyon jól érzem magam a bőrömben... Rajhona Ádám (rendező): K Foto: Harascsák A — Erdélyi vagyok. Minden, ami a földkerekség eme darab­kájával kapcsolatban van, meg­érint... Móricz Erdély trilógiáját még gyerekkoromban szamizdat- ként olvastam... Munka közben jöttem rá, hogy milyen mérhe­tetlenül sokat segített a múltam. Az erdélyi múltam, a gyermek­korom. Az egész anyag roko­nom testben, lélekben... lehet az is, hogy én magam is ebből a „rokonanyagból” gyúrat- tam... A nyelvezet — némi móriczi segédlettel — szintén az enyém, a miénk. Ez egy soha nem létezett és nem is létező nyelv. Báthory Gábor sorsa és jel­leme lenyűgöz. Egyszerre Caligula és politikai zseni, aki három év alatt ellobban... Mindig érdekelt a zsenik vilá­ga­Megálmodtam az előadást. Előre. Otthon. Persze, hogy egészen más lett. Ettől azon­ban egyáltalán nem rosszabb. Jobb... Elolvastam a darabot, majd letettem. Megint felvettem, el­olvastam újfent, ésnem tudtam, hogy mi a baj... Aztán rájöttem. A hiba bennem van. Tudatosan nem foglaltam állást senki mel­lett a darabban. Gondoltam, majd a néző eldönti magában ezt a kérdést... De az anyag el­lenállt. Nekem is választanom kellett, kinek az igazságával tudok azonosulni. A munka során aztán egyértelmű lett: Báthory-párti vagyok. Nagyon szeretem a nyíregy­házi színészeket, a színházat. Amikor ide jöttem, a világon senkit sem ismertem szemé­lyesen, és most már örömmel jelenthetem, hogy baráti, em­beri viszonyok is kialakultak köztem és a társulat számos tagja között. Ez egy nagyon „jóindulatú”színház. Remek műhely, kiváló mesterekkel ! Ha lehet, ha hívnak, boldogan jövök . Akármikor! Horváth László Attila: — Ha a tévében politikáról van szó, az ember verbális szin­ten — úgy-ahogy — megérti, amiről beszélnek... Ez azonban Ián két szerző műveinek kell mindig ott lenni: Shakespeare- ének és Csehovénak. Most volt hatalmam arra, hogy olyan szí­nészeket verbuváljak, akik el is tudják játszani a főbb szerepe­ket. Aki pedig képes eljátszani Shakespeare-t és Csehovot, az az összes többi szereppel is bol­dogul. Egyébként ebben az évadban három olyan darabot is rendezek, amire titkon húsz— huszonöt éve készültem. Nem is hittem, hogy ez így összejöhet. — Sokat vitatkoztak már ar­ról— maga Csehov is összekü­lönbözött ezen Sztanyiszlávsz- kijjal —, hogy a drámái komé­diák-e inkább vagy tragédiák... Az Ön interpretációjában me­lyik műfajhoz áll közelebb a Si­rály? — Minden darabot el lehet játszani vice-versa. Ez a Sirály — legalábbis néhány nappal a bemutató előtt — lényegesen mulatságosabb, mint arra számí­tani lehet. Ezt nem azért mon­dom, hogy jöjjön a közönség, hiszen akkor is jön, ha az elő­adás poétikus és melankolikus. Talán azért alakult így a játék, mert a művésziét négyfajta ős­típusáról és a nem művészek ehhez való viszonyáról van szó a drámában, s erről a mi isme­reteink tüzetesebbek. így több­ször előtérbe kerül a groteszk, ironikus látásmód. —Azért nyilván vannak olyan pontok is, ahol tragédiábaforul a történet. Elég arra utalnunk, hogy öngyilkossággal végző­dik... — Ha jobban meggondoljuk: Csehov happy endet írt. Ezt úgy értem, hogy úgy szokta elren­dezni a szereplői sorsát, ahogy az nekik a legjobb. Az életben is ugyanígy jutnak nyugvópont­ra a dolgok. Mindenkinek asze­rint fordul a sorsa, hogy mennyi neki elrendelt küldetést végzett el vagy képes elvégezni, illetve mennyit tévedett. Kivéve a na­gyon diktatórikus korokat, ami­kor az ember a sorsát kevésbé tudja irányítani. Az isteni adott­ság kevés, ha nem párosul meg­szenvedett élményekkel. — Szándékosan tűzte a pre­mier időpontját ez év októberé­re? Hiszen száz éve éppen októ­berben mutatták be először a darabot. Akkor olyan bukást hozott, hogy Csehov elszökött a második felvonásról. — Nem gondoltam az évfor­dulóra. Félek, hogy Csehov mondandóját ma is nehéz be- és elfogadni. Ő arcátlanul őszinte és vakmerő. S az előadás összes résztvevőjében is meg kell len­ni annak az elszántságnak, hogy most a hitvallását és az összes titkát mások elé tárja. A Sirály a rendező számára sem lehet más, Gyüre Ágnes (Új Kelet) Az első kamarabemutató az idei évadban a Móricz Zsig­mond Színházban október 4- én lesz. Csehov: Sirály című színművét láthatjuk Verebes István rendezésében. Előze­tesként néhány információt kértünk az előadásról a direk­tor úrtól. — Sokan emlékezhetnek még a ’94—’95-ös évadbeli Három nővér rendezésére. Mi készteti Önt arra, hogy két év múltán visszatérjen Csehov- hoz? —Nem visszatértem rá, ha­nem el se tértem tőle. Szerin­tem egy igazi rendező aszta­Verebes István, rendező A C y * A Sirály, mint hitvallási lehetőség Az arcátlanul őszinte Csehov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom