Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-16 / 216. szám
UJ KELET Gyermekek 1996. szeptember 16., hétfő 9 Ladikon az öreg Túron A nomádok halászlét is főztek Mese — csak a kicsinyeknek Háború! Berki Antal (Új Kelet) A katonai sátor nehezen bírta az állandó esőt. Beázott rendesen. Húsz gyerek feküdt a sátorban, de nem estek kétségbe a váratlan égi áldástól. A még alvókat felköltötték, összehordták a cuccokat egy helyre, és nagyokat nevettek a kitartóan csordogáló esővíz látványán. Amúgy is hajnalodon már, nem volt messze a tényleges ébresztő ideje. Rendbe rakták a száraz részeket, edényeket raktak a vízfolyások alá, és ki-ki tette megszokott dolgát. Reggeli után az eső is elállt, nem zavarta tovább a napi tevékenységet. Nem akármire készülődtek a gyerekek, kenutúrára indultak az „öreg” Túron. Ez már a táborozás ötödik napja volt. Ami eddig történt velük, az városi gyerek számára igazi újdonságot jelentett. Egyik sem ivott még soha frissen fejt tehéntejet, most meg is fejhették a teheneket. Sütöttek lángost, vetettek vályogot, és fociztak a sonkádi pályán. Most izgatottan várták az indulást. A hatalmas csónakokat teherautó vitte a kölesei Túrpartra. A gyerekek úszómellényt kaptak, és elhelyezkedtek a csónakokban. Mindenhová jutott egy felnőtt. És a karaván elindult. A kanyargós folyócska mesebeli látványt nyújtott a túrázóknak. Soha nem látott növények, vízbe nyúló ágak, amik között igazi navigációs bravúr volt továbbevezni. Korhadt fahi- dak, olyan alacsonyan, hogy a kenukban le kellett Az ember rohan, az ember ideges. Hajtja az időt és úgy tereli maga előtt az életét, mint egy eszeveszett csordás a teheneket. Még ennyit, na még annyit, akkor ezt, de ha esetleg ezen felül, akkor talán még arra is... Ismerős jelenség. Aztán az ember hazamegy. Pihenni szeretne, de nem tud. Hajtja szívét a robot, a nyolc kávé és a három doboz Szimfónia. Aztán az ember csak eldől. Szívinfarktus. Aztán, ha szerencséje van, rájön, hogy az élete annyira célirányos volt, hogy attól lett már szinte céltalan. Az hasalni. A bátrabbak átvették az evezést. Gyorsan haladt a kis csapat. Békák, halak, siklók és egyéb vízinépek kísérték őket útjukon. Az idő is mintha megemberelte volna magát, ha nem is sütött ki a nap, de legalább az eső nem esett. Amúgy is volt részük benne bőven. Szinte egész héten zuhogott, de a friss élmények elnyomták a kellemetlen időjárás okozta bajokat. A nyaralás, még ebben a zimankósra sikeredett augusztusi hétben is jól sikerült. A csónakok kitartóan haladtak előre. Már látták a vízimalmot. A túra Túristvándiig tartott. A kikötés után nekiláttak megfőzni az ebédet. Az összes gyerek ott szorgoskodott a bogrács körül. Hatalmas kondérban főtt a tiszai halászlé. Már félkész állapotában is csodálatos illatot árasztott. A jó étvággyal elfogyasztott ebéd után eltakarították a táplálkozás nyomait, mosogatás, a táborhely kitakarítása és indulás vissza Fülesdre. Estére még egy program várt rájuk, a minden esti diszkó. Nem olyan igazi, csak amolyan tábori. Kezdetleges eszközökkel, de mégis hangulatosan. Aztán már csak a takarodó. Sokáig nem jött álom a gyerekszemekre, pedig fáradt volt mindenki, de a csónaktúra, az új ismeretek élménye senkit nem hagyott elaludni. A sötétben itt is, ott is izgatott gyerekhangok tárgyalták a nap eseményeit, aztán elcsendesedett minden. A fülesdi nomádtábor ötödik napja véget ért. élet nem tárgyak megszerzéséből áll. Az élet szerves része, hogy fiam szemébe nézhessek akár többször is naponta. Az az élet, ha hagyok időt magamat szeretni, hogy képes legyek rá én is. Csendesen, tisztán, akár szótlanul... Jussom kell hogy legyen: gyermekemet elindulni látni az életben, és neki is jussa emlékeznie rám. Jussom van ennyi halhatatlansághoz... Jussunk van egymáshoz, Egyik reggel Krókusz megjelenik a Sárkányok Birodalmában egy fehér zászlóval és azt mondja a királynak: — Hallgasd meg a javaslatomat! Ahelyett, hogy háborúznánk, rendezzünk a Mesélő Erdő és a Sárkányok Birodalmának lakói között egy kötélhúzó versenyt. Ott azután kiderül, hogy ki az erősebb. És legalább nem lennének sebesültjeink. — Ez aztán okos ötlet! — örvendezik a sárkány király. — Még akkor is, ha te találtad ki. Én se mondhattam volna jobbat. Krókusz megkönnyebbülten belecsap a király tenyerébe, és elégedetten hazamegy. Délután már mindkét táborban nagy az izgalom. Először kijelölik a mező középpontját, azután a csapatok felsorakoznak és elfoglalják helyüket. Az egyik oldalon a Sárkányok Birodalmának serege gyűlt össze, élén az öreg sárkánykirállyal. — Elkészültetek?—kérdezi tőle Krókusz, mielőtt jelt ad a kezdésre., — Az igazat megvallva, nem bánnám, ha elmaradna ez az egész — dörmögi a sárkánykirály. — Öreg vagyok én már ehhez. Egy hete le sem hunytam a szemem a hadsereg kiképzése miatt. — Az semmi! A múlt héten gyakorlatozás közben egy egész órán át a nedves földön kellett feküdnöm. Gondolhatod... még mindig fájnak a csontjaim—panaszkodik Krókusz is. hogy épülhessünk és építhessünk. Hogy apa és gyermeke maradhassunk! Hogy a család ne csak terhek hordozója, ne csak a társadalom villámhárítója legyen, hanem oka az örömnek, helye az ünnepeknek. Mert igenis jogunk van önmagunkhoz is. Hogy újra megtanuljunk beszélgetni egymással. Mert igenis jogunk van önmagunkhoz, életünkhöz, mert nem irányíthat mindent mindenki más... Hogy egymás szemét keressük és feloldódjunk benne, mert itt, e Földön nincs más feloldozás... — Szamárság, de most már nincs visszaút — sóhajt a sárkánykirály. — Igen, már túl késő — helyesel Krókusz is, aztán elkiáltja magát: — Felkészülni! Vigyázz! Rajt! Győzzön a jobbik! A két sereg teljes erővel nekigyürkőzik a kötélnek. Húzzák, rángatják, sikertelenül. Egyik fél sem mozdul eh a helyéről! Nem lesz nyertes? Nem lesz vesztes? Ebben a pillanatban Zörgőfű, az éjszín tündér jelenik meg a mező fölött, de senki sem veszi észre. A zsebéből elővesz egy csillogó gyémántot, és a nap felé tartja. — A Nagy Csodatündér megtiltotta, hogy beavatkozzam. Azt mondta, csak vigyázzak a rendre. Éppen azt csinálom — motyogja maga elé, miközben a fénysugarat a kötél közepére irányítja. Biztosan ti is kitaláltátok, hogy mi történt: a kötél elszakadt, és a kötélhúzók lehuppantak a földre. Az egyik csapat balra, a másik jobbra. De olyan robajjal, hogy azt sok mérföldről is hallani lehetett. Krókusz és a sárkánykirály tanácstalanul pislog körbe. Hogyan szakadt el a kötél? Először Krókusz hangja tér vissza: — Ez van! — mondja, mert jobb nem jut az eszébe. — Ez van — ismétli a sárkánykirály, mint a visszhang. — Döntetlen? — Igen, döntetlen! Krókusz, miközben a sereghez fordul, arra gondol, hogy ez a sárkánykirály tulajdonképKozma Ibolya (Új Kelet) Sok első osztályos gyerek most gyakorolja, tanulja az írásolvasás tudományát. Egy-egy könyv olvasása közben bizonyára nem is jut eszükbe, hogy valaha még nem is léteztek betűk. Aztán ugyan megalkották őket, de csak nagyon kevesen ismerhették meg ezeket. A középkor elején csak a papok tudtak ími- olvasni, illetve pár gazdag ember, akiknek volt pénzük házitanítót fogadni gyermekeik mellé. A többiek képekről, festményekről olvastak. A fontos, emlékezetes eseményeket már az ősemberek is lerajzolták, illetve kőbe vésték. Olyan figurákat találtak ki, amelyekből ráismertek pen egész rendes fickó. Odakiált a Mesélő Erdő döbbent csapatának: —Téljetek már magatokhoz! A végeredmény döntetlen, s ez a fontos. A becsületünket megmentettük. Menjetek és rázzatok kezet az ellenféllel. — Krókusz ezután barátságosan a sárkánykirályhoz fordul: — Látogassatok meg minket a törpefaluban. Egy pohár mézédes bor mellett mindent megbeszélhetünk, és közelebbről megismerhetjük egymást. Úgy vélem, nagyjából egyidősek vagyunk. Melyik évszázadban is születtél? Hamarosan önfeledt beszélgetésbe merülnek. A Mesélő Erdő és a Sárkányok Birodalmának lakói lassacskán más szemmel nézik egymást. Egyre több beszélgető kis csoport alakul. Láthatóan elégedettek a verseny végeredményével. — A dolgok szerencsés alakulását közösen kellene megünnepelni! — hallani mind gyakrabban. Mit csinál eközben Zörgőfű, akinek mindez köszönhető? Észrevétlenül eltávozott a harcmezőről, és királynőjének, a Nagy Csodatündémek korho- lását hallgatja: — Zörgőfű, Zörgőfű! Miért nem hallgattál rám? — De Felség! Csak azt tettem, amit parancsoltál. Vigyáztam a rendre. Úgy cselekedtem, hogy se nyertes, se vesztes ne legyen. — Tulajdonképpen igazad van. Hiszen mindenki elégedett... — enyhül meg a Nagy Csodatündér. a tartalomra. Rengeteg fáradságba és időbe telt, amíg le tudta rajzolni, amit el akart mondani. Egyes népek különböző figurákhoz állandó jelentést vagy egy hangzót kapcsoltak. Ilyen volt az egyipomiak írása, a képírás. Az idő múlásával egyre több lett a papírra, azaz a kőbe vésni való, s a bonyolultabb ismeretek rögzítése egyre nehezebb lett. A formákat egyre jobban leegyszerűsítették. Úgy ötezer évvel ezelőtt már egyáltalán nem hasonlítottak az eredeti rajzocskákra. Az ék alakú jelek előbb szavakat, majd szótagokat jelöltek. Az ókori Föníciában forradalmasították az írást. Ahelyett, hogy minden tárgynak, cselekvésnek más jelet adtak volna, a A természetért —az emberért Kozma Ibolya (Új Kelet) A Felső-Tisza Alapítvány környezeti nevelés témában továbbképzést szervez óvodapedagógusoknak szeptember 24. és október 19. között Nyíregyházán, a Hősök tere 9. szám alatt, a második emeleten (a régi irodaházban). Az előadások alkalmával—többek között — a lakótelepi óvoda lehetőségeiről, a bátonyterenyei Tölgyfa óvoda munkájáról és a szolnoki Tisza Klub nevelési programjáról hallhatnak beszámolókat. Az alapítvány környezetés természetvédelemmel foglalkozik. Fő tevékenysége a gyakorlati természetvédelem, lakossági akciók, ismeretterjesztés, kutatás. Emellett a környezeti nevelés, melyet eddig kísérleti jelleggel egy nyíregyházi óvodában végeztek. Fontosnak tartják a még fogékony, rugalmasan gondolkodó gyermek szemlélet- formálását. Nevelésüket már óvodás korban érdemes és kell elkezdeni. Gondolkodásukban még érzelmi alapon, de már az alapvető összefüggések magyarázatával kialakítható az a viselkedésmód, amellyel az emberi környezet, élővilágunk állapota megőrizhető, javítható. Három éve indították el a „Zöld Óvoda” kísérleti programot, mely során játékos formában a legkisebbek megismerkedtek mindennapi életük valós problémáival. A foglalkozások alkalmával a gyerekek sokat sétáltak az erdőben, ismerkedtek a leggyakrabban látható állat- és növényfajokkal. Tanulták a természetben való viselkedés szabályait, és tapasztalták a felelőtlen emberi magatartás következményeit, melyekre a megoldást maguk keresték meg. Ezek a gyerekek ma iskolások. Az alapítvány munkatársai több intézményből kapnak jelzéseket, hogy mások is csatlakoznának a környezetvédelmi programhoz, készek konzultáción részt venni a szakmai továbbképzés érdekében. A továbbképzésre önkormányzati és minisztériumi támogatást kaptak, ezért a részvétel ingyenes. Jelentkezni az alapítvány irodájában lehet: Nyíregyháza. Hősök tere 9. n/239. Telefon: 42/407-457. ábécéig beszédhangokhoz igazodtak: minden hangnak más-más írásjegyet találtak ki, ahogy ma is tesszük. Például a méz szót azelőtt egyetlen ábra fejezte ki, a rovaré, amely viszont nemcsak mézet és méhet jelentett. Ma három betű kombinációja: M, É, Z, s ezt semmivel sem lehet összekeverni. A föníciaiaknak köszönhető, hogy ez az egész világon elteijedt. Fontos volt, hiszen körülbelül húsz írásjeggyel (ennyi betű volt az első ábécében) bármilyen szót le sem lehetett írni. A föníciaiak írásjegyeiből származik a világ összes ábécéje. Kivételek természetesen vannak. Kínában és Japánban még ma is alkalmazzák a képírást. Az oldalt szerkesztette: Kozma Ibolya Fotó: Racskó Tibor A betűvéséstől az Csak így Palotai István tárcája
