Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. szeptember 12., csütörtök 5 Az oldalt Irta: Sikli Tímea Búcsúnaptár Bár a nagybúcsúk sora a szeptember nyolcadikai, „Az Istenszülő születésének bú­csújával” véget ért, lesz még alkalom arra, hogy a hívők felkeressék a közismert kegy­helyet. Szeptember 15.: a Szent­kereszt felmagasztalásá- nak búcsúja (cigánybúcsú, melyen elsősorban a hodászi és kántorjánosi cigányok vesznek részt. Október 6.: az Istenszülő oltalmának búcsúja November 10.: Szent Mi­hály főangyal búcsúja November 24.: az Istenszülő templomba vezetésének búcsúja A búcsúk miserendje a következő: 6 óra: szent liturgia 7 óra: utrenye (reggeli Is­tentisztelet) 8 óra: szent litiurgia (diák­mise) 10 óra: ünnepi liturgia és körmenet 12 óra: Paraklisz (isten­szülő dicsérete) Később kezdődött a tanév Az Istenszülő születésének búcsúja Most kevesebben Csurrant-cseppent egy kis pluszpénz tak az iskolára nézve. Az önkor­mányzattól a költségvetésen kí­vül kaptunk hétszázötvenezer forintot, amiből át tudtunk fes­tetni minden helyiséget, el tud­tuk végeztetni a szükséges kar­bantartási munkálatokat. A ki­esés azonban még anélkül pótol­ható, hogy ez a téli vagy tavaszi szünetek rovására menne. Az alaptanterv lehetőséget ad tíz olyan nap kihasználására, amikor a pedagógusok továbbképzésen, megbeszélésen vehetnek részt, és ez idő alatt egy-egy napra szü­netel az oktatás. Ezt mi úgy old­juk meg, hogy esetleges tanács­kozásainkat délutánonként tart­juk, így a felhasználható tíz nap­ból ötön az első hét kiesését pó­toljuk majd. A téli szünet decem­ber huszonegyediké és január hatodika, a tavaszi szünet pedig március huszonhetedike és ápri­lis negyediké között lesz. A tan­év hivatalosan június tizenhar­madikán ér véget. Óriási segítséget jelentett min­den családnak, hogy a kisdiákok után állampolgári jogon járó ki- lencszáz forintos támogatást az önkonnányzat megpótolta, és így a tankönyveket térítésmentesen osztottuk szét. Az ez évi tanterv­ben nincs különösebb változás a korábbiakhoz képest. Már jó né­hány éve bevált fonna, hogy har­madik osztálytól kötelező idegen nyelvként angolul tanulnak a gye­rekek. Az első év végén jegyeket még nem kapnak, csak szavakkal értékeljük a nyelvtudást. Bár hidegen és csípősen fújt a szeptemberi szél, az óvoda udvara mégis pillanatok alatt benépe­sült. Sapkába és kabátba öltözött apróságok roha­mozták meg a mászóká- kat, telepedtek a homo­kozó szélére. Számukra még legfontosabb a já­ték, melynek segítségé­vel fokozatosan megis­merhetik a világot. — Az óvodába ez év szep­temberétől nyolcvanöt gyere­ket írattak be a szülők — kezdte Oszlávszki Józsefné vezető óvónő, miközben vé­gigjárjuk a csoportszobákat. — Három csoport indult, elég magas létszámmal. A korábbi években négy csapatba osztot­tuk el a gyerekeket, s az talán szerencsésebb megoldás volt. Ám egyet közülük megszün­tettek, bár a megfelelő képzett­ségű személyzeti gárda a mai napig is együtt van. Hat óvónő foglalkozik az apróságokkal. — Ha jól tudom, az élet az óvodában is csak szeptember kilencedikén indult be. — Igen, hiszen a nagy kon­ferencia ránk is rótt ki bizo­nyos feladatokat. Száznyolc­van ember étkeztetéséről kel­lett gondoskodnunk.-— Térjünk vissza az óvodá­hoz. A nyári szünet alatt el­végezték a szükséges nagyta­karítást, felújítást? — Elvégeztük, és ebben jelentős szerepe volt a már em­lített konferenciának is. Az ön- kormányzat segítségével most olyan nagy mértékű tatarozás­ra volt lehetőségünk, amilyen­re talán még soha. Bár festetni és új függönyöket vásárolni mindenképpen kellett volna, de sikerült megcsináltatnunk a tönkrement szennyvízelvezető rendszert is, és a csoportszo­bákba végre felrakattuk a lambériát. A felújítás egy­millió-négyszázezer forintba került. —Hány gyerek került át in­nen az iskolába? — Huszonkilencen kezd­ték meg az első osztályt, de a helyükre azóta már jöttek újak. Folyamatos a beiratás. Ez a hét a szoktatás hete, amikor a kiscsoportosok is­merkedni kezdenek a közös­séggel. Ilyenkor még elég sok szülő is segíti a munkánkat, hiszen van olyan gyerek, aki kifejezetten igényli, hogy egy ideig az édesanyja még a jó pajtások ellenére is mellette maradjon. Persze akadnak olyan lurkók is, akik már ér­kezés után bevetik magukat a csoportszobába, és nem ér­dekli különösebben őket, hogy csak órák múlva jönnak újra értük. A három—négy éveseket még teljesen leköti a játék, velük csak ilyen for­mában lehet megértetni a dol­gokat. Ezért a kiscsoportban még egyáltalán nincsenek kötött foglalkozások. Közép­sőben már fokozatosan meg kell felelniük a gyerekeknek bizonyos elvárásoknak. A nagycsoport talán a legkötöt- tebb — bár itt is az idő jó ré­szét a játék teszi ki —, több a céltudatos foglalkozás, de — a tapasztalatok szerint — ez­által könnyebb beilleszkedni­ük az iskolába. A folyoson felberreg az iskolacsengő, s a diáksereg vidá­man kacarászva tódul ki a tantermekből. Az első osztá­lyosok azonban még nem igazán tudnak mit kezdeni ma­gukkal. Tétován álldogálnak a terem előtt, szokatlan és új még nekik minden. Első napjukat töltik az iskolában. Volt, aki örömmel lépte át reggel a küszöböt és hamar beillesz­kedett társai közé, de akadtak olyanok is, akiknél még bi­zony eltört a mécses a szülőktől való búcsúzáskor. Tamás Elzát és Szahajda Ákost látszólag nem nagyon vi­selte meg az iskola. Élmények­kel telve, egymás szavába vág­va mesélnek. Szavaikból kiszűr­ve, most még nagyon tetszik nekik az első osztály, különösen a szép, színes könyvek. Felada­tot is kaptak már, mindenkinek be kellett rajzos formában mu­tatni a szüleit, testvéreit. Míg Elzát a verstanulás kötötte le, Ákos szívesebben „barangolna” már a számok világában. Az iskolának azonban a most kezdő harmincnégy hat—hét éves gyereken kívül még közel kétszázkilencven tanulója van. Róluk és az évkezdésről Nagy György iskolaigazgató beszélt. — A tanév a szokásosnál ki­csit később, szeptember kilence­dikén indult meg, de azért a szo­kásos első napi köszöntés most sem maradt el. Az első osztályo­sokat kis csomaggal vártuk, ami­be néhány szem édesség mellé egy színes üzenőfüzetet és egy órarendet is beletettünk. így pró­báljuk meg általában feloldani a kezdeti feszültségeket. Az évkez­dés késésének oka az volt, hogy a szeptember 2—4. között meg­rendezett zarándokkonferencia ideje alatt intézetünk adott helyet az elsőadásoknak, tanácskozá­soknak. Ennek a néhány napnak tagadhatatlanul nagy előnyei vol­A kegyhelyeket látogatók egyik legnagyobb ünnepét már hosszú évek óta szeptember nyolcadika, az Is­tenszülő születésének búcsúja jelenti. Arról, hogy az idén milyen volt ez a búcsú, Mosolygó Marcell plé­bánost kérdeztük. — Az idén feltűnően keve­sen voltunk, mindössze öt­ezer zarándok gyűlt össze az oltár előtt. Ezt azonban a rossz időjárás mellett annak is tulajdonítottuk, hogy au­gusztusban a nagy zarándok­laton nagyon sok egyházkö­zösség vett részt. Az ünnep előestéjén a temetői paraszt­ász után az ifjúsági hittano- sok előadásában megtekint­hettük A tékozló fiú című rockoperát. Az ünnepi litur­gián részt vett Tor gyón József és Lezsák Sándor is. A most következő néhány sort dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüs­pök ünnepi beszédéből emel­tük ki. — „Hordozni Krisztust. Nem csak magunknak, má­soknak is erre van szüksé­ge. Vigyük az emberekhez Krisztust. Mi, akik a szent keresztségben Krisztust magunkra öltöttük, mindig visszük őt... Az életben elő­rehaladni, lélekben zarán­dokolni vagy búcsújárásban Máriapócsra jönni mindig ennyit jelent: növekedni, gazdagodni Krisztusban. Aki idejön, az kap valamit, amit máshol nem talál. A kegy­hely azért a kegyelem helye, mert itt különösebben érez­zük meg azt, amivel az Isten körülvesz, megkörnyékez bennünket. Itt eltelik lelkünk szelídséggel, jósággal, imád­sággal, énekkel. Itt figyelme­sek vagyunk egymás iránt, itt tudjuk, hogy testvérnek te­remtett az Isten. Máriapócs, a 300 éves kegyhely így jelenti mindig a Krisztust kereső és megta­láló ember zarándoklatát. Máriapócs így szolgálja azt, hogy akiket gyermekeinek teremtett az Isten, azokat mindig megerősíti, hogy megtalálják embertársaikat, és így legyenek, mint Mária Erzsébet számára, mint a könnyező Szűzanya a mi szá­munkra, mint az Isten Anyja az egész világ számára, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, a Megváltó, legyenek az egész világ számára áldás és kegye­lem az Atyától, a Fiúnak ál­dozata által a Szentlélek ere­jével”. Máriapócs Hírek Zongorahangverseny lesz szeptember 14-én délután fél öttől a művelődési házban. A hangversenyt a tavalyi évben zongoratanulmányaikat meg­kezdett általános iskolás diá­kok adják majd. A koncert után, ugyancsak a művelődési házban tartják a zongora és a furulya szakos felvételi vizs­gát/. Ötéves születésnapját ün­nepli szeptember 14-én a Csöpp színház. Az évforduló tiszteletére az általános isko­lás és gimnazista színészpa­lánták bemutatóelőadáson Adrian Mol kalandjait mutat­ják be a közönségnek. Immár több éves hagyo­mány, hogy szombaton déle­lőttönként a művelődési ház­ban fazekasműhelyben gyűl­nek össze a kézművesség sze­relmesei. A foglalkozásokon a résztvevők a mesterség apró titkaival ismerkedhetnek meg. Jótékonysági estet rendez a kegytemplomban a város önkormányzata az első köny- nyezés évfordulójának tiszte­letére szeptember 28-án este hat órától. Az est bevételét a szervezők teljes egészében a beteg gyerekek gyógyítására ajánlották fel. Az összejöve­telen neves művészek szóra­koztatják majd a közönséget. A jótékonysági est fővédnö­ke Göncz Arpádné, a köztár­sasági elnök felesége, védnö­ke pedig dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök és dr. Zilahi József a megyei közgyűlés elnöke lesz. Kiállítás nyílt az általános iskola aulájában és a Városi Galériában. A tárlatokon Ko­misszár János és Köbli Attila festőművészek képeit, vala­mint Makrai Zsuzsa tűzzo­máncművész munkáit tekint­hetik meg az érdeklődők min­dennap reggel nyolctól dél­után négy óráig. Nem kellett fizetni a könyvekért

Next

/
Oldalképek
Tartalom