Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-10 / 211. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. szeptember 10., kedd 3 Bűncselekmények, balesetek Célpontok az autók Iskolavezetők nyilatkoznak Tanévkezdés — reményekkel FTTTTír ,*» •$% Az illusztrációt Csonka Róbert készítette Fullajtár András (Új Kelet) A hétvégén történt bűncse­lekmények között szép szám­mal akadtak olyanok, melyek­nek különféle gépkocsik vol­tak a főszereplői. A „szokásos” feltörések és kifosztások mel­lett több járgány „gazdát is cse­rélt”. Legnagyobb veszélyben továbbra is a megyeszékhelyen parkoló járművek vannak, de vidéken is előfordul egy-két eset. Mindemellett balesetek is előfordultak megyénk útjain, emiatt bőven akadt dolga a mentőknek is, mert jó néhány súlyos sérültet kellett kórház­ba szállítaniuk. A karambolok, balesetek elsődleges oka ittas vezetés és figyelmetlenség volt. A Vasvári Pál utcán a tolva­jokat az sem zavarta, hogy a kiszemelt EVR-746 forgalmi rendszámú Lada 2107 típusú személygékocsi a tulajdonos lakásának ablaka alatt parkolt. A félmillió forint értékű autót ismeretlen tettesek szép csend­ben ellopták. Hasonló eset tör­tént szombat reggelre a Faze­kas János téren is. Az AFY- 902 rendszámú BMW-jét szin­tén a gazda háza elől vitték el. A kár itt is 500 ezer forint. Ala­posan pórul járt egy vállalko­zó is. Arra fizetett rá, hogy a kétmillió forint értékű Merce­des kisteherautóját Ajakon, a Jókai úton nyitva felejtette, sőt, még az indítókulcs is benne maradt. így nem volt nehéz Balkányban, az Újhelyi ta­nya 12. számú ház előtt egy 27 éves érpataki férfi ittas ál­lapotban közlekedett kerék­párjával szombat délután, amikor hirtelen gondolt egyet, és egy vele azonos irányban szabályosan közle­kedő autó elé hajtott. A sze­mélygépkocsi hiába féke­zett, a biciklissel az ütközést nem tudta elkerülni. A fia­talember a helyszínen életét vesztette... Ittasság és abból adódó fi­gyelmetlenség okozta annak a 34 éves nyírpazonyi férfi­nak a súlyos balesetét, aki szombat délután az Újfehér- tó és Téglás közötti útszaka­szon úgy vezette Trabantját, hogy előtte alaposan felön­A megyeszékhely nagyon megyei épületének folyo­sóján egy középkorú hölgy bo­rult zokogva a félje (?) vállá­ra, s míg elhaladtam mellettük, tisztán hallhattam fájdalmas ki- fakadását: — Nem szabad be­csületesen élni! E röpke jelenet mélységesen megfogott. Nem ismerem a le­futó könnyek, a hatalmas görcs okát, de tény, hogy a látottak hatásától sokáig nem szabadul­hattam. Napokig visszacsen­gett fülemben, szegénynek minden keserűsége, elfojtott si­kolya, az amit mondott, és aho­gyan mondta. Nem szabad becsületesen élni?! Honnan ekétségbeesés, e mindent elutasító élettapasz­talat? Ennyire igaztalanok let­tek volna vele, ennyire meg­bánthatták? De kik és miért? Vagy mindez nem volt több, mint pusztán női szeszély, az öntelt önérzet túlcsordulása, a sértődékenység sikeres színjá­dolga a kocsitolvajnak, ki­használta a felkínált lehetősé­get, és az EGE-210 rendszá­mú fehér színű Mercivel elhaj­tott. Egyelőre bottal üthetik a tolvaj és a kocsi nyomát. Nyír­egyházán, a Garibaldi utcából egy Ladát akart elkötni vala­ki, de a tolvaj csak a gyújtás­kapcsoló megrongálásáig ju­tott el. Kocsifeltörésekben sem szerénykedtek a zsiványok. Rekordszámú autót fosztottak meg belső értékeitől. A leg­több esetben maguk a tulajdo­nosok „kínálják” fel járműve­iket a portyázóknak, mert jól látható helyen hagyják a dip­lomatatáskát, a rádiótelefont, .vagy más értéket. íme néhány eset a sok közül. A megyei kórház melletti parkolóban egy Ladából diplomatatáskát, iratokat és készpénzt vittek el. A Lengyel utcában Mitsu­bishi mikrobuszt törtek fel egy benne felejtett mobiltele­fon miatt. A Nyírfa Aruház melletti parkolóban szintén diplomatatáskát emeltek ki egy kis Polskiból. A Kereszt utcában és az Országzászló té­ren Lada volt a kiszemelt. A zsákmány: táska, iratok és ék­szerek voltak. Itt a kár több százezer forint. Kisvárdán is meglepődött egy kocsitulaj­donos, amikor reggel indulni akart kedvenc járművével. Megrökönyödve vette tudo­másul, hogy a négy kereket az éj leple alatt ellopták. tött a garatra. A pityókás vezető alatt bimbózni” kez­dett a kocsi, s emiatt az árok­ba hajtott, majd az autó meg- pördült a levegőben. A szal- tózás közben a férfi kiesett, míg a Trabant a jobb oldali út­padkán fejezte be a repülést... Első fokú ittas állapotban közlekedett személygépkocsi­jával Vaja és Baktalórántháza között vasárnap hajnalban egy 21 éves fiatalember. A „vi­dám” vezetés közben az út­padkára hajtott, majd elvesz­tette uralmát a jármű felett és az út bal oldalán lévő árokban egy fának ütközve állt meg. A részeg gépkocsivezető, vala­mint két utasa, egy 14 és 16 éves lány súlyosan megsé­rült... téka? Aligha. Nagyon is igazak voltak a könnyek és hiteles az „előadás”. Egy felnőtt ember íté­lete volt! ítélete korunkról, mely koromtól sötét és karmoktól éles. Tapasztalhatjuk, naponta szó­beszéd tárgya: miként devalvá­lódik a becsület, hogyan kopik az érték, sokan mennyire nem találják önma­guk helyét eb­ben a kalmár­szellemű, spekulációra berendez­kedett és meglehetősen zűrös vi­lágban. Ott, ahol a mammon, a pénz az isten! Hallani mesés mil­liókról, millárdokról, összehará­csolt üvegpalotákról, melyek tisztaságához kétség nem férhet. A rendőrség még kevésbé. S nem csupán pletykák ezek, a médiá­ban rekedtségig harsogják: a nagy halat, a nagy falat, a zsinór, amely elszakadt, nincsen rács és nincs lakat. Röpködő félmondatok és köp­ködő egészek. Parttalan pártvi­Becsöngettek. A „korosabb” diákok hamar felvették a rit­must, talán már csak a kis elsősök feszengenék a pad­sorokban, míg a középiskolák elsősei—a lepergett egy hét alatt—alighanem vén diákká „öregedtek”. Néhány isko­lavezetőt a tanév kezdetén arról kérdeztük, hogyan vág­tak neki az új időszaknak. L. Gy (Új Kelet) _________ Bí ró Gábor igazgató (Kis- várdai Bessenyei György Gim­názium): —Intézetünk ez évben ünnepli fennállásának 85. évfor­dulóját. Az elmúlt tanév ennek a jegyében telt, de az ünneplésből jutott e tanév elejére is. Szeptem­ber 13-án, délután két órától dr. Hoffmann Rózsa, az Országos Köznevelési Tanács alelnöke lesz a vendégünk. Az azt követő Bessenyei Akadémiával hagyo­mányt szeretnénk teremteni, amelynek keretében neves, egy­kori bessenyeis diákok a ma ta­nulóifjúságának előadásokat tar­tanak majd. Gyakorlattá vált nálunk az előfelvételi alkalmazása, az előkészítő tanfolyamok 20—30 órában segítik a hozzánk jelent­kező nyolcadikosokat. A tanév­kezdés előtt már megvolt a ma­tektábor, 9 tanuló már bizonyos lehet, hogy az 1997/98-as tanévet nálunk kezdheti. A mostani tan­évet 187 elsőssel indítottuk, hat osztályban: testnevelési osztály, matematika tagozat, és a külön­böző speciális csoportok, mint ének, rajz, két angol, német és francia nyelvű. A volt végzősökről pontos in­formációnk még nincs, azt azon­ban tudjuk, hogy a speciális osz­tályokban tanulók hozták a kí­vánt eredményt, szinte vala­mennyijüket felvették főiskolára, egyetemre. Az idén 191 negye­dikes készül az érettségire. Anyagilag nem állunk túlságo­san jól, bár a legfontosabb, hogy egyetlen kollégát sem kellett el­küldeni. A tanévet 18 óra köte­lezővel kezdtük, de év közben sem jelenthet problémát az óra­szám módosítása. Aminek na­gyon örülünk, az, hogy befeje­zés előtt áll az új tornacsarnok. Kiss Gyula igazgató (Móricz Zsigmond Általános Iskola, Beszterce): — Az iskolakezdés különösebb zökkenő nélkül in­ták és számító praktikák. A kor­rupció színorgiája, ahol a mun­ka fekete, az olaj szőke, és zöl­det kap a vörös lámpafény. A pásztorkutya kft.-ben csahol, a rotweiler bt.-ben vicsorog. Mar­kos legények a maroktelefont vigyázzák, gazdástól, aki drót­nélküli összefonódásban áll a—­dehogyis tudni, hogy kivel és kikkel. Lám, mindenféle kapcso­lat megvehető, megszerezhető, és még csak rajta sem Westel. Mindezért persze nem a techni­ka a bűnös. Bűnös meg egyálta­lán nincs is. Kerekedhet szemünk Zemp- lényi György „sportkedvelő vál­lalkozó” nagyvonalú mecénás- ságán, megdöbbenhetünk a nép­szerű genetikus, dr. Czeizel End­re intézetének állítólagos gyer­mekkereskedelmén, s a sort folytathatnánk tovább. A kérdés dúlt, amely annak is köszönhető, hogy egy új épület birtokosai le­hetünk. A személyi és tárgyi fel­tételek adottak, bár a szemléltető eszközök dolgában nem állunk fényesen. Az eddigiekhez hason­lóan figyeljük a pályázati lehe­tőségeket, például húsz gyermek így üdülhetett a nyáron Zánkán. Valamennyien jutalmul kapták az utat, e tanulók többsége Nyír­egyházán túl még nem járt, de a Balatonnál egyikük sem üdült még. Számukra a csodával ért fel. Augusztus végén a Rétközi Iskolaszövetség Dombrádon tar­tott értekezletén — végrehajtási rendelet hiányában — megpró­báltuk egységesen értelmezni az új törvényből adódó feladatokat. A húsz iskolából csak kettőben nem emelték meg az óraszámot. Az iskolaszövetség ezt azzal az elhatározással fogadta el, ha az nem jár elbocsátásokkal. Az önkormányzat, sajnos szű­kében van a pénznek, étkezési hozzájárulást is csak a törvény­ben megszabott mértékben tud nyújtani. A nagyon magas tan­könyvár próbára teszi a családo­kat, az összességében 690 ezer forint ellenében az önkormány­zat csak 240 ezer forintot tud adni e célra. A szülők 80 százaléka munkanélküli. Az új tanévet 162 aggasztó: ki mindenkit sodorhat el ez a rettenetes lavina? Mikor parancsolhat megálljt a ma még kalodába zárt Rend? Mikor, mi­közben emberek válnak ron­csokká, családok lehetetlenül­nek el, csúsznak egyre visszább, s mindinkább csupán egyetlen fogalmat illethet a „tökéletes” jelző—akilátás- talanságot. . Nem szabad becsületesen él­ni?! Erre közvet­len környeze­tünkből is meg­kaphatjuk a választ, s ami még inkább elszomorító: NEM-mel felel már a tulajdon gyermekünk is. Minden jövőbe vetett hitünk, minden reményünk kárba vesz­ni látszik. Nem szabad becsüle­tesen élni?! — Nem szabad becsületesen élni?! — a közelmúlt egyik te­levíziós műsorában ezzel bíbe­lődött, ezen tépődött Hankiss Elemér irodalomtörténész, esz­téta, szociológus — s számom­ra, s talán sokunknak még, ígé­retes jövőképet mutatott fel egy gyerek kezdte meg a nyolc osz­tályban. Veisz János igazgatóhelyettes (Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola): — Az egész nyarunk a költözködéssel, a be- lakással telt, miután megkaptuk a Krúdy Gimnázium volt épüle­tét. Nem volt ugyan lelakott ál­lapotban, de a csinosítás ráfért. A szülők segítettek a felújításban. A tornatermet teljes egészében újszerű állapotba hoztuk, mind­ezt nem kevés munkával. Az épületet átmenetileg az evangélikus iskolával közösen lakjuk, alapvetően jó szomszéd­ságban az öt osztállyal. Igyek­szünk olyan körülményeket te­remteni nekik, mint amilyenben mi vagyunk. Az új tanévet 266 tanuló kezdte meg 10 osztállyal, kertész és általános mezőgazda- sági tagozaton. Terveink között szerepel harmadikként áruforgal­mi, árufeldolgozói tagozat léte­sítése. Örömünkre szolgál, hogy saját konyhával rendelkezhe­tünk, amelynek az alapanyag­szükségletét részben mi termel­jük meg. A nyári gyakorlaton például befőztünk. A végzettek közül osztályonként 6—7 fő ta­nul — főleg a szakmában — to­vább, a többiek maradtak nálunk, az 5. évfolyamon, mely techni­kusi oklevelet ad számukra. személyes vonatkozású pél­dán keresztül. A történet rö­viden ennyi: a nagypapa va­sárnapi kirándulásra vitte két unokáját, a még gyermek Ele­mért és bátyját. A kalauz vár­va várt lyukasztása elmaradt, a villamosról leszállva a nagy­papa pedig — a gyerekek leg­nagyobb ámulatára — egyet­len mozdulattal kettészakítot­ta a jegyet, s a közeli szemét- gyűjtőbe dobta. A csemeték nyomban értetlenségüknek adtak hangot: miért e cseleke­det, amikor a jegyet még más­kor is felhasználhatták volna, mondjuk, rögtön visszafelé. — Azért, mert ez az én villa­mosom! — volt a nagypapa azonnali válasza. A világ bármilyen is, meg­változtatni csak mi vagyunk, csak mi lehetünk képesek. És valakinek el kell kezdeni. Hogy miként? Először is az önmagunkon belüli renddel. Legyen az csupán egyetlen villamosjegy. A „villamo­sunkért” — ahogyan a nagy­papa tette — tépjük hát el! Ibrány Testületi ülés Munkatársunktól A szeptember 5-ei rendkí­vüli testületi ülést követően — melyen több önkormány­zathoz hasonlóan, a Nyit- vicsav jövőbeni működési formáját készítették elő — szeptember 10-én délután két órától újból összeül az ibrányi képviselő-testület. A munkaterv szerint a követ­kező napirendeket tárgyal­ják meg: tájékoztatás hang­zik el az első félévi költség- vetésről, foglalkoznak to­vábbá a temetőrendelet mó­dosításával, valamint dönte­nek a második házi gyer­mekorvosi pályázatról is. Földhasznosítás Pályázatok Lefler György (Új Kelet) A földhasznosítási támo­gatások kifizetésének határ­idejét korábban szeptember közepén jelölte meg a Me­gyei Földművelésügyi Hiva­tal. A határidőhöz közeled­ve Szénégető László hivatal- vezetőtől érdeklődtünk a ki­fizetések ütemezéséről. — A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Földművelés- ügyi Hivatalhoz érkezett be a legtöbb földhasznosítási pályázati igény, több mint 32 ezer, amelyből ezer igénybejelentés gépi feldol­gozása van még hátra, s amellyel a héten elkészülnek a SZÜV munkatársai. A tá­mogatási összeget ezt köve­tően fizeti ki az APEH me­gyei igazgatósága, a föld- használók postai úton jutnak a pénzükhöz. Sajnos, ötszáz igénylésnél probléma adódott, a hivatal ezeket visszatartotta, konk­rétan ez 70 települést érint a megyében. E problémás ese­tek újbóli leigazolásokat kö­vetelnek a kamarai gazda­jegyzőktől. Mindezt igyek­szünk hamar levezényelni, hogy a jogos igények minél előbb forinttá válhassanak a földhasznosítók kezében. Nyíregyházi közgyűlés (Folytatás az 1-es oldalról) Giba Tamás elárulta el a rész­vények eladási árát és vásárló kilétét. Információink szerint a vevő névérték 48,5 a százalé­kát adja. A tőzsdén kívüli árfo­lyam 30 százalék. — A közgyűlés korábban ar­ról döntött, hogy készpénzért, telekért és a bérbe adott Bencs- villa bérleti jogának megszűné­sért cserébe mozik tulajdonjo­gát adta el egy váltakozónak — vette át a szót a dr. Helmeczy László képviselő, a jogi bizott­ság elnöke. A polgármester asszonynak kételye támadt a korábbi döntés helyességéről és azt javasolta függeszék fel az adás-vételt és vizsgálják felül a korábbi határozatot. Az előírt minősített többséget azonban nem kapta meg a polgármeste­ri előterjesztés. Halálos kerékpározás Lefler Györgytárcája Tépjük el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom