Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

6 1996. augusztus 1., csütörtök Kultúra mmmm ÚJ KELET Honismereti tábor Vafán Rajzpályázat és íj ász verseny Építészettörténeti szenzáció Táltos a templomtornyon Sisa Béla Dojcsák Tibor (Új Kelet) Benépesült a vajai kiskas- tély, itt tartják hétfőtől pén­tekig az 1996-os Múzeumi Honismereti Tábort. Hat éve, első alkalommal is itt gyülekeztek, a közbeeső években pedig kétszer Kis- várdát, egyszer Mátészal­kát, egyszer pedig Nyírbá­tort keresték fel. Idén huszonkilenc 10— 14 éves gyerek vesz részt a táboron, melynek célja: megismertetni a múzeumok­ban folyó munkát. A diákok valamennyien kitűnő tanul­mányi eredményt értek el történelemből, esetleg már versenyeken is részt vettek. Sokan közülük visszatérő vendégek: amíg általános iskolások újra és újra jelent­keznek. A táborok helyszíne több­nyire véletlenszerű, de idén okkal jöttek Vajára. Az ap­ropót a vár és parkja törté­nelmi hangulata, valamint II. Rákóczi Ferenc és Vay Adám hamvai hazaszállítá­sának 90. évfordulója adta. Erről a hét folyamán tábor­tűz mellett is megemlékez­tek, miközben Nagy Csaba tárogatóművész a szabad­ságharc korából származó dalokat adott elő. Tartalmas programtervet állítottak össze. Első nap néprajzzal foglalkoztak, a tájházban dr. Szabó Sarol­ta vezetésével a szövéssel ismerkedtek, kedden dr. Bene János a honfoglalás­ról tartott előadást, szerdán pedig helytörténet volt a téma. Ma Nyírbátor és a megye történelmi neveze­tességeivel ismerkednek egy kiránduláson. A nap végén, Szabolcs községben a földvárnál vagy a Mud- rány-kúriában bográcsgu­lyást főznek. Pénteken, az előző napokban készített íjakkal íjászversenyt ren­deznek. Eközben mindenfé­le egyéb program is lesz, például rajzpályázat, amelynek témája a honfog­laló magyarok és a Rákóczi szabadságharc katonáinak viselete. A rajzolás után a magukkal hozott textíliák, filcek felhasználásával gya­korlatban is elkészítik, és felpróbálják a korabeli ru­hák mását. Kuknyó Jánosné és Szi- nyéri Péterné hatodik éve szervezik a tábort, bőséges tapasztalattal rendelkez­nek arról, mivel lehet le­foglalni a gyerekeket. Jó időben többek között foci, esős napon társasjátékok, pingpong segít eltölteni a szabad órákat. Megismer­kednek a várral, a tóval, az előadásokon pedig a köz­ség és az ország történel­mével, régészettel, nép­rajzzal és a restaurálás tu­dományával. Gyüre Agnes (Új Kelet) A Sóstói Múzeumfalu Kis­könyvtára sorozat harmadik köteteként jelent meg Sisa Béla: Táltos a templomtornyon (A magyar ősvallás emléke Er­délyben) című munkája. A dr. Páll István igazgató által szer­kesztett művet a Múzeumfalu Baráti Köre adta ki a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium, az Országos Műemlékvé­delmi Hivatal, Békés Megye Közgyűlése, a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium, valamint Békéscsa­ba Megyei Jogú Város Köz­gyűlésének támogatásával. A szerző 1992-ben a pogány kor emlékeit fedezte fel a Dél- kelet-Erdélyben, Csíkszere­dától északnyugatra fekvő, csíkrákosi (racui) római kato­likus templom tornyán. Sokan próbálták már megfejteni a va­kolt felületre festett ábrázolá­sokat. Ezt kísérelte meg a há­rom évtizedes műemlék-hely­reállítási gyakorlattal rendel­kező, békés megyei építész­kutató is. Verziója szerint a sámánná válásnak és égbe jutásnak a históriáját meséli el a képsor. A torony maga egy életfa, az ábrák (ember, állat, égitest) majdnem mindegyike a díszí­tett résablakok magasságában helyezkedik el. Úgy tűnik, hogy ezen keresztül közleked­ni is lehet, így az életfa átjár­ható... Az alsó világot a halak és rákok határozzák meg, a kö­zépső világban a melegvérű négylábú állatok az égi réte­get, a legfelső részen a Nap és a Hold a világ tetejét jelöli. Nem lehet kétséges, hogy képeken a szétdarabolt sámán­nak repülnek a kezei, és hogy a következő szinten fej nélkül jelenik meg... (A varázsló többletcsonttal — foggal vagy testrésszel — születik, és amikor ténylegesen méltóvá válik arra, hogy szere­pét betöltse, a szellemek földa­rabolják, megnézik, hogy va­lóban van-e fölösleges csontja és izma. Az alvás a táltos ava­tásának folyamatában jelentős mozzanat. A mély álomba me­rült férfit kezdik feldarabolni... „Szűcs Sándor gyűjtéséből tudjuk, hogy a mélyen alvó emberre azt is mondják: úgy alszik, mint akit feldaraboltak... A jakutoknál a sámánjelölt lát­ja, hogy sok szellem gyüleke­zik össze mellette, s levágják a fejét... Azután a test vala­mennyi darabocskáját vissza­teszik egy csomóba, majd nyál­lal összeragasztják, s a test visszanyeri korábbi alakját. Visszahelyezik a fejét is, ekkor az ember újból felébred, s már sámánná vált.) A mi táltosunkat is összerak­ták a szellemek. A déli hom­lokzaton csörgős botjával már révülő táncot jár, a keleti hom­lokzaton a feje felett nyitott szárnyú madár, vagyis segítő szelleme. Ugyancsak itt, egy sorral feljebb már feljutott az égbe.Hosszú útján elfáradt, ezért ül. Lába alatt a Nap, a Hold és saját csillaga. Várja a találkozást a felső hatalmakkal. Nagy Tiborné, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal igaz­gatója előszavában azt írja: ál­talános az az elképzelés, hogy őseink szent ligetekben áldoz­tak; az ilyen szent helyek vol­tak a vallási központok. „Az, hogy szilárd anyagú építészeti emléken is megjelenik az égi világok között a sámánná vá­lás története, ezt a felfedezést az utóbbi időszak legnagyobb építészettörténeti szenzációjá­vá teszi. Sok tanulsága is van e könyvnek: mekkora a restau­rátor felelőssége, amikor arról dönt, mit takar le, mit semmi­sít meg, mit állít helyre, mi­lyen mértékig egészít ki saját vélelme alapján stb.? ...Kultu­rált világnak tarthatja-e magát a kulturált világ, amíg az em­beriség egyetemes értékeit je­lentő alkotások ilyen mérté­kig függnek az adott ország adott lehetőségeitől és hajlan­dóságától? Egy unikális érték sürgető veszélyhelyzetben van, megsemmisülésével nem csak mi, magyarok lennénk szegényebbek. Ezek a falké­pek a torony időjárásnak leg- kitettebb helyén találhatók, jelen állapotukban teljesen védtelenek, s napról napra pusztulók...” A mű nemcsak a szakembe­reknek szól, hanem azoknak is, akik többet akarnak tudni el­múlt korokról és népünk hiva­talosan már ezer éve nem is lé­tező hitvilágáról. A Latabárok százhatvanöt éve A magyar színpadokon Ki hinné, hogy már 165 éve tapsol a színházszerető közönség a Latabároknak. A legifjabb Latabár Árpád hatodik generációként szórakoztatja a nagyérdeműt. Keresztnevüket sem nagy macera megjegyezni: Árpád, Endre, Kálmán. Ha valaki fellapozza a színészlexikont, láthatja, hogy az amúgy szűkszavú kiadvány két teljes oldalt szentel a dinasztiának. Berki Antal (Új Kelet) Legmagasabbra közülük kétségkívül az 1902-ben szü­letett Kálmán jutott. Érdemes és kiváló művész lett, 1950- ben Kossuth-díjat kapott. Pá­lyáját 1924-ben a Fővárosi Operett Színházban kezdte. Farkas Imre A nótás kapitány című darabjában játszotta el élete első igazi főszerepét. Azonnal fölfedezték, óriási sikert aratott. Vége-hossza nem volt a gratulációknak. Legjob­ban annak a levélnek örült, amit a bemutató után kapott kézhez. A levél szó szerint így hangzott: „Kedves Mester! Bődületes sikere alkalmából fogadja úgy az én, mint Buda­pest székesfőváros legteljesebb elragadtatásának kifejezését. Ebből az alkalomból, mint Önnek mindig is gondoskodó, jó atyja, bátor vagyok eme cse­kélységet azzal a határozott kéréssel átnyújtani, hogy nagy- rabecsült tehetséged a mai na­pon az általam kiutalt összeget barátai társaságában egy kül­városi korcsmában elköltse. Kiváló tisztelettel úgy a ma­gam, mint a közönség nevében mély hódolattal maradtam híve: id. Latabár Árpád. Utóirat: Kedves Kolléga! Ha netalán részegen menne haza, és ez tudomásomra jut, akkor ünnepeltségedet felpofozom.” Na! És a levélhez öt darab százezerkoronást mellékelt. Volt idő, amikor három Lata­bár, idős és ifjabb Árpád, vala­mint Kálmán játszott ugyanab­ban a darabban. Ilyen voh Kál­mán Imre elnyűhetetlen ope­rettje, a Csárdáskirálynő. A nagysikerű bemutató után Lá­zár Ödön, a Király Színház ak­kori igazgatója nem győzte di­csérni a két „kis” Latyit, ter­mészetesen apjuk, a „nagy” Latyi jelenlétében: — Nahát Latyikám, én már sok mindent láttam életemben, bejártam a világot, de ilyen ki­tűnő táncosokkal, mint a fiaid, még nem találkoztam. Kitűnő­en megtanulták a mesterséget... Az öreg Latabár sértődötten kapta fel a fejét, és közbevá­gott: — Mi az, hogy megtanul­ták?! Az ilyet, kérlek, nem le­het megtanulni, ezt csak örö­kölni lehet! A három Latyi sokáig, egé­szen 1951 -ig játszhatott együtt. Akkor halt meg az öreg Latyi. Fiai, a „hosszú” Latyi és a „kis” Latyi nagyon szerették apjukat. Árpád meghatottan mesélte a Fészekben: — Apánk, amellett, hogy kitűnő színész volt, nagy bohém híré­ben állt, és ez igaz is volt. Em­lékszem, valamikor 1920 kö­rül elhatározta, hogy most már igazán nagy fiú az öcskös, be kell vezetni az éjszakai életbe. Szervezett hát egy nagy társa­ságot, és a Próféta nevű kis­kocsmában disznótoros vacso­ra keretében történt meg a „be­vezetés”. A hangulat kitűnő volt, az ételek ízletesek, a bo­rok fenségesek. Fogyott is belőlük jócskán. Különösen az Öreg Latyi előtt sorakoz­tak az üres üvegek. Éjfél után, amikor visszavonhatat­lanul bekövetkezett a záróra, kissé akadozó nyelvvel mondta az öcsémnek: No, fiú, én aztán elég rendesen bevezettelek az éjszakai élet rejtelmeibe, most aztán rajtad a sor, hogy kivezess belőle engem. A történetben a csattanón kívül az is aranyos, hogy a két fiú közül Árpád volt a fi­atalabb, de mert termetük miatt mindenki az öregebb­nek hitte a „hosszú” Latyit, a végén már maguk is elhit­ték, hogy ez így van. Aztán 1961-ben végleg elköltözött a „hosszú” Latyi, és 1970- ben követte őt a „kis” Latyi is, de a magyar színpadok nem maradtak Latabárok nélkül. Ifjabb Latabár Kál­mán a Fővárosi Operett Szín­ház tagja. Apja egykori le­gendás szerepeiben aratja si­kereit. Legifjabbik Latabár Árpád Kecskeméten öregbíti a híres dinasztia dicsőségét. Hírlik, hogy a legeslegifjabb Latabár mostanában teszi első lépéseit a színpad felé. Úgy legyen! Filmtábor Gy. Á. (Új Kelet)_________ Immár öt éve tartanak filmtá­bort az érdeklődő mátészalkai gimnazisták részére Bodrog- olasziban, az egykori vasúti köz­lekedési szakközépiskolában. Az egyhetes mozizás az idén augusztus 9-én, pénteken kezdő­dik. A szükséges pénzt évről évre egy lelkes szálkái tanárnő, dr.Telkes Józsefné „gründolja össze”. A felkért előadók: dr. Hamar Péter és dr. Karádi Zsolt. Vendégként várható még a tá­borba Féjja Sándor szociológus­filmesztéta is. A vizsgálódásnak mindig van egy vezérfonala. Tavaly például a francia újhul­lámról beszélgettek a résztve­vők. Az idei téma: Az ötvenes évekből, az ötvenes évekről. Sziget ’96 MTI Az óbudai szigeten augusz­tusban ismét megrendezik az 1993 óta hagyománnyá vált nyá­ri szigetfesztivált. Az augusztus 14-től egy héten át tartó prog­ramsorozat minden korosztály számára kínál szórakozási, kul­turális, sport és más szabadidős lehetőséget. Komolyzenét játszó kamarazenekarokon kívül fel­lépnek ismert magyar és külföl­di könnyűzenei együttesek is. A „Verőfény Egyetemen” filozó­fusok, pszichológusok, festők, írók, orvosok tartanak előadá­sokat, a gyermekeket játszóház, zsonglőriskola, bábozás, kézmű­ves foglalkozások várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom