Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-07 / 184. szám
UJ KELET I Megyei krónika-it'll >•-' -’’• ivijr' 1996. augusztus 7., szerda 3 Az ember csendje Bürget Lajos jegyzete Csodálatos ez a csend. A politikusok nyaralnak, az emberek végre fellélegezhetnek. Nincsenek műbalhék, elnémultak a szájté- pők, nem kínlódnak a ma- gyarázkodók. Igaz, néha- néha egy erőtlen kísérlet sejteti, hogy a pártok éppen ügyeletes nyári mikulásai megpróbálják felkavarni a lecsendesült vizeket, de ezek a próbálkozások elvesznek a nagy csendben. Aki tud, az nyaral, aki nem, az kertekben dolgozgat. Van, akinek megadatik, hogy részese legyen egy- egy kulturális eseménynek. Még a strand se hoz izgalomba, olyan az idő, hogy jobb otthon. Az olimpia sem az igazi, a máskor olyan nagy szenvedély hiányzik. Egy-egy áru árának emelése érdeklődést kelt, de miután olyan gyakran drágul valami, ez sem izgalmas. Szóval csend van, döbbenetes csend, ami nagyon jó. Majd húszadika körül aztán újra jönnek a beszédek, a szépek, a vádaskodók, az ígérgetők, a magyarok és magyarabbak, a szent ünnepet politikává degradálok, a politikát szentté ava- tók, az unalmasak, a megszokottak, a megszentelők és a sárba rántók. Aztán jön az ősz, és ismét lesz parlament, szakadásig. De egyelőre élvezzük a csendet. Egy ország szabadságot kapott a valódi és botcsinálta politikusoktól. Mindenki kipihenheti a demagógiát, a retorikát, az inszinuációkat, a blaszfémiát, az ideológiát, a disputát, a diszkreditá- lást. A politikusok is erőt gyűjtenek, hogy aztán meginduljon a szódiaré. Persze a demokratikus, mert nem mindegy, hogy a szervezett keretet milyen szöveg tölti ki. Szóval gyűjthetjük az erőt, hogy elviseljük azt, ami ránk vár. De addig élvezzük az ember csendjét. Ahogy a diáknak véget ér a csodálatos vakáció, a miénk is a végéhez közeledik. Készülhetünk rá, mondjuk úgy is, hogy csak fél füllel figyelünk oda. Ugyanis hiába figyelünk és mondunk valamit, az senkit nem érdekel. Legfeljebb a hangzavar lesz nagyobb. Márpedig a csendből érdemes lenne legalább valamit, valami keveset megőrizni. Az új politikai tanév kezdete előtt mit is kívánhatnék magunknak? Nos, csendesebb és okosabb politikusokat. Szebb magyar beszédet, kulturáltabb vitát. Intelligenciát a parlamentben és más közhelyeken. És talán ami a legtöbb, kívánhatnánk, hogy aki szól, a nemzetért tegye. Aki beszél, felelősséggel szóljon. Aki megtöri a csendet, az ne zajt okozzon, hanem kellemes hangzótokkal kedveskedjék a nyáron pihenéshez jutott népnek. Persze ez kicsit több kívánság, mint ami teljesülhet. De talán eljut a szó a szólókhoz. És akkor nem várjuk a süket csendet többé, mert fülünknek jólesik majd a normális politizálás is. Egy tábor, amely értékre nevel Reggeli torna, esti séta Lefler György (Új Kelet) Az ibrányi Tisza-part üdülőövezetében egy különös táborra bukkantunk. A kemecsei általános iskolától kölcsönkapott épületeket most három ország gyermekei lakják, innen is a tábor elnevezése: Szomszédoló. A délelőtti foglalkozás az üdülő „tantermében” zajlik. Oda- kinn hétágra tűz a nap, akit csak látunk útközben, a strandra igyekszik. Nem úgy a tábor tizennyolc lakója, a terem hűvösében komoly disputa folyik, nem is akármilyen témáról: az önmagunk kiteljesítése, a pályaválasztás, tanulás, alkotás, boldogság a címszavai beszélgetésüknek. Ezt követően a felnőtté érésről esik szó, majd játékos illemtan következik. A foglalkozás szünetében Tóth László táborvezetőtől a tábor létrejöttéről, életéről érdeklődtünk, aki egyébként a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár módszertani vezetője. — Nagy gyönyörűség számomra ez a tábor — kezdi a beszélgetést Tóth László, majd folytatja —, s remélem, a gyerekeknek is hasonlót jelent. A szemekből, figyelmükből és a programokkal való együttélésből ez olvasható ki. Igyekszünk egyébként sok mindent „kiolvasni” az életünkből, a bennünket körülvevő világból is, hiszen a tábor elnevezése sem takar mást: Nemzetközi-megyei Gyermek-olvasótábor. A tábor története mintegy két évtizedre nyúlik vissza, tivadari helyszínnel indult. Fiatal írók, költők kezdték, s nagy szerepet vállalt munkájában Fábián Zoli bácsi, miként Ratkó József — aki iskolatársam volt —, s még nagyon sokan. Fejes Gáborné, Erzsiké a vásárosnaményi, Fábián Béla a fehérgyarmati könyvtár vezetője a mai napig is gyámolítója a Szomszédolónak. Az elnevezés korábban született, s mi azon voltunk mindig, hogy a tábor hármas aránya meglegyen. Jelenleg tizennyolcán vagyunk, s hat-hat gyerek képviseli a határon túli szatmáriak, kárpátaljaiak és megyénk ifjúságát. A táborra lényegesen nagyobb lett volna az igény, de tizennyolc gyereknél nem mertem többet meghívni. A működési költségek előteremtésére beadott nyolc pályázat is csak 90 ezer forintot hozott összesen, így alighanem a legolcsóbb tábort tudjuk a magunkénak. De ezek a gyerekek nem is a legdrágább cuccokban jöttek ide, s nem is csak unalmukat elverni. Ez a társaság ettől nagyobb értékkel rendelkezik! Nálunk nem szégyen a puritánság, miként természetessé vált a reggeli torna, a futás, a több kilométeres gyalogtúra. A foglalkozások sem csak videóból állnak. A program során szó volt és lesz a közösségek írott és íratlan törvényeiről, de beszélgetünk például az önnevelésről, az egyéni és közösségi érdekről, a káros szenvedélyekről, a másságról, az életünk legfontosabb közösségeiről (család, iskola, baráti kör, munkahely, vallás, egyesület stb.), a szerelemről, párválasztásról, de olyan kérdésekről is, mint: mivégre vagyunk a Földön, mi jelent értéket életünkben? Rejtélyek és rejtvények a csillagászatból. Az olvasótáborban témaként szerepel az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra, történelmünk sorsfordulói, tragédiái, a nemzeti és egyetemes jövőképünk. A meghívottak sorában ott találjuk Rozman Béla csillagászt, dr. Szabó Béla gyermekszakorvost, Szomolya Ágnes biológust, dr. Szabó Géza főiskolai tanárt, Futaky László ny. könyvtárigazgatót. Valameny- nyien szívességből tartották nagysikerű előadásaikat. A szűk két hét alatt kirándulásokat is teszünk, így a megye- székhely és Szabolcs község látnivalóival ismerkedhetnek meg a gyerekek. A táborra a pénz csak csordogált, a megyei önkormányzat és a Garabonciás Tábori Szövetség segítsége nélkül aligha lehetnénk Ibrányban. Hogyan nyaraltak politikusaink? Seszták Oszkár rödni a tóban —, azonban rettenetesen élveztük egymás társaságát, örültünk, hogy végre együtt a család! —Milyen az „idei” Balaton? — Több rokonnal, ismerőssel is találkoztunk, így nem csak a magam véleményét tudom tolmácsolni: kifejezetten érezni lehet, hogy Nemcsók államtitkár úr igyekszik... Az idén nem volt szúnyog, a víz is tisztább, és az északi part sem olyan rendetlen, mint tavaly volt. Ugyanakkor, ami nagyon bántó — uniformizálódik a Balaton. Egyforma székek, egyforma ernyők, egyforma éttermek.. Néha az ember azt sem tudja éppen, melyik városban van, olyan egyforma Három megyénkben politikai vezetőnek tette fel munkatársunk a kérdést. Seszták Oszkár (FIDESZ) Babacentrikus nyarunk van — Mivel most hat hónapos a kislányunk — Veronika ■—, nem utazunk messzire, mert akkor a fél lakást magunkkal kellene vinni. Babakád, mózeskosár, pelus — még a vizet is cipelni kell és melengetni —, egyszóval nehézkes, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen pici baba még nagyon érzékeny, és azt is megsínyli, ha csak kizökkentik a megszokott kerékvágásból, a saját kis bioritmusából. így hát csak nagyon rövid utakra vállalkoztunk. — Pontosan merre jártak? — Meglátogattuk a nagyszülőket Debrecenben és Ra- kacán. —Az nagyon szép hely... — Igen, valóban az, de mi most inkább a babát kényeztettük, mint kirándultunk... Különben a Balaton partján szoktunk nyaralni. Van egy régi barátom Bogláron, nála szoktunk megszállni és csillagtúrá- kat szervezünk. Erdélybe is minden évben elmegyünk, de ezzel is várunk az idén. Majd jövőre... —Mivel szoktak utazni? — Van egy Lada Szamaránk, azt lovagoljuk meg, de ez most lehetetlen, mert annyi lenne a cucc, hogy be sem férnénk. — De azért ugye fontos ez a nyár? — Ez életem egyik legfontosabb nyara! Veronika az első gyermekem, és csodásak ezek a kis utazások vele! Babacentrikus nyaralás! Petróczki Ferenc (MDF) Az Alpokban túráztunk — Végre sikerült a családommal tölteni két hetet! Az első hét napon Svájcban túráztunk. Összesen 2200 kilométert vezettünk oda-vissza. Egy kis hegyi faluban laktunk több ezer méteres magasságban az egyik barátomnál, és szinte mindennap másztuk a hegyeket. Gyönyörű az a vidék! — Találkoztak netán a lila tehénnel is? — Sajnos nem, bár tűvé tettük érte a környéket... —Itthon is töltöttek egy hetet... Tukacs István — Igen. Végre pótoltuk azt a sok-sok elmaradást, amellyel a szülői házaknak tartoztunk... Tiszaviden köszöntöttük apámat, aki pont most nyolcvan- éves, és voltunk Miskolcon is a feleségem édesanyjánál. Tukacs István (MSZP) Látogatás a Partiumban — Két hetet tudtam kivenni, ebből egy hétre futotta Erdélyben, pontosabban a Partiumban, egy Kőszegremete nevű falucskában és egy hétre Balatonföldváron. A Balatonon nagyon rossz időt fogtunk ki — csak egyszer tudtunk füminden. Nagy kár, hiszen minden balatoni nyaralóhelynek megvolt a maga jellegzetes bája, ami most veszni látszik. Valahogy a lelkét veszítette el az egész, minden csak a bizniszről szól. — Ha jól hallottam, visz- szatértek a (kelet)németek is... — Valóban így van, de meg kell mondani, hogy rettenetesen viselkednek. Egyfolytában utánozni akarják a régi nyugatnémeteket, de valahogy nem sikerül nekik. Nagyképűek, hangos- kodók, megjátsszák magukat. A kontraszt annál is inkább érezhető volt, mert utánuk francia diákok jöttek. Mit mondjak? Ég és föld a különbség... —Kőszegremete ? — Csodálatos falu! Hiába van Romániában, színmagyar ma is. A feleségem nyelvjárásokat gyűjt, neki egy kése kincsesbánya volt, így kötöttük össze a kellemest a hasznossal... Az a csend, az a nyugalom, ami ott volt, az leírhatatlan. Remekül kipihentük az év fáradalmait. Ezek után is vissza fogunk térni, ahogy ed-' dig is tettük mindig — meglátogatván egyben az egyik legjobb barátomat, aki a vendéglátónk. A hiányzó információk Bürget Lajos jegyzete Az iuegenforgalom egészen más képet mutat egy megye- székhelyi koordináló központban, vagy szebben egy idegen* forgalmi irodában, mint amilyen az a valóságban. Minden, amit globálisan szemlélnek, csalóka, az életben a dolgok konkrétan jelentkeznek. Talán ezért is alakult ki olyan furcsa l helyzet, hogy az ide tévedő ide- s gén kap ugyan általános tájé* I koztatást, majd amikor szembe- f sül a valósággal, azt sem tudja, mit hol keressen. Az informálás nem erősségünk, egyszerűen nem törődünk vele. Annyi igaz, I hogy az országutak mellett ott ) találni a tájékoztató táblát, hqgp j V műemlék, ennyi és ennyi iné- i tér”, de ezzel az esetek többségé- \ ben mindennek vége. Különben is, a szaboks-szatmár-beregi tájakat, falvakat járó ember nemcsak kiemelt műemléket keres, hanem esetleg mást is. De legyünk konkrétak. Ha \ valaki betéved Szatmárcseké- j re, nem talál a falu közepén egy ízléses, a táj hangulatának megfelelő oszlopon elhelyezett tájékoztatást arról, merre a temető, merre a tájház, hol van a Kölcsey-ház, hol az étterem, merre látni szép szatmári há- I zat, és merre van mondjuk az irány a szomszéd falu felé. De nem jobb a helyzet Nyírbátorban sem, ahol szintén igencsak elkelne egy információs tábla, amelyből kiderül, merre van a két templom, hol vannak a szállók, merre a múzeum, hol egy étterem, merre is kell menni Bátorliget felé, hol egy nyilvános toalett, netán egy benzinkút. De keresheti a járatlan vendég Nagyecseden a szivattyúházat, kóvályoghat Csa- roda környékén keresve a Nyírestó-Bábtavát, Tarpán csak a véletlen vezeti el a temetőbe, és az sem derül ki, érdemes-e elmenni a Nagyhegyhez. Gondolom, sorolhatók még a példák. Azok, amelyek azt mutatják, hogy az idelátogató bélés külföldi, aki nem tudja mi hol van, csak keresget, kószál, érdeklődik. Ha van kitől. Ami természetes a megyében élőnek, az itt kirándulónak, az itt idegenforgalmat szervezőnek, az nem az a vendégnek. Akit ki kell szolgálni. Akinek meg kell mutatni, mer- , re a tiszai fürdőhely, az út menti legjobb étterem, hol talál orvost, merre van a látnivaló, hol kap tájékoztatást, ki segít abban, hogy szálláshoz jusson, merre a pénzváltó. Sajnos, a tájékoztatás szerepe korántsem ismert még nálunk. Pedig egy* j egy tábla, oszlopra szerelt nyíl- í erdő, mely helyet és irányt mu- \ tat, igencsak jó befektetés. Megállásra késztet, nézelődésre csábít, és viszi a hírt: érdemes ide eljönni, mert itt szolgálják az idegent, azaz ponto* j sabban a vendéget. Egy lassan elmúló szezon ; végén erre is rá lehet jönni. És sürgősen, nem majd, és nem majd tavasszal, hanem azonnal lépni kell. Kellene, ha lenne olyan ötletadó menedzserszervezet, mely tiulna és akarna se- gíteni a településeknek. Árníg ! ilyen nincs, bizony lassan vál- \ tozik az információszegénység pénztaszító jellege. így hát legyen e pár sor segítő tájékoztatás azoknak, akik felismerik: a legdinamikusabbnak tűnő iparágban, az idegenforgalom* ban sem lehet kivárni, késlekedni. Mert a vidéki, falusi turizmus nem attól jó, hogy falusi. Hanem attól, hogy turizmus.
