Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

12 1996. augusztus 31., szombat Panoráma U J KELET Amit tudni illik... ...és amit nem Az ttsztrogén és az Alzheimer-kór Az időskor réme MTI Nem Hitler ötlete volt az au­tópályák építése, a Rastille-t soha nem vették be rohammal és a „Made in Germany” nem mindig szolgált a kiváló mi­nőség jelölésére. Németor­szágban jelenleg bestseller két egyetemi tanár, Walter Kraemer és Goetz Trenkler könyve, amely ötszáz tévedé­sen alapuló meggyőződésről bizonyítja be, hogy... az ellen­kezője sem igaz. A témák skálája igen széles — a történelemtől a techniká­ig és az orvostudományoktól az egészségig terjed. A náci propaganda által terjesztett ál­lítás szerint Adolf Hitler agyá­ban született meg az útkeresz- tezések nélküli autópálya gondolata, amikor 1924-ben börtönbüntetését töltötte. Nem igaz. A világ első autó­pályáját ugyanis már 1921- ben megépítették Berlinben, a következőt pedig két évre rá Olaszországban. És magá­ban Németországban is több autópálya építése folyt már, amikor Hitler 1933-ban hata­lomra került. A nyaktilót (gu­illotine) a hiedelemmel ellen­tétben nem Joseph Ignace Guillotin francia orvos találta fel, a „vasfüggöny” kifejezést nem Winston Churchill hasz­nálta először 1946-ban, mint ahogyan a ketchup és a che- wing-gum (rágógumi) sem ki­zárólagos amerikai találmány. A nyaktilót a XVIII. század végén rendszeresítették Fran­ciaországban egy Antoine Louis de Metz nevű orvos aján- lására, s ezért kezdetben „Louisette” vagy „Petite Louison” volt a neve. Az el­nevezés csak néhány évvel később, a francia forradalom idején változott meg, amikor Guillotin polgártárs meg­győzte a nemzetgyűlést, hogy a nyaktiló a leghumánusabb eszköz a halálbüntetés végre­hajtására. A „vasfüggöny” ki­fejezést már az első világhá­ború idején ismerték. „Német­ország és köztem örökre le­ereszkedett egy vasfüggöny” — jelentette ki Erzsébet bel­ga királyné 1914-ben, miután a németek elözönlötték hazá­ját. Kínai emigránsok honosí­tották meg az Egyesült Álla­mokban a ketchupöt (ke- tsiap), majd egy bizonyos Henry John Heinz árasztotta el vele a piacot. Ami pedig a rágógumit (chewing-gum) il­leti, már az ókori görögök is ismerték és élvezettel „rág­ták” annak ősét, a mazsolát. A Bastille bevételéről ma­kacsul tartja magát ma is a le­genda, amely szerint a forradalmárok rohammal fog­lalták el 1789. július 14-én. A valóságban azonban az őrség néhány puskalövés után meg­adta magát és a nép csak azu­tán tódult be a hírhedt párizsi börtönbe. Végül a „Made in Germany” jelölést a XIX. szá­zadban az álnok Albion csep­pet sem jóindulatból aggatta a sajátjánál silányabbnak tar­tott német árukra, s maga is csodálkozott rajta, amikor az évtizedekkel később a német ipar félelmetes ütőkártyája lett. MTI New York-i kutatóorvosok megfigyeléseik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ösztrogén női hormon csök­kenti az Alzheimer-kór kialaku­lásának veszélyét, vagyis hogy az ösztrogénhiánynak köze van ehhez a halálos kimenetelű degeneratív idegbántalomhoz, amely emlékezetvesztéssel kezdődik, majd fokozatosan el­mebajhoz vezet. Az Egyesült Államokban a 65 éven felülieknek körülbelül a 15 százaléka és a 85 éven felü­lieknek körülbelül a fele szen­ved Alzheimer-kórban, közöt­tük Ronald Reagan volt elnök is. A New York-i Columbia- Presbyterian Medical Centre kutatócsoportja nemrég sajtóér­tekezleten ismertette 1124 het­ven éven felüli nő öt évig vég­zett megfigyelésének eredmé­nyeit. Kiderült, hogy minél hosszabb ideig kaptak öszt- rogént a változó kor tüneteinek kezeléseként, annál kisebb lett a valószínűsége az Alzheimer- kór kialakulásának. Az ösztro- génkezelésben soha nem része­sült 968 nőnek több, mint a 16 százaléka kapott Alzheimer- kórt, míg az ösztrogénkeze- lésben részesültek esetében ez az arány csak 5,8 százalékos volt. Azoknál, akik több mint egy évig kaptak ösztrogént, en­nek a kómák a veszélye nagy mértékben — évi 5 százalékkal — csökkent. — Egyedül ezeknek a kísér­leti megfigyeléseknek alapján azonban nem mondhatom azt, hogy a nők most azonnal kezd­jenek el ösztrogénkúrát — idé­zi a Reuter a Columbia Egye­tem egyik kutatóját, dr. Ric­hard Mayeux neurológust és jár­ványszakértőt, aki kifejtette, hogy a jó eredmények ellenére további kutatások szükségesek mielőtt az Alzheimer-kór meg­előzésére az ösztrogént ajánl­hatják. Ennek a női hormonnak az alkalmazása növelheti a mell­rák, a méhrák és a visszérgyul- ladás kialakulásának veszélyét. Huszonhárom nő a kísérleti megfigyelés megkezdésekor ösztrogénkezelésben részesült, s közülük egyik sem kapott Alzheimer-kórt. S ez a betegség az ösztrogénkezelésben része- sültekben sokkal később ala­kult ki, mint olyan nők eseté­ben, akik nem kaptak öszt­rogént. A kísérleti alanyok át­lagéletkora 74 év volt. Még nem teljesen világos, mondták a kutatók, hogy miért van az ösztrogénnek megelőző hatása, de úgy tűnik, hogy ez a női hormon erősíti azokat az agysejteket, amelyeket az Alz­heimer-kór erősen megtámad, például bizonyos idegsejteket, és hátráltathatja az olyan vérle- mezkék kialakulását az agyban, amelyek erre a betegségre jel­lemzőek. Az Alzheimer Szövetség Ro­nald és Nancy Reagan nevét viselő chicagói intézetének igazgatója, Zaven Khacha­turian a Reuternek telefonon adott nyilatkozatában üdvözöl­te az új kísérleti eredményeket, amelyeket a The Lancet című orvosi szaklap is nyilvánosság­ra hozott. „Ez a kísérlet — mondta — nagyon várt meg­erősítése azoknak a korábbi kutatási eredményeknek, ame­lyek arra mutattak, hogy az Alzheimer-kór megnyomorító tüneteinek kialakulása kés­leltethető könnyen igénybe vehető kezelésekkel. Arra szá­mítunk, hogy megelőzhető, sőt gyógyítható lesz ez a beteg­ség”. Az Egyesült Államokban több olyan kísérlet van folya­matban, amelyek során az ösztrogénhiány és az Alzhei­mer-kór közötti összefüggést ta­nulmányozzák. Azt már eddig is tudták, hogy az ösztrogénnek jótékony hatása van az Alz­heimer-kórban szenvedőkre, és ilyen kezelést már alkalmaz­nak. Bajba jutott gólyák MT[ __________________ Dé li hazájukba visszatérő gólyák tucatjai lepték el Vallónia egyes körzeteit, ál­talános feltűnést okozva az effajta hatalmas madarakhoz nem szokott helybéliek kö­rében. Szakértők szerint a gó­lyák, és néhány további ván­dormadár „kényszerleszállá­sát” a hirtelen rendkívül mos­tohára fordult időjárás idéz­te elő: Belgiumban immár na­pok óta megállás nélkül sza­kad az eső, és az átlagosnál jóval alacsonyabb hőmér­sékletet még tovább hűti a gyakori viharos szél. Türelemikrek MTI Ugyancsak meglepődött az az angol házaspár, amely­nek nyolc hónapja ikrei — két leány — születtek, miu­tán 22 évi házasság alatt epe­kedve sóvárogtak kislányra, de „csak” tizenegy fiúgyer­mekük született. David és Karen Smith, akiknek nem kis gondot okoz a népes csa­lád elhelyezése az ötszobás warsopi lakásban, csütörtö­kön tájékoztatták a sajtót az örvendetes eseményről. Haj­landók lettek volna „akár 15 gyermekig is elmenni, csak­hogy végre lányuk szülessen” — hangoztatta lelkesen a 39 éves Karen. A most nyolc hónapos ikrek, Michaela- Jade és Jody-Louise növeke­dését 11 keménykötésű fivér — 2 és 22 évesek — vigyáz­za. Rejtélyes pingvinpusztulás MTI _________ Pi ngvinek százai pusztul­nak Uruguay partjainál egy titokzatos kórban. A „Vida marina” nevű környezet- védő csoport egy ismeretlen vírust gyanít a megbetegedé­sek hátterében. A kór a fiatal pingvinek 95 százalékát érinti. Áz állatok kö­zül néhányat kimúlásuk előtt kihoztak a vízből, s gyógyíta­ni próbálták őket, de szerveze­tük az antibiotikum-kezelés­re nem reagált. A tudósok kizárják azt a lehetőséget, hogy a pingvi­nek valamiféle olajszennye­ződés miatt hullanának el — írja az AFP Palotai István tárcája B écs külvárosa Floridsdorf. Amo lyan Pestszentlő- rinc-féle. Itt nem laknak gaz­dagok, de nagyon szegények sem. A legtöbben ötvenhatos magyarok. A gyermekeik már nem itt élnek, nekik már nem elég modern a környék. Nyugdíjastelep. Majdnem zárt világ, ahol együtt él, együtt lélegzik vagy kétezer ember. Olyan, mint egy falu, ahol mindenki mindenkit is­mer. Kórképe és korképe az emigrációnak, és immár — az idő múltával — egyben görbe tükre is. A negyvenéves együttlét el­halványította a korabeli éles ellentéteket, amelyek ma már csak névlegesen és mosolyt fa- kasztóan léteznek. A három elszakíthatatlan jó barát, a három Béla. Múltjuk fényévekre van egymástól, je­lenük közös. H. Béla ötvenhat legelején pucolt el. Nem is csoda. ÁVO-s volt és félt, hogy elkapják a forradalmárok. — Ne higgye ám, hogy csak egyedül voltam. Vagy nyolc- kilencszázan léptünk meg ak­koriban. Pedig én csak egy tak- nyos kölök voltam, akit oda soroztak be. Mi a fenét csinál­tam volna? Mentem. Aztán meg... Tudja, a cirkusz idején elég volt, ha az embernek „sár­ga” ÁVÓ-s cipője volt, máris kibelezték. Inkább kijöttem. Befogadtak. Nem azt mondom, hogy csúcskarriert futottam be, mert a Kotányinál voltam nyug- díjazásomig „udvaros”, de nem bántott senki. Legfeljebb ezek itt Floridsdorfban, de ők is csak szóban. így büdös kom­munista, úgy piszkos ÁVO-s. Köpök én rátok, ti sem volta­tok különbek a Deákné vász­nánál. Te, Béluskám például mi voltál? Na mi? Egy mocskos nyilas, és mégis itt vagy, még­is együtt ütjük a blattot. Ilyen a világ. B. Béla valóban nyilas volt. Tizenöt évesen megtetszett neki a mundér és karszalagot rántott: — Nem bántottam én senkit, még seggbe se rúgtam. Mégis kaptam negyvenhatban tizen­öt évet. Aztán a forradalom alatt, amikor megnyíltak a bör­tönök, persze hogy kijöttem. Sokat nem is kelletett gyalo­golnom Sopronkőhidától. Itt aztán voltam én minden, csak akasztott ember nem. Dolgoz­tam, mint hullamosó, árultam az utcán sült krumplit, voltam nyomdai segédmunkás, és mint állami csatornatisztító vo­nultam nyugdíjba. — Oda is volt való, maga ro­hadt nyilas — hecceli huncut képpel H. Béla. — Maga jobb, ha hallgat, vén moszkovita — tromfol az öreg. — Inkább menjen és kavarja meg azt a moslékot, amit főz! Hát már soha sem eszünk? Néz­ze! Éhes már a pajeszos is. Igaz-e tisztelendő úr? — Tisztelendő úr magának a Szálasi, maga vén disznó. Mondtam már magának ezer­szer, hogy ne nevezzen így... G. Béla valójában kilépett zsidó rabbi, aki ötvenhatban az akkor hallható szórványos an­tiszemita kiszólásoktól beijed­ve hagyta el az országot... — Még nem is voltam rabbi, csak bóher... Persze ennek a két vén trottynak ez édesmindegy, mert annyit értenek az egész­hez, mint hajdú a harangön­téshez. Most mondja meg, mit csináljak, ha ezekkel vert meg a sors? Egymás mellett élünk, mint a három grácia... — Maga a grácia, én nem vagyok grácia — szömyülkö- dik B. Béla. — Na eszünk? Kész a gulyás. Marhagulyás — bólint nyomatékkai G. Bélá­nak —, hogy maga se marad­jon éhen. H. Béla, a szökött karhatal- mista rendszeresen főz a „tri­umvirátus” részére. A jelszava: majd feljavítjuk. így lesz aztán a marhapörkölt-maradékból másnap jóféle gulyásleves, hogy harmadnapra laza húsle­vessé váljék és megy, megy a körforgás egészen a mákos tész­táig. S megint elölről. —Tudja hogy van. Mindhár­man magunk vagyunk és — látja milyen furcsa a sors —, mindhárman agglegények, így könnyebb együtt minden. Reggel összejövünk, így csak egy helyen kell fűteni, a koszt is olcsóbb. Tudja, a komcsi feljavítja. Aztán meg kártyázgatunk, sakkozunk, beszélgetünk — pontosab­ban vitatkozunk naphosszat. Még a tévét is együtt nézzük, és jókat veszekszünk a látot­takon. Néha kimegyünk ide a villamosmegálló melletti Heurigerbe (kocsmába) és megiszunk valamit. — Meg­vagyunk. — gondolkozik el H. Béla. — Ezek is itt már túl­vannak jócskán a hetvenen. — bök orrával a másik két Bélára—, minek urgáljanak? — Hát igen. Valahogy úgy van, hogy minket egymás­nak rendelt a sors, mint a vén házastársakat. Piszkáljuk, marjuk egymást, de azt el sem tudom képzelni, hogy mi lesz akkor velem, ha az urak majd meghalnak — mondja bánatos képpel G. Béla, a „rabbi”. — Nézd már a kanyhaló zsidóját! Miért éppen mi ha­lunk meg előbb, mi?! — Hát miért, miért? A nyilasbriganti például sok­kal idősebb, mint én, és ez a vöröspribék is, csak festi a haját. — Maga beszél? Maga, aki... — Nekem ne dumáljon maga... Es veszekszenek, veszek­szenek. Talán ez tartja élet­ben őket. A három Bélát Floridsdorfban. Az illusztrációt Csonka Róbert készítette A három Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom