Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
12 1996. augusztus 31., szombat Panoráma U J KELET Amit tudni illik... ...és amit nem Az ttsztrogén és az Alzheimer-kór Az időskor réme MTI Nem Hitler ötlete volt az autópályák építése, a Rastille-t soha nem vették be rohammal és a „Made in Germany” nem mindig szolgált a kiváló minőség jelölésére. Németországban jelenleg bestseller két egyetemi tanár, Walter Kraemer és Goetz Trenkler könyve, amely ötszáz tévedésen alapuló meggyőződésről bizonyítja be, hogy... az ellenkezője sem igaz. A témák skálája igen széles — a történelemtől a technikáig és az orvostudományoktól az egészségig terjed. A náci propaganda által terjesztett állítás szerint Adolf Hitler agyában született meg az útkeresz- tezések nélküli autópálya gondolata, amikor 1924-ben börtönbüntetését töltötte. Nem igaz. A világ első autópályáját ugyanis már 1921- ben megépítették Berlinben, a következőt pedig két évre rá Olaszországban. És magában Németországban is több autópálya építése folyt már, amikor Hitler 1933-ban hatalomra került. A nyaktilót (guillotine) a hiedelemmel ellentétben nem Joseph Ignace Guillotin francia orvos találta fel, a „vasfüggöny” kifejezést nem Winston Churchill használta először 1946-ban, mint ahogyan a ketchup és a che- wing-gum (rágógumi) sem kizárólagos amerikai találmány. A nyaktilót a XVIII. század végén rendszeresítették Franciaországban egy Antoine Louis de Metz nevű orvos aján- lására, s ezért kezdetben „Louisette” vagy „Petite Louison” volt a neve. Az elnevezés csak néhány évvel később, a francia forradalom idején változott meg, amikor Guillotin polgártárs meggyőzte a nemzetgyűlést, hogy a nyaktiló a leghumánusabb eszköz a halálbüntetés végrehajtására. A „vasfüggöny” kifejezést már az első világháború idején ismerték. „Németország és köztem örökre leereszkedett egy vasfüggöny” — jelentette ki Erzsébet belga királyné 1914-ben, miután a németek elözönlötték hazáját. Kínai emigránsok honosították meg az Egyesült Államokban a ketchupöt (ke- tsiap), majd egy bizonyos Henry John Heinz árasztotta el vele a piacot. Ami pedig a rágógumit (chewing-gum) illeti, már az ókori görögök is ismerték és élvezettel „rágták” annak ősét, a mazsolát. A Bastille bevételéről makacsul tartja magát ma is a legenda, amely szerint a forradalmárok rohammal foglalták el 1789. július 14-én. A valóságban azonban az őrség néhány puskalövés után megadta magát és a nép csak azután tódult be a hírhedt párizsi börtönbe. Végül a „Made in Germany” jelölést a XIX. században az álnok Albion cseppet sem jóindulatból aggatta a sajátjánál silányabbnak tartott német árukra, s maga is csodálkozott rajta, amikor az évtizedekkel később a német ipar félelmetes ütőkártyája lett. MTI New York-i kutatóorvosok megfigyeléseik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ösztrogén női hormon csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásának veszélyét, vagyis hogy az ösztrogénhiánynak köze van ehhez a halálos kimenetelű degeneratív idegbántalomhoz, amely emlékezetvesztéssel kezdődik, majd fokozatosan elmebajhoz vezet. Az Egyesült Államokban a 65 éven felülieknek körülbelül a 15 százaléka és a 85 éven felülieknek körülbelül a fele szenved Alzheimer-kórban, közöttük Ronald Reagan volt elnök is. A New York-i Columbia- Presbyterian Medical Centre kutatócsoportja nemrég sajtóértekezleten ismertette 1124 hetven éven felüli nő öt évig végzett megfigyelésének eredményeit. Kiderült, hogy minél hosszabb ideig kaptak öszt- rogént a változó kor tüneteinek kezeléseként, annál kisebb lett a valószínűsége az Alzheimer- kór kialakulásának. Az ösztro- génkezelésben soha nem részesült 968 nőnek több, mint a 16 százaléka kapott Alzheimer- kórt, míg az ösztrogénkeze- lésben részesültek esetében ez az arány csak 5,8 százalékos volt. Azoknál, akik több mint egy évig kaptak ösztrogént, ennek a kómák a veszélye nagy mértékben — évi 5 százalékkal — csökkent. — Egyedül ezeknek a kísérleti megfigyeléseknek alapján azonban nem mondhatom azt, hogy a nők most azonnal kezdjenek el ösztrogénkúrát — idézi a Reuter a Columbia Egyetem egyik kutatóját, dr. Richard Mayeux neurológust és járványszakértőt, aki kifejtette, hogy a jó eredmények ellenére további kutatások szükségesek mielőtt az Alzheimer-kór megelőzésére az ösztrogént ajánlhatják. Ennek a női hormonnak az alkalmazása növelheti a mellrák, a méhrák és a visszérgyul- ladás kialakulásának veszélyét. Huszonhárom nő a kísérleti megfigyelés megkezdésekor ösztrogénkezelésben részesült, s közülük egyik sem kapott Alzheimer-kórt. S ez a betegség az ösztrogénkezelésben része- sültekben sokkal később alakult ki, mint olyan nők esetében, akik nem kaptak ösztrogént. A kísérleti alanyok átlagéletkora 74 év volt. Még nem teljesen világos, mondták a kutatók, hogy miért van az ösztrogénnek megelőző hatása, de úgy tűnik, hogy ez a női hormon erősíti azokat az agysejteket, amelyeket az Alzheimer-kór erősen megtámad, például bizonyos idegsejteket, és hátráltathatja az olyan vérle- mezkék kialakulását az agyban, amelyek erre a betegségre jellemzőek. Az Alzheimer Szövetség Ronald és Nancy Reagan nevét viselő chicagói intézetének igazgatója, Zaven Khachaturian a Reuternek telefonon adott nyilatkozatában üdvözölte az új kísérleti eredményeket, amelyeket a The Lancet című orvosi szaklap is nyilvánosságra hozott. „Ez a kísérlet — mondta — nagyon várt megerősítése azoknak a korábbi kutatási eredményeknek, amelyek arra mutattak, hogy az Alzheimer-kór megnyomorító tüneteinek kialakulása késleltethető könnyen igénybe vehető kezelésekkel. Arra számítunk, hogy megelőzhető, sőt gyógyítható lesz ez a betegség”. Az Egyesült Államokban több olyan kísérlet van folyamatban, amelyek során az ösztrogénhiány és az Alzheimer-kór közötti összefüggést tanulmányozzák. Azt már eddig is tudták, hogy az ösztrogénnek jótékony hatása van az Alzheimer-kórban szenvedőkre, és ilyen kezelést már alkalmaznak. Bajba jutott gólyák MT[ __________________ Dé li hazájukba visszatérő gólyák tucatjai lepték el Vallónia egyes körzeteit, általános feltűnést okozva az effajta hatalmas madarakhoz nem szokott helybéliek körében. Szakértők szerint a gólyák, és néhány további vándormadár „kényszerleszállását” a hirtelen rendkívül mostohára fordult időjárás idézte elő: Belgiumban immár napok óta megállás nélkül szakad az eső, és az átlagosnál jóval alacsonyabb hőmérsékletet még tovább hűti a gyakori viharos szél. Türelemikrek MTI Ugyancsak meglepődött az az angol házaspár, amelynek nyolc hónapja ikrei — két leány — születtek, miután 22 évi házasság alatt epekedve sóvárogtak kislányra, de „csak” tizenegy fiúgyermekük született. David és Karen Smith, akiknek nem kis gondot okoz a népes család elhelyezése az ötszobás warsopi lakásban, csütörtökön tájékoztatták a sajtót az örvendetes eseményről. Hajlandók lettek volna „akár 15 gyermekig is elmenni, csakhogy végre lányuk szülessen” — hangoztatta lelkesen a 39 éves Karen. A most nyolc hónapos ikrek, Michaela- Jade és Jody-Louise növekedését 11 keménykötésű fivér — 2 és 22 évesek — vigyázza. Rejtélyes pingvinpusztulás MTI _________ Pi ngvinek százai pusztulnak Uruguay partjainál egy titokzatos kórban. A „Vida marina” nevű környezet- védő csoport egy ismeretlen vírust gyanít a megbetegedések hátterében. A kór a fiatal pingvinek 95 százalékát érinti. Áz állatok közül néhányat kimúlásuk előtt kihoztak a vízből, s gyógyítani próbálták őket, de szervezetük az antibiotikum-kezelésre nem reagált. A tudósok kizárják azt a lehetőséget, hogy a pingvinek valamiféle olajszennyeződés miatt hullanának el — írja az AFP Palotai István tárcája B écs külvárosa Floridsdorf. Amo lyan Pestszentlő- rinc-féle. Itt nem laknak gazdagok, de nagyon szegények sem. A legtöbben ötvenhatos magyarok. A gyermekeik már nem itt élnek, nekik már nem elég modern a környék. Nyugdíjastelep. Majdnem zárt világ, ahol együtt él, együtt lélegzik vagy kétezer ember. Olyan, mint egy falu, ahol mindenki mindenkit ismer. Kórképe és korképe az emigrációnak, és immár — az idő múltával — egyben görbe tükre is. A negyvenéves együttlét elhalványította a korabeli éles ellentéteket, amelyek ma már csak névlegesen és mosolyt fa- kasztóan léteznek. A három elszakíthatatlan jó barát, a három Béla. Múltjuk fényévekre van egymástól, jelenük közös. H. Béla ötvenhat legelején pucolt el. Nem is csoda. ÁVO-s volt és félt, hogy elkapják a forradalmárok. — Ne higgye ám, hogy csak egyedül voltam. Vagy nyolc- kilencszázan léptünk meg akkoriban. Pedig én csak egy tak- nyos kölök voltam, akit oda soroztak be. Mi a fenét csináltam volna? Mentem. Aztán meg... Tudja, a cirkusz idején elég volt, ha az embernek „sárga” ÁVÓ-s cipője volt, máris kibelezték. Inkább kijöttem. Befogadtak. Nem azt mondom, hogy csúcskarriert futottam be, mert a Kotányinál voltam nyug- díjazásomig „udvaros”, de nem bántott senki. Legfeljebb ezek itt Floridsdorfban, de ők is csak szóban. így büdös kommunista, úgy piszkos ÁVO-s. Köpök én rátok, ti sem voltatok különbek a Deákné vásznánál. Te, Béluskám például mi voltál? Na mi? Egy mocskos nyilas, és mégis itt vagy, mégis együtt ütjük a blattot. Ilyen a világ. B. Béla valóban nyilas volt. Tizenöt évesen megtetszett neki a mundér és karszalagot rántott: — Nem bántottam én senkit, még seggbe se rúgtam. Mégis kaptam negyvenhatban tizenöt évet. Aztán a forradalom alatt, amikor megnyíltak a börtönök, persze hogy kijöttem. Sokat nem is kelletett gyalogolnom Sopronkőhidától. Itt aztán voltam én minden, csak akasztott ember nem. Dolgoztam, mint hullamosó, árultam az utcán sült krumplit, voltam nyomdai segédmunkás, és mint állami csatornatisztító vonultam nyugdíjba. — Oda is volt való, maga rohadt nyilas — hecceli huncut képpel H. Béla. — Maga jobb, ha hallgat, vén moszkovita — tromfol az öreg. — Inkább menjen és kavarja meg azt a moslékot, amit főz! Hát már soha sem eszünk? Nézze! Éhes már a pajeszos is. Igaz-e tisztelendő úr? — Tisztelendő úr magának a Szálasi, maga vén disznó. Mondtam már magának ezerszer, hogy ne nevezzen így... G. Béla valójában kilépett zsidó rabbi, aki ötvenhatban az akkor hallható szórványos antiszemita kiszólásoktól beijedve hagyta el az országot... — Még nem is voltam rabbi, csak bóher... Persze ennek a két vén trottynak ez édesmindegy, mert annyit értenek az egészhez, mint hajdú a harangöntéshez. Most mondja meg, mit csináljak, ha ezekkel vert meg a sors? Egymás mellett élünk, mint a három grácia... — Maga a grácia, én nem vagyok grácia — szömyülkö- dik B. Béla. — Na eszünk? Kész a gulyás. Marhagulyás — bólint nyomatékkai G. Bélának —, hogy maga se maradjon éhen. H. Béla, a szökött karhatal- mista rendszeresen főz a „triumvirátus” részére. A jelszava: majd feljavítjuk. így lesz aztán a marhapörkölt-maradékból másnap jóféle gulyásleves, hogy harmadnapra laza húslevessé váljék és megy, megy a körforgás egészen a mákos tésztáig. S megint elölről. —Tudja hogy van. Mindhárman magunk vagyunk és — látja milyen furcsa a sors —, mindhárman agglegények, így könnyebb együtt minden. Reggel összejövünk, így csak egy helyen kell fűteni, a koszt is olcsóbb. Tudja, a komcsi feljavítja. Aztán meg kártyázgatunk, sakkozunk, beszélgetünk — pontosabban vitatkozunk naphosszat. Még a tévét is együtt nézzük, és jókat veszekszünk a látottakon. Néha kimegyünk ide a villamosmegálló melletti Heurigerbe (kocsmába) és megiszunk valamit. — Megvagyunk. — gondolkozik el H. Béla. — Ezek is itt már túlvannak jócskán a hetvenen. — bök orrával a másik két Bélára—, minek urgáljanak? — Hát igen. Valahogy úgy van, hogy minket egymásnak rendelt a sors, mint a vén házastársakat. Piszkáljuk, marjuk egymást, de azt el sem tudom képzelni, hogy mi lesz akkor velem, ha az urak majd meghalnak — mondja bánatos képpel G. Béla, a „rabbi”. — Nézd már a kanyhaló zsidóját! Miért éppen mi halunk meg előbb, mi?! — Hát miért, miért? A nyilasbriganti például sokkal idősebb, mint én, és ez a vöröspribék is, csak festi a haját. — Maga beszél? Maga, aki... — Nekem ne dumáljon maga... Es veszekszenek, veszekszenek. Talán ez tartja életben őket. A három Bélát Floridsdorfban. Az illusztrációt Csonka Róbert készítette A három Béla
