Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
Lakáskultúra UJ KELET 9 Az oldalt írta Úri Mariann. Fotók: Bozsó Katalin Új lakás építésekor, vásárlásakor a falak avagy a tapéta, a szőnyeg színének tervezésekor és a leendő bútorzat kiválasztásakor mindenkinek szembesülnie kell azzal a kihívással, amit úgy hívnak: lámpaválasztás. A lámpa ugyanis az otthon berendezésének egyik leglényegesebb és legkényesebb pontja. A kihívást elsősorban az jelenti, hogy sikerül-e kiválasztanunk az ugyancsak bőséges, szemet gyönyörködtető kínálatból a lakás atmoszférájához formájában, mintázatában és színösszeállításában leginkább illő lámpát, lámpákat. Ma már szerencsére minden elképzelést felülmúl a lámpaválaszték. Az igényesebb csillárboltokban megtaláljuk a régmúlt idők, letűnt, de nem elfeledett korok lámpáit, a hatalmas üveg, vagy facsillárokat, a könnyű fémből készült, változatos alakú világítótesteket, a neonlámpákat, a háncsból, nádból lévő búrákat, avagy a kifejezetten gyerekszobába tervezett különböző állatformájú és mintájú lámpákat. A színeket tekintve —a lámpák stílusától függően — a színskála csaknem minden árnyalata megtalálható a kínálatban. Van egyszerű fehér—fekete, füstös árnyalatú, halvány színű vagy rikító, krómozott vagy matt, és sorolhatnánk még tovább. Formájuk is rendkívül változatos, hiszen manapság már nemcsak a plafonról csünghetnek alá, helyet kapnak a falon, a szekrényen, asztalon, de még a földön is. Sőt, egyre többen viszik ki a lakásból a teraszra és a kertbe. Éppen ilyen célokra készültek a kültéri fali és állólámpák, amelyeket többnyire megerősített állvány és tartórész, valamint különleges búra jellemez. Egyszóval a kínálat bőséges, így mielőtt vásárolni indulunk, célszerű átgondolni, hogy mit is szeretnénk. Hogy minden szobába és helyiségbe egyforma világítótestet tervezünk, vagy mindenhová más stílusú csillárt választunk. S ha ezt eldöntöttük, akkor már csak arra kell ügyelni, hogy az ultramodern szobába ne rakjunk fel egy terebélyes, több ágból lecsüngő üveg, vagy valódi kristály költeményt, illetve a rokokó vagy barokk stílusban berendezett lakórészbe ne akarjunk a legújabb trend szerint készült lámpát vásárolni. Az emeletre falépcső vezet fel. A lépcsővel szemben lévő padlásfeljárót ötletesen bordásfalnak alakították ki, amit a fiatalok előszeretettel használnak kondíciójuk karbantartásakor. A szobák előtt közös nappali kapott helyet, ahová délutánonként, esténként leülhet a család egy kis beszélgetésre. A nappaliból nyílnak a gyerekek hálószobái, amit ki ki a saját ízlése és elképzelése szerint, de a prakitukásságot szem előtt tartva rendezett be. így a szobák összképe változatos, de a berendezés hangulatos és kényelmes. S ha végképp elegük van a szobák fogságából, és felüdülésre vágynak, elég csak kilépniük a földszinti nappaliból nyíló teraszra. — A terasz padlózata a régi házunk alapjából készült. Nosztalgiából szerettük volna megtartani, és jó ötletnek tűnt abból kialakítani a teraszt. Utólag kiderült, igazunk volt. Ismerőseink, rokonaink mind dicsérik a látványos megoldást. Itt kényelmesen elfér a család, nyugodtan kiülhetünk olvasni, vagy akár napozni, senki nem zavar bennünket. A szépen gondozott és nagy odafigyeléssel kialakított sziklakertek és a kis tavacska igazi látványosság. A sziklakerten kaktuszok és kövivirágok, a tó körül és a tóban nádi növények virágoznak. A növények melett jól megférnek az aranyhalak, a békák és a többi víziélőlény. Békességüket csak a macskák zavarják meg néha. A pákosztos állatok harcikedvétől eltekintve a ház és a hozzátartozó kert maga a béke szigete, és rohanó világunknak egy piciny kis csodája. Olyan otthon, amelyre bárki büszke lehetne, mert igazi kincs, valóságos gyöngyszem... A XX. század rohamosan növekvő nagyvárosaiban a beton rengetegek mellett csaknem mindenhol kialakul egy-egy kertesházi övezet, ahol egyesek szabadjára engedhetik képzelőerejüket, mások pedig kihívóan, dicsekvően mutogathatják pénztárcájuk kimeríthetetlenségét. Az ötletek tárháza végtelen, így aztán szebbnél szebb, csaknem kacsalábon forgó tündérpalotákkal és az ízléstelenség határát súroló, túlcicomázott, tulajdonosai gazdagságával hivalkodó villákkal is találkozhatunk. Eme városrészek között igazi kuriózumnak számít Nyíregyháza-Sóstófürdő, ahol a több évtizedes lakó- és nyaralóházak mellé, köré az utóbbi néhány évben felépült egy természetességet sugárzó lakóövezet. A környék egyik legszebb háza egy fenyőből épült, barátságos lakóház. (A család kifejezett kérésére nem közöljük nevüket) — Annak ellenére, hogy már húsz éve itt élünk, a lakás mindössze hat éves — meséli mosolyogva háziasszonyunk, Katalin. — Az 1990-es évben állandóan reklámozta magát egy cég a televízióban és a Budapesti Nagy Vásáron is megcsodálhattuk kész házaikat. Annyira megtetszett nekünk, hogy úgy döntöttünk, a jövőben ilyen házban szeretnénk élni. Elhatározásunkat hamarosan a tettek követték, belevágtunk az építkezésbe. Az elemekből összeállított faszerkezetű ház felhúzásához az alapozást követően mindössze 40 napra volt szükség. — Ki készítette a terveket? — Teljes egészében a saját és a családom elképzelései alapján rajzoltam meg, majd a kész tervrajzot elküldtem a vállalatnak, ahol számítógépen pontosan újra megterveztek mindent. Még a legutolsó szögnek a helyét is milliméter pontossággal berajzolták, s ennek alapján készítették el az árajánlatot. Miután visszajeleztünk, hogy elfogadható az ár, a házat, pontosabban az elemeit kompletten — a szögeket is beverve — leszállították ide. Miközben beszélgetünk a ház úrnőjével, kutató tekintetem önkéntelenül is a csaknem 150 négyzetméteres alapterületű ház helyiségeit fürkészi. A földszinten az egylégterű nappali, ebédlő és konyha hármasa mellett a felnőttek hálószobája és a mellékhelyiségek kaptak helyet, míg a tetőtérben a három gyermek hálószobája, nappali, dolgozó és fürdőszoba, valamint a hatalmas terasz uralkodik. — Bármerre nézek, mindenhol fenyőfafabútorokat és természetes anyagból készült kiegészítőket látok... —Mivel a ház is fából épült, és a családban mindenki szereti a fából készült dolgokat, magától értetődő volt számunkra, hogy a bútorok is abból készüljenek. A kiegészítőket pedig igyekeztünk úgy kiválasztani, hogy passzoljanak a környezethez. így valamennyi ablakra és az ajtóra apró fapálcikákból összeállított rolló került, ehhez a krémszínű és szürkésbama csíkos függöny, valódi szőttes, a lámpák pedig könnyű háncsból, vagy ahhoz hasonló anyagból készültek. A földszinten végigfutó fehér padlólap rejti el a elől a padlófűtést, amit alkalmanként „megtoldanak” a nappaliban álló hangulatos, fatüzelésű kályha melegével. — Igazából nem lenne szükség a kályhára, mert a ház a jó szigetelésének köszönhetően kiválóan megtartja a meleget— nyáron pedig jó hűvös van a lakásban —, ennek köszönhetően szerencsére mindig alacsony a gázszámlánk. Az előnyeitől eltekintve is nagyon szeretjük a kályhát. Jól illik a nappaliba, és hangulatos, otthonos a fa ropogása. A kályhával szemben, a sarokban szerényen meghúzódva áll a királyi időkből származó fekete színű zongora és a hozzá való szék. Mindkettő régi családi örökség, s bár még ma is csodálatos a hangja, néhány éve senki nem játszik rajta. Nem unatkozik viszont az ugyancsak nagyon régi varrógép, aminek külön története van. — A családunk tulajdonában volt évtizedekig egy ugyanilyen varrógép, aztán eladtuk. Később persze megbántuk, de az új tulajdonos ragaszkodott hozzá. így vettünk helyette egy másikat. Azóta felújíttattuk, csak a talpa és a felépítése a régi, egyébként pedig egy modem elektromos varrógép lapul benne. Az ebédlőben és a konyhában is fenyőfabútorok uralják a helyiséget. Az étkező hatszemélyes asztalához ül le a közös étkezéseknél a család, de másokhoz hasonlóan az állandó munka és a rohanás miatt vendéglátóinknál is többnyire csak a hétvégén jut idő arra, hogy mindenki otthon töltse el az ebédet vagy vacsorát. S ha nem teljes a létszám, akkor csak a konyhában lévő kis négyszemélyes asztalkát teríti meg a háziasszony. A béke szigete...
