Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
UJ KELET Augusztus 20. 1996. augusztus 21., szerda Ibrányi kopjafa Lefler György (Új Kelet) A millecentenáriumi ünnepségsorozat feledhetetlen élményt nyújtott az ibrányi embereknek s a környező településekről odalátogatóknak. A gazdag program már augusztus 16-án kezdetetét vette, a város címerét alkotó Mezei István festő- és grafikusművész anyagából nyílt kiállítás a közösségi házban. A művész A halászfalu című grafikával ajándékozta meg a várost, abból az indíttatásból, hogy egykoron Ibrány is halászfaluból nőtte ki magát, illetve ezáltal is kifejezve a művésznek a településhez való kötődését. Augusztus 18-án délután a város megszépült főterén Ibrány lakossága millecentenáriumi emlékünnepségen tisztelgett honfoglaló elődeink emlékének. Az ünnepi nagygyűlésen Berencsi Béla polgármester köszöntötte a mintegy másfél ezer résztvevőt, majd a város szülötte, Hegedűs D. Géza színművész mondta el Arany János csodálatos költeményét, a Rege a csodaszarvasról-t. Ünnepi beszédet dr. Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium államtitkára mondott, s azt követően felavatta a millecentenáriumi emlékparkot. A turulmadaras emlékoszlop Ulnian István szlovákiai fafaragóművész alkotása. Kitüntetés átadására is sor került, a közelmúltban alapított Ibrányért Díszcímer kitüntetést első ízben Csongrádi Zoltánná dr., a város jegyzője vehette át a település érdekében kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként. Másnap, augusztus 19-én este 8 órától a Mandala Dalszínház szerzett ugyancsak felejthetetlen élményt az István, a király című rockopera bemutatásával a közösségi ház szabadtéri színpadán. A műsorvégi tűzijáték — ahogy mondják — csak hab volt a tortán, a mintegy 1500 néző nagy gyönyörűségére. Az ünnepi programsorozat, augusztus 20-án este utcabállal ért véget Ibrányban, ahol mindenki vérmérséklete és lábbelije kényelmessége szerint ropphatta a táncot a helyi Zephyr együttes zenéjére. Csengén ismerősök Csengerbői elszármazottak baráti találkozójára gyülekeztek az emberek szombaton, az általános iskola aulájában. A bejáratnál előfizetést gyűjtöttek a helyi Hírmondóra, a résztvevőknek pedig egy jelvényt adtak millecen- tenárium, Csenger, 896—1996 felirattal. Ez is jelezte, s hogy a találkozót a honfoglalás évfordulója apropóján . rendezték meg, méghozzá a vártnál nagyobb sikerrel, az érdeklődők olyan nagy számban jöttek, hogy a program kezdete előtt újabb székeket hoztak ki a raktárból. A regisztrációs ívek tanúsága szerint több mint 100 elszármazott, és közel ugyanennyi helyi lakos látogatott el ide. Volt, aki egy nagyközségből ment el, és most egy kisvárosba tért vissza. — Én téged ismerlek — mondta egy hölgy a vele szembejövőnek. — Nekem is ismerős vagy — hangzott a válasz. Ilyen és hasonló egymásra találásoknak lehetett I fül- és szemtanúja a figyelmes szemlélő. Barátságok elevenedtek fel, régi osztálytársak ismertek egymásra, és idézték fel a régi szép dolgokat. A korunkra oly jellemző elidegenedés nem csengeri ■f jellegzetesség. Az egybegyűlteket a csen- i geri általános iskolások kö- ^ szöntötték műsorukkal, \ majd Apáti György polgár- I mester a város jelenéről, Fá- ! Inán László a helytörténeti kiállítás vezetője pedig múlt- ■í járói adott tájékoztatót. A § program állófogadással, majd | késő délutánig tartó városnézéssel folytatódott. A vendé- f gek nem együtt, hanem ki-ki -i kedve szerint járta be a vá- ■> rost, mindenütt nyitott kapuk I fogadták őket. A találkozóról Apáti György | polgármestert kérdeztük. — Ahogy jártam a világot | és csengeriekkel találkoztam, % egyik a másik után érdeklő- J dött, mit tudok erről vagy ar- j ról a régi ismerősről. A má- | sik ok, amiért a találkozót • megszerveztük, hogy elég | sokat fejlődött a település az | elmúlt években, és ebben | nagy szerepe van sok olyan | csengerinek, akik elkerültek | innen. Úgy éreztük, köszöne- J tét kell nekik mondani a se- ’ gítségért. Van még egy apró- ^ pója a rendezvénynek. A vá- i ros infrastrukturálisan készen j van, most a gazdaságfejlesz- íj tési terv megvalósítása előtt ! állunk. Ez újabb lendületet adhat a településcsoportnak, s A találkozó jó alkalom arra, | hogy ennek megvalósításá- j hoz segítséget kérjünk a volt és jelenlegi csengeriektől. i Táncünnep Nyíregyházán Hatházi Andrea (Új Kelet) A táncos lábak ünnepe van augusztus 18—25. között Nyíregyházán, mikor is az I. Nemzetközi Néptáncfesztivált tartják meg városunkban. A Sóstói Múzeumfalu évenkénti Szent István-napi ünnepségei, a Nyírség Táncegyüttes ’93-as minifesztiválja és további fesztiválszervező szándéka, valamint a Váci Mihály Városi Művelődési Központ és Gyermekcentrum által rendszeresen szervezett karnevál adta az ötletet, hogy ebben az évben együtt szervezzék meg ezt a rendezvényt. A fesztivál nyitóestjén a magyar táncosok a Nyírség, az Ig- rice, a Szabolcs és a nagykállói Kállai-Kettős Néptáncegyüttes, valamint kizárólagosan ezen az estén a szlovák nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyütes lépett a színpadra. Az idén 45 éves együttes gömöri és mátyásföldi táncokat adott elő. A műsort az érdeklődőkön kívül a fesztiválon részt vevő táncegyüttesek, az izraeli Ky- riat-Gat-ból érkezett a Peamei- Gat Táncegyüttes, Olaszországból Galliate-ból a Manghin e Manghina Néptáncegyüttés, a lengyelországi Rzeszóvból a Bandoska Néptáncegyüttes, a kassai Zeleziar Néptáncegyüttes, valamint egy belorussziai zenekar is örömmel fogadta. A taiwani Nemzeti Akadémia Együttese csak 19-én érkezett városunkban, ahol a Nemzeti Nap keretében a többi külföldi csoporttal együtt bemutátkozott a Múzeumfaluban. A szinte egész napos programot adó rendezvényen nem csak a külhoni táncok iránt érdeklődők találtak „csemegét”, hanem a kirakodóvásáron a mézes- és kürtőskalács kedvelői is. A kézműves-bemutatókon emberközelből láthattuk a régi mesterségek ma is jeles képviselőit. Korongozás, csuhéfo- nás, fa- és csontfaragás, csipkeverés, gyöngyfűzés, lópat- kolás. Mind-mind csak ilyen rendezvényeken látható legtöbbünk számára. Sok család töltötte szinte az egész napját ezen a hangulatos programon. Az együttesek 19-én és 20-án a környező településeken, városokban tartottak bemutatót. A Múzeumfaluban a Szent István napi ünnepség keretében délután a hat külföldi, négy hazai csoport mellett a Cantemus Fesztiválon részt vevő japán tánccsoport is a közönség elé lépett. Augusztus 21-én, délelőtt a csoportok a megye nevezetességeivel ismerkednek és este 21 órától a Szabadtéri Színpadon a Japán—Magyar Folklóresten vesznek részt, ahol a Nyírség Néptáncegyüttes és a japán Sado Okesa Hozonkai együttes tartja bemutatóját. Tiszaháti menekülés Berki Antal (Új Kelet) Ha túljut az ember Fehér- gyarmaton és elindul Tisza- becs felé, hát az már tényleg az istenháta mögötti vidék. A kóródi Túr-hídig négy falu: Penyige, Kömörő, Túr- istvándi, Szatmárcseke, Nehéz sorsú falvak ezek, nem igazán érnek rá ünnepelni. Mostanára azért mintha változott volna valamit a helyzet, ha maguk a falvak nem is, de a látogatók megteremtették az 1100. évforduló hangulatát. A négynapos ünnep alatt vendégek százai keresték fel a környék műemlékeit. Tele volt a vízimalom, sokan keresték fel a csekei temetőt, letéve egy- egy szál virágot a Himnusz költőjének sírjára. Valamikor, még az „át- kosban”, az Erdélyi házaspár panzióját biztosan az ünnep tiszteletére avatták volna fel, ők azonban nem várhattak a nyitással a nevezetes évfordulóig. A nyolcszobás, minden igényt kielégítő szálloda és kemping a híres műemlék tőszomszédságában, a vízimalom mellett fogadja a turistákat. Erdélyi János repülőgépvezető nagy fába vágta fejszéjét, amikor belevágott az építkezésbe. Még nincs minden rendben, mostanában kell a konyhát is befejezni, de már a szobák kényelmesen berendezve várják a látogatókat. Látogatók pedig vannak. Sokan közülük betévednek Erdélyiékhez egy ebédre, egy sörre, vagy csak egy jó szóra. Azért, ha nincs is hivatalos csinnadratta, a Tiszahát népe ünnepel. Sonkádon, Mándon utcabállal, össznépi babgulyással emlékeznek nagy királyunkra. Az idei ünnep időjárása nem kényeztette el az ünneplőket. Szokatlanul esősre sikeredett ez az augusztus, de, talán éppen ezért, minden faluban fociznak. Kispályán, nagypályán. Fiatalok, öregek. Nősek a nőtlenek ellen, így van rendjén. Ha Szat- márcsekén nem is sikerült összehozni a csekéről elszármazottak találkozóját, azért a falu, kihasználva csodálatos természeti adottságait, méltóképpen emlékezett az istváni örökségre. A szatmárcsekei Tisza- parton új vizesblokk épült, és ha nem is az évforduló tiszteletére adták át, de elkészülte is igazolja, hogy kitartó, szorgalmas népet telepítettek őseink a környékre. Meg azt is, hogy a Tiszahát előremenekül. Igazán csak az idegenforgalom az, amibe kapaszkodni lehet. A fejlődés nem látványos. Nem egyik pillanatról a másikra születnek az új létesítmények. Errefelé ilyesmire nincs is pénz. De az optimista panziós, Erdélyi János azt mondja: „Most csak ennyire futotta, de összekaparok még egy kis pénzt, jövőre kikotortatom a Túr medrét, és akkor strand is lesz a kemping mellett.” És igaza van. Ha nem lehet valamit egyszerre megoldani, meg lehet csinálni apródonként. Minden kicsi lépés előre, jó lépés.
