Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-21 / 194. szám

UJ KELET Augusztus 20. 1996. augusztus 21., szerda Ibrányi kopjafa Lefler György (Új Kelet) A millecentenáriumi ün­nepségsorozat feledhetetlen élményt nyújtott az ibrányi embereknek s a környező településekről odalátogatók­nak. A gazdag program már augusztus 16-án kezdetetét vette, a város címerét alkotó Mezei István festő- és grafi­kusművész anyagából nyílt kiállítás a közösségi házban. A művész A halászfalu című grafikával ajándékozta meg a várost, abból az indíttatásból, hogy egykoron Ibrány is ha­lászfaluból nőtte ki magát, illetve ezáltal is kifejezve a művésznek a településhez való kötődését. Augusztus 18-án délután a város megszépült főterén Ibrány lakossága millecen­tenáriumi emlékünnepségen tisztelgett honfoglaló elődeink emlékének. Az ünnepi nagy­gyűlésen Berencsi Béla pol­gármester köszöntötte a mint­egy másfél ezer résztvevőt, majd a város szülötte, He­gedűs D. Géza színművész mondta el Arany János cso­dálatos költeményét, a Rege a csodaszarvasról-t. Ünnepi be­szédet dr. Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium ál­lamtitkára mondott, s azt kö­vetően felavatta a millecente­náriumi emlékparkot. A turul­madaras emlékoszlop Ulnian István szlovákiai fafaragómű­vész alkotása. Kitüntetés átadására is sor került, a közelmúltban alapí­tott Ibrányért Díszcímer ki­tüntetést első ízben Csongrá­di Zoltánná dr., a város jegy­zője vehette át a település érdekében kifejtett kimagas­ló tevékenysége elismerése­ként. Másnap, augusztus 19-én este 8 órától a Mandala Dal­színház szerzett ugyancsak felejthetetlen élményt az Ist­ván, a király című rockopera bemutatásával a közösségi ház szabadtéri színpadán. A műsorvégi tűzijáték — ahogy mondják — csak hab volt a tortán, a mintegy 1500 néző nagy gyönyörűségére. Az ünnepi programsorozat, augusztus 20-án este utcabál­lal ért véget Ibrányban, ahol mindenki vérmérséklete és lábbelije kényelmessége sze­rint ropphatta a táncot a helyi Zephyr együttes zenéjére. Csengén ismerősök Csengerbői elszármazottak baráti találkozójára gyülekez­tek az emberek szombaton, az általános iskola aulájá­ban. A bejáratnál előfizetést gyűjtöttek a helyi Hírmondó­ra, a résztvevőknek pedig egy jelvényt adtak millecen- tenárium, Csenger, 896—1996 felirattal. Ez is jelezte, s hogy a találkozót a honfoglalás évfordulója apropóján . rendezték meg, méghozzá a vártnál nagyobb sikerrel, az érdeklődők olyan nagy számban jöttek, hogy a prog­ram kezdete előtt újabb székeket hoztak ki a raktárból. A regisztrációs ívek tanú­sága szerint több mint 100 el­származott, és közel ugyan­ennyi helyi lakos látogatott el ide. Volt, aki egy nagyköz­ségből ment el, és most egy kisvárosba tért vissza. — Én téged ismerlek — mondta egy hölgy a vele szembejövőnek. — Nekem is ismerős vagy — hangzott a válasz. Ilyen és hasonló egy­másra találásoknak lehetett I fül- és szemtanúja a figyel­mes szemlélő. Barátságok elevenedtek fel, régi osztály­társak ismertek egymásra, és idézték fel a régi szép dolgo­kat. A korunkra oly jellemző elidegenedés nem csengeri ■f jellegzetesség. Az egybegyűlteket a csen- i geri általános iskolások kö- ^ szöntötték műsorukkal, \ majd Apáti György polgár- I mester a város jelenéről, Fá- ! Inán László a helytörténeti kiállítás vezetője pedig múlt- ■í járói adott tájékoztatót. A § program állófogadással, majd | késő délutánig tartó városné­zéssel folytatódott. A vendé- f gek nem együtt, hanem ki-ki -i kedve szerint járta be a vá- ■> rost, mindenütt nyitott kapuk I fogadták őket. A találkozóról Apáti György | polgármestert kérdeztük. — Ahogy jártam a világot | és csengeriekkel találkoztam, % egyik a másik után érdeklő- J dött, mit tudok erről vagy ar- j ról a régi ismerősről. A má- | sik ok, amiért a találkozót • megszerveztük, hogy elég | sokat fejlődött a település az | elmúlt években, és ebben | nagy szerepe van sok olyan | csengerinek, akik elkerültek | innen. Úgy éreztük, köszöne- J tét kell nekik mondani a se- ’ gítségért. Van még egy apró- ^ pója a rendezvénynek. A vá- i ros infrastrukturálisan készen j van, most a gazdaságfejlesz- íj tési terv megvalósítása előtt ! állunk. Ez újabb lendületet adhat a településcsoportnak, s A találkozó jó alkalom arra, | hogy ennek megvalósításá- j hoz segítséget kérjünk a volt és jelenlegi csengeriektől. i Táncünnep Nyíregyházán Hatházi Andrea (Új Kelet) A táncos lábak ünnepe van augusztus 18—25. között Nyír­egyházán, mikor is az I. Nem­zetközi Néptáncfesztivált tart­ják meg városunkban. A Sós­tói Múzeumfalu évenkénti Szent István-napi ünnepségei, a Nyírség Táncegyüttes ’93-as minifesztiválja és további fesz­tiválszervező szándéka, vala­mint a Váci Mihály Városi Művelődési Központ és Gyer­mekcentrum által rendszeresen szervezett karnevál adta az öt­letet, hogy ebben az évben együtt szervezzék meg ezt a rendezvényt. A fesztivál nyitóestjén a ma­gyar táncosok a Nyírség, az Ig- rice, a Szabolcs és a nagykállói Kállai-Kettős Néptáncegyüttes, valamint kizárólagosan ezen az estén a szlovák nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyütes lépett a színpadra. Az idén 45 éves együttes gömöri és má­tyásföldi táncokat adott elő. A műsort az érdeklődőkön kívül a fesztiválon részt vevő táncegyüttesek, az izraeli Ky- riat-Gat-ból érkezett a Peamei- Gat Táncegyüttes, Olaszor­szágból Galliate-ból a Manghin e Manghina Néptáncegyüttés, a lengyelországi Rzeszóvból a Bandoska Néptáncegyüttes, a kassai Zeleziar Néptáncegyüt­tes, valamint egy belorussziai zenekar is örömmel fogadta. A taiwani Nemzeti Akadémia Együttese csak 19-én érkezett városunkban, ahol a Nemzeti Nap keretében a többi külföldi csoporttal együtt bemutátkozott a Múzeumfaluban. A szinte egész napos prog­ramot adó rendezvényen nem csak a külhoni táncok iránt ér­deklődők találtak „csemegét”, hanem a kirakodóvásáron a mézes- és kürtőskalács kedve­lői is. A kézműves-bemutatókon emberközelből láthattuk a régi mesterségek ma is jeles képvi­selőit. Korongozás, csuhéfo- nás, fa- és csontfaragás, csip­keverés, gyöngyfűzés, lópat- kolás. Mind-mind csak ilyen rendezvényeken látható legtöb­bünk számára. Sok család töl­tötte szinte az egész napját ezen a hangulatos programon. Az együttesek 19-én és 20-án a környező településeken, váro­sokban tartottak bemutatót. A Múzeumfaluban a Szent István napi ünnepség keretében dél­után a hat külföldi, négy hazai csoport mellett a Cantemus Fesztiválon részt vevő japán tánccsoport is a közönség elé lépett. Augusztus 21-én, déle­lőtt a csoportok a megye neve­zetességeivel ismerkednek és este 21 órától a Szabadtéri Színpadon a Japán—Magyar Folklóresten vesznek részt, ahol a Nyírség Néptánc­együttes és a japán Sado Okesa Hozonkai együttes tartja bemu­tatóját. Tiszaháti menekülés Berki Antal (Új Kelet) Ha túljut az ember Fehér- gyarmaton és elindul Tisza- becs felé, hát az már tényleg az istenháta mögötti vidék. A kóródi Túr-hídig négy falu: Penyige, Kömörő, Túr- istvándi, Szatmárcseke, Ne­héz sorsú falvak ezek, nem igazán érnek rá ünnepelni. Mostanára azért mintha vál­tozott volna valamit a hely­zet, ha maguk a falvak nem is, de a látogatók megterem­tették az 1100. évforduló hangulatát. A négynapos ünnep alatt vendégek százai keresték fel a környék mű­emlékeit. Tele volt a vízima­lom, sokan keresték fel a csekei temetőt, letéve egy- egy szál virágot a Himnusz költőjének sírjára. Valamikor, még az „át- kosban”, az Erdélyi házaspár panzióját biztosan az ünnep tiszteletére avatták volna fel, ők azonban nem várhattak a nyitással a nevezetes évfor­dulóig. A nyolcszobás, min­den igényt kielégítő szállo­da és kemping a híres mű­emlék tőszomszédságában, a vízimalom mellett fogadja a turistákat. Erdélyi János repülőgépvezető nagy fába vágta fejszéjét, amikor bele­vágott az építkezésbe. Még nincs minden rend­ben, mostanában kell a konyhát is befejezni, de már a szobák kényelmesen be­rendezve várják a látogató­kat. Látogatók pedig van­nak. Sokan közülük beté­vednek Erdélyiékhez egy ebédre, egy sörre, vagy csak egy jó szóra. Azért, ha nincs is hivata­los csinnadratta, a Tiszahát népe ünnepel. Sonkádon, Mándon utcabállal, összné­pi babgulyással emlékeznek nagy királyunkra. Az idei ünnep időjárása nem ké­nyeztette el az ünneplőket. Szokatlanul esősre sikere­dett ez az augusztus, de, ta­lán éppen ezért, minden fa­luban fociznak. Kispályán, nagypályán. Fiatalok, öre­gek. Nősek a nőtlenek ellen, így van rendjén. Ha Szat- márcsekén nem is sikerült összehozni a csekéről el­származottak találkozóját, azért a falu, kihasználva csodálatos természeti adott­ságait, méltóképpen emlé­kezett az istváni örökségre. A szatmárcsekei Tisza- parton új vizesblokk épült, és ha nem is az évforduló tiszteletére adták át, de el­készülte is igazolja, hogy kitartó, szorgalmas népet te­lepítettek őseink a környék­re. Meg azt is, hogy a Tisza­hát előremenekül. Igazán csak az idegenforgalom az, amibe kapaszkodni lehet. A fejlődés nem látványos. Nem egyik pillanatról a másikra születnek az új lé­tesítmények. Errefelé ilyes­mire nincs is pénz. De az optimista panziós, Erdélyi János azt mondja: „Most csak ennyire futotta, de összekaparok még egy kis pénzt, jövőre kikotortatom a Túr medrét, és akkor strand is lesz a kemping mellett.” És igaza van. Ha nem lehet valamit egyszer­re megoldani, meg lehet csi­nálni apródonként. Minden kicsi lépés előre, jó lépés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom