Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
Augusztus 20. 10 1996. augusztus 21., szerda UJ KELET Zenés ébresztővel köszöntötték Mátészalkán az ifjúsági fúvószenekar tagjai augusztus 20-át. Kilenc órától a Szatmári Múzeumban tartott Gacsaj Pesta népi erőpróbán a megye legerősebb emberét keresték. Hogy a hírverés, vagy az önbizalom hiánya miatt, nem tudni, de mindössze ketten neveztek. Az aszfaltrajzverseny művei hamar az enyészeté lettek, a tízórai városi ünnepségre gyülekezők lábai ugyanis nem kímélték őket. Új hazát kell teremteni D. T. (Új Kelet) Tesvérvárosokból is érkeztek vendégek — tudtuk meg Fiilöp István alpolgármestertől. Munkács és Nagykároly polgármesterei, Vaszil lltyu és Kovács Jenő képviselték városukat a milecentenáriumi ünnepségen. A város maradandó emléket állított az 1100 évnek, Bíró Lajos szobrászművész alkotásával, a Hét Vezér Disz- kútjával. Néhány napja még csak a talapzata állt az öt méter magas alkotásnak, így aztán nemcsak a messziről jöttéknek, de a városlakóknak is meglepetés volt a szoborkompozíció léte. A diszkót vízköpőit csak előző éjjel sikerült elindítani. Dr. Latorczai János ország- gyűlési képviselő, a parlament gazdasági bizottságának alel- nöke ünnepi beszédében kiemelte: — „Nemzeti hagyományainkra alapozva most nekünk kell öszefogással egy olyan új hazát teremteni, ami valóban szebb lesz, és valamennyiünk számára otthont adó, mint az elmúlt 1100 évi, és újabb 1100 évet biztosít e véráztatta Kárpát-medencén belül... Együtt kell építenünk, mert csak egy közös jövőben reménykedhetünk.” Ezt követően dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgár- mestere lépett a mikrofonhoz, hogy a szoboravatás alkalmából szóljon az öszegyűltekhez. Beszélt a művészről, a tyukodi származású, Mátészalkán élő Bíró Lajosról, majd a színpadra hívta őt. A művészt nagy tapssal köszöntötték az avatásra összegyűltek. Beszélt továbbá a szoborról, annak jelentéséről és jelentőségéről. — „Legyen ez a mű büszkesége városunknak, szimbolizálja magyarságunkhoz és hazánkhoz való hűségünket és szeretetün- ket! Arra kérem a mindenhatót, őrizze meg az eljövendő időkben népünknek ezt a hazát, és hazánkban nemzetünket” Mária temploma Tudósítónktól Idén 300 esztendeje történt a csoda, a máriapócsi templom Szűz Máriát ábrázoló festménye könnyekre fakadt. Ennek emlékére kapja Könnyező Szűz Mária nevét Mátészalka újtelepi városrészének épülő görög katolikus temploma, melynek dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyepüspök augusztus 20-án délelőtt kilenc órakor elhelyezte alapkövét. A világ minden tájáról érkeztek Ópályiba A szülőföldön találkoztak Dojcsák Tibor (Új Kelet) Kanadából, Svédországból, Amerikából, Ausztráliából, és persze Magyarország minden tájáról érkeztek emberek a Mátészalkával szomszédos községbe, Opályiba. Valamennyiüknek van egy közös vonása, ópályiban születtek. Különböző okokból hagyták el a községet, az ország vagy a világ másik pontján eresztettek ■gyökeret, de a szülőföldet nem felejtették. Hazatértek az augusztus 17. és 20. között rendezett Ópályiak Világtalálkozójára. Hazatértek látni, látogatni, találkozni, tapasztalni és megbeszélni. Az ötlet nem mai, évek óta készülnek a nagy gyülekezőre.A szervezést és irányítást végző Ópályaik Baráti Körének vezetőjével, Erdélyi Miklóssal beszélgettünk. — Több mint egy éve működik a faluban az Ópályaik Baráti Köre. Menet közben jött az ötlet, hogy megvalósítsuk a tervet, hazahívjuk az elszármazottakat. Több mint százan disszidáltak, először a 20-as, 30-as években a szegénységtől hajtva, 1956 után pedig a politikai helyzet miatt. A Baráti Kör újságjában, az Ópályi Hírlapban jelentettük meg a felhívást a találkozóra. A lapot eljuttattuk a külföldön élő magyarokhoz, akik örömmel fogadták a meghívást. Úgy érzem, a falu is örült a világtalálkozó gondolatának. A rendezésben nagyon sokan vettek részt. A vasárnap felállított emlékoszlopot Varga József helyi népi iparművész készítette, a lovasfelvonuláshoz az eredeti ruhákkal megegyező jelmezeket helyi asszonyok varrták, a majorett- csoport 18 ügyes ópályi kislányból áll, a színpadot is falubeliek segítségével készítettük, és még sorolhatnám annak a jeleit, hogy mellénk álltak az ópályiak. Biztosan vannak, akik kifogásolnivalót találnak munkánkban, de remélem, tetteink őket is meggyőzik arról, hogy jó szándékkal, értük is tesszük amit csinálunk. Négy napon keresztül, változatos kulturális és sportrendezvényekkel vártuk a vendégeket. A programban többek között tárogatós koncert, tűzijáték, lengyel—magyar öregfiúk focimeccs, lovasfelvonulás, bál, majorett-felvonulás, Horpácsik János, egykor itt élő néptáncművészről elnevezett nagyszabású néptáncfesztivál, ejtőernyős bemutató és a Mandala Dalszínház előadása szerepelt. Első nap, szombaton, szatmár-beregi kirándulásra vittünk el néhány itthon levő elszármazottat, valamint a majorettcsoportot, és a faluból néhány érdeklődőt. Voltak a vendégek között akik életükben először jártak Szat- márban. Hogy a siker megfelel-e a várakozásainknak? Erről inkább a résztvevőket kellene megkérdezni! A szombat esti tűzijátékra gyülekezők között találkoztunk egy Amerikából érkezett házaspárral. Simon Ferenc és neje 1957-ben disszidáltak. Hogy mi késztette őket a hazatérésre? — A rendszeres honvágy! Tudniillik többször voltunk már itthon. Az első tíz évben nem engedtek haza, azóta átlagosan három—négy évente jövünk. A meghívó felkeltette az érdeklődésünket. New Jerseyben közvetlen közelünkben még nyolc falubeli él, őket is hívtuk, de végül csak mi ketten jöttünk. Találkoztunk messze élő ismerősökkel, például Erdélyi Gyulával, aki feleségestül jött Kanadából. Örülünk, hogy hívtak, tetszik, amit látunk, a tiszta utcák, a virágos udvarok, az, hogy a nép szellemileg, erkölcsileg, fizikailag készül a honfoglalás évfordulójára. Aki nem ment olyan messzire, az haza is könyebben jöhet, mint például a találkozó egyik szellemi szülőatyja, Simon Ferenc, aki menyasszonyával Svédországba került az 56-os forradalom után. —- Eljegyzett párként mentünk el egy nagyon hosszú útra. Az utóbbi időkben már évente kétszer is hazajövünk, pihenni a feleségem üresen álló szülői házába. Az az igazság, már Svédországban kellene lennem, de hogy részt vehessek a találkozón, egy héttel meghosszabbítottam a szabadságomat. Két éve tervezgetjük a helyi vezetőkkel, hogyan is lehetne megvalósítani. Később, ha a feleségem is nyugdíjas lesz, szeretnénk hosszabb időre is hazajönni, mondjuk minden évben tavasztól őszig itt élni. Kommandós békesség A rend őrei az ünnepek alatt nemcsak vigyáztak a rendre és teljesítettek szolgálatot megyeszerte, hanem még arra is jutott idejük, hogy szórakoztassanak bennünket. Ezt tették az MRFK akciócsoportjának tagjai is. akiket csak úgy emlegetnek, hogy a kommandósok. A feketeruhás harcosok ezúttal Tiszadada lakosságának szereztek feledhetetlen perceket, amikor a község labdarúgópályáján harci bemutatót tartottak az egybegyűlteknek (Csonka Róbert képes riportja)
