Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
8 T estvervárosok . \ találkozója Fekete Tibor (Új Kelet) Nyíregyháza mindig is kezdeményező szerepet vállalt a kapcsolatépítésben. A korábbi évtizedek nem mindig önkéntes testvérvárosi kapcsolatai az utóbbi években új és valódi tartalommal teltek meg — hangzott el azon a találkozón, amelyet hétfőn délelőtt a megyeháza dísztermében tartottak. A meghívott hét testvérvárosi polgármester (illetve képviselő) közül hatan tudtak eleget tenni a meghívásnak. Ungvár polgármestere hivatalosan (!?) időpontegyeztetési gondok miatt maradt távol. A hat jelen lévő város képviseletében Iserlohnból Fritz Fischer polgármester, Kajaaniból Tiina Leoninen, a városi közgyűlés elnöke, Presovból Juraj Kop- cak polgármester, Massyból Jack Paillet alpolgármester, Rzeszówból Dionizy Beda önkormányzati képviselő és St. Albansból Mr. Robert Donald polgármester jelent meg. A tanácskozásra meghívást kaptak többek között a város önkormányzati képviselői, a művelődési intézmények vezetői, azon iskolák igazgatói, akik külkapcsolatokkal rendelkeznek, a városi rendőrkapitány és a tűzoltóság parancsnoka. Csabai Lászlóné polgár- mester asszony vitaindító beszédében szólt arról, hogy arnegye és a város földrajzi fekvéséből adódó lehetőségeket ki lehet és ki kell használni. Valóban a kelet kapuja lehetne megyénk, ha a lehetőségekhez megfelelő tőke is párosulna. Jó példa erre a több éve tartó és az ország második legnagyobb vására, a Kelet-Nyugat Expo. Ezen minden évben lehetősége nyílik egy- egy testvérvárosnak a bemutatkozásra. Ezzel nem éltek a várakozásnak megfelelően a vendégek. A városok közötti kapcsolatok többnyire úgy jöttek létre, hogy először a civil szervezetekkel ( többnyire valamelyik kulturális delegáció) alakították ki a maguk szálait. Kivétel ebből a sorból Hollandia, ahol rendőreink jártak először, és ebből fejlődött tovább a kapcsolat. Folytatásként a polgármester megyeszékhelyünk legégetőbb gondjaival ismertette meg a jelenlévőket. Ezek közül is külön kiemelte a munkanélküliség helyzetét, amely Szabolcs megye esetében átlag tizenöt százalékos, ellentétben a budapesti 5,5 százalékos aránnyal. Ráadásul, míg a fővárosban többnyire egy éven belül állást talál a munkanélküli, addig megyénkben, aki elveszíti a munkahelyét, lehet, hogy az életben még egyszer nem kap állást. „Várjuk, csaljuk, agitáljuk, megnyerjük a vállalkozókat arra, hogy itt fektessék be pénzüket” — hangsúlyozta Csabai Lászlóné. Különösen jók a lehetőségek az idegenforgalom területén. A város vezetése ismét nagy hangsúlyt fektet a Sóstó- gyógyfürdő rekonstrukciójára, és szeremé, ha nemcsak a városlakók pihenőövezete lenne, hanem újra sok külföldi turista látogatna el hozzánk. Ebben, főleg a propagandában sokat segíthetnek a jelen lévő testvérvárosok polgármesterei. A„csalogatást “ nemcsak szavakkal képzelik el a város vezetői, hanem a befektetni szándékozóknak adó- és társadalombiztosítási kedvezményekkel is segíteni szeretnének. Az eredményes és sikeres turisztikai programhoz azonban szemléletváltásra is szükség vaji. A mai divattal ellentétben nem a gyors meggazdagodás, hanem a hosszú távú gondolkodás lehet eredményes. A jövő tervei között szerepel, hogy az Expón ingyen kiállítási területet kapnának a testvérvárosokból érkezett cégek. Ezenkívül Nyíregyháza jövőre megrendezi az említett települések sporttalálkozóját, melyre elsőként a polgármester asszony jelentkezett négyszáz méteres síkfutásra. A tanácskozás további részében a meghívott delegációk vezetői tíz—tizenöt percben mondták el véleményüket, és javaslatot tehettek arra, hogyan képzelik tartalommal megtölteni a ma még többnyire csak a kultúrában kimerülő kapcsolattartást. Az eszmecsere végeztével a polgármester asszony összegezte az elhangzottakat, és reményét fejezte ki, hogy a gyakorlatban is megmutatkozik majd ennek az első alkalommal létrejött találkozónak az eredménye. St. Alban polgármestere, Robert Donald Fotó: Csonka • • Öregdiákok Erdélyi Tamás (Új Kelet) Kisebb forgalmi dugó támadt szombaton a belvárosban, amikor mintegy ötszáz, többnyire idős úriember vonult az evangélikus templomból a Kossuth- szoborhoz, hogy jelenlétükben Kubassy Tamás, az 1929-ben érettségizett öregdiák és frissen érettségizett társa, Balajda József elhelyezzék a kegyelet koszorúját az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium névadójának szobrán. Egész napos találkozóra gyűltek egybe a 190 éves iskola öregdiákjai Bánszki István igazgató szívélyes hívására. Azok, akik ebben az évben tartották volna kerekévfordulós találkozójukat, erre az időpontra ütemezték azt, de eljöttek a közbenső évfolyamok öregdiákjai is. Az ünnepség a templomban kezdődött, ahol Lábossá Lajos és Bán István öregdiák-lelkészek szolgálatával ünnepi isten- tisztelettel emlékeztek a múltra, és kértek áldást az iskola gazdagabb jövőjére. Délelőtt osztálytalálkozók voltak — a zsúfoltság miatt talán nem olyan bensőségesek, mint máskor —, délután pedig emléktáblakoszorúzást és előadóülést rendeztek. Tizenöten vallottak diáktársaiknak és a mai fiataloknak életükről, munkájukról, és főként arról, mit kaptak annak idején az öreg alma matertől és volt tanáraiktól. S itt zavarban van a tudósító. Az elhangzott tizenöt előadás mindegyike és bármelyik előadó (1934 és 1051 között érettségiztek a Kossuthban, nevüket múlt szerdai számunkban megírtuk) megérdemelné, hogy önálló nagyriport készüljön belőle, illetve róla. Valamennyi megszólalt volt Kos- suth-diák szakmája, tudományága legkiválóbbjai közé tartozik, vagy egyénisége varázsával hatott. Nem tudományos felolvasást tartottak, bár megemlítették, milyen magaslatokra jutottak el, arról azonban szinte egyhangúan vélekedtek, hogy életüket igencsak meghatározta az a szellem és az a fegyelmezett, de ösztönző légkör, ami az öreg iskolában hatott rájuk. Csodaősz Csipkerózsika vumnak, ebből épül fel minden minta. Nem ördöngösség, de a sebességgen és az esetlenségen persze van még mit fejleszteni.) —Milyen eszközök szükségesek a csipkeveréshez? — Egy henger alakú, fűrészporral kitömött párnán rögzítjük a papíron megrajzolt mintát. A mintát tervezhetjük mi is, aki már tud verni, rájött az apró rafinériákra, tervezni is tud, vagy a Fürge Ujjak-ban is gyakran megjelenik különleges minta. Gombostűkkel rögzítjük a csipkét verés közben, köré „szőjük” a mintát, és horgolótűvel segítünk a szálnak. Az alapanyag horgo- lócéma, különféle vastagságban. Általában ekrű színnel dolgozunk, de a galléroknál a fehér az elterjedt. Készítünk még kívánság szerint aranyszálból, fekete vagy barna cérnából is. — Honnan ered ez a mesterség? — Mátyás király udvarában Beatrix terjesztette el. Még most sem tudták eldönteni, Nagy karéjban álltuk kórul az őszes hajú, szemüveges nénit, aki mintha a mesék világából csöppent volna közénk Nyíregyházára. Öreg, fiatal, nő, férfi, külföldi vagy magyar. Mindegy volt. Mindenkit elkápráztatott boszorkányosán mozgó ujjaival Zsuzsa néni, a csipkeverő asszony a Nemzeti Napon a Múzeumfaluban, a kézművesmesterek között. Figyeltük, hátha rá tudunk jönni, hogyan lehet ilyen rafináltan tekergetni azt a sok apró farudacskára csavart cérnát, hogy a végeredménye egy leheletfinom csipkegallér vagy -terítő legyen. Zsuzsa néni, azaz Leöntesz Zoltánná vertcsipke-készítő népi iparművész Debrecenből érkezett. Hatházi Andrea (Új Kelet) — Tizennégy éves voltam, amikor a falum szomszédságába, Újszentgyörgyre a tisztele- tes úr hívott egy mesterasz- szonyt Karcagról, hogy tanítson minket, az elmaradott tanyavilág lányait csipkeverésre. Postamesteri iskolát végeztem, de mikor kitettek az állásomból, Debrecenben elkezdtem én is tanítani ezt a mesterséget. Ez volt 1948—49-ben. Azóta sokat tanultam és oktattam. Kedvtelésnek indult, aztán azt mondták, nagyon szépen megy, így bedolgozást is vállalhattam. A tavalyi, Svájcban megrendezett világkiállításon nyolcadik lettem, kilencszer vettem részt a budai Mesterek Vásárán, ami nagy elismerés. Most tanítványaim képviselnek ott, hogy Nyíregyházán én mutathassam be ezt a mesterséget. — Mennyi idő alatt lehet megtanulni ezt a bonyolult szakmát? — Nem idő kell hozzá, hanem figyelem. Ha kézbe veszed a szerszámokat, jól megfigyeled, hogyan csinálják, máris kezdheted. Most Budán egy hatéves kislányka, az egyik tanítványom is a bemutatók között van, csodájára járnak ügyességének. (Ezek után velem is kipró- báltatta a csipkeverést Zsuzsa néni. Ha nem szakszerű a leírás, nézzék el nekem. A rengetegnek tűnő orsókat párosával vesszük kézbe, kettőt a jobb-ba és kettőt a balba. Egyszerre két-két orsóval, azaz néggyel dolgozik a két kéz. A középső kettőt balról jobbra megcseréljük, majd mind a két kéz balra fordít egyet a benne lévő két orsón. Ezt követi megint a belső kettő cseréje, majd ismét egy tekerés. Ez számít alapmotíhogy velencei vagy bécsi eredetű-e a mesterség. — Hányán értenek ehhez a mesterséghez az országban? — Sokan, az Országos Csipkeverő Szövétségbe nyolcva- nan vagyunk, ezenkívül többen is értenek hozzá. — Mennyire fárasztó vagy unalmas, ha monotonná válik a munka? — Az ujjaknak, karoknak semmilyen megterhelést nem jelent, a tanuláskor a hát és nyakrész hamar fárad, de ez elmúlik. Én még mindig nem tudtam megunni, mert mindig gyönyörködöm az elkészített munkában. Közben, mint a jól begyakorlott kötni tudók, lehet még tv-t is nézni. — Mennyi ideig tart elkészíteni egy kis térítőt? — Ez a 25x30 cm-es, ovális terítő, ami most készül, körülbelül 26 óra. —Milyen nagyobb munkán dolgozik jelenleg? — A nagyváradi templomnak ajándékozott 1865-ben Lórándfi Zsuzsanna kilenc térítőt. Ennek felújítását debreceni asszonyokra bízták, és a csipkerészét én készítem. Az oltárterítő szélének gyönyörű mintája van, már elkészült talán hat méter belőle. — Soha nem értettem, miért hívják ezt a finom kézművesmunkát „verésnek” ? — Ahogy munka közben az orsók összeverődnek, úgy a cérna is egymásnak feszül. Talán innen az elnevezés. A Szent István napi ünnepségen Sipos Kund Kötöny református esperes megáldotta a nyíregyházi Múzeumfalu két új épületét, a kisdobronyi templom és csarodai parókia rekonstrukcióját. Ezzel befejezettnek tekinthető a faluközpont kiépítése. Összeverődnek az orsók, feszülnek a cérnák
