Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-08 / 158. szám

$ 19%. július 8., hétfő Riport Csökkent a születések száma Napvilágra vágyva \ Fotó: Haras Hajnal négy óra van. A fájások már alig kétpercen- ként jönnek. A fiatalasszony homlokáról patakokban folyik a veríték, kétségbeesetten szorítja össze ökle­it. Nem kell már sokáig várni, jó negyedóra elteltével megjelenik a baba feje, majd nem sokkal később a válla és a teste is... A szülészorvos kezében erőtel­jesen felsír a kis jövevény. Az asszony fáradtan, de mérhetetlen boldogsággal dől hátra az ágyon... egész­séges kisfia született. Sikli Tímea (Új Kelet) Az anyakönyvi hivatal be­jegyzése szerint ez év június 30-áig a megyében 2086 új­szülött látta meg a napvilá­got. Átlapozva a nagyköny-i vet azonban hamarosan az is kiderül, hogy a tavalyi évben már nem született annyi kis­baba, mint az azt megelőző esztendőkben. Ennek okairól a nyíregyházi Jósa András Kórház szülészetének osz­tályvezető főorvosa, Mo- csáry Péter beszélt. — Bár az tagadhatatlan tény, hogy csökkent a szüle­tések száma, ez megyénket csak minimális mértékben érintette. A számadatok sze­rint 1995-ben kórházunk szülészeti osztályán 4100 gyermeket segítettünk a vi­lágra, alig hetven-nyolcvan- nal kevesebbet, mint az 1994-es évben. A megszüle­tett csecsemők közül azon­ban sajnos nem marad mind­egyik életben, ezért beszél­nünk kell egy születés körü­li halálozásról is. Ide tarto­zik minden olyan eset, ami­kor a terhesség bármelyik időszakában élve született baba az első százhatvan­nyolc órában meghal, vagy a másállapot huszonnyolca­dik hete után halva születik. Adataink szerint a megyében ez teszi ki a születések tizen­három ezrelékét, tehát min­den ezredik szülésnél fordul elő halálozás. Az ok a leg­gyakoribb esetekben, mint­egy tíz százalékban a kora­szülés, melyről akkor beszél­hetünk, ha az utód a har­minchatodik hét előtt, vagy két kiló ötven deka alatti súllyal jön a világra. A kór­ház gyermekosztályának na­gyon modem újszülött inten­zív centruma van, ahol már az egészen kis súllyal szüle­tett gyerekeket is meg tud­ják menteni. A koraszülött apróságoknál a halált döntő többségben a tüdő fejletlen­sége, míg kisebb hányadban a gyulladásos szövődmé­nyek okozzák. Az elmúlt hat évben csaknem ötven száza­lékkal csökkent a születés körüli halálozás. A korábbi években sok olyan gyerek gyerek fogant meg, aki később fejlődési rendellenesség miatt nem él­hetett. Ma már ez gyakorla­tilag nem lehet befolyásoló tényező. Ultrahangos vizs­gálattal már az első tizenkét hét alatt kimutathatók a fejlődési rendellenességek. Három évvel ezelőtt meg­jelent az új családvédelmi törvény, és akkor úgy lát­szott, hogy kis időre csök­kent az abortuszok száma. Napjainkra újra megindult a lassú emelkedés, s a művi vetélések száma közel fele a születésekének. Az ok, mely abortuszhoz vezet, elsősor­ban az egészségügyi kultu­ráltság hiányában keresen­dő. Nemcsak az iskolázott­ság, de a szexuális nevelés is szerepet játszik. A mag­zat elvetetését megkönnyíti az a tény is, hogy Magyaror­szágon elég könnyen elérhető az abortusz. Talán, ha kicsit nagyobb gondot fordítanánk az „ügyintézés­re”, kevesebben választanák ezt a megoldást. Felmérése­ink azt is igazolják, hogy sokkal több a műtétre jelentkezők között a nem szült, mint a már gyermek­nek életet adó nő. Bizonyít­ható tény az is, hogy minél több abortuszon esik át egy asszony, annál nagyobb az esély arra, hogy vállalt ba­bája koraszülöttként érke­zik. Máriapócsiak Mariazellben Történelem, hit, engesztelés Máriapócs képviselő-testüle- te hosszú hónapok óta tervez­te, hogy elutazik tapasztalat- szerzés céljából az Ausztriai Máriazellbe, mivel közeleg a Kegykép könnyezésének 300 éves évfordulója. Az útról a város polgármestere, Pálóczy Lajosné írta le élményeit. Máriazell nem egy az euró­pai búcsújáróhelyek sorában. Történelem, hit, engesztelés, kultúra, emberek városuk iránt érzett felelőssége, szeretete, összefogása, béke és megbéké­lés. A mai kor emberének az is a feladata, hogy az európai ke­resztény hagyományokat meg­őrizze, továbbvigye. Máriazell rendeltetésének megfelelően a különböző ajkú és kultúrájú népek találkozóhe­lye, ahol mindannyian ugyan­azt a vallásos élményt élik át. A 2000 lakosú városka, a vá­ratlanul elénk táruló gazdag lát­vány, a Bazilika, a kegykápol­na, a főoltár, az újonnan kiala­kított kincseskamrák, a képek­kel, fogadalmi ajándékokkal teli galériák és a Bazilika kö­rüli kisebb templomok — le­nyűgöző hatás. Hála a Má- riazelli Idegenforgalmi Szövet­ségnek, fogadta a csoportot a polgármester úr, Helmuth Pe­rel, a szövetség elnöke, Klaus Klopfer és munkatársa, Eduárd Páter (magyar lelkész), akikkel értékes gondolatokat cserél­tünk, hasznos tapasztalatokat szereztünk. Sajnos, tudomásul kell ven­nünk, hogy jelentős lemaradá­sainkat egyelőre belátható időn belül behozni nem lehet. Máriazell üde, zöld övezet, ahol a legtávolabbi közlekedé­si út is díszburkolatot kapott, pompázik a szebbnél szebb egynyári és örökzöld növé­I4ÄS nyéktől. Nincs túlnőtt fű, hasz­nálatlan terület, pollent tartal­mazó, allergiát okozó növény. A városlakók saját maguk látják el szolgáltatásaikkal a zarándokokat, turistákat, 1600 éjszakai szálláshellyel rendel­keznek. Megszámlálhatatlan, rendben egymás mellett, euró­pai színvonalon portékáit kíná­ló kereskedő sorakozik állandó üzleteivel a központban. Sehol egy eldobott csokis papír, busz­jegy, szendvics, szalvéta, vagy letépett, letaposott virág. A fe­nyő több ezer darabja sem csonkul meg és tűnik el kará­csony előtt. Éjszakára, nappal­ra üzleteik, szállodáik állandó­an nyitva. A kulcs nem azt a célt szolgálja, mint nálunk. Számtalan kiadvány, ismertető, információ segíti az eligazodót több nyelven, köztük magyarul is. Ezeket eljuttatják Európa összes országába, és kínálataik iránt felkeltik az érdeklődést. Sajnos, ezt a jelenlegi önkor­mányzati költségvetésből elké­szíttetni, hacsak töredékét is, szinte lehetetlen. Máriazell, a Bazilika 1330- ban szerepel először az okleve­lekben, mint búcsújáróhely. 1380—1396 közötti újabb át­építését Nagy Lajos magyar ki­rály támogatta. A magyar vo­natkozású emlékek őrzése, megbecsülése példamutató. Dr. Mosolygó Marcell parökus, Juhász Viktorné, Papp Berta­lan, Lazók Józsefné önkor­mányzati képviselő és Nagy Béla lelkész Tudósítónktól Rongált porták Tóth M. Ildikó _______ A nyár rekkenő forrósá­gában ki emlékezik már azokra a didergető 1993. és 1995. évi karácsonyi napok­ra, amikor a megáradt fo­lyók tombolva rohamozták a gátakat, és Vásárosna- ménynál tengerré dagadtak? Ezrek reszkettek azért, hogy a sok helyen nem elég ma­gas, ingadozó gátak kibírják a zubogón örvénylő, vastag fákat gyufaszálanként messzire hajigáló víz nyo­mását. Tudtuk, hogy elég pénz híján a Felső-Tisza-vi­déki Vízügyi Igazgatóság évek óta csak tűzoltómun­kát végezhet. S azt is, hogy­ha a folyók szaggatni kez­dik gátjaikat, marják partja­ikat, kidöntik a haragjukat csillapító fákat, de az ember nem állítja helyre az optimá­lis állapotot—a folyók ked­vük szerint tovább rombol­nak, még ha nyájasan mo­solyognak is ránk. Az árvízi veszélyeztetett­ség ellen mindennap harcol­ni kell. A vízügyisek éven­te egyszer összegző szem­lét tartanak a folyókon, hogy számba vegyék az ára­dások nyáron már jól látha­tó nyomait, és rangsorolják a legfontosabb teendőiket. A Tiszát Tokajtól Jándig már behajózták. Fazekas Lászlót, a Fetivizig igazga­tóját a látottakról és a sür­gető feladatokról kérdeztük: — Elég súlyos gondok vannak — mondta. — Na­gyon sok partvédő mű ká­rosodott az árvízkor, és szinte tönkrement, mert évek óta elmaradt a helyre- állítás. A gyakori vízszint- ingadozás miatt a mederol­dalakra beszivárgó víz meg­bontotta a part kövezését, alámosta és bedöntötte a fa­törzseket a folyóba. Ezeket ki kellene emelni, hiszen akadályozzák az áramlást, és télen a jég levonulását. De egyelőre nem tudunk mit kezdeni velük, mert nincs rá pénzünk. Tisza- szentmártonnál riasztóan el- tespedt a folyó, elfajult a meder, a kanyarnak egyre nagyobb a görbülete, ez rendkívüli módon veszé­lyezteti a jéglevonulást. A legsürgősebb munkát, a ha­tárt is jelentő tiszabecsi sza­kasz középvízi medrének visszaállítását már elkezd­tük. A folyó ebben a ka­nyarban jó hatvan—nyolc­van métert elhabolt a ma­gyar területből. A Szamoson — tájékoz­tatta lapunkat Fazekas Lász­ló — a töltésfejlesztéssel együtt a legkritikusabb sza­kaszokat szintén helyreállít­ják. Ez a munka már 1972- ben megkezdődött, azután lelassult, mert a büdzséből csak csordogált a pénz. Most végre remény van rá, hogy befejezik. A Kraszna kisebb vízhozama miatt nem okoz ilyen nagy gon­dot. A kormány elrendelte a Felső-Tisza-vidék árvíz- védelmi műveinek fejlesz­tését, hisz megyénkben 2000 négyzetkilométert, te­rületünk közel negyedét, 118 települést és mintegy 200 ezer embert fenyeget­nek a megáradt vizek. De ehhez milliárdok kellenek, amiből most még kevés pénz van, hogy az áhított ütemben pótoljanak, helyre­állítsanak és fejlesszenek. ÚJ KELET

Next

/
Oldalképek
Tartalom