Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
12 1996. július 6., szombat Hirdetés UJ KELET Jeéé , ff;? ; 1ifi *'"* W m g^ÉfSP^ ^ ^v? 1 S 1 w jf ^jÉBpf^T' 8HB1P ' v°a IBII I - m RAKTÁRÁRUHÁZ <»Tun %------------------- 7 roWóraroháxbon Hl-*-JZZ*»** -^rtszzssr ■'^’“ »tSa-w“”““™0 ám»*-'*1'5“™'-SS íi- -* ^ ,*. - » — ■“ff, ^ ~-“* „2500 H We* --------ut e Nyíregyháza^ Mennyi! És csak ennyi! „fl vevő az úr, Ha akar, változtat...” ____________________________ A Varsány-Pék sikertörténete Tóth László figyelmét felkeltette, hogy a községben és környékén a pékáruellátás nem éppen a legjobb. Az észrevételt tett követte, és 1991. március elsején meg is alakult a Varsány-Pék Kft. A konkrét cél egy modern magánpék- iizem létesítése volt... — A cég megalakulása után összeszedtük a pénzt, és ’91 áprilisában el is kezdtük az építkezést — meséli a kezdetekről Tóth László, a Varsány- Pék Kft. ügyvezető igazgatója. — Az előirányzott összeg összesen 30 millió forintra rúgott. Volt némi saját forrásunk is, azonban minden ésszerű hitellehetőséget felhasználtunk, így az akkor még létező Területfejlesztési Alap, a megyei Foglalkoztatási Alap és a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hiteleit. Az utóbbit a Takarékbank kiváló rugalmassággal (és gyorsan) intézte. A Világbanki Hitelt az Agrobankon keresztül sikerült lehívnunk... — Nem féltek attól, hogy a későbbiekben nehézségeik támadnak a törlesztésnél? — Kicsit tartottunk a megtérüléstől, de ez csak rövid ideig tartott. A minta, amit szem előtt tartottunk, egy megyén belüli magánpékség működése volt, és feltételeztük, hogy ha jól és szakszerűen dolgozunk, akkor végül is nem lehetnek megoldhatatlan problémáink. A beruházást 1991. augusztus 20-ára be is fejeztük, és így az ünnepen már mi is új kenyeret süthettünk. Rengeteget dolgoztunk, amíg minden készen állt. Az építkezés gyakorlatilag saját kivitelezésben folyt, és két család keze munkáját dicséri. Csak a szakipari munkákra vettünk fel alvállalkozót. Később aztán kifizettem a társamat, így vált a vállalkozás kizárólag a mi családunk tulajdonává. —Milyen gépekkel dolgozik az üzem? — A háromszáz négyzetméteres üzemterületen csak olasz technológiával dolgozunk. Van két álló sütőterű kemencénk a kenyér sütésére és egy forgó sütőterű, amelyik a finom pékáru, a péksütemény gyártásához szükséges. —Ha a minőségről kérdezem, mit tudna — objektíve — mondani a gyártmányaikról? — Még objektív mércével mérve is csak annyit mondhatok, hogy kiváló minőségű árukat gyártunk. Ezt az is bizonyítja, hogy az értékesítéssel soha sem volt és ma sincs problémánk, igaz, ma már sokkal keményebben kell a piacért küzdeni. Ennek az az egyszerű oka, hogy — éppen a mi példánkon felbuzdulva — öt sütöde létesült, és ők is élni akarnak. Természetesen minőségi versenyben is állunk, de ma már nagyon lényeges a hajszálpontos kiszállítás is. Egyetlen órát, egyetlen napot sem szabad késni, mert a vevő az úr, és ha akar, azonnal változtat... Régen más világ járta. A boltosok jöttek a kenyérért, ma már az is lényeges, hogy nyitásra ott legyen, odaszállítsuk! Végül is érthető. Nyitáskor kell a friss áru. — Mennyivel kellett a gépkocsiparkjukat növelni? — Eggyel kezdtünk, ma pedig hat szállítójárművünk van szolgálatban. — Létezik-e a sütőiparban igazi árverseny? — Hogyne. Akkor kezdődött, amikor fellépett a konkurencia. Addig az állami és a magántulajdonú sütőipar azonos árfekvésben dolgozott. Sokszor előfordult, hogy a kisebb cégek éppen a piacszerzés érdekében kénytelenek voltak átmenetileg áron alul árulni a termékeiket. Tulajdonképpen ez a jelenség még ma is tart, mivel így próbálnák a kis cégek talpon maradni, azonban ez hosszú távon nem tartható. A jelenlegi kenyérárakon már alig van haszon, mivel — pontosan az árverseny miatt — a pékségek képtelenek árat emelni. — Mennyivel növekedtek a ráfordítások? — A múlt év januárjához képest a liszt ára a duplájára emelkedett. Az energiaárak szintén az égbe szöktek. Ehhez képest november óta az árak gyakorlatilag stagnálnak. Hiába is hivatkoznak egyes politikusok az ezer forintos mázsánkénti gabonaárra, hiszen mi nem a felvásárlási árat kell hogy megfizessük a lisztért. hanem annak négyszeresét (!), azaz négyezer forintot mázsánként... — Milyen egyéb költségek terhelik a tevékenységet? — Egy kenyér előállításához minimum tíz forint munkabért kell számolni. Ennek vannak közterhei, ami majdnem ugyanennyi, és akkor még nem is volt szó az energiaárról, az adalékok (élesztő, tejpor, cukor) áráról, a biztosításokról, az adókról, a folyamatosan emelkedő szállítási költségekről, a gépkocsik fenntartásáról, sőt, ma már a víz is jelentős összegre rúg. Komoly pénzeket emészt fel a műszaki Aki figyelmesen körültekint egy településen, megismeri annak sajátosságait, felméri a szükségleteket és az igényeket, rögtön észreveszi, ha hézag van a rendszerben, azaz az ellátás kívánnivalókat hagy maga után. Ha mindehhez még szaktudás is párosul, ami az adott területet lefedi, a döntés szinte adja magát. Ez történt Nagyvarsányban is. amortizáció, a gépek és az épületek karbantartási igénye. — Hogyan lehet mindezek ellenére sikeres egy vállalkozás? — Több mint negyvenféle terméket gyártunk. Természetesen a leglényegesebb a házi jellegű, továbbá a félbarna kenyér. Hála Istennek, nagyon népszerű a banánkifli és a sajtos pogácsa is, amit félkilós kiszerelésben hozunk forgalomba. Az egész megyében nagy a kereslet rá. Egyedi termékünk még a mákos és a diós pozsonyi kifli és még sok más. Készítünk diétás árut is, így grahamkenyeret, valamint rozskenyeret, sőt, szójás kenyeret is. Az a tapasztalatom, hogy ezekről az egészséges termékekről inkább sokat beszélnek, de a valós igény ennél sokkal kisebb. Pedig kimondottan ízletes és szép termékek. — Tóth úr, kérem, mondjon néhány szót önmagáról is az olvasóknak. — Nagyvarsányban születtem 1953-ban. Nyíregyházán, a köz- gazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd Salgótarjánban diplomáztam a számviteli főiskolán. Ezután, valamivel később a nyírmadai Húsipari Vállalat főkönyvelője lettem, majd a nagyvarsányi Tisza Mgtsz-nél folytattam a munkát. Az 1990- es évek változásainak engem is megcsapott a szele, ezért a munka mellett elkezdtem vállalkozni. Most már főállásban vagyok a Varsány-Pék Kft. tulajdonosügyvezető igazgatója. — Megérte változtatni? —Azt hiszem, igen. Komoly feladatot látok el azzal, hogy a közellátásban veszek részt. Szeretem a felelősséget... Több mint harminc embert foglalkoztatok, itt, ahol más munka egyáltalán nincs a faluban. A Varsány-Pék Kft. mintegy száztíz üzletet lát el sütőipari termékekkel, Záhonytól egészen Nyíregyházáig, valamint a beregi részen. A pékség mellett van két ABC- áruházunk is. Az egyik Nyíregyházán, az Arany János utca 6. szám alatt, és az a jellegzetessége, hogy állandóan van friss, meleg kenyér. Természetesen megtalálható itt valamennyi gyártott termékünk, a pozsonyi kiflitől a roszkenyérig. A másik ABC-nk a pékség mellett van Nagyvarsányban, a Rákóczi út 38. alatt. Az pedig csak természetes, hogy itt mindig meleg a kenyér, a péksütemény. Az a tapasztalatom, hogy úgy a megyeszékhelyen, mint a megyében mindenütt kimondottan kedvelik termékeinket — mondja végezetül Tóth László ügyvezető igazgató nem kis büszkeséggel. Csak igazolni és megerősíteni tudom szavait. Megkóstolván termékeiket, az a vélemény alakult ki bennem, hogy aki rákap, az többet nem tud lemondani róla... A Varsány-Pék Kft. címe, ahol mindig szívesen állnak a megrendelők rendelkezésére: 4812 Nagy varsány, Rákóczi út 38. Telefonszám: 45/480-057 vagy 60/306-615. (X)
