Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06 / 157. szám

UJ KELET Sport 1996. július 6., szombat 13 Converse utcai kosárlabda-bajnokság Indulhatnak a küzdelmek Munkatársunktól A nyáron Nyíregyházán sorra kerülő Converse utcai kosárlabda-bajnokságról már többször írtunk. A mérkőzé­seket a csapatok csoporton­ként oda-visszavágó alapon játsszák a nyár folyamán, Nyíregyháza különböző in­tézményeinek udvarán újon­nan elhelyezett utcai kosár- palánkok alatt. A kosárlabdapalánkokat a bajnokság szponzorainak se­gítségével sikerült felállítani. A versenyt a Nyíregyháza Ko­sárlabdasportjáért Alapítvány és a megyei kosaras szövet­ség közösen rendezi. A torna döntőit augusztus végén, a Bessenyei Kupa idején a Bujtosi Szabadidő Csarnok mellett kijelölt pályákon tart­ják meg. A csoportmérkőzésekre ki­jelölt pályák: Bessenyei György Tanár­képző Főiskola udvara (a tornacsarnok mögötti terüle­ten két palánk), nyíregyházi Városi Stadion (a kézilabda- pályán 4 palánk), Apáczai Csere János Gyakorló Általá­nos Iskola (az udvaron két pa­lánk), 7. Számú Általános Is­kola (az udvaron két palánk). A felnőtt mezőnyben két csoportban hét-hét együttes résztvételével folynak a mér­kőzések, a gárdák egymás között egyeztetett időpon­tokban játsszák le a meccse­ket. A küzdelmek az utcai ko­sárlabda ismert szabályai sze­rint folynak. Ha valamilyen kérdésben a csapatok nem tudnak dönteni, a versenybí­róság hoz határozatot. A csapatok számára fontos tudnivaló: a lejátszott mérkő­zések jegyzőkönyveit három helyen is le lehet adni. A ren­dezők azt kérik, az eredmé­nyeket minél hamarabb jut­tassák el hozzájuk. A követ­kező helyekre kell eljuttatni: Bujtosi Szabadidő Csar­nok, porta. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kosárlabda Szövet­ség postaláda, Nyíregyháza, Mártírok tere 9. 8. emelet. Trend Cipőüzlet, Nyíregy­háza, Vay Ádám körút 8. A kapcsolattartó szemé­lyek Makrai László (telefon: 410-568) és Molnár Béla (te­lefon: 491-121) a felmerülő problémás esetekben felvilá­gosítással szolgálnak. A maratont futó gyerekgyógyász Berki Antal (Új Kelet) Sikeresen teljesítette a maga elé tűzött távot a hálafutáson résztvevő staféta. Múlt vasár­nap, a közönség hatalmas ová­ciója mellett futottak be Sza­bolcs községbe. A millecen- tenáriumot ünneplők szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a nem mindennapi teljesít­ményt. Huszonnégy veterán sportember, közöttük nyolc ukrán futott Vereckétől Sza­bolcsig. A résztvevők egyiké­vel, dr. Újhelyi János gyermek­gyógyász-főorvossal beszélge­tünk az összesen kétszáznyolc­van kilométeres futás részlete­iről, a futás iránti szerelméről. — Sajnos nem tudtam végig­futni a távot — kezdi Újhelyi doktor. — Elfoglaltságaim mi­att csak Záhonyban csatlakoz­tam a stafétához. Igaz, hogy aztán igyekeztem pótolni a mulasztottakat. Körülbelül ugyanannyit sikerült teljesíte­nem, mint a többieknek. A leg­nagyobb táv, amit megtettem, az a Nyíregyháza—Ibrány kö­zötti útvonal, ami legalább har­minc kilométer. — A doktor úr hogyan tudja összeegyeztetni hivatását és a rendszeres sportolást? — Nem olyan bonyolult do­log az, csak akarni kell. Szer­vezés kérdése, és az embernek mindenre van ideje. Egyébként amióta az eszemet tudom, spor­tolok. Gimnazistaként kezd­tem atletizálni, majd egyete­mista koromban váltottam át a tájfutásra. Jó versenyző lehetett volna belőlem, de versenysze­rű sportolást tényleg nem lehet összekombinálni az orvosi hi­vatással. Az egyetem elvégzé­se után csak a szakmám érde­kelt, a futás háttérbe szorult. Később, amikor Nyíregyházára kerültem, ismét elkezdtem az edzéseket. — A rendszeres sportolás segíti-e munkájában? — Sokat segít. Én nagyon sokat dolgozom, sok gyerek egészsége van rám bízva. A fo­lyamatos edzések nagyban nö­velik állóképességemet. Fizi­kai állapotom a sportnak kö­szönhetően rendben van. Min­den középkorú férfinak és nő­nek csak ajánlani tudom a ki- kapcsolódásnak ezt a formáját. — Tagja-e valamelyik sport­egyesületnek? — Igen. Bár elég laza szál­lal, de az NYVSC-hez kötő­dünk. Vagyunk egy páran, akik passzióból „szaladgálunk”, nem is akármilyen távon. Az NYVSC biztosítja számunkra a szervezett formát, de igazából a magunk urai vagyunk. Ez a hálastaféta Kiss Józsi érdeme. Nagy energiával, szeretettel szervezte meg az egészet. Fél évet fordított rá, de megérte. Örülök, hogy a stafétában ma­gam is részt vettem. Az külön öröm, hogy bárhol, ahova meg­érkeztünk, sokan vártak ben­nünket, sokan futottak velünk, legalábbis addig, míg a város­ból kiértünk. Lehet, hogy so­kan épp ettől a kis kocogástól kapnak kedvet a komolyabb futóteljesítményekhez. Sport- és Játékfesztivál Elégedett versenyzők, elégedett rendezők A múlt hétvégén a raka- mazi Spori Sport Alapít­vány vízibázisán ismét egy sikeres szabadidősport­rendezvénynek lehettünk szemtanúi. A Sport- és Já­tékfesztivál immáron ötö­dik „felvonása” is sikert aratott a mintegy négy—öt­száz (a két nap együttvéve) résztvevő között. A meg­rendezés körüli kezdeti anyagi nehézségek ellené­re a megyei sporthivatal, a Spori Sport Alapítvány és a sportági szakszövetsé­gek a két nap elteltével nyu­godtan hajthatták álomra fejüket, hiszen vidám s elé­gedett „társaság” búcsú­zott el tőlük a rendezvény végén. Batai János (Új Kelet) Az első nap — mint arról már beszámoltunk — a szabol­csi települések „napja” volt, ugyanis ekkor bonyolították le a Falusi Virtuskodás címszó alatt futó, népi játékokból összeállított vetélkedősoroza­tot. A 10 fős csapatok legelő­ször az úgynevezett nyuláng- puskában (csúzlizásban) mu­tathatták meg célzókészsé­güket. Ebben a versenyszám­ban a nyírturaiak voltak a „sas­„Ollé”... hát így is lehet szeműek”, hisz remekül céloz­va nyerték a versenyt. Máso­dikként a szabolcsveresmar- tiak gárdája „futott be”, míg a harmadik helyen Encsencs vir­tuózai zártak. Ezt követően jö­hetett a „krumplibomba” via­dala, melyben ismét a turaiak bizonyultak a legjobbaknak, őket a nyírtelekiek és a ve­resmartiak követték a sor­ban. A harmadik versenyszám már az erős emberek sportja volt, hiszen a rönkhajítás nem akár­milyen fizikai erőt követel. Ebben Nyírte­lek csapata vit­te el a pálmát a túrái és az ópá- lyi gárda előtt. Pihenésként jö­hetett a gólya­lábon járás. A sok-sok „buk­dácsolás” után Szabolcsveres- mart örülhetett a győzelemnek, míg a második helyen a Ro- zsály „A” csa­pata, harmadik­ként pedig En­csencs követke­zett. Petrence- rúdtartásban is­mét a nyírteleki szabadidő­sportegyesület bizonyult a leg­jobbnak, majd Pócspetri és Encsencs volt a to­vábbi sorrend. A remek időben zajló versenyek sorában—egy kis pihenő után — következett a Ki a Tisza vizét viszi viadal, melyen 3 percen keresztül fo­lyamatosan hordták a Tisza vi­zét a versenyzők. A legtöbb vizet „produkáló” csapatnak a nyírturaiak bizonyultak — megelőzvén Ópályi és En­csencs együttesét. A végeredmény kihirdetésé­nél kiderült: Nyírtura és Nyír­telek óriási párharcából az utóbbiak kerültek ki győzte­sen — egy ponttal a turaiak előtt. A második nap aztán már az egyéni sportágakban küzdő résztvevőké volt, illetve ekkor rendezték meg a családi kenu­versenyt. Az asztalitenisz-via­dalok során a nyírbátori Csa­tári Balázs bizonyult a legjobb­nak, míg a második és a harma­dik hely két nyíregyházi fiú­nak, Csákfalvi Andrásnak és Éles Istvánnak jutott. A fent említett családi kenu­versenyben a leggyorsabban a balmazújvárosi Koroknál csa­lád evezett, megelőzvén a nyír­teleki Dankó családot, illetve a Hős és Szőke családokat. A Tisza-strandon zajlott a strand­röplabda mérkőzéssorozata, melyet a nyíregyházi Dream Team nyert meg. A lábtenisz­mérkőzések is nagy izgalmakat hoztak, s a Lokomotív „B” el­nevezést viselő csapat győzel­mével ért véget. A Sport- és Játékfesztivál zá­róakkordjaként a helyszínen tartózkodó versenyzőkből ala­kult kispályás labdarúgócsapa­tok mérkőzését bonyolították le. Szoóh Béla, az alapítvány titkára, mint műsorvezető Fotók: Racskó Tibor A világ leghosszabb horgászversenye Új Kelet-információ A világ eddigi leghosz- szabb horgászversenye kezdődik július 6-án, szom­baton a Kaposvár melletti Töröcskei-tavon. Az Euro- star Horgászmaratonon, amely az augusztus 15-én Budapesten kezdődő Na­turexpo ’96 környezet- és természetvédelmi kiállítás elorendezvénye, harminc órán át pecáznak a résztve­vők. A verseny szombaton reggel hat órakor indul, és va­sárnap délben ér véget. Ilyen hosszú horgászversenyt eddig még soha nem rendeztek a vi­lágon. Egy amerikai férfi az 50-es évek végén 42 órás re­kordot állított fel ugyan, de ő nem verseny keretében hor­gászott. Az immár ötéves múltra visszatekintő kaposvári horgászmaratonra idén Firenzéből, Rómából, Bécs- ből és a svédországi Várm- landból érkeznek csapatok. Magyarországról többek között Győrsövényháza, Szolnok, Makó, Kaposvár, a Naturexpo és a Sporthor­gász Magazin képviselteti magát. Hódít aPetanque Munkatársunktól Ha Franciaországban kiejtjük a Petanque szót—mindenki tud­ja, hogy mire is kell gondolni, ám hazánkban eddig eléggé is­meretlen fogalomnak számított. Nos, ez a szó egy olyan kimon­dottan szabadidősportot takar, amelyet a francia emberek nem­csak az esti órákban játszanak, hanem a parkokban ebédszünet­ben — öltönyben, nyakkendő- sen — is előszeretettel űznek. Ez az ősi francia játék—mely­nek kellékei egyszerűek, hiszen csak fémgolyókra van szükség — ma már nálunk is játszható, ráadásul nem igényel különö­sebb fizikai erőt, illetve speciá­lis adottságokat. Magyarorszá­gon egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend, így mi is meg szeretnénk ismertetni olvasóink­kal e játék szabályait. A Petanque játékot két csapat játszhatja egymás ellen, csapa­tonként 2—3 fővel. A játékté­ren (amely parkok sima területe is lehet) egyszerre maximum 12 golyó lehet, vagyis egy- és két­fős csapatok esetén játékoson­ként három-három fős csapatok esetén pedig két golyóval játsza­nak. A Petanque-golyók 70— 80 mm átmérő közötti, maxi­mum 800 gramm súlyú fémgo­lyók. Felületük, attól függően, hogy sima vagy rovátkolt, sza­bályozza a gurulás mértékét, se­bességét. A célgolyó (vagy ahogyan a franciák nevezik, az „öcsi”) 25—30 mm átmérőjű fa­golyó. A kezdés jogát a csapatok sor­solással döntik el. A helyszínt és az indulási pontot a kezdő csapat jelöli ki. A kezdési pon­tot egy, a földre rajzolt kör jelö­li, mely a játék nevéből adódó fő alapszabályt is adja: a golyót as körben állva kell dobni, s a kör­ből addig nem szabad kilépni, míg a golyó a földre le nem esett (a játék neve szabados fordítás­ban: mozdulatlan lábak). A kez­dő játékos 6—10 méter közötti távolságra dobja az „öcsit”. En­nek minden játékos által látható­nak, minden akadálytól (fa, fal, pad stb.) minimum 50 cm-re kell lennie. Utána a kezdőjátékos el­dobja az első golyóját úgy, hogy a célgolyót minél jobban meg­közelítse (elérheti, sőt, lökheti azt). Ezután a másik csapat vala­melyik játékosa következik, s a körben állva igyekszik golyóját közelebb dobni az „öcsihez”, mint az ellenfél. Ezt elérheti kö­zelítő dobással, vagy akár ki­ütéssel. Mindig az a csapat ve­zet, amelyik golyója a célgolyó­hoz közelebb van. A soron lévő csapat mindig addig dob, amíg nem sikerül közelebb dobnia) mint az ellenfél, vagy amíg ve­zetést nem szerez. így tehát mind­ig az éppen vesztes pozícióban lévő csapat dob. Ha valamelyik csapat már cl--: dobta az összes golyóját, a má-( sik addig dob, míg golyója van j törekedvén arra, hogy minél több golyója legyen a célgolyóhoz közelebb, mint az ellenfél bár­melyikjátékszere. Ezt követően jöhet a számolás. A győztes csa-* pat annyi pontot kap, ahány go­lyója közelebb van az „öcsihez”,! mint az ellenfél bármelyik go­lyója. Ezután a győztes csapat kezdi újra a játékot. Egy mérkő­zés addig tart, míg valamelyik csapat el nem éri a tizenhárom pontot. Jó játékot mindenkinek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom