Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-16 / 165. szám
6 1996. július 16., kedd Kultúra A huszárból lett rendező Szilágyi Pál (1793—1877) Berki Antal (Új Kelet) Sok „csodabogár” élt a magyar színészet őskorában, de olyan, mint Szilágyi Pál, párját ritkítja. Jómódú gomböntőmester fiaként csapódik egy Pesten vegetáló társulathoz. Emiatt sokáig még fizetést sem kap, mondván: „maga várhat, magát eltartja az apja, de a többieknek nincs senkijük”. Az önérzetes fiatalember azt nem közli senkivel, hogy apja nem áll szóba vele, egyszerűen kitagadja „nemtelen szakmát” választó fiacskáját. Vállalja a nélkülözést, a nyomort, tanul, nézelődik, készülődik a pályára. Az élénk szellemű fiatalember csakhamar rájön, nem az a baj a hazai színészettel, hogy kevés a kurázsi, inkább az, hogy nincsenek rátermett vezetők. A hozzá nem értő direktorok miatt nem tud a színjátszás zöld ágra vergődni. Elhatározza, hogy kitanulja a színházvezetés fortélyait. Ezt a tudást abban az időben kizárólag külföldön lehetett megszervezni. Igen ám, de pénze nincs, a gondtalan utazgatásra nincs lehetősége. Fogja magát, beáll huszárnak, hiszen azok abban az időben külföldön állomásoznak. Részt vesz az 1812-es, Napóleon elleni hadjáratban, bejárja Lengyelországot, Németországot, Simonyyi óbester oldalán bevonul Párizsba, Ver- sailles-ba, és sok kaland, kitérő után eljut végre az opera hazájába, Olaszországba. Szabad idejében a színházak körül legyeskedik, figyel, jegyzetel. Nyolc évig katonáskodik, amikor 1818-ban leszerel, már mindent tud, amit az akkori színházakról tudni lehet. Hazatérve beleveti magát a munkába. Minden kezdeményezés tőle ered. O az első operatársulat megszervezője. Sohasem akar vezető lenni, megelégszik az aprómunkával, a szervezéssel, a tehetségek felkutatásával. Felfedezi Dérynét, segíti a kassai, a fehérvári, a kolozsvári színházak megalakulását. És természetesen Pest: ott van Megyeriékkel, amikor 1835-ben „elfoglalják” a Várszínházát, ott van az Első Állandó Színház társulatában. Ott van a nagy pesti árvíznél is, amikor talán csak egyedül az ő szervezési zsenijének köszönhető, hogy a színház és közönsége nagyobb szerencsétlenség nélkül átvészelte a katasztrófát. Aznap este, amikor a víz kitört medréből és elöntötte a város- t, a színházban zsúfolt nézőtér előtt folyt Schodelné jutalomjátéka. Nem csoda a hatalmas érdeklődés, hiszen ez az újonnan alakult operarészleg első bemutatója, azonkívül Déryné is játszik az előadásban, akiről köztudott, hogy gyűlöli a jutalmazottat. Szilágyi mint az előadás rendezője a második felvonás közepe táján kapja a hírt, hogy a víz elöntötte a német színházat, és a pánikba esett nézők egymást letaposva menekülnek az épületből. Mire a színház kiürült, vagy tíz halott maradt a nézőtéren. Szilágyi engedte tovább az előadást, fölmérve, hogy a víz csak jóval az opera vége után érheti el a színházat. A darab simán ért véget, a közönség mit sem tudott a veszélyről, a legteljesebb nyugalomban hagyta el a helyet. Ettől kezdve Szilágyi csak az épület, a benne tárolt díszletek megóvásán fáradozik. Az árvíz napjaiban nem alszik, társaival emberfeletti erővel dolgozik, megmenti az épületet és a vagyont érő berendezéseket. Nolcvannégy éves korában halt meg. O lett a Nemzeti Színházzá átalakult Pesti Színház első nyugdíjasa. Ő lett az első olyan magyar színész, akinek öregségére nem a megaláztatás, a nyomor jutott, hanem békében, szerettei körében, viszonylagos jólétben élhette meg utolsó éveit. A legifjabb résztvevő tizenhárom éves A zene városa: Nyírbátor Hatházi Andrea Nyírbátor immár harminc éve csalogatja minden nyáron a komolyzene szerelmeseit. Szabolcsi Miklós fesztiváltitkárt, a nyírbátori Tinódi Sebestyén Általános Iskola és Zeneiskola igazgatóját kértük, hogy a három évtizedes munka áttekintésében segítsen bennünket. — A harminc év alatt mindenképp hatalmas fejlődésen ment keresztül ez a nyári programunk. Életképes csak úgy maradhatott, hogy mindig valami újat, valami mást is a programok közé vettünk. Húsz éve indítottuk útjára a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábort és idén tizedik alkalommal a Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Versenyt. A fesztivál műsortervének összeállításában határokat szab, hogy a koncerteknek általában templom, múzeum ad otthont. Programjainkkal kiléptünk Nyírbátorból. Környező kis falvakban is szervezünk koncerteket, így az itt lakókat is be tudjuk csalogatni a „zene világába”. A legegyszerűbb ember is ért a zene nyelvén, ha nem is tudja miért tetszik neki, de mégis felismeri a jó zenét, a színvonalas előadást. Nemcsak a város, de az ország határán is túlléptünk. Csanálos római katolikus templomában mutatjuk be Verdi Requiemjét. Tudjuk, hogy a zené szeretete nem mindig párosul „vastag pénztárcával”. A belépőink árát megpróbáltuk alacsonyan tartani, hogy minden érdeklődő számára elérhetők legyenek a programok. A rendezvényeken mind a fiatal tehetségek, mind a művész tanárok egyaránt fellépnek. Idén 141 hallgató — közülük 47 külföldi — finomítja, csiszolgatja tudását tizennyolc visszatérő művész tanár irányítása alatt. Legifjabb növendékünk tizenhárom éves, legtöbben a húszas éveikben járnak. A táborba főleg zeneművészeti főiskolai, konzervatóriumi hallgatók jelentkeztek, néhány kivételes tehetségű középiskolás mellett. Helyi különlegesség, hogy nagyzenekari, kamara- és egyéni foglalkozásokon is részt vehetnek a hallgatók. Szinte órarendnek megfelelően váltják a foglalkozások egymást több helyen is a városban. A Bethlen Gábor Szakképző Iskola, a Zeneiskola, az általános iskola mind-mind „gyakorlótér” a zenészpalántáknak. A fiatalok lehetőséget kapnak, hogy egyéni hangszeres tudásukat megmutassák társaiknak, a közönségnek a július 22-én tartandó Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Versenyen, ahol neves művész tanárok foglalnak majd helyet a zsűriben. Nagyon remélem — a város vezetésével egyetértésben —-, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzet ellenére is minden évben újjászülethet, és további hagyományokat teremthet ez a rendezvénysorozat. Amatőr alkotók pályázhatnak Munkatársunktól A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Magyar Művelődési Intézet közös szervezéseként 1997. március 15. és 30. között á szentendrei művelődési központban rendezik meg a XVI. Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítást. Ennek fontos előjátéka lesz 1996 novemberében a nyíregyházi Jósa András Múzeumban egy megyei részkiállítás: ennek anyagából válogatja ki a szakmai zsűri azokat a legjobb műveket, amelyek megyénket képviselik majd az országos tárlaton. A megyei előkiállítást a megyei önkormányzati hivatal és az amatőr képző- és iparművészek megyei egyesülete hirdette meg. Egy-egy alkotó műfajonként 3-3 műtárggyal jelentkezhet. A munkákat kiállításra alkalmas állapotban kell beadni. A festmények és a grafikák mérete 50x70, illetve 70x100 centiméter lehet. Jelentkezhetnek azok a tizenhat évesnél idősebb alkotók, akik nem tagjai a hivatásos művészeket tömörítő egyesületeknek. Az alkotásokat október 15. és 30. között kell leadni a nyíregyházi városi művelődési központban. „...a lé határozza meg a tudatot...” Folyóirat — lapozgató Budaházi István A Kortárs júliusi számában Illyés Gyula ez ideig még kiadatlan három versét közli, míg Albert Zsuzsa, a rádió munkatársa az Illyés Gyuláról szóló legendák egy csokrát nyújtja át az olvasóknak. A kortárs költők közül verssel, versekkel jelentkezett e számban Orbán Ottó, Berták László, Szöllősi Zoltán, Kiss Benedek, valamint Marsall László, aki prof. Kalmár György estébe hajló viszontagságos délutánját jeleníti meg groteszk módon, négy színen és négy jelenetben. Kolozsvári Papp László: Barackszínű lányok című naplószerű elbeszélésben a napi politikát vetíti ki a „kisemberekre”, akiknek a „lé határozza meg a tudatot!” Szintén e számban kezdte el közölni a folyóirat Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor történészek eddig publikálatlan írásait. Róluk tudni kell, hogy az 1993. január 21-én kormányhatározattal megszüntetett Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkatársai voltak, s kutatásaik eredményeinek egy részét adja közre. Ugyanitt találkozunk Pu- szatai János: Nagy álomkönyv című regényének részletével, valamint az utóbbi időben megjelent verseskötetekről írott recenziókkal Fodor András, Győrffy Miklós és Szakolczay Lajos tollából. A képzőművészeti rovatban Webner Tibor tanulmányát olvashatjuk Gáti Gábor éremművészetéről. A folyóirat e számát a művész alkotásaival illusztrálták a szerkesztők. Közöttük, a folyóirat belső borítóján találjuk a Nyírbátori Zenei Napok és a Nemzetközi Zenei Tábor feliratú érmei lenyomatát is. Az 1980-as évek elején elindított JAK-füzetek sorozatot hosszú időn át a Magvető Kiadó gondozta. Változás 1995- től történt, amikor is a JAK a Balassi Kiadóval közösen évi nyolc könyv megjelenését határozta el. Ez ideig e sorozatban megjelent 82 kötet mellé tehát az idén nyolc könyv megjelenését várhatjuk, így Sziráki Péter: Az Úr nem tud szaxofonozni, Ménes Attila: Nyugati utcai rémtörténete, M. Nagy Miklós: Nikkelszamovár, Schein Gábor: Áthangolás, Babarczy Eszter: A ház, a kert, az utca, Salamon András: A kutyák nem felejtenek, a Fiatal Filozófusok antológiája a Kitolási szakasz című, valamint Kurdy Fehér János: Valóság Museion című kötetét. A könyvek egy része szeptemberben, illetve a Téli Könyvvásárra lát majd napvilágot. ÚJ KELET Szenzáció Mii Váratlanul visszakerült a drezdai Zwingerbe 51 darab, a háború óta eltűntnek nyilvánított csodálatos óra. A remekmívű kronométereket a világhírű múzeumnak egy házaspár adta vissza, miután egy elhunyt rokon hagyatékának rendezésekor talált rájuk egy kartondobozban. Az órák a XVII-XVIII. századi szász, illetve angol és francia órásművészet kiemelkedő darabjai. A Drezda elleni, 1945. februári szőnyegbombázás óta nem tudtak az órák sorsáról. Az 51 darab értéke mintegy negyedmillió márka, s a megtalálók a kultuszminisztérium tájékoztatása szerint 7 713 márka jutalomban részesültek. A felbukkant gyűjtemény remekei között van Tobias Reichel drezdai udvari órásmester 1590-es alkotása, továbbá a Ferdinand Adolf Lange Glashütte cég által 1855-ben készült óra, amelyet János szász király 1873- ig, élete végéig hordott. Az órákat egyelőre a képtár Matematikai-Fizikai Szalonjában állítják ki év végéig, majd restaurálják a részben megégett darabokat. A drezdai képtár — amelyet az épület után Zwingemek neveznek — Erős Ágost szász uralkodó 1560-ban kezdett gazdag gyűjteményéből alakult, s 1722 óta van a Zwingerben. Különösen gazdagnak számít olasz reneszánsz és németalföldi barokk gyűjteménye. A- Zwingerhez tartozik a kincstár is. Itt az európai ékszerészet és aranyművesség rendkívüli darabjaiból álló gazdag gyűjteményt tekinthetik meg a látogatók. Kapolcsi nyár Munkatársunktól Gazdag programot állítottak össze a múlt hét végén megkezdődött Kapolcsi nyár '96 szervezői: van színházi előadás, gyermekszínház, kinyitott a banyatanya, a blu- eskoneertek, önálló műsorok helyszíne, a hangulatos sátor. Meglepve fedezzük fel a Balaton-felvidéki esemény- sorozat egyik előadásán Demszky Gábort , Budapest főpolgármesterét. — A kíváncsiság hozott ide mondja magyarázatként. •— Mostanra fogalommá lett ez a rendezvény, sokak számára minta lehet, ami épp folyik. Ez igazi magánkezdeményezés, ami sok szempontból hasznos. Számomra ez nagyon érdekes kísérlet, nem is nagyvárosi szemmel nézem, hanem az a folyamat érdekel, ahogyan ezek az apró, kallódó falvak próbálnak talpon maradni. A főváros is nyújt bizonyos támogatást a programhoz. Tardy Balázs főrendező adta a következő tájékoztatást: —- Ez a hetedik év,Mártha István zeneszerző találta ki a programot. Tavaly 30 ezer ember volt itt, reméljük, az idén is lesznek ennyien. Baráti kapcsolatokon keresztül kötöttük le a műsorokat, valami pénzt is tudunk fizetni, de jóval kevesebbet, mint amennyi a hivatalos gázsi. A bevételt az idén is a programokat szervező öt falu fejlesztésére fordítjuk.
