Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-16 / 165. szám
1996. július 16., kedd UJ KELET Városlátogató Önkormányzati Kedden este hat órától elnökségi ülést tart a Polgárőrség helyi szervezete. *** Az újfehértói önkormányzat szervezésében száznegyven általános iskolás gyerek tíz pedagógus kíséretében indult táborozni Szurdokpüspökibe. A gyerekek július 22-én, a déli órákban térnek haza nyaralásukból. A fészekrakás nehézségei Soha nem kezdené újra A hetvenes évektől napjainkig az ezer lakosra jutó építések száma megyénkben meghaladta az országos átlagot. Mostanában azonban a fiatalok nagy része nem mer belevágni a lakásépítésbe. Csak a sokgyermekes családoknak van némi reménye, arra hogy új házba költözzenek. Már két évtizede, hogy idősebb Szegedi István fészket rakott magának és családjának. Most viszont két fia, István és Zoltán építkezik. Szülőkként átérzik a fiatalok minden terhét. — Régebben sokkal köny- nyebb volt — mondja idősebb Szegedi István. — A mi időnkben sokkal olcsóbban vásárolhattuk meg az alapanyagokat. Tavasszal kezdtük építeni a házat, és őszre már kész is volt. Hamarabb és egyszerűbb módon jutottunk hitelhez, most az OTP olyan megszigorításokat rendelt el, amelyekkel a fiaim alig tudtak kölcsönhöz jutni. Mivel nem volt magas keresetű kezes, csak kevés pénzhez jutottak. Zoli is, Pisti is kapott egyegy telket ajándékba. Legalább erre nem kellett költeniük. Pisti egy fillér kölcsönt sem kapott, csak a két gyerekre járó szociálpolitikai kedvezményt igényelhették meg. Már mindkét lakás tető alatt van, de a költözéssel még várniuk kell. — Sajnos, anyagiakban nem tudjuk őket segíteni — szól közbe Szegedi Istvánná. — Régebben egy kis mellék- jövedelmünk, most azonban hiába ugyanannyit vagy még többet dolgozunk, mégis kevesebb a pénzünk. Még két lányunk van, őket is nevelni, taníttatni kell. Amit lehet, a rokonokkal, ismerősökkel együtt elvégzünk, ezzel is csökkentjük a költségeket. — A gyerekeknek a kedve is elment már az építkezéstől. A kevés fizetésüket rögtön alapanyagra költik, mást nem is tudnak venni maguknak. — A minap azzal vigasztaltam az egyik menyemet, ha elkészül a ház, kiírják, hogy eladó. Ha megszületik a másik baba, a szociális támogatásból építenek majd egy másikat. Azt válaszolta, hogy soha nem kezdené újra. Érezniük kell: nincsenek egyedül Visszahúzódnak a háttérbe A betegek és mozgássérültek problémáit csak sérült emberek tudják átérezni, megérteni. Az egészségesek sokszor maguk sem hiszik, hogy valamikor ők is rászorulhatnak társaik segítségére. Ezért fásultak a sérültek gondjaival és kérelmeivel szemben. Bige Lászlóné Erzsébet, a Mozgássérültek Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete újfehértói csoportjának vezetője. Gyermekkori paralízis miatt lett mogzássérült. Erzsébet ma boldog édesanya. Nemrégiben született második gyermeke, Lacika. — Éveken át a városi könyvtár vezetője voltam—mondja. — Nagyon szerettem a könyvek között élni, dolgozni. Erre a pályára készültem, és nagyon élveztem ezt a munkát.-—Mégis váltott... — Egy átszervezés következtében a könyvtár és a művelődési ház egy kézbe került. Állapotom és helyzetem miatt nem tudtam művelődésszervezői munkát vállalni, ezért eljöttem. Fájdalmas búcsú volt ez, még ma is könnybe lábad a szemem, ha ezekre az időkre gondolok. Akkor harmincéves voltam, és mindenki negyvennek nézett. A feszültség és idegi megterhelés miatt lefogytam negyven kilóra. Most negyvenéves vagyok, és legtöbben jó harmincasnak néznek. — Tudomásom szerint a könyvtári munka mellett más tevékenységet is végzett. — Félig hivatalosan már vezettem a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének újfehértói csoportját. Balogh Zoltánná, az Egyesület elnökasszonya segített ebben a munkában, s abban, hogy lelkileg felépüljek. Akkoriban csak fél gőzzel tudtam végezni ezt a tevékenységet, hiszen lefoglalt a könyvtár. Miután onnan eljöttem, csak a mozgássérültek szervezetével kezdtem foglalkozni. Megyei szinten Nyíregyháza után itt él a legtöbb mozgássérült, ezért nagy szükség van érdekképviseletre. Megfigyeltem: az igazán rászorulók nem foglalkoznak saját érdekeik érvényesítésével, inkább csendesen visszahúzódnak a háttérbe. Éppen ezért van szükség arra, hogy személyesen keressük fel őket, és együtt szerezzük meg mindazt, ami jár nekik. Legtöbbjük nem ismeri a jogszabályokat, vagy nem érti azokat. Szükségük van egy olyan emberre, aki segít az eligazodásban. A második gyermekem születése előtt kórházban voltam. Rendszeresen jöttek hozzám az ügyfelek. Ém- lékszem, közvetlenül a szülés előtt is kértek segítséget, és csak mondták problémáikat, mit sem törődve az enyémekkel. Pedig akkor csak nehezen tudtam figyelni rájuk. — A sérülteknek nemcsak anyagi támogatásra van szükségük. — Ezek az emberek sokkal érzékenyebbek a problémákra, nagyobb szükségük van embertársi kapcsolatokra, mint bárkinek. A közösség ereje, a szeretet sokkal többet ér számukra, mint bármi más. Városunkban már két éve hagyomány, hogy a mozgássérült és más súlyos betegségben szenvedő gyerekek számára karácsonyi ünnepséget és gyermeknapot szervezünk a két kamilliánus családdal és a Vöröskereszt helyi szervezetével. Nagy segítség, hogy ezt a tevékenységet a Polgármesteri Hivatal is —Forró Zoltán alpolgármester személyében — támogatja. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a gyermeknapon Papp Lászlóné, városunk új jegyzője is részt vett. Rendezvényeinket a város vállalkozói is segítik. így sikerült néhány gyerek kirándulását megszervezni az ausztriai Safari Parkba. A gyermeknapi és karácsonyi ünnepségek élményeiből egy éven át táplálkoznak a mozgássérült gyerekek és felnőttek. Együtt játszunk, versenyeket szervezünk, főzünk, egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Van egy kisfiú, aki nagyon szeret horgászni, gyermeknapon egy felnőtt kíséretében reggeltől estig hódolhat szenvedélyének. Hasonló emberek között könnyebben megnyílnak, és elmondják problémáikat. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy a három helyi szervezet tovább folytassa a közös programok szervezését. Azok a családok, ahol sérült gyerekek élnek, sokkal sérülékenyebbek, és zárkózottá válnak. Fontos, hogy érezzék: nincsenek egyedül. Emlékszem a gyermekkoromra, amikor kikerültem az osztályközösségből. Nem tettem semmit, csak más voltam, mint ők. Ezt nem tudták megérteni, elfogadni. Egyszerűbb volt, ha kizártak. Az egészségesek gyakran nem tudják, hogyan viszonyuljanak a sérültekhez. Az egyszerű, nyílt, természetes közeledés segíthet abban, hogy egészségesek és sérültek egymásra találjanak. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Bozsó Katalin Felújítják az újfehértói görög katolikus templom és parókia kerítését. A javítás egymillió forintba kerül. A szükséges pénzt az egyházközség tagjainak adományaiból gyűjtik össze. A helyi önkormányzat a közhasznú munkások közreműködésével járul hozzá a költségekhez Hívásátirányítás Problémát jelentett az újfehértói rendőröknek, hogy az éjszakai ügyelet alkalmával nem tudtak közvetlen kapcsolatot teremteni a bajbajutott, segítséget kérőemberekkel. A rendőrség is kevés létszámmal működik, ezért éjszakánként egy vagy két ember van szolgálatban. Az éjjeli járőrözések alkalmával nem tartózkodott senki az épületben, így a segítséget kérő telefonokat sem tudták felvenni, és az újfehértói lakosok csak a Megyei Rendőrkapitányságon keresztül érhették el az ügyeletes rendőrt. Üjfehértó Város Polgár- mesteri Hivatala hívásátirányító készüléket vásárolt, amely az éjszakai hívásokat automatikusan átkapcsolja az ügyeletes rádiótelefonjára. A készüléket jelenleg a nyíregyházi rendőrkapitányságon hangolják, s a tervek szerint hamarosan üzembe helyezik Újfehértón. Gazdamagány A mezőgazdaság szűkös megélhetést kínál. A legtöbb termelőnek bizony nem kell a gyors meggazdagodástól tartania. Az egyre drágább növényvédő szerek és művelési költségek miatt lassan csak egyik évről a másikra tengődnek azok, akiknek a növény- termesztés vagy állattenyésztés jövedelmük fő forrása. Köteles János huszonnyolc hektár földön dolgozik egyedül. — Nem jókedvemből vállaltam ennyi munkát—mondja —, néhány éve főkertészként dolgoztam az újfehértói termelőszövetkezet gyümölcsösében. Emellett volt kevéske földünk, de az nem jelentett megerőltetést a családnak. A létszámcsökkentések és a téeszek megszüntetése miatt állás nélkül maradtam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű elhelyezkedni, ezért vállaltam a családi vagyon művelését. Napraforgót, kukoricát és burgonyát nevelek rajta. Természetesen nagyon szeretnék gyümölcsökkel foglalkozni, hiszen ahhoz értek igazán. Azonban egy ültetvény beállítása nagyon sokba kerül, és hasznot is csak négy—öt év múlva látnék belőle. Gépeink sincsenek, bérben végeztetem a szükséges munkálatokat. Még mindig olcsóbb, mint ha magam vásárolnék gépeket a családnak. Igaz, az ára megtérülne, de sajnos nincs miből befektetni. Tavasz- szal hitelt kell felvennünk, hogy győzzük fizetni a kiadásokat. Érdekes ez a mezőgazdaság, az ember csak dolgozik, és fizet kora nyártól késő őszig, amíg lát valamicske pénzt belőle. A feleségem dolgozik egyedül a családban. Két lányom van, nyaranta ők is segítenek. Jelenleg a kmmpliásás a legfontosabb munka. Naponta öt—hat mázsát szedek fel, mire mások elkezdik az ásást, én már el is adom a burgonyát. A miskolci piacon az apróbbakat is megveszik, huszonöt forint kilogrammonként, ezért oda viszem eladni. A kukoricát kombájnnal dolgoztatjuk fel, a napraforgót viszont kézzel, ami nagyon fárasztó.