Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
6 1996. július 13., szombat Kutyavilág UJ KELET Az elmúlt hónapokban egyre többször esett meg, hogy nem megfelelő körülmények között tartott kutyák emberre támadtak, súlyos, életveszélyes és gyakran maradandó károsodást okozva. A legutóbbi tragédia Budapesten, a XVI. kerületben töitént, ahol a kerítésen kiszabadult keverékkutya majdnem széttépett egy kisfiút. A történtek után a kerület önkormányzata úgy döntött, tenni kell valamit. A városrész utcáiról kitiltották a pitbullokat, a Staffordshire terriereket, a Staffordshire bullter- riereket, a bullterriereket, az argentin dogokat, a bordeauxi dogokat, a tosákat, a kínai shar- peieket, a malorkai masztif- fokat és a bandogokat. Június 4-én a parlamentben napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget három képviselő, akik Kuncze Gábor belügyminiszter közbenjárásával olyan intézkedéseket sürgettek, melyek védelmet nyújtanak a társadalomnak a „harcikutyák” ellen. Kuncze Gábor válaszában leszögezte, hogy ezek a kutyák valóban veszélyesek, valóban fenevadak, de azért, mert az ember ilyenné tette őket, és minden egyes ügy mögött, ami eddig ismertté vált, az ember húzódik meg. Ezek voltak az előzményei annak a kerekasztal-beszélge- tésnek, melyre a napokban ültek össze a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, az állatorvosok, a XVI. és XVIII. kerület, a földművelési tárca, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a legfelsőbb ügyészség képviselői, valamint a főváros főjegyzője. Arról, hogy mi hangzott el a megbeszélésen, Németh Krisztinától, a Belügyminisztérium Sajtófőosztályának vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. — Abban már a tárgyalások legelején egyetértettek a meghívottak, hogy sürgetővé vált a veszélyes kutyák tartásáról szóló rendelet megalkotása, szabályozása. Bár a pitbullok tenyésztését és országba való behozását már megpróbálta szabályozni a 15/1994-es kormányrendelet, tartásukat egyetlen jogszabály sem korlátozta. A szakemberek véleménye szerint a kutya tartását is engedélyhez kellene kötni, s erre nagyon jó modell lehetne a fegyverviselési engedély. A születőben lévő ország- gyűlési döntés a már említett fajtáról és azoknak keverékeiről mindenképpen kimondja, hogy veszélyes állatokról van szó, és sm a parlamentben döntenek majd arról is, melyik kutyafajtákat sorolják majd még ebbe a körbe. A felelősség azonban óriási, mert ki kell választani azokat a személyeket, akik tévedhetetle- nül meg tudják ítélni, melyik fajták tartoznak majd a veszélyes csoportba. A javaslatok szerint erre a feladatra legalkalmasabbak az állatorvosok, hiszen azok legalább évente egy alkalommal, a veszettség elleni oltások idején találkoznak a körzetükbe tartozó kutyákkal és gazdáikkal. Emellett természetesen mindenképpen szükség van egy feljebbviteli fórumra, hiszen nem biztos, hogy a kijelöléssel ugyanúgy egyetért majd a kutyatulajdonos, mint az állatgyógyász. Nem az a megoldás, hogy teljesen ki kell irtani vagy tiltani a már említett egyedeket. LeKutyavezetői engedély Szinte nem múlik el úgy hét, hogy a sajtó valamilyen módon ne számolna be megvadult, elszabadult kutyák támadásáról. Abban mindenki egyetért, hogy kellene tenni valamit a fenevadak ellen. A gond pusztán az, hogy eddig még konkrét döntések a balesetek megelőzésére nem születtek. A tervek közt szerepel egyrészt, hogy bizonyos ebfajták tartását fegyverviselési engedélyhez kötnék, másrészt felvetődött a gondolat, hogy minden kutyatulajdonos kötelezhető legyen négylábú társával az engedelmességi vizsga letételére. Sikli Tímea (Új Kelet) Nyíregyházán is van több olyan kutyás szervezet, amely már hosszú évek óta foglalkozik ilyen irányú képzéssel. A Tiszántúli Ebtenyésztők Sportegyesületének vezetője, Szekeres Pál a témával kapcsolatban a következőket mondta el: — A híradások legtöbbje harcikutya támadásról számol be. Először is tisztázni kellene, mit nevezünk harcikutyának, mert á huszadik században a szó szoros értelmében nemigen vannak ilyen állatok. Ellenben minden olyan eb „harcikutyának” minősül, amit harcra—bármilyen harcra — képeztek ki. Az emberi találékonyság kimeríthetetlen. Ám bárhogy is keressük a kibúvókat, a felelősség a kutyák agresszív viselkedéséért mindenképpen az embert terheli. Úgy kell a négylábút oktatni, tanítani, hogy támadás esetén a kutyában a reflex visszaszorítható, fegyelmezhető legyen. Áz a kutya, mely bármilyen harcra, pontosabban támadásra van képezve, de gazdája, gondozója az adott pillanatban nincs mellette, a kutya nem biztos, hogy agresszivitását vissza tudja szorítani. Megpróbálja védeni területét, s mert magára van utalva az ősi genetikai tulajdonságok előjönnek. Addig, amíg bizonyos kutyafajtáknak —németjuhász, rottweiler, dobermann...—az FCI szabályzatainak és belső egyesületi rendszereknek megfelelően őrző-védő munkát tanítanak, melyben meg kell fogniuk a „csibészt”, az állatoknak „harcikutya” lesz a nevük. Beszélhetünk persze más fajtákról is, hiszen az erdélyi kopó medvére, vaddisznóra támad, a kistestű terrierek rókára, görényre, borzra támadnak. Sokszor látni olyan négylábú—ember párost, amelynél nem igazán állapítható meg, ki tartja szorosabban a pórázt, ki vezeti a másikat. Éppen ezért egyesületünk lehetőséget ad arra, hogy a jelentkező, elméleti és gyakorlati képzést követően, kutyájával együtt megszerezze a kutyavezetői engedélyt, mely bizonyítja, hogy kutya és gazdája egyaránt engedelmes, megfelel a vizsga alapkövetelményeinek. hetőséget kell adni arra, hogy a megfelelő tartási feltételek mellett gazdája mellett maradhasson a jószág. Valami megkülönböztetésre, külső jegyre — melyről tudni lehet, hogy a kutya veszélyesebb, mint többi társa—feltétlenül szükség van. Lehet ez egy beépített chip, melynek segítségével könnyen azonosítható is az állat, vagy csak egy színes nyakörv, melyről tudja a járókelő, hogy a kutyát simogatni, vagy incselkedni vele nem szabad. Mindenképpen be kell látnunk, hogy az ebtartás kultúrája nálunk még nem egészen európai színvonalú. Úgy kell törvényeket alkotni, hogy a legalapvetőbb kérdéseket emberi oldalról kell megközelíteni. A problémák forrása ugyanis elsődlegesen az állattartó, és nem a négylábú. Amikor elolvastam... ...a Kutyavilág című cikkét, első reakcióm az volt, hogy nem veszek kezembe többé olyan újságot, ahol újságírók ilyen hangnemet üthetnek meg, bármilyen témával kapcsolatban is. Különösen egy mondata nem hagy nyugodni azóta sem, idézem: „ Ugyan milyen demokrácia az, ahol a faj- súlyi sorrendiség smafu, és egyáltalán tekintetbe veszik az ebtartók, az állatvédők szempontjait, méghozzá az emberi élet, az egészség rovására?” Ezt a mondatát végképp nem értem, mert demokráciában, hangsúlyozom, demokráciában, véleményem szerint, ha bármilyen törvényt hoznak, figyelembe kell venni az érdekelt felek véleményét. (Jelen esetben az ebtartók és az állatvédők szempontjait is.) Többek között ettől demokrácia a demokrácia. Én személy szerint évek óta foglalkozom kutyákkal, a legjobb őrzővédő kutyák megfordultak nálam, de a legutóbbi, amelyik másfél évet töltött nálam — egy amerikai Staffordshire terrier —, júltesz mindegyik fajtán. Kitűnő őrző-védő, gyermek-, család- szerető, nem agresszív. Véleményem szerint, egy kutya olyanná lesz, amilyenné nevelik. Ha a készülő törvényben büntetni kell valakit, az nem a kutya, hanem aki a póráz végét fogja. Egyébként is nagyon nehéz meghatározni, hogy milyen kutyák tartoznak a harci ebek körébe. Legalább százfajta kutyát fel tudnék sorolni, amelyek, ha „megfelelő” módszerekkel neveljük őket, ugyanolyan véresszájú harcológépek lesznek, mint a pitbull, vagy ezeknek a mutánsai. Mélységesen egyetértek azokkal a józanul gondolkodó kutyatartóknak a véleményével, akik szövetségbe tömörülve próbálják életben tartani a pitbullokat. Akaratlanul is Antoine De Saint-Exupéry A kis herceg című könyvének egy mondata jut eszembe: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...” ~3lhídU : Hivatalos névadó Aki komolyan foglalkozik a kutyatartással, annak mindenképpen gyönyörű pillanat, mikor egy alomnyi kiskutya meglátja a napvilágot. A kedvező vérvonal azonban magában még nem elég, a tenyésztőknek érdemes kiváltaniuk a törzskönyveket is, hogy a jó pedigrét igazolni tudják. Az okmányok kiadására a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete hivatott. Minden városban működik helyi szervezet, ahol el lehet intézni a formaságokat. Első és legfontosabb dolog a kennelnév kiváltása, mely tulajdonképpen a kutyák „családnevét” jelenti. Mivel azonban a tulajdonos nem ismerhet minden addig kiadott kennelnevet, legalább három variációt kell a bejelentőn megjelölnie. Szükség van egy fedezte- tési igazolásra is, melyet szintén a MEOE helyi munkatársai állítanak ki. A kétpéldányos alombejelentőn kell feltüntetni a szuka és a kan eredményeit, valamint azt, hogy hány darab, milyen fajta és nemű kiskutya született. A kennelnév kiváltása egyesületi tagok számára kétezer, nem tagoknak négyezer forint, míg a kiskutyák törzskönyvezéséért kobakonként ötszáz forintot kell csekken befizetni. Az így összegyűjtött papírokhoz és csekkfénymásolatokhoz mellékelni kell a felnőtt kutyák törzskönyvének másolatát is, és a csomag máris elindulhat a budapesti központba. Hat hét átfutási idő után érkeznek vissza a származást igazoló okmányok, feltüntetve rajtuk a kiskutyák törzskönyvi számát is, melyet a helyi tetoválók ütnek be az állat fülébe vagy haskorcába. Tisztelt Szerkesztőség! Én nagyon is egyetértek az Önök véleményével és a határozottságával. Egyébként nekem is van egy palotapincsi kutyám, úgyhogy nem vagyok eb gyűlölő, de felháborító, ami mostanában történik. Az én kutyámat is két esetben egy dobermann és egy német juhászkutya majdnem szétszedte. De ez még nem elég, csak el kellene jönni a Széna térre, és ott meglátnák, hogy ezek a nagy vérebek mit művelnek. Esténként a kutyákat összeuszítják verekedésre, van olyan ordítás, visítás, vonyítás, és azon csodálkozom, hogy a rendőrség még eddig nem tett semmit. Mivel a környéken oly sok gyerek van, és az anyukák lent vannak a kicsikkel, és nincsenek biztonságban, mert ezek a fenevadak póráz nélkül és szájkosár nélkül vannak elengedve. Én sok esetben láttam, ha a kutya beindul, a gazdája egyáltalán nem tud neki parancsolni, ordíthat utána feleslegesen, a kutyát nem tudja megfékezni. Nekem is az a véleményen, hogy a nagy ebeket ki kell tiltani a bérházakból, és a „vérebeket ki kell irtani" minél hamarabb, míg nagyobb baj nem lesz! Tisztelettel: Varga Jánosáé, Nyíregyháza, Széna tér. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea Legyen a gazda az eb ura!
