Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
UJ KELET Interjú 1996. július 13., szombat 5 Tóth Mihállyal, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselőjével M agyarországgal határos államok közül (Ausztria után) Ukrajnával a legkiegyensúlyozottabb kapcsolatunk. Az 1990-es rendszerváltást követően velük sikerült először megkötni az alapszerződést, és némi ellenzéki kifogásolás után a magyar parlament ratifikálta is a megállapodást. Az elmúlt hétvégén Nyíregyházán találkoztak az ukrán Legfelsőbb Tanács és a magyar parlament labdarúgócsapatai. A vendégek között volt Tóth Mihály, az ukrán országgyűlés egyetlen magyar képviselője. Fekete Tibor (Új Kelet) — A két parlament vezetői már korábban felvették egymással a hivatalos kapcsolatokat, de a sportpályán most találkozik először a két képviselő- csoport. Milyen meggondolások alapján jött létre ez a találkozó? — Két apropója, van, az egyik a formális találkozás, a másik az emberi kapcsolatok erősítése. Formális annyiban, hogy a két törvényhozás között (az ukrán Legfelsőbb Tanács és a magyar Országgyűlés) van egy nagyon jól működő megállapodás. A két népképviseleti testület között létrejöttek különböző vegyesbizottságok, melyek betöltik szerepüket. Az emberi vonatkozása pedig az, hogy a kollégáim, közülük is Todorov (aki a lelke és a motorja a társaságunknak — mellesleg ő az „edzőnk” is) és Popesc (aki a csapatkapitány) már régóta rágják a fülemet, hogy a volt orosz köztársaság parlamentjeinek válogatottai- val már több ízben is találkoztunk a sportpályán, csak éppen a szomszédos Magyarországgal nem mértük még össze tudásunkat. Szóbeli megkeresésünkre Gál Zoltán, a parlament elnöke nagyon kedvesen reagált. A magyar parlament nemrég zárta az ülésszakát, mi pedig ezen a héten fejezzük be a nyári szünet előtti ülésszakunkat, és sportnyelven szólva levezetésképpen megmérkőztünk magyar kollégáinkkal. — Mitől különleges ez a mérkőzés? — A mi csapatunk először játszik a volt Szovjetunió határain kívül, és tudtommal a két évvel ezelőtt megválasztott magyar Országgyűlés képviselőinek válogatottja most játssza az első nemzetközi mérkőzését. — Nyíregyházán már nagyon régen nem volt ennyi országgyűlési képviselő egyszerre. Mi a találkozó politikai vonatkozása? — Az unalomig mondogatott hagyományosan jó kapcsolat a két ország között most emberi tartalommal is megtelik. Örömmel látom, hogy külsőségeiben is ünnepélyes volt a találkozó. Még a régi ukrán zászlókat is kitették a rendezők. (Ez csak véletlen egybeesés, mert a nyíregyházi labdarúgócsapatnak is piros-kék a színe — a szerk.) — A csapat összeállításának voltak-e politikai szempontjai? — Nem, nem! Itt a focitudás az előbbre való. Most elég hiányosan álltunk ki, mert legalább öt kulcsjátékosunk hiányzott. Parlamentünk összetételét figyelembe véve a teljes paletta képviseltette magát. A nemzeti demokratákon keresztül a szocialistákig, a liberálisoktól a regionálisokig, mindenki itt van. — A találkozó már Záhonyban elkezdődött egy nem hivatalos határmenti találkozóval. Mi történt ott? — Nagyon kedvesen fogadtak a határon minket. Először a csopi oldalon hallgattunk meg egy tájékoztatót a határ- helyzetről, a hídépítésről és az átkelés, valamint a tehergépjármű-forgalom problémáiról. A záhonyi oldalon pedig tájékoztatást kaptunk a MÁV vezetőitől. —Épp a minap fogadta el a magyar parlament az elkövetkező évek közlekedési koncepcióját, a különböző közlekedési ágak fejlesztésének főbb stratégiai elképzeléseit. Erről kaptak-e valamilyen formában tájékoztatást? — Hivatalos formában nem került szóba, de úgy tudom, hogy ezen elképzelésben kiemelt szerepet kapott a Magyarországon átmenő kamion- forgalom mérséklése oly módon, hogy még a magyar határátkelőhelyek előtt vasútra raknák azokat a tehergép- jáműveket, amelyek Ukrajna és Oroszország irányába szeretnének továbbhaladni, és a záhonyi átrakót elhagyva folytatnák tovább az útjukat közúton. Ezzel nagymértékben tehermentesítenék a közutak leterheltségét. Még egy előnye, hogy a hétvégi kamionstop idején is lehetne vasúton szállítani ezeket a járműveket. Jó ötletnek tartom. „A magyar ember nem szívesen vállal hivatalt...” — Egy korábbi elképzelés szerint egy szabad kereskedelmi övezetet hoznának létre a határ záhonyi oldalán. Tervezik-e ugyanilyen térség kialakítását a csopi oldalon? — Erről nem kaptunk tájékoztatást, de úgy tudom, hogy ukrán részről is látnak fantáziát az elképzelésben. Két területen két szabad gazdasági övezetet építenénk ki. Kétezer és ezerkettőszáz hektáros területen jelölnénk ki. De erről a mi eljárásaink szerint előbb egy törvényt kell elfogadnunk. — Több nemzetiség képviselői is helyet foglalnak az ukrán parlamentben. Az ülésteremben mi a hivatalos nyelv? — Néhány hete fogadtuk el az új alkotmány, és e szerint hivatalos nyelv nincs, az államnyelv az ukrán. A parlamenti ülések eddig kétnyel- vűek voltak. A jegyzőkönyvek és az okmányok is két nyelven készültek. A nyelvtörvény értelmében hivatalosan használható az orosz nyelv is. n — És a folyosókon mely IS nyelvet használják? — Úgyszintén ezt a két nyelvet beszéljük, de mindenki használja a saját nemzetiségi nyelvét is. A képviselők közül hárman tudunk magyarul, Klintus, Korsinszky és én. Egyikőjük a técsői, másikuk a rahói térségből került a parlamentbe. Ezért tudnak magyarul. — Milyen most a magyar | kisebbség helyzete Kár- fii pátalján? — Nehéz kérdés. Tudvalévő, hogy általános válságban van most Ukrajna. Elsősorban a gazdaság nehézségei érezhetők. Emiatt — függetlenül a nemzetiségektől — csökkent az életszínvonal. Különösen a bérből és fizetésből élők megélhetése került komoly veszélybe. Nálunk is jelentős a munkanélküliek létszáma, és feszítőek a szociális problémák. — Milyen feltételek mellett dolgoznak a magyar nyelvű iskolákban? — Ukrajna újbóli megalakulása óta jelentős vívmányokat értünk el a nemzetiségi kisebbségek jogai terén. A magyar kisebbség számarányát tekintve nem egy jelentős népcsoport, az összlakosságot figyelembe véve mindössze 0,3 százalék. Mégis, a belső kohéziója, energiája, késztetései, erős hagyományai és nemzettudata miatt leginkább tud élni nemzetiségi jogaival. Kárpátalján gyakorlatilag ahol igény volt magyar nyelvű iskolára, ott működik is. Ahol pedig másképp nem tudták megoldani, ott vasárnapi iskola keretében történik az anyanyelvi oktatás. — A helyi önkormányzatokban milyen szinten tudják képviselni a magyar népcsoportot? — Egy-egy településen a népesség számarányának megfelelően vannak magyar képviselők az önkormányzatokban, és a megyei tanácsban is hellyel-közel a nemzetiségi arányok tükröződnek. A választások óta, az utóbbi két évben járási szinten inkább a központosított hatalom irányába tolódott el a közigazgatás. A most elfogadott alkotmány ezt még meg is erősítette. Ez egyértelműen centralizálást jelent. Nem rendelkezem pontos statisztikával, de úgy érzem, hogy a hivatalokban — az ügyintézések szintjén már nem igazán olyan az arány, amilyennek lennie kellene. Például a técsői járásban, ahol harminc százalékban magyarok élnek, egy vagy két magyar nemeztiségű dolgozik a közigazgatásban. De magyarul beszélő személyt sem tudok többet három—négy főnél. Ezen a területen egy kicsit lemaradtunk. Ez nem a község hibája. Ott keresendő az ok, hogy a magyar ember nem szívesen vállal hivatalt a Kárpátalján. Ennek történelmi okai vannak. —Talán kellemetlen emlékek fűzik a magyarságot a helyi hivatalok tevékenységeihez? — Nem igazán emiatt népszerűtlen a hivatali munka a nemzetiségek körében. Inkább az, hogy a kivándorlás elég jelentősen sújt bennünket, és az arra alkalmasak közül sokan elmentek és szégyellősek is egy kicsit a magyarok a hivatal vállalásában. Ez Beregszászra és környékére jellemző leginkább. Itt van a tömb- magyarság központja, és Beregszász maradt az egyetlen magyar többségű város. — A felsőoktatási intéz- ményekben tanulhatnak- e anyanyelvükön a maúj gyár diákok? — Húsz éve működik az ungvári egyetem bölcsészkarán a magyar nyelv tanszék és filológiai oktatás. A reál tantárgyakból matematikán és fizikán indult egy csoport, ahol több tantárgyat is magyar nyelven oktatnak. Ezenkívül a közeljövőben még egy fakultáson szintén anyanyelven oktatnak majd és vizsgáznak a hallgatók. Bár már nem tudunk olyan látványosan előre lépni, mint két—három évvel ezelőtt, de úgy érzem, hogy mégis érünk el eredményeket a magyar kisebbség nemzetiségi jogainak szélesítése terén. — Milyen hátrányok származhatnak a centralizációs törekvések miatt. — Az alkotmányban foglaltak szerint elviekben (városi és községi szinten) viszonylag széles jogkörrel rendelkeznek majd az önkormányzatok. Az előző tanácsi időszakban a helyi vezetés szintjén aránylag megfelelő létszámban voltunk jelen. Félő, hogy a központi költségvetés túlsúlya miatt ezt a pozíciónkat elveszíthetjük. — Magyarország feltett szándéka, hogy csatlakozzon a NATO-hoz. Időnként fel-fellángol a vita, és főleg Oroszország részéről komoly ellenérvek hangzanak el a volt Varsói Szerződés-beli tagállamok felvétele miatt. Nem érzik-e úgy Ukrajnában, hogy ha Magyarország tagja lesz az észak-atlanti szövetségnek, akkor két tűz közé kerülnek? — Ehhez legelőször azt kell tudni, hogy Ukrajna az első állam a világon, amelyik önként mondott le az atomfegyvereiről. Gyakorlatilag stratégiai fegyverzet nélkül maradtunk. A belpolitikai porondon több irányzat vetekszik egymással. Többek között az egyik az integrációt erőltetné Oroszország felé. Ok a balos és oroszpárti irányzat. Elképzelésünkben még egy katonai integráció is szerepel a Varsói Szerződés mintájára. A középutasok a meglévő semlegességet tartják követendőnek. Az ellentábor tagjai pedig a NATO-tagságot tűzték ki elérendő célnak. Véleményem szerint nem volna kívánatos egy Oroszországra épülő új biztonsági rendszerben Ukrajnának részt venni. Ugyanakkor egy NATO-tag- ság sem lenne szerencsés megoldás. Országunk földrajzi fekvése és elhelyezkedése a politikai térképen ezt teszi lehetővé. Ha viszont marad a jelenlegi állapot, akkor egy légüres térbe kerülhet Ukrajna, és senki sem garantálná szuverenitásunkat. — Az oroszországi választások végeredményét ismerjük. Ennek tükrében hogyan néz ki mindez? — Az, hogy Borisz Jelcint újraválasztották, még önmagában nem sok mindent jelent. Sokkal lényegesebb, hogyan fog felállni az új kormány, kik kerülnek vezető pozícióba. Többen fejezték már ki aggodalmukat amiatt, hogy az extábornok Lebegy befolyása egyre erősebb. Moldvában „elévülhetetlen érdemei vannak”, hogy annak idején a FÁK országain belül maradt. Megmutatta azt is, mennyire erős kezű tud lenni, ha akar. Ő volt a 14. Hadsereg parancsnoka, amelyik Moldvában állomásozott a Nyeszter melléken. Hogy mit hoz a jövő, még nem tudni, csak bízunk abban, hogy a kivívott semlegességünk nem kerül veszélybe.
