Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. július 10., szerda 3 Ez már pofátlanság! Fekete Tibor (Új Kelet) Minden évben gondok voltak a zöldség-gyümölcs felvásárlá­sa körül, de ami az idén zajlik, az már vérlázító, és az embe­rek zsebében kinyílik a bicska. Jómagam is több alkalommal adtam le meggyet az egyik nyíregyházi átvevőhelyen, és mindannyiszor megkurtítottak. Volt, amikor ládánként „csak” fél kilóval, de akadt, amikor a három rekeszen legalább egy ezrest buktam. A főfelügyelőség munkatár­saival konkrét bejelentések alapján indultunk el az egyik nyírségi településre. Álruhába öltöztünk, mint igazságos Má­tyás király. Mi tudtuk előre, hogy a két láda meggy összsú­lya 26 kg. Túl korán érkeztünk, még egyik átvevő sem nyitott ki. A kocsival csak két kört tettünk meg a faluban, és máris felfi­gyeltek ránk az emberek, jobb­nak láttuk egy időre eltűnni a szemük elől, és csak közvetle­nül a nyitás előtt tértünk vissza. A kocsiban öten ültünk, de csak ketten mentek be az ud­varra és vitték magukkal a két ládát. Az átvétel szabályszerű volt, és a feljelentéssel ellentét­ben adott a hölgy átvételi jegyet is. A járandóság kézhezvétele után az ellenőrök felfedték ki­létüket, és kezdődhetett a téte­les ellenőrzés. Természetesen az „árut” visszakértük, hisz az még kellett máshol is. Mivel a ládák tárasúlya miatt volt a leg­több kifogás, ezért itt is lemér­tünk ötven ládát. Az 1,2 kilo­grammal szemben az átlagtö­meg alig haladta meg az egy kilót. Végül is komolyabb sza­bálytalanságot nem találtak az ellenőrzés során. Amíg a csapat egyik fele méricskélt, addig mi a társaság másik részével néhány utcával odébb egy szintén feljelentett átvevőt próbáltunk meg „le­buktatni”. (A bejelentő valószí­nűleg valamelyik konkurens felvásárló lehetett, mert nagyon szakszerűen sorolta fel, hogy milyen engedélyekkel nem ren­delkezik a vállalkozó. Még az egészségügyi kiskönyvet is megemlítette, ami nem is köte­lező a felvásárlóknak. Nevet és címet is írt a levél aljára, de egyik sem stimmelt.) A hölgy lemérte a ládákat, majd elment, kitöltötte az átvé­teli jegyet és fizetett. Alkalmi ismerősöm ekkor fedte fel ki­létét, és hogy próbavásárlás tör­tént. Ezután már nem engedtük, hogy bármihez is hozzányúl­jon. Tudhatta, hogy „bűnös”, mert az első ösztönös reakció­jaként megvádolt: amíg távol­maradt, biztosan kicseréltük a ládákat, és már nem is az az áru van a mérlegen, amit ő mázsáit. Hamar kiderültek a turpissá­gok. Utoljára 1986-ban hitele­sítették a mérleget, pedig kété­vente kellene, ráadásul nem is volt függőlegesbe állítva. A mázsán 25,4 kilogrammot mu­tatott az állás, ennek ellenére ő az átvételi jegyre 20 kg-ot írt, és még ebből vont le 2,4 kilót a ládákra. Összesen 17,6 kg után fizetett a meggyért. A két ládá­nál közel hat kilóval csapott be bennünket, és feltételezhető, hogy másokat is. Természete­sen itt is megmértük a rekesze­ket, és az átlagsúlyuk 1,06 kg volt. A ládánként 14 dkg tiszta haszon az átvevőnek majd­hogynem legális, hisz 1 kiló 20 dkg az elfogadott táraérték. A felvásárló még ezzel sem elé­gedett meg, többet akart. Elkez­dődött a szűnni nem akaró ma­gyarázkodás. Nem ő szokta át­venni az árut, csak most az egy­szer helyettesítette a férjét. Szemüveges, és nem jól látta a mérleg skáláját. A dolog pikan­tériájához tartozik, hogy táp- és takarmányértékesítéssel is fog­lalkoznak, de sem a boltbeje­lentővel, sem az ÁNTSZ enge­délyével nem rendelkeztek. Az ellenőrzés során talátunk még 43 rekesz meggyet, amiről semmilyen átvételi jegy nem készült. Állítólag a szomszéd­nak szívességből engedték meg, hogy bepakolja a termést, de sántának tűnt a kifogás. Az ellenőrök felvették a jegyzőkönyveket, és felszólí­tották az átvevőket a hiány pót­lására. Az ügy még nem zárult le, de nagyon valószínű, hogy komoly következménye lesz a termelők megkárosításának. A halálbüntetés nem megoldás Egy-egy gyilkosság hallatán az emberek nagy több­ségének első reakciója, hogy fogat fogért, szemet sze­mért. Ha ítélkezhetnének a sértettek hozzátartozói, gondolkodás nélkül kiszabnák a halálbüntetést a tet­tesre. Az utóbbi időben a közvélemény egyre többet foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy visszaállítható-e a halálbüntetés vagy nem? Megkérdeztünk egy bírót, egy ügyészt, egy védőügyvédet és egy rendőrt, mi a véle­ménye a kérdésről. Fullajtár A. (Új Kelet) Dr. Bodnár Zsolt megyei bíró: — Bírói szemmel azért is ellenzem a halálbüntetés vissza­állítását, mert a bíró is ember, és tévedhet. Nem egy esetben derült már ki a halálbüntetés kiszabása és végrehajtása után, hogy ártatlan embert akasztot­tak fel. Már pusztán ez az érv is visszatarthat egy bírót a halál- büntetés kiszabásától. Ugyanis a tévedés lehetősége még akkor is fennáll, amikor a vádlott be­ismerő vallomást tesz, és egyéb bizonyítékok látszólag alátá­masztják a bűnösségét. Keresz­tény ember lévén vallom, hogy ember emberi életet nem vehet el, még a törvény nevében sem. Jogilag megoldást jelenthetne, ha a törvény alkotója, maga a parlament lehetővé tenné, hogy a törvényt alkalmazó bíró a mostaninál lényegesen szigo­rúbb büntetést szabhasson ki. Gondolok itt elsősorban az élet­fogytig tartó szabadságveszté­sekre, amiből csak igen kivéte­les esetekben lehessen feltéte­lesen szabadulni. Például az angolszász jog lehetővé teszi a bíró számára a húsz, negyven, vagy akár a nyolcvan évig tar­tó szabadságvesztés kiszabását is, míg nálunk az életfogytig tartó büntetés huszonöt év, de jó magaviselettel pár évvel ha­marabb is szabadulhat az elítélt. Ez enyhének tűnik, de a bíró a törvény rendelkezéseihez van kötve. Nem értek egyet azok­kal sem, akik azt vallják, hogy a halálbüntetésnek elrettentő ereje lehet. Ezt a gazdaságilag fejlett országok erre vonatkozó adatai sem igazolják. Az igazi megoldást a büntetések szigo­rítása mellett a megelőzésben látom. Az emberekben kiala­kult értékrendet és erkölcsi sza­bályokat kellene megváltoztat­ni. Már gyerekkorban jobban Dr. Balogh Éva Dr. Bodnár Zsolt tudatosítani kellene, hogy az emberi élet a legnagyobb érték­űr. Balogh Éva ügyész: — Az a véleményem, hogy sem­miképpen sem állítható vissza a halálbüntetés, teljesen indoko­latlan lenne. Alapvető kérdés, hogy van-e joga az államnak elvenni és kioltani egy emberi életet, még akkor is, ha a legsú­lyosabb bűncselekményt követ­te el. Vagy pedig, van-e olyan büntetés, ami helyettesítheti, és annak is lehet visszatartó ereje? Jogos a kérdés: a gyilkos elve- heti-e más életét? Neki sincs joga. De azon el lehet gondol­kodni, hogy egy pár percig tar­tó kivégzés van-e olyan súlyos büntetés, mint az életfogytiglan. Szerintem az életfogytiglani büntetésből nem volna szabad, hogy bárki is szabaduljon. Az legyen a szó szoros értelmében élete végéig tartó büntetés. Egy fegyházban letöltendő szabad­ságvesztés mindennek nevezhe­tő, csak nem életnek. A szabad­ság elvonása véleményem sze­rint sokkal súlyosabb, mintha az életét vennék el az elítéltnek. Visszatartó hatása nem lenne a halálbüntetésnek, mert aki em­bert akar ölni, azt abban a pilla­natban nem érdeklik a következ­mények, csak az, hogy kioltsa embertársa életét... Dr. Gaál Attila védőügyvéd: — Én minden tekintetben a ha­lálbüntetés ellen vagyok, meg­győződésem, hogy a közvéle­mény tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy a halálbüntetés visszaszoríthatja a bűnözést. Azt a legelfogultabb védőügy­véd is elismeri, hogy magán­emberként azért drukkolunk, hogy kevesebb legyen a bűnö­zés, és ez ellen mindenki a maga módján küzd. Vélemé­nyem, hogy a halálbüntetés egy intézményesített bosszú azok ellen, akik olyan súlyos bűncse­lekményt követtek el, és még egyszer ne tegyék. A statiszti­kák sem bizonyítják, hogy va­lamikor is lett volna visszatar­tó ereje, mert az emberek álta­lában nem beszámítható álla­potban, vagy szervezett bűnö­zői körökben követik el tettü­ket. Olyan fejlett igazságszol­gáltatás pedig egyhamar nem lesz Magyarországon, hogy a tévedést teljesen kizárják. Az a Dr. Gaál Attila ______________J Dr . Kovács Sándor véleményem, hogy ez egy szakkérdés, ebben ne az utca embere döntsön. A legfőbb ügyésznek igaza volt, amikor úgy nyilatkozott, hogy sem külpolitikai okokból, sem jogpolitikailag nem oldja meg a bűnözés elleni harcot a ha­lálbüntetés. A közvéleményt már az is megnyugtatná, haa mostaninál lényegesen sú­lyosabb büntetéseket szab­nának ki. Dr. Kovács Sándor MRFK bűnügyi osztályvezető: — Ez a kérdés sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Magam is a halálbüntetés ellen foglalok állást, viszont az érzelmi oldaláról nézve, vannak olyan súlyos esetek, amelyek­kel szemben célszerű lenne visszaállítani, illetve a bűn- cselekmény súlya jobban „összhangban” lehetne a bün­tetéssel. Itt elsősorban az em­berölés minősített eseteire gondolok. De kizártan akkor lehetne alkalmazni a halál- büntetést, ha abszolút bizo­nyítást nyert, hogy ki az el­követő. így, mint alternatív büntetést, el tudom képzelni, hogy a jogalkotók foglalkoz­zanak a lehetőségével. Az életfogytiglanig tartó bünte­tés valóban az élete végéig tartson, és ne legyen meg az a lehetőség, ha valaki jól vi­selkedik, akkor mégis ki­szabadul... Katedrától a biztosítóig Kozma Ibolya (Új Kelet) Közös programot dolgozott ki a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium, az AB-AEGON Biz­tosító és az EXPress Utazási Iro­da, miszerint adóellenőrré, bizto­sítási ügynökké, utazási irodai al­kalmazottá képeznek át állás nél­küli pedagógusokat. Magyar Bá­lint művelődési és közoktatási miniszter tegnap tudatta: a minisz­térium olyan cégekkel vette fel a kapcsolatot, melyek országos há­lózattal rendelkeznek, és képzett munkaerőre van szükségük. .Or­szágos szinten egyelőre négyezer- ötszáz pedagógus elhelyezéséről tudnak gondoskodni, ebből ezer- nyocszáz főnek a fővárosban ajánlanak munkát. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei APEH igazgatóhelyettes­ét, az AB-AEGON területi igaz­gatóját és egy pedagógushá­zaspárt arról kérdeztünk, milyen érzéseik támadtak a hír hallatán. Dr. Kanyuk János az AB- AEGON területi igazgatója: — Biztosítónknak rátermett, intelligens, jó kommunikációs készséggel rendelkező emberek­re van szüksége. A pedagósusok megfelelnek ezeknek a kritériu­moknak. Mi keressük az állásta­lan pedagógusokat, természetes, hogy csak végső esetben jönnek hozzánk, hiszen többnyire isko­lákban keresnek munkát maguk­nak. Noha jó feltételeket aján­lunk, és felkészítjük őket a biz­tosítói munkára. Ä legjobbak üz­leti menedzseri posztot is betölt- hetnek. Igaz, jóval több időt és energiát igényel a biztosítói mun­ka, de a fizetés sem hasonlítható össze a tanári bérrel. Matvej András a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei APEH igazgatóhelyettese: —Természe­tesen tudunk arról, hogy pedagó­gusokat képeznek át adóügyi te­rületié. Hivatalos értesítést és konkrétumokat viszont még nem kaptunk erről. Véleményem sze­rint nem adóellenőrré kellene ké­pezni a pedagógusokat, hiszen ehhez a munkához nem elég egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzé­se, de van olyan területe a szak­mának, ahol minden további nél­kül el lehet helyezni a tanárokat. Faragóné Mátrai Zsuzsa pe­dagógus: — Szeretnénk köszönetét mondani a kormánynak az „odafigyelő” gondoskodásért, hiszen másokat úgy tettek ki az utcára, hogy nem foglalkoztak a jövőjükkel. Az őszinte, nyitott gyermekvilágból a hazug, tapo­só felnőttvilágba kerülés csak annak lehet könnyű, aki eddig is csak „bejárt” tanítani. Faragó Péter pedagógus: — Nem hiszem, hogy a pe­dagógusok ilyenfajta átképzése lenne a legjobb megoldás. Tu­dom, hogy minenkinek dolgoz­ni kell a kenyérért, csak ez a fel­kínált lehetőség egészen más, mint a gyerekek világa. Igaz, a pedagógusoknak is tenniük kell valamit, csak valahogy olyan érthetetlen ez az egész... Megkezdődött a búzaaratás (Folytatás az 1. oldalról) A szépen szárba szökkenő gabona fejlődését a forró júni­us újra visszavetette, összesen 13 milliméter csapadék hullott a földekre, amely a mai napig csupán három milliméterrel gyarapodott. Lehet, hogy az aratás ellen beszélek, de a fe­hérjebeépüléshez elkelne még egy pár napos gyenge eső... Az előzetes becslések alap­ján az időjárás miatt hektáron­ként közel fél tonnával keve­sebb búzát lehet majd betaka­rítani, de a minősége várható­an elfogadható lesz. S hangsú­lyozom: nem emiatt emelkedik a szabolcsi kenyér ára száz fo­rint fölé! A fővárosban még mindig 80—90 forint egy kilo­gramm ára. Lakos László föld­művelésügyi miniszter újfent kijelentette: minden eszközzel azon lesz, hogy ezt a lélektani határt ne lépjék túl az árak. Most mondja, de amikor a ve­tések, a permetezések, talajja­vítások történtek, senki nem kérdezte: mitől drágult a nö­vényvédő szer, a vetőmag ára. Egy kilogramm százforintos fehér kenyérben 14—18 forint a búza. Egy hektár gabonatáb­la művelési költsége egy év alatt 35—40 ezer forintról 50— 60 ezerre nőtt. Nagyon félek, hogy az egyre emelkedő árak nyomása alatt összeroppan a magyar mezőgazdaság. A szövetkezet a vetőanyagot részben meg tudja termelni, de az idei gabonapusztító gombák és rovarok ellen csak azzal a szer­rel lehetett hatékonyan védekez­ni, amelyiknek legjobban felment az ára. Tárolókapacitásunkat 600 vagonra növeltük, szerződést kö­töttünk egy közraktározást végző céggel, és raktárunk egy részé­ben művi tárolást végzünk. Az ország újra kettészakad? (Folytatás 1. oldalról) Vas és Győr-Sopron megye ugyanis nem ért egyet a terü­letfejlesztésre szánt központi alapok tervezett felosztási mód­jával. A kormányelőtetjesztés szerint a 9,7 milliárd forintból a két megye csupán 111 millió forintra számíthatna. A tavasszal elfogadott területfejlesztési törvény sze­rint a kormány 1996-ban dif­ferenciáltan, a társadalmi­gazdasági, infrastrukturális fejlettségre figyelve osztja el a központi forrásokat. Zilahi József szerint a kör­nyezetvédelmi és területfej­lesztési miniszter által elkészí­tett elképzelés végre elfogad­ható az ország két részre sza­kadásának megállítására. Sze­rinte ezt a törekvést felelőtlen­ség lenne támadni. Az egy lakosra jutó GDP alapján Borsod a tizenhetedik, Szabolcs-Szatmár-Bereg az utolsó, tizenkilencedik helyen áll, míg Győr-Moson-Sopron a második, Vas a harmadik. A szabolcsi közgyűlés elnö­ke kifejezte, reméli, hogy a kormány csütörtöki ülésén el­fogadja a differenciált terület­fejlesztési tervezetet. A kör­nyezetvédelmi miniszter tervei alapján a megyénk rendelke­zésére álló összeg még mindig kevés nagy beruházások el­kezdéséhez és a munkanél­küliség megszüntetéséhez. Azonban tudomásul veszi, hogy a kevésből ennyi juthat. Kifejtette, azért is érthetetlen számára Vas és Győr-Mo- son-Sporon megye reagálá­sa, mert ezek a területek a PHARE lnterrag-programjá- ból csaknem harmincmillió ECU-t kapnak (ötmilliárd- hátszázmillió forint), míg Szabolcsba az elmúlt évben egy fillér külföldi tulajdonú tőke sem érkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom