Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-11 / 135. szám
6 1996. június 11., kedd Színház it ÚJ KELET A vidék dicsérete Fotó: Csutkainé Együd Kiára „Realista vagyok” Munkatársunktól Nehezen találni Dürrenmatt szatírájánál, A fizikusoknál pesszimistább művet. Hiába akarja a darab főhőse, Möbius megvédeni a világot az új fizikai felfedezéseiből adódó pusztítástól, a tudományos eredmények rossz kezekbe jutnak, s a következményektől nincs menekvés. A drámát a kisvárdai színházi fesztiválon az Újvidéki Színház mutatta bq. Hernyók György rendezővel a hosszú vastapssal jutalmazott előadás után beszélgettünk. — Művész Úr! Az önök próbái még a délszláv háború idején folytak? — Nem, már az idén. Ám a harcok emlékét még évek múlva sem lehet elfelejteni, akár a frontvonalban élte meg azokat valaki, akár a hátországban. Úgy látszik, a történelem ilyen darabokat juttat eszünkbe, pedig szívesebben bohóckodnánk egy lenge vígjátékban. A magam véleménye, hogy ez nem borúlátás, hanem realizmus. — Honnan voltak ennyire valóságos tapasztalataik az őrültek magatartásáról? —Egy napra elmentünk a bolondokházába, vagyis egy pszichiátriai osztályra. Egy doktornő személyében konzultánsunk is volt. —Mit jelentett önöknek az itteni siker, s milyen az otthonifogadtatás? —Furcsa volt hétszáz ember előtt fellépni. Újvidéken, a Vajdaság székvárosában kevés a magyar. A premierre körülbelül kétszázan szoktak eljönni, azután pedig harminc és százhúsz fő között alakul a nézőszám. Természetesen nagyon örültünk az itteni fogadtatásnak. — Ón ezen az estén beugrott az egyik szerepbe. Gyakranfordul elő ilyesmi? — Most történt meg életemben először. Élveztem. Egyébként a darab végén felhangzó dalt is én énekeltem szalagra. A színházért sok mindent megtesz az ember. Versenyben a nyíregyháziak Új Kelet-információ __ Jú nius 10. és 16. között zajlik a XV. Országos Színházi Találkozó Debrecenben. A Csokonai Színházban, a Kölcsey Művelődési Központ Kamaraszínházában és a Horváth Árpád Stúdiószínházban folyik a szakma által kiválasztott produkciók versenye. (Ebben az évben egyébként Nánay Istvánnak, a Színház című szaklap főszerkesztő-helyettesének javaslatára hívtak meg bizonyos előadásokat.) A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház G. B. Shaw Szent Johanna című drámájával szerepel a találkozón ma este 8 órától. A főszerepet Vary« Olga játssza. A darabot Verebes István rendezte. Az „ellenfelek”: a Budapesti Kamaraszínház Shakespeare Othellójával, az Arvisura Színházi Társaság Katona Imre Bálványosvárával, a Győri Nemzeti Színház és a Kecskeméti Katona József Színház Shakespeare Macbethjével, a veszprémi Petőfi Színház Nádas Péter Ünnepi színjátékok című művével, a Radnóti Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájával, a Pécsi Harmadik Színház Örkény István Tó- tékjával, a Kaposvári Csiky Gergely Színház Don Ramón del Valle Incián A sárkány feje című színművével, a Békés Megyei Jókai Színház Henrik Ibsen A nép ellensége című darabjával, a Kolozsvári Magyar Színház Mihail Bulgakov. Képmutatók cselszövése című. Moliére tragédiájáról szóló bemutatójával és a debreceni Csokonai Színház Witold Gomb- rowicz Operettjével. Jelenet a Móricz Zsigmond Színház Szent Johanna című előadásából Hegyi Barbara kéthetente elénk lép a tévé Kisváros című sorozatában és péntekenként megszólal a Dallasban April magyar hangjaként. Ezek népszerűséget hozó feladatok, de fajsúlyosabb munkákkal is büszkélkedhet a művésznő. Például a most befejeződött évadban Vojnyicevát alakította Cse/tovPIatonovjában. Melyikünk a bolond? A nyíregyházi színházrajongók a Móricz Zsigmond Színház évadzáró gáláján úgy találkozhattak vele, mint kiváló énekesnővel. (Úgy hírlik: most Zorán direkt neki akar dalokat írni.) Lapunk az ünnepi műsor után kért tőle interjút. — Annak idején felejthetetlenül játszotta egy tévéfilmben Myrát. Sarkadi Imre Elveszett paradicsomában. — A legfontosabb szerepeim közé tartozik ma is. Hasonlóan szerettem A halálraítélt című filmet. A színpadon pedig Molnár Ferenc Olympiáját, Móricz ZsigmondRokonokját és persze a Platonovot. —Ez utóbbiban férje, Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója a partnere. Mit jelent vele játszani? Talán nagyobb összeszokottságot? — Életünkben először játszunk együtt. Kezdetben hallani sem akartunk róla. Végül Csiszár Imre, a rendező rábeszélt minket. Az olvasó- és rendelkezőpróbákon még előfordult egy kis vihogás, de az előadás során én egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy a férjem a partnerem. Örülök neki, hogy a darab telt házakkal ment, pedig nem tartozik abba a műfajba, amelyikbe például a Mágnás Miska. — Nem zavarják a kamerák, amikor a Púder című televíziós beszélgetésekben magánéleti dolgokról cseveg a barátnőivel? — Nem, mert mi állapodunk meg. a témákról és mindenről csak annyit mondok el, amennyit akarok. Nincs a dolognak amerikai talkshow íze, hiszen nem rakunk be reklámokat. Azt akarjuk megmutatni, hogy ugyanolyan emberi gondjaink vannak, mint bárkinek. Másrészt: akkor is kiszolgáltatom a belső titkaimat, ha egy szerelmi jelenetben játszom, vagy az interjúk során a házasságommal kapcsolatos kérdésekre felelek. — Lát valamiféle minőségi különbséget a vidéki és fővárosi színházak között? — Szakmailag nem. Ha létezik ilyesmi, akkor mindenképpen a vidéki színházak javára billen a mérleg nyelve. Ossze- tartóbbak, egységesebbek a társulatok. Jobban tudnak működni az intézmények, mert egy adott területen csak egy található belőlük, szükség van rájuk, nem fenyegeti őket annyira a bezárás veszélye, mint Pesten. Lásd Thália. —Azért itt sem rózsás a helyzet. — Az a baj, hogy ez az ország a gazdaságot a pilótajátékból tanulta meg. Vagyis az az alapszabály: találj két hülyébbet magadnál, és akkor neked már jó. Az iparunk tönkrement. Ha äkultúra is követi, akkor mi lesz velünk? Albánia szintjén kötünk ki? — Ón a következő évadra a Vígszínházhoz szerződött. Miért, és miért éppen most? — Kilenc évig voltam a fővárosi József Attila Színházban. Sok szerepet kaptam és rengeteg barátot szereztem. Ám ennyi idő után már kívánja az ember a változást. Pláne abban az esetben, ha meghagyják a lehetőségét, hogy a régi helyen is játszhassak. Májusban Marton László, a Vígszínház igazgazgatója hívott. Magamtól eszembe se jutott volna keresni. Nem beszéltünk konkrét szerepekről. Azt mondta: az első ottani évadomról ő gondoskodik, a többiről meg én. Fogalmam sincs, mik a terveik velem. Azt hiszem, ha a Vígszínház falai között lakó szellemeknek — Sulyokénak, Várkonyiénak stb—csak kis része is belém költözik, akkor már örülhetek. — Nem fél, hogy bizonyos szerepekért harcolnia kell majd mondjuk Pap Verával vagy Eszenyi Enikővel? — Nem. Pap Vera barna és idősebb nálam. Eszenyi Enikő meg légies jelenség és az Isten is komikának teremtette. Elvi síkon azt tudom válaszolni, hogy bizonyos csatákat a József Attila Színháznál is meg kellett vívnom. Engem igenis versenyeztessenek! Semmi kifogásom az ellen, ha valaki a tehetségével győz le. Csak ne hátulról fegyverezzenek le. Gyüre Ágnes kritikája Az Újvidéki Színház által a kisvárdai fesztiválon bemutatott A fizikusok című tragikomédiában konkrétan arról van szó, hogy minden idők legnagyobb fizikusa nem tudja megakadályozni, hogy képletei illetéktelenek, méltatlanok kezébe kerüljenek, s nyomukban a világ elpusztuljon. Johann- Wilhelm Möbius (Szilágyi Nándor), minden elképzelhető felfedezések rendszerének feltalálója, a gravitáció legyőzője nem tudja eltitkolni, hogy normális. Monika Stettier ápolónőt (H. Vincéi Natália) — akit egyébként szeret — megöli, hogy elhallgattassa. Ám a magukat szintén őrülteknek kiadó kollégákat és titkosügynököket, Herbert Georg Beutlert, más néven Newtont, jobban mondva Alec Kiltont (Viser Ivánt), és Emst Heinrich Emestit, más néven Einsteint, jobban mondva Joseph Eislert (Mezei Zoltánt) — akik hozzá hasonló okokból gyilkoltak — már nem tudja lerázni. Végül is becsületre, felelősségtudatra „téríti” őket. Csak azzal nem számol, hogy a sérült testű-lelkű szanatóriumvezető, dr. Mathilde von Zahnd (Banka Lívia) — kompenzációként — a világ ura akar lenni. Meg is szerezte a A világ a feje tetejére állt. A jobb szándékúak csücsülnek rács mögött, az elvetemültebbek meg szabadok. A bolondok szabják meg, ki számítson őrültnek. Komikus helyzet. Vagy inkább vérfagylaló. A paradoxonok nagy mestere, Friedrich Dürrenmatt senkit nem áltat azzal, hogy van kiút. Sőt, azt sulykolja belénk, hogy a dolgok úgyis fordítva sülnek el, mint ahogy akarjuk. Huszadik századi Ödipuszokként cikázunk ide-oda, de attól még bekövetkezik a szörnyű vég. pótolhatatlan dokumentumokat, át is alakította szanatóriumát vegytrösztté. Dürrenmatt a darab felépítését tudatosan alakította úgy, hogy a szatírdrámából (a klasszikus tragédia-trilógiához tartozó groteszk játékból) alakuljon ki a klasszikus tragédiaforma. Brechttől átvette a tudatos elidegenítő tecnikát, a példázatszerűséget, a parabolaszerű stilizálást. Az abszurd drámák szerzőitől pedig a feje tetejére állt világot, mint alapszituációt „lopta el”. Hernyók György rendező a történet krimiszerűségére helyezi a hangsúlyt. Valószínűleg ezért hagyja ki az események közül Möbius családjának látogatását, s ezért teszi Monika Stettier közeledését célratörőbbé, vérbőbbé, mint ahogy az az eredeti szövegből kiolvasható. Sodró lendületű, fordulatokban gazdag, izgalmas előadás jött létre, amelynek során csak a zenei részletek alatt tarthat a néző egy lélegzetvételnyi szünetet. Különösen a két ellentétes emberi, magatartásbeli pólust megtestesítő Banka Lívia és Szilágyi Nándor játszott jól, az ideggyógyász főorvosnő és a bujdosó zseni szerepében. Tetszett a díszletet és jelmezt tervező Mihajlovity Annamária munkája. A végzet hatalmát és a humanisták tehetetlenségét jól szimbolizálta a színpadról a nézőtérre belengő hinta, amely — jól tudjuk — kényszerpályán mozog, oda-vissza. Ezt a drámát az alkotó úgy írta meg, hogy nem hagyott kétséget afelől: a világ pusztulásra ítéltetett. A Hernyák György-féle adaptáció végén azonban nem robbanásokat és villanásokat érzékelünk, hanem egy Louis Armstrong stílusában felhangzó dalt. Ám ne higgyük, hogy mindez a feloldozást, a menekülést jelenti. Csupán az egérutat. Az Újvidéki Színház előadása Kisvárdán „Engem igenis versenyeztessenek!” Újabb színházi fesztivál
