Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-05 / 130. szám
ü J KELET Megyénk életéből 1996. június 5., szerda 3 Rács mögött a sorozatbetörő Hétfő reggel véget ért a debreceni H. Zoltán (41) megyénkben betörési sorozata. A szomszédos megyei zsivány számlájára számos lakás „lelátogatása” írható. Az utolsó lakásbetörést Mátészalkán követte el. „Gazdag” pályafutását végül a Miskolci Rendőri ezred járőreinek karjaiban fejezte be. Fullajtár András (Új Kelet) A rutinos betörő éppen végzett egy Kalmár úti lakás ki- rámolásával — a zsákmánya 403 ezer forint értékű arany ékszer volt —, amikor sietett elhagyni a helyszínt egy Mercedesszel. Azonban nem jutott messzire, mert a Szél köz és a Jármi út kereszteződésében közlekedési balesetet okozott. Egyedül ő sérült meg könnyebben, de ez mit sem zavarta, a megrongálódott autójával nagy sebességgel elhajtott Opályi felé. Az egész balesetnek szemtanúi voltak a miskolci rendőrök és a menekülő kocsit üldözni kezdték. Természetesen a hajdú megyei legény még jobban rátaposott a gázra és megpróbált eliszkolni üldözői elől. Hirtelen a műútról egy földútra hajtott, de a karambol következtében alaposan megsérült kocsi nem bírta a terepet és lerobbant. A menekülő férfi ekkor kiugrott a Mercédeszből és a közeli bokros részen elrejtőzött. A bújócska nem sokáig tartott, mert a rendőrök fülön csípték a jómadarat. Az előállítást követően a zsebéből nagy mennyiségű külföldi fizető- eszköz, egy pár pamutkesztyű és egy kulccsomó került elő, amit valószínűleg a betöréskor használt. Később a kórházi ellátása során a rendőri felügyeletet kijátszva a WC- ben a bűnjeleket elrejtette, illetve leeresztette. További motozás után a zsebéből előkerültek olyan ékszerek, amit a legutóbbi helyszínről lopott, azokat a sértett is felismerte. Az eddigi vizsgálat során kiderült, hogy a gyanúsított Mátészalka területén több lakásbetörést is elkövetett. Arra is fény derült, hogy a nyíregyházi rendőrkapitányság ibrányi rendőrőrse H. Zoltán ellen elfogatóparancsot adott ki, többrendbeli és nagy értékben elkövetett lakásbetörés alapos gyanúja miatt... Eddig nem akadt bűnös L. Gy. (Új Kelet) Az idei ünnepi könyvhét különösebb ünnep — és még inkább—könyvek nélkül zajlik Nyíregyházán. Ebben aligha maradt magára a megye- székhely. A Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtárban Nagy László igazgatóval a közelmúltban létrejött „Nyíregyháza Szak- irodalmi Ellátásáért” Alapítványról beszélgettünk. Az igazgató elmondta, hogy az alapítványt 48 magánszemély, valamennyien az intézmény dolgozói hozták létre a következő céllal: a könyvtári gyűjtemények szakállományának gyarapítása; közhasznú információs szolgáltatások szervezése és működtetése; a munkanélküliek szakmai képzésének, a vállalkozók tevékenységének könyvtári eszközökkel történő támogatása; anyagi források gyűjtése, illetve befektetés útján történő támogatása. Az alapítvány nyitott, melyhez minden magyar és külföldi állampolgár, jogi személy, gazdasági társaság csatlakozhat, aki egyetért az alapítványi célokkal, és ezért tehetségéhez mérten áldozni is képes. Az alapítványt támogatni lehet pénzösszeggel (banki számlaszám: OTP 117440003-20902935), informatikai eszközökkel, adományokkal vagy együttműködési megállapodásban rögzített felajánlásokkal. Az alapítványt héttagú kuratórium képviseli, melynek elnöke dr. Oláh János, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A könyvhét újításaként ugyancsak egy doboz várja a „kölcsönzés megkerülésével” a könyvtárból kijutott (ellopott) könyvek visszaszolgáltatását. Az így visszahozott könyvek fölött szemet hunynak a könyvtárosok. A kezdeményezést eddig nem sok siker kecsegteti, amint azt felvételünk is elárulja. — E téren pedig tenni kell valamit! — mondta az igazgató, hiszen az első negyedévi szomorú mérleg szerint az olvasóteremből 300 ezer forint értékű kézikönyv tűnt el, melyekből csak egy példány áll rendelkezésre. Az intézményvezető komoly tervekről beszélt, a könyvtár belső átszervezéséről, amelyben a 120 fős színháztermet is bekapcsolják a szolgáltatásba átalakítás révén. Nagykorúvá vált a kisvárdai találkozó Turizmusból fesztivál Valamikor, még az „átkosban”, a hetvenes évek közepén két lelkes fiatalember Kisvárdán gondolt egy merészet: mi lenne, ha összeverbuválnánk egy seregszemlére az ország legjobb amatőregyütteseit? Akkoriban még voltak amatőr színjátszók, voltak seregszemlék, némi pénz is akadt, mégsem volt egyszerű, hogy a gondolatot tett kövesse. Sokat kellett talpalni, szervezni, győzködni az illetékeseket, míg 1976-ban létrejött az első országos amatőr színjátszó fesztivál. Mindjárt óriási sikert aratott. Berki Antal (Új Kelet) Játszottak strandon, utcán, a várban, művelődési házban, mindenütt, ahol csak lehetséges. Kisvárda népe tódult ezekre az előadásokra. Aztán a dolgok már a maguk útján mentek tovább. Ebből a csírából fejlődött ki előbb a Kisvárdai Várszínház programja, majd a határon túli magyar színházak fesztiválja. A kezdetekről beszélgettünk a két akkori lelkes népművelővel, Pribula Lászlóval, a művelődési központ volt igazgatójával és Szeregnyi Lászlóval, aki most is a ház munkatársa. —Milyen elképzelések vezettek a várszínház megalakításához? Pribula László: — Elsősorban az amatőr találkozó sikere. Nem is gondoltunk rá, hogy ekkora igény van nálunk a színházra. A hely adott volt, és jöttek a művészek, akik kötődtek a városhoz, elsősorban Mikó István, aki várdai születésű. Az első várszínházi előadást 1981- ben tartottuk. Mindjárt óriási sikert aratott. Ruzante Csapo- dár madárka című művét mutattuk be. Az előadást Halasi Imre rendezte, a főbb szerepeket pedig Barbinek Péter, Tahi József, Mikó István és Kovács Nóra játszották. —Hogyan lett ebből nemzetiségi találkozó? P. L.: — A turizmusra alapoztunk. Mi mindenkihez közel vagyunk. Jöttek színészek nyaralni Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, Romániából. Tetszett nekik a hely, érdeklődtek, nem jöhetnének-e ide vendégjátékra. Jó dolognak látszott, megpróbáltuk. Sz. L.: — 1989-ben tartottuk az első találkozót, amolyan hályogkovácsként vágtunk bele. Az első csonkára sikeredett. A Romániában működő magyar színházak nem jöhettek. —Honnan került pénz a fesztivál megrendezésére? P. L.: — Olyan sokba nem került. A társulatok nem kértek pénzt a fellépésért, csak az ellátásukról kellett gondoskodnunk, persze a város önmagában már akkor sem tudta volna egyedül előteremteni a költségeket. A Külügyminisztérium az akkori miniszter,//óra Gyula személyes közbenjárására ötszázezer forinttal járult hozzá a kiadásokhoz. Sz. L..: — A második találkozó szervezése egybeesett a térségen átvonuló politikai viharral. A diktatúrák megbuktak, a fesztivál kiszélesedhetett. Erre már Erdélyből is jöttek. Kerestük a fesztivál célját, helyét. Jellemző, hogy még az elnevezése is minden évben változott. Mindenesetre azt már az elején tudtuk, hogy fontos dolog ezeket a színházakat összeverbuválni. Egymás mellett éltünk, egy nyelvet beszéltünk, mégsem tudtunk egymásról- szinte semmit. P. L.: — Jónak kellett lennie annak, amit csináltunk, abból is látszott az, hogy már a második találkozó után megpróbálták elvenni tőlünk. Jelentkezett érte Miskolc, Szolnok, Nyíregyháza, sőt, még Budapest is. Szerencsére itt maradt Kisvárdán. —Milyen élmény jut eszetekbe a fesztivál kezdeteiről? P. L.: — Nekem életem legnagyobb színházi élménye a marosvásárhelyiek Mózes című előadása. Hétszáz néző tolongott a négyszázszemélyes nézőtéren. Az előadást Kincses Elemér rendezte. Sohasem fogom elfelejteni. Sz. L.: — Emlékszem, ’91- ben először vittünk át csoportokat a határon. A szatmárnémetiek Beregszászon játszottak. Nincs a két város között száz kilométernyi távolság sem, és mégis el voltak zárva egymástól. A beregszásziak felállva ünnepelték a szatmáriak előadását. — Hogyan látják a fesztivál jövőjét? P. L.: — Remélem, mostanra végleg meggyökeresedett, és egyre jelentőségteljesebb lett. Úgy vagyok vele, mint szülő az édesgyermekével. Drukkolok a fesztiválnak, és örülök minden egyes alkalomnak, amikor megrendezik. Gyüre Ágnes beszámolója Három előadást néztünk meg hétfőn a kisvárdai színházi fesztiválon. Az első a vajdasági Szent Genéziusz Társulat Kunigunda hozománya című zenés bemutatója volt. A mesejáték tizenöt szerepét hatan játszották el, sok humorral, gyermeki lélekkel. Vincéi Natália karikírozó képességét érdemes külön is kiemelni, valamint azt, hogy Giric Attila, Bandura királyfi megformálója meg tudta teremteni a nézőtéren ülő csöppségek számára „a” férfi modelljét. A Kolozsvári Puck Bábszínház a Fazekas Mihály— Egyed Emese szerzőpáros Ludas Matyiját vitte színre. Tetszett a Sipos László (m. v.) tervezte szcéné, Csortán Márton zenéje és az, hogy Pályi János rendező az ifjú publikumnak is „osztott szerepet”, vagyis bevonta a kicsiket a vásározók közé. Már tegnap is utaltunk azonban arra: a darab morális mondandója — szabad-e a főhősnek három szemet, három fogat követelni egyért cserébe — szerintünk nem ér el az óvodás-kisiskolás közönséghez. Ha pedig nem is nekik szánják a kérdést, akkor a felhasznált eszközöket és formákat kellene a felnőttekhez igazítani. A Szolnoki Szigligeti Színházban valaha repertoáron tartott Schwajda-féle Ludas Matyi is tipikus felnőttdarab volt. Persze az másról szólt. Este Sütő András Káin és Ábeljét láthattuk a MarosvásárLázadás itt és ott helyi Nemzeti Színház, benne Kincses Elemér rendező interpretálásában. Sütő András azt írta a darabról: „ebben a drámában nem halandó ember küzd a halhatatlan Istennel. Ilyen egyenetlenségben nem jöhet létre igazi konfliktus. Ebben a drámában az Édenből kivetett, múlandóságra ítélt emberek, férfiak, nők, szülők és gyermekek vergődnek emberi szenvedélyek hullámai között — aszerint, hogy melyikben milyen erős az Istenség Szelleme.” Tehát egy olyan erő szerepel itt, amely nem testesedik meg, mert itt, a Földön — legalábbis az adott drámai szituációban — nincs megtestesítője. Ezért nagyon nehéz színre vinni a művet. Azt mondhatjuk: mindenki megtette a tőle telhetőt. Káin (Szélyes Ferenc) lázadó, önistenítő vakmerősége, ni- etzchei lénye, Ábel (Gáspárik Attila) értetlenséggel vegyes félelme, kierkegaardi dilemmája, Arabella (Fazekas Júlia fh.) démonisága, Ádám (Győrffy András) cserjepálinkába fojtott elkeseredettsége és Éva (Farkas Ibolya) már- már elmebajjá fokozódó fájdalma hitelesen jelenik meg. Néhány jelenet erősen emlékeztet Jancsó Miklós és Rainer Werner Fassbinder filmkockáira, de élvezhető. Fazekas Júlia főiskolai hallgató pedig már magáénak tudhatja a színészmesterséget. S lehet, hogy ezzel még keveset is állítunk. Talán egy kicsit hosszúra sikeredett a produkció. Arabella rövidebb idő alatt is megérkezhetett volna a távoli csillagról, Ábel áldozhatott volna kevesebbszer, s el lehetett volna kerülni Arabella és Ábel ugyanúgy megismétlődő cselekvéssorait. Sikli Tímea (Új Kelet) Kisvárdán a városi könyvtárban június 6-án délután fél öttől újabb előadásához érkezik a már több mint három éve működő ,könyvtári csevegés” című kötetlen rendezvénysorozat. Az irodalommal, történelemmel, filmmel és muzsikával foglalkozó összejövetel csütörtöki vendége Kondor Jenő gimnáziumi tanár lesz, aki mint irodalmár beszél majd nemrégiben elkészült könyvéről. Komoron a művelődési házban június 8-án este nyolc órától roma rendezvényt tart a Nemzeti Etnikai Roma Kisebbség Érdekvédelmi Szervezete közösen a Nemzeti Etnikai Kisebbség Közalapítvánnyal. Nyíregyházán június 22- én piarista diáktalálkozót szerveznek. Az összejövetelnek a római katolikus plébánia tanácsterme ad majd otthont. A nap az Adventi ismerkedéssel kezdődik, majd ezt követően a Piarista Diákszövetség helyi csoportja megtartja alakuló ülését. Jókedvűek maradtak Munkatársunktól Bodolay Géza, a Nemzeti Színház rendezője a kisvárdai színházi fesztivál előadásai között Görgey Gábor: Fejek Ferdinándnak című történelmi komédiájának színre vitelére készül. Augusztus 2-án ugyanis ezt a darabot fogja az ő elképzelései szerint bemutatni a színházi találkozón szereplő művészekből verbuválódott alkalmi társulat. A színmű a hetvenes években született, s 1564-ben, a három részre szakadt Magyarországon játszódik. A szerző a gyulai várra gondolt, amikor az idegen elnyomás alatt játszódó történet helyszínét elképzelte, de a cselekmény mégis a képzeletbeli Gyapjason folyik. A vígjáték mostani „dirigensét” arról kérdeztük, miért aktuális ez a mű ma. így válaszolt: — Most alig vannak benn az országban más nemzetek hadai, mégis fennáll a veszélye annak, hogy kényszerpályákon haladunk, nem azt tesszük, nem az történik, amit szeretnénk. Azt hiszem, a nagy történelmi esélyt 1989-ben elszalasztottuk. Éz az előadás azt kívánja demonstrálni, hogyan próbálunk csakazértis jókedvűek maradni. Görgey Gábor a lehetséges politikusi attitűdök teljes palettáját megrajzolta a műben. Távol áll tőlem, hogy bármelyik pártra rámutassak. Az a szándékom, hogy fiatal emberekre osztom a szerepeket, mert talán ez a korosztály jutott leginkább olyan vidám-kilátástalan helyzetbe, amibe annak idején a végvári vitézek.
