Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám

UJ KELET Tarnavölgyi György szombati jegyzete A dohányos másodrendű állampolgár? Ezt kérdezi Hazai úr, aki mindenre kíváncsi, tehát el­olvasta a parlament elé szánt „dohányzásellenes törvény “ tervezetét is. Abban az áll többek között, hogy ha vala­ki munkába akar állni, leendő munkaadója kifaggathat­ja: dohányzik-e. Ha igen, ak­kor megtagadhatja a felvé­telét. Hazai úr dohog, és idege­sen rágyújt az aznapi tizen­hetedik cigarettájára. Szá­molja a szálakat, mert úgy döntött, hogy leszokik. Ezt oly módon véli megvalósít­hatónak, hogy elhatározta: naponta eggyel kevesebbet szív. Amikor megérdeklődtem, hol tart, restelkedve motyog­ta: megállt a napi húsznál. Nem megy a dolog - mondja nagy mérgesen. Kérdem: kire haragszik? Arra, aki utál­ja a dohányfüstöt, nem haj­landó a mások bűzét szagol­ni, és tapsol a dohányosok szabadságát korlátozó tör­vénytervezetnek? Vagy tán önmagára dühös, mert gyen­ge, s nem bírja abbahagyni? Nem válaszol, fújja a füs­töt. Igaz, most már egy kicsit félrefordult, nem a képembe ereszti. Jövőre minden rendben lesz... ...mondja Horn Gyula, 17—19 százalékos lesz az infláció (legfeljebb), nem csökkennek a reálbérek, lesz heje meg huja, tán még a nátó is befogad a nyájba. Fel a fej­jel, emberek, vége a hét (vagy hány) szűk esztendő­nek, 1997 lesz a kitörés éve. Meg a választások előtti év. 99 Túl nagy a szájad!”... ...mondta a nagyobb a ki­sebbnek, és el is határozta, hogy befogja azt a szájat — korlátok közé szorítja a par­lamentben a napirend előtti felszólalásokat. Mindannyian látjuk: az el­lenzék időnként tényleg hü­lyét csinál a kormánykoalíci­óból, különösképp jeleskedik ebben Torgyán doktor, ami­kor országos jelentőségű mellékeseket kérdez, illetve duzzaszt terjedelmes perbe­szédekké. Mindannyian tudjuk, hogy ez irtó idegesítő néha, hogy sokak szerint a legjobb az lenne, ha az ellenzék legfel­jebb annyit beszélne, ameny- nyit a választók engedtek neki, azaz 27 százalékot. De ez a logika nem jó. Tegyük fel, hogy 99 szá­zalékos eredménnyel győz a választásokon egy párt. (Déja vu... volt már ilyes­mi...) Berendezkedik, azután közli: kuss! Csak annyit be­szélhetsz, amennyit a válasz­tók neked szavaztak: egyet­len százaléknyit. S ennek az a vége, hogy az a csekélyke százalék is szépen elsikkad... A parlamenti demokráci­ákban az ellenzéknek—bár­mekkora is az ereje — az a feladata, hogy árgus sze­mekkel figyelje a kormányt, a többségi pártokat, hogy bíráljon, értékeljen, kö­vetkeztessen. Beszéljen. Amennyit akar. A törvény határain belül azt, amit akar. Hogy ezt leginkább a te­levízió előtt teszi? Istenkém, ez a huszadik század vége. Hogy drága időket rabol el a kormányzó többség törvény­gyártó tevékenységétől, ami­kor mondvacsinált mondan­dókkal villog a képernyőn? Miért ne?! Másképp nem­igen tud belekotyogni a „na­gyok“ dolgába. Szabad elvenni a szólás le­hetőségéti Érdemes szájakat befogni? Vajon a parlamen­ti szövegei alapján lett a kis­gazdafőnök olyan népszerűi Nem másutt kell keresni az okokat? S a beszélőket hagy­ni beszélni? Ha netán változik a szava­zók véleménye 1998-ban az előző voksoláshoz képest, annak bizonnyal nem az lesz az alapvető oka, hogy a par­lamentben nem 27 százalé­kot fecseg az ellenzék. Az Internet lenyűgöz Nagy izgalomban volt a fiam, először készült kül­földre egyedül. Németor­szágba utazott pár napra. Számolgatott, osztott, szor­zott, a félretett pénzét rakos­gatta. Jugendherberge — mondta ki a bűvös szót. If­júsági szálló. Ez kell neki, mert állítólag ez a legol­csóbb szállás egy 17 éves­nek. Kinti ismerőst kért meg, hogy nézzen utána: Kölnben hol van ilyen, mennyibe ke­rül, van-e hely. Az ismerős telefonált: két- három olcsó panziót talált, ennyi meg ennyi a szoba ára. Sok! — mondta a fiam, oda­ült a számítógép elé, és be­lépett az Internetbe. Pillana­tok alatt egy kölni számító­gépen volt, a turistainformá­ló oldalon, másodpercekbe telt mindössze, mire a szál­lodák sorából előkereste a két kölni ifjúsági szálló cí­mét és telefonszámát. Öt perc múlva már ezt dik­tálta telefonon Kölnbe a kinti ismerősnek. Egy óra múlva megérkezett a válasz: a Ju­gendherberge tényleg a leg­olcsóbb. Lefoglalva, Kösz a segítséget. A jövő megérkezett. Tükörkép Saját vérével irta utolsó üzenetét 1996. június 29., szombat /mg/v/tzg 1 Az akasztás a „legnépszerűbb” Új Kelet-beszélgetés Nap mint nap ránk köszön a rendőrségi jelentések soraiban néhány érdekes szakmai kife­jezés: „...a rendőrség állam- igazgatási eljárás keretében vizsgálatot folytat rendkívüli haláleset ügyében... nem termé­szetes módon bekövetkezett halál...”. Mi tehet gyanússá egy váratlan esetet, hogy talán bűn- cselekmény történt? Miért kell a rendőröknek az öngyilkosság körülményeit is vizsgálnia? Ezeket a kérdéseket tettük fel Csák József rendőrőmagynak, a nyíregyházi rendőrkapitány­ság osztályvezetőjének. — Az államigazgatási eljárás nem nyomozást jelent. Csupán azt szeretnénk elősegíteni, hogy a váratlan haláleset körül­ményeit minél hamarabb tisz­tázni lehessen. Ez törvényi kö­telezettségünk. —■ Mi számít rendkívüli ha­lálnak? . — Ide sorolhatók az öngyil­kosságok, a munka közben tör­tént balesetek, vagy például ha valaki vízbe fúl. Ha pontos meghatározást szeretnék adni. akkor minden olyan halál, ami nem természetes módon követ­kezik be, avagy nem zárható ki, hogy bűncselekmény történt. —Ebben az évben hány ilyen esetük volt? — Eddig 140-et regisztrál­tunk. Ennek több mint a fele öngyilkosság, de a listán sze­repel üzemi baleset, áramütés, vízbefúlás is. —Mekkora az esélye annak, hogy önök nem találnak „ide­genkezűségre” utaló nyomot, és balesetnek minősítik azt, ami valójában bűncselekmény? —- Szinte teljesen kizárt, leg­alább nyolc—tíz ember kezén fut át az ügy, attól kezdve, hogy felfedezik a holttestet, a hely­színi szemlén át egészen a bon­colásig. Nyomozók, bűnügyi technikusok, hatósági tanúk, orvosszakértők, műszaki szak­értők, vagy ha kell, fegyver­szakértő is részt vesz a nyomo­zásban. Ennyi szempárt nem csalhat meg egyetlen eset sem. Dr. Szász Gyula orvos-alez­redes, a megyei rendőr-főkapi­tányság egészségügyi osztályá­nak vezetője, igazságügyi or­vosszakértő egy kétes dicső­ségről számolt be: megyénk a rendkívüli halálesetek számá­ban országos harmadik. Csak Csongrád és Jász-Nagykun- Szolnok megye előz meg ben­nünket. A legtöbben 1983-ban dob­ták el maguktól az életüket, akkor több mint 300 rendkívü­li esetet közölhettek a statiszti­kák, az átlagos 200—250-hez képest. Az akasztás a „legnép­szerűbb”, ezt követi a mérge­zés, bár amióta drágábbak let­tek a vegyszerek, felére csök­kent a permetszeres öngyilkos­ságok száma. Kevesebben ve­tik magukat vonat elé, kútba, vagy a Tisza habjaiba. Aki min­denáron el akarja dobni magá­tól az életet, a legképtelenebb ötletekkel szolgál. Ha kell, egy­szerre eret vág magán, gyógy­szert szed be, és még ráadásul fel is akasztja magát. Követ köt a lábára, úgy ugrik kútba. Em­lékszem egy érdekes esetre. Egy férfi, aki hat éven keresz­tül többet ivott, mint evett, el­határozta, hogy kútba ugrik. A felesége kergette a kút körül, és nem engedte, hogy megtegye. „ Nem tudta elkapni az urát, ezért az utcára ment segítségért. A néhány pillanat alatt férje be­váltotta ígéretét, de a víz csak nyakig ért. Azonban lebukott az elszánt ember a víz alá, és soha többé nem jött fel. — Mivel magyarázhatók az öngyilkosságok ? — Az esetek nagy többségé­ben hosszas mérlegelés előzi meg a tettet, és csak várnak a kedvező alkalomra. A „vérünk­ben”, génjeinkben is lehet a hajlandóság. Van olyan szabol­csi porta, ahol eddig öt esetben helyszíneltünk. Minden család­tag, amikor elérkezettnek látta az időt, az öngyilkosságot vá­lasztotta. Ahova egyszer idő előtt hívják vendégségbe a,.ka­szást”, onnan nehéz elküldeni. Egy szociális otthonban az egyik öngyilkosság a másikat követte: az épület alagsorában mindenki ugyanarra a szögre akasztotta fel magát. Jellemző, hogy háborúk, katasztrófák vagy társadalmi válságok ide­jén sokkal kevesebb az öngyil­kosság. Érdekesség, hogy a ’90-es években, a nagy áreme­lések napjaiban hat hétig egyet­len egy eset nem fordult elő. Ja­nuár, február hónapban jóval kevesebb ilyen feladatunk van, annál több nyáron és tavasszal, valamint az ünnepek környé­kén. A búcsúlevél ma már nem divat, de volt, aki saját vérével írta utolsó üzenetét. —Melyik korosztály a legve­szélyeztetettebb? —- A 30 és 50 év közöttiek. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a korban néz önmagával szembe az ember, ekkor érté­keli, hogy mire jutott a szere­lemben, a családalapításban, a karrierben. Az öngyilkosok kétharmada férfi, feltűnően sok a rokkantnyugdíjas és a mun­kanélküli. Még egy adat: Euró­pában hol az első, hol a máso­dik helyen állunk az öngyilkos­ságok számában, az olaszokkal cserélgetjük vezető helyünket. —Mi a helyzet a visszaesők­kel? — Újra megpróbálják. Van­nak olyanok, akik zsaroló cél­zattal kísérleteznek, de igazá­ból nem akarnak öngyilkosok lenni. Például egy férfi 17 al­kalommal úgy időzítette az ön­akasztást, hogy akkor feszül­jön meg a kötél, amikor felesé­ge belép az ajtón. Élete párja rendre megmentette. Ám a 17. esetnél a feleség az ajtónyitás pillanatában visszafordult, mert elfelejtette kinyitni a postaládát. Amíg a levelet ol­vasta... — Több esetben a hozzátar­tozók nem veszik szívesen, ha önök elrendelik az öngyilkos boncolását. — Értsék meg, ezt kell ten­nünk. Ezt írja elő nekünk a tör­vény. Csak így zárható ki biz­tosan, hogy bűncselekmény történt-e, vagy „csak” egy ször­nyű családi tragédia, amikor valaki önként dobta el magától az egyetlen és megismételhetet­len életet. Egészségügyiek köszöntése Új Kelet-információ Immár többéves hagyo­mány, hogy a Belügyminisz­térium rendészeti szerveinél és a központi kórházakban minden évben, a Semmel- weis-nap keretében jutalmaz­zák a kimagasló tevékenysé­get végző orvosok és egész­ségügyi dolgozók munkáját. Az idei szakmai ünnepségen, Budapesten Zsuffa István, a Belügyminisztérium közigaz­gatási államtitkára köszöntöt­te a részt vevő huszonhat or­vost, felcsert, ápolónőt és kór­házi adminisztrátort, akiket munkájuk értékeléseként mi­nisztériumi elismerésben ré­szesített. A dicsérő szavak mellett a Belügyminisztérium képvise­lője szólt az egészségügy gondjairól is. Mint mondta, nemsokára megkezdődik az egészségügyi rendszer teljes megújítása, érintve a minisz­térium szerveinél dolgozó ál­lományt is. Lefler György (Új Kelet) A héten Nyíregyházán tar­tott Országos Általános Is­kolai Fizikatanári Ankét és Eszközkiállítás (OFA) első napján munkája elismerése­ként Mikola Sándor-díjjal tüntették ki Kiss Gyulát, a besztercei Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatóját, az országos tanácskozás fő­szervezőjét. — Demecseri születésű vagyok, ma is ott lakom csa­ládommal. A szüleim mind­ketten nyugdíjas pedagógu­sok, negyven évig egy he­lyen tanítottak, édesapám előttem volt az általános is­kola igazgatója. A felesé­gem ugyancsak tanár, a ren­dezvény kellékei, dekoráció az ő keze munkáját is dicsé­rik. A fiam most volt, a lá­nyom most lesz elsős a nyír­egyházi Zrínyi Ilona Gimná­ziumban. Demecserben 1978-tól ta­nítottam matematikát és fi­zikát, e két szakból szerez­tem tanári oklevelet a nyír­egyházi főiskolán, majd matematikából egyetemi diplomát. Érdekessége a do­lognak, hogy mégis a fizika maradt a nagy szerelmem, jó ideje már csak azt tanítom, amellett, hogy az igazgatói teendőket is ellátom. A pályakezdéshez vissza­kanyarodva: én szerettem volna megváltani a világot. Főleg a bemutató foglalko­zásokat élveztem, hogyan lehet a különböző kísérleti eszközökkel „felnőttként játszani”, illetve hasznosan kiegészíteni azokat. Az esz­közök segítségével megmu­tatni a csodákat a gyerekek­nek érthetően, játékosan, miként tette azt egykor a fe­lejthetetlen emlékű Öveges professzor úr is. Az iskola igazgatója 1987-ben lettem, egy év múlva — pályázat útján — sikerült Demecserben egy számítógépes tantermet be­rendezni, akkor még Cl6-os gépekből. 1992-ben iskolát cseréltem, a besztercei álta­lános iskola igazgatását elvállalva.Számomra sokat jelentenek ezek a tanácsko­zások. Az elsőn, itt, Nyír­egyházán még mint főisko­lás voltam jelen. A tanács­kozás a szakmai munka mel­lett lehetőséget ad a kapcso­latok ápolására,'illetve épí­tésére. A kitüntetéssel együtt óriási elismerésnek tartom, hogy a nyíregyházi ankéton megválasztottak az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat ál­talános iskolai szakcsoport­jának kilenctagú országos elnökségébe is, amely egy­ben a megye elismerését is jelenti. Nagyon jólestek a személyes és levélbeni, tele­fonos gratulációk, nemkü­lönben a feleségem azon szavai: — Nagyon büszke vagyok rád! Mikola­díjas ..----------------------- i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom