Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám

8 1996. június 29., szombat Vendéglátás UJ KELET Távol-keleti ízek Van aki a kicsit zsíros és fű­szeres, mégis igazi magyar ízekre esküszik, van aki az an­gol, esetleg a francia konyhát dicséri. Szép számmal vannak viszont azok is, akik a pikán- sabb, keleti ízeket kedvelik. Ha valaki megkíván egy tál sáfrányos rizst, vagy egy kis bambuszmártást, már nem kell elutaznia a távoli Kíná­ba. Már nálunk is vannak tá­vol-keleti ételkülönlegessége­ket kínáló étkezdék. A kínai származású Jin Zheng He ét­termében a nap ajánlata a rétegelt halsaláta, a vegyes zöldségsaláta, a párolt marha­hús, a natúr rizs, a paprikás csirke és a „Kung Paó” csir­kefalatok. Kérésünkre az ét­terem vezetője az általa leg­inkább kedvelt paprikás csir­ke receptjét osztja meg most az olvasókkal. Hozzávalók négy személy­re: Negyven deka filézett csir­kemell, két fej vöröshagyma, öt deka zöldborsó, egy köze­pes sárgarépa, fél deci szója­szósz, só ízlés szerint, egy ká­véskanálnyi szezámolaj, egy kávéskanálnyi kínai ecet, há­rom deka cukor, egy darab tojás, öt deka étkezési kemé­nyítő, fél deci fehérbor. Az apróra kockázott csirke- mellfilét összekeverjük a to­jással, a keményítő és bor fe­lével és jól összegyúrjuk. Fél órát állni hagyjuk, majd ola­jon felmelegítjük. Hozzáad­juk a borsót, a sárgarépakoc­kákat és néhány perc múlva leöntjük róla az olajat. Egy deci csontlevesben el­keverjük a cukrot, a maradék bort, az ecetet, a keményítőt, a szezámolajat, a szójszószt és a sót. Két percig forrósítjuk, majd hozzátesszük a húst és a zöldségeket. Pár pillanat alatt összesütjük. Leginkább a pá­rolt rizs illik hozzá. Mindig csodálattal figyeltem azokat a pincéreket, akik kar­jukat tányérokkal megpakolva képesek, szinte villámsebesség­gel közlekedni az asztalok kö­zött. Ilyen „bűvész” a Boros­tyán kisvendéglő felszolgálója, Lisovszki István is, aki így val­lott munkájáról, életéről. — Lassan már húsz éve, hogy elvégeztem az iskolát. Az elmúlt esztendőkben olyan he­lyeken volt szerencsém többek között dolgozni, mint a Sza­bolcs Szálló, a Korona, a Bajor Királyi Söröző és a Columbia. Két évvel ezelőtt, mikor meg­nősültem, beléptem apósom kisvendéglőjébe, amit a mai napig sem bántam meg. Úgy érzem, egy ilyen üzlettel, csak családi vállalkozásban érde­mes foglalkozni. A feleségem is velünk dolgozott, de most ott­hon van a nyolc hónapos kis­fiúnkkal, Erikkel. Bár éttermünk kicsit messze esik a városközponttól, azért szép számmal jönnek hozzánk vendégek. Leggyakrabban vál­lalkozók keresnek meg minket, hiszen egy hideg sör, vagy né­hány jó falat mellett talán üzle­tet kötni is könnyebb. Nagyon sok a törzsvendégünk és büsz­kén mondhatom, nem csak a magyarok vannak megelé­gedve ízeinkkel. Rendszeresen jönnek hozzánk ukránok, né­metek, sőt még olaszok is. A Nyíregyházán vendégeskedő „nagyemberek” is szívesen esznek nálunk. így már főztünk Szepesi Györgynek, Várai Ta­másnak, Puskás Ferencnek, Tábori Nórának, Antal Imré­nek, Mikó Istvánnak. Mikor egy vendég belép az ajtón, már nagyjából tudni le­het, milyen karakterű ember. Legtöbben szívesen veszik, ha étlap nélkül magam ajánlok a kínálatból. Nagyon finoman készítjük a halászlevet, most azonban mégis egy kicsit köny- nyebb ételekből állítottam össze egy menüsort. Előételként zöldséggel töltött palacsintát ajánlok tartármár- tással. A nyírségi gombóclevest egy szatmári töltött flekken követheti tavaszi zöldségtállal, majd a sort egy üdítő gyü- mölcskehely zárhatja. Az állófogadások gyönyörű megterített asztalainak láttán csak á finom ételekre gondo­lunk. Azonban a szakácsok odaadó munkája, a felszolgálók pontossága nélkül nem csodál­hatnánk meg az Ízletes gyü- mülcs- és salátástálakat és az ínycsiklandozó meleg éte­leket. Podlovics Lászlót, a nyíregy­házi Bujtosi Bujdosó étterem üzletvezető-helyettesét, akinek nagy tapasztalata van már az ilyen fogadások megrendezésé­ben, elsősorban a szervezési feladatokról kérdeztük. — Már magam sem tudom, mennyi ünnepség lebonyolítá­sát vállaltuk. A Kelet-Nyugat Expó ideje alatt napi két foga­dás rendezésére is felkértek minket. Mint az élet vala­mennyi területén, itt is érvénye­sülnek a divat irányzatai. Ré­gebben röviditalt szolgáltunk fel étkezés előtt, mostanában ez elmarad, pezsgővel kínáljuk a vendégeket. Néhány évvel ezelőtt jött divatba a csévénk (melegen tartja az ételt) hasz­nálata is, azóta vannak meleg ételek az állófogadások aszta­lain. Az utóbbi időben nem sü­teményeket szolgálunk fel desszertnek, hanem gyümöl­csöket. A rendelések felvételénél igyekszünk mindent gondosan Puskás Öcsinek is főztek megbeszélni a megrendelővel. Elmaradhatatlan a virág, mint dekorációs eszköz. A felszolgá­lóknak elegánsaknak és intel­ligenseknek kell lenniük. Ilyen­kor kevesebb kapcsolatunk van a vendégekkel, mint egy ebéd vagy vacsora idején. A meleg ételek szedésénél viszont segít­séget kell nyújtanunk, továb­bá körbe visszük az italokat, el­visszük a használt edénye­ket. Természetes, hogy a legfris­sebb zöldséget, gyümölcsöt és étel alapanyagokat használjuk fel az ételek elkészítéséhez. A felszolgálói munka már a fogadás előtt elkezdődik. Gya­kori, hogy nem az étteremben, hanem a megrendelő áltál vá­lasztott helyen tartjuk a rendez­vényt. Ilyenkor valamennyi eszközt mi szállítunk, s ugyan­úgy elmaradhatatlan a kávéhoz adott tejszínhab, mint a főétel vagy az üdítő. Versenyt futunk az idővel, hiszen megmelege­dett pezsgőt, kihűlt kávét és megszikkadt szendvicset nem tehetünk a szépen megterített asztalra. A fogadás számunkra csak akkor ér véget, amikor minden vendég távozik és a legapróbb eszközt is összepakoltuk és visszaszállítottuk az étterembe. A fogadások alkalmával na­gyon sok embert ismertem meg. Van olyan kedves isme­rősöm, akinek egy intéséről tu­dom, hogy száraz bort kér, egy másik hosszúlépésnek nevezi a nagy fröccsöt. Éttermünket számtalanszor kérik fel állófogadások ren­dezésére. Igaz, részünkről sok időt és odafigyelést igényel, de én szeretem ezt a munkát. A sok elfoglaltság mellett termé­szetesen jut idő szórakozásra is: a legjobb kikapcsolódás szá­momra, ha a barátaimmal fociz­hatok. Festmények a Centrálban Június 27-én, csütörtökön a nyíregyházi Central Hotelben június 27-én, csütörtökön B. Tóth János festőművész ál­landó és egyben változó kiál­lítását nyitotta meg ár. Ko­vács János, Tiszavasvári jegyzője, a festő régi barátja. — Sokat gondolkodtam, hogyan díszítsük az épület falait — mondta Bánszky Lászlóné Irénke, a szálloda tulajdonosa. — Mindenkép­pen művészi és szép dekorá­cióra gondoltam, B. Tóth Já­nos műalkotásai által esztéti­kai élményben lehet részük vendégeinknek. A messziről jöttek előtt is büszkélkedhe­tünk, hiszen a művész kötő­dik megyénkhez, és ugyan­olyan szívesen fest a pusztai tájról mint a kínaiak életmód­járól. — Boldog vagyok, hogy munkáim méltó helyet kap­nak —- mondta a művész. — A napokban fejeződött be a Bécsben rendezett kiállítá­som, melyek darabjai kínai útiélményemet, tapasztalata­imat közvetítik. Az ott látott képeket hamarosan ideszállít­juk, s a nyíregyháziak is meg­tekinthetik. Ebben a városban jártam főiskolára, és ez az első nyír­egyházi kiállításom. Az oldalt írta Kozma Ibolya és Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin és Harascsák Annamária készítette. Pezsgők, gyümölcsök, virágok Harangláb marcipánból Nagyon kevesen lehetnek azok, akik nem kedvelik a krémest. Iván Dezső cukrász viszont inkább keveri, mint kóstolgatja a tortatöltő kré­meket. — A történet még valami­kor a hatvanas évek végén kezdődött. Abban az időben még Tokajban laktam, ahol a szüleim háza mellett volt egy kis cukrászda. Bár a csa­ládban korábban senki nem sütötte nagyüzemi szinten a süteményeket, engem még­is annyira megragadott a cukrászat varázsa, hogy még a középiskolát is félbehagy­tam a mesterség kitanulásá­ért. Évekkel később, 1973- ban átköltöztem Nyíregy­házára, ahol családot ala­pítottam. A feleségem is szakmabeli. Ma már több olyan sütemény kapható a város üzleteiben, melynek ötlete a mi fejünkben szüle­tett meg. Cukrászdánk mö­gött van a műhely is, így a süteményeknek nem kell hosszú utat megtenniük, míg eljutnak a tálalópultig. Ter­mékeinkből más üzleteknek is szállítunk. A nyári hónapok kicsit la­zábbak, hiszen a nagy me­legben az emberek sokkal jobban kívánják a hűsítő gyümölcsöket és a fagylal­tot, mint a nehéz süteménye­ket, mert hiába is próbáltuk, a cukrászatban nemigen tud­tuk meghonosítani a reform­étkeztetést. Bár most arány­lag kevés sütemény fogy, minden héten vannak na­gyobb megrendeléseink. Esküvői és születésnapi tor­tákból igen széles a válasz­ték. Képes katalógusból is lehet választani, de egyéni elképzeléseket is szívesen megvalósítunk. Természete­sen nekünk is haladnunk kell a korral. Míg néhány évvel ezelőtt a kissrácok csoki­sünit vagy kutyát akartak látni a születésnapi asztalon, ma már inkább piskóta szá­mítógépet és habos motor­csodákat rendelnek a szülők. A mindennapok süte­ménykészítésében is van időm arra, hogy évente leg­alább egyszer megpróbáljak valami egyedit alkotni. Ké­szítettem már cukorból vá­zát és tányérokat, az idei év legnagyobb sikerét viszont az a darab jelentette, melyet az expó-n mutattunk be, a millecentenárium alkalmá­ból. Másfél hónap munkája feküdt a lónyai harangláb megformálásában, mely ki­zárólag cukorból és marci­pánból készült. Pontos mása a huszonnégyszer nagyobb eredeti emlékműnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom