Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-26 / 148. szám
Megyénk életéből 1996. június 26., szerda UJ KELET — Viharkárok után (Folytatás az 1. oldalról) — A polgári védelmi szervezeteknek a dunántúlihoz hasonló viharkárok felszámolásában szerencsére még nem kellett közreműködnie—tudtuk meg Istenes Sándor polgári védelmi alezredestől, megyei parancsnoktól. — Komoly nyilvántartást vezetünk — amelyet folyamatosan pontosítunk — a megyében található gépekről, járművekről, mint például tehergépkocsik, daruk, buldózerek. Az eszközök nagy részét a folyók adta fő veszélyforrás miatt árvízvédelmi komplex alegységekbe osztottuk be. Alkalmazásukra, átcsoportosításukra a megyei védelmi bizottság döntése után rövid időn belül sor kerülhet. Az országos híradásokból kiderült, hogy a katasztrófa- súlytotta övezetekben szinte senkinek nem volt mezőgazdasági vagy általános biztosítása. Mint azt Simon Sándortól, az egyik nyíregyházi biztosítótársaság üzleti főtanácsosától megtudtuk, a családi otthonbiztosítások ebben az esetben is segítséget adnak, hiszen a biztosítási módozatokban a viharkár is benne van. A szabályzat értelmében a biztosítótársaságok fizetnek minden esetben, ha a szél erőssége, meghaladva az 54km/órát, károkat okoz. Bár van külön agrárbiztosításunk a tizenhárom legalapvetőbb veszélyhelyzetre kidolgozva— köztük tűz, árvíz és viharkár is —, mégis nagyon kevesen vannak, csakúgy, mint a családi otthonbiztosításnál, akik igénybe veszik ezt a biztosítási formát. A megkérdezettek többsége arra hivatkozik, nem tudja gazdaságában kitermelni azt az összeget, amit a díjtétel elvisz. Pedig ez nem több évente átlagosan háromezerötszáz forintnál. S ha megnézzük, mennyi kárt okozott a legutóbbi vihar, talán mégis érdemes lenne elgondolkodni a biztosítás megkötésén. Távolmaradtak a nagy cégek Orvoslás és gyógyítás Általános előadásokkal folytatódott tegnap a nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolában megrendezett Orvoslás és Gyógyítás Kelet-Magyarország térségében a honfoglalástól napjainkig című tudományos kongresszus. Úri Mariann (Új Kelet) Az előadások szünetében a két nap tapasztalatairól kérdeztük dr. Pauwlik Lászlót, a szervezőbizottság egyik tagját. — Legnagyobb örömünkre eddig minden zavartalanul, terv szerint ment. Igaz, tegnap délután kicsit hosszúra nyúlt a bevezető plenáris ülés, de a mai napon rendkívül fegyelmezetten folynak a szekcióülések. Az előadók tartják magukat a 10— 15 perces határidőhöz, és a hozzászólásoknál is csak néhány perces csúszás van. — Több szekcióban folyik a konferencia... Összesen hány előadást hallhatunk? — Előzetesen 135 szemináriumot jeleztek, s eddig mindössze egyetlen előadó mondta vissza más irányú elfoglaltsága miatt a részvételt. — A terveknek megfelelően orvostechnikai, informatikai és gyógyszerkiállítással is várják az érdeklődőket... — Számomra ez az egyetlen dolog árnyékolja be a konferencia sikerességét. Várakozásunkkal ellentétben az egészségügy területén tevékenykedő országos, multinacionális cégek nem képviseltetik magukat, de ami a legfájóbb pont, a megye egyik legnagyobb cége, a Tiszavasvári Alkaloida sem érezte kötelességének, hogy termékei bemutatásával hozzájáruljon a rendezvény sikeréhez... Szabolcs szeme Szabolcson (Folytatás az 1. oldalról) Népimesterség-bemutatók és lovaskocsikázási lehetőség is várja a látogatókat. A szabadtéri színpadon a helyi iskolások Árpád fejedelemről szóló előadása után Béres Fe- renc népdalénekes lép a színpadra. A napot utcabál és ökörsütés zárja. Másnap 10 órától a református templom lesz a helyszíne az ünnepi megyegyűlésnek és a képviselők fogadalomtételének. Ezután ökumenikus hálaadás következik dr. Bo- sák Nándor római katolikus és dr. Keresztes Szilárd zörög katolikus megyéspüspok, valamint dr. Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Teológiai Akadémia dékánja részvételével. Ezt követi dr.Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének ünnepi beszéde. A földvárnál dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke leplezi le Szabolcs vezér szobrát, Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, majd Egyiid János fogadja a Verecke— Szabolcs váltófutás utolsó befutóját. Délután egy órától 13 kölönböző kulturális együttes szerepel a szabadtéri színpadon, még Ukrajnából és Lengyelországból is jönnek fellépők. A fináléban, este a Mandala Dalszínház mutatja be az István, a király című rockoperát. A szervezőbizottság arra számít, hogy legalább ezer ember tiszteli meg a megyei millecentenáriumi megemlékezést. Várhatóan a Romániához tartozó Hargita megyéből és Kárpátaljáról is érkezik küldöttség. A vendégek érdekében parkolókat alakítottak ki a községben, és vízöblítéses WC-t állítottak fel. Encsencsen jövőre nem ültetnek dohányt A föld az élet, ahol tavasztól őszig dolgozik a nyírségi parasztember, amiből munkája után megélhetést vár. Nem gazdagságot, csak tisztes, megérdemelt jövedelmet. A falusi élet egybefonódik a terményekkel. Az emberek büszkék az egészséges gyümölcsökre, és elkeserednek a fony- nyadt, beteg növények láttán. Encsencs évtizedek óta dohánytermelő vidék. Az itt élők nagyapáiktól tanulták a dohánynevelés csínját-bínját. Beteg az egesz határ Kozma Ibolya riportja Azt mondják magukról: a dohányban születtek. Bölcsőjük nem volt más, mint a fekete föld, melyre árnyékot a halványzöld dohánylevél adott, és a cseperedő gyermek játéka talán ma is a dohánytőkéből készített kunyhó . Ahogy nőttek, lassan beletanultak a munkába. A dohánytörés, -fűzés és -csomózás közben —- noha sokszor fáradtan és izzadtan dolgoztak a forró nyárban — nőttön-nőtt bennük a szeretet, melyet a dohány és a munka iránt éreztek. Úgy vélték, negyven évi dohánymunka után már semmi sem okozhat meglepetést. Sajnos tévedtek. — Gyermekkorom óta dolgozom a dohányban — mondja Huszti Istvánná —, de ilyet még sohasem tapasztaltam. Mióta kiültettük a palántákat, csak egyre kisebbek, szinte semmit nem nőnek. Amelyik mégis megnőtt, megbetegedett és fokozatosan elszárad. — Már a fóliában is láttuk, hogy valami nincs rendben a palántákkal — folytatja Huszti István. — Nagy része ki sem kelt, amelyik kibújt, pöttyös lett és fonnyadt. Mint a félig lebénult ember, úgy néz ki. Egyik oldala él, küszködik, a másik fele pedig leszárad. — A lelkem sír, ha ránézek — szól újra Husztiné elkeseredetten. — Szeretem munkálni a dohányt, hiszen ebben nőttem fel. Kevéske jövedelmet is csak ebből várunk. Hiába. Az idén ebből már egy fillérünk sem lesz. Már legalább negyvenezer forintot költöttünk rá. A magvak, a fóliasátrak, az ültetés, a szántás és a napszámos költségei... Mindez hiába. A semmiért. — A mi palántjaink is már akkor betegek voltak, amikor kikeltek — szól közbe Bíró Sándor. — Negyven éve termelek dohányt, mindenféle ku- ruzslást és permetezőszert ismerek, de ez ellen a kór ellen nem tudok semmiféle megoldást. Azt mondják, rossz magot osztottak ki az encsencsieknek. Vizsgálták már dohánykutató szakemberek, de ők csak a földre gyanakszanak. Ugyan már, mi baja lehetne a földnek, hiszen öt éve meg három éve is olyan dohány termett benne, hogy beterített egyetlen levele. Nem csak egy földterületről van szó, az egész falu panaszkodik, annyi fertőzött terület nem lehet. Elment már a kedvünk a munkától. Nem kérem én, hogy a dohánykutató vállalja magára a hibát, de ne okoljanak minket sem. Ők is hibáztak, mi is. Ők azért, mert valószínűleg rossz magot adtak, mi pedig azért, mert dolgozunk. — Amikor vizsgálták a dohányt, kértük, mondják meg, lesz-e belőle valami, érdemes- e még tovább várni, vagy tárcsázzuk ki a földet és vessünk bele valami mást — mondja Huszti Sándor elkeseredetten. — Azt felelték, várjunk. Mi vártunk is, de már látjuk, hogy hiába. — Biztosításunk nincs — folytatja Bíró Sándor. -— Csak jégkárra kötnek biztosítást, másra nem. Hiábavaló is len- •ne, úgysem tudnánk megfizetni. — Tavaly nagyon sokan termeltek dohányt — mondja Husztiné Marika. — Ám a beváltásnál olyan csalódás érte őket, hogy megütköztek. Elverték, elporolták az egészet. Rosszabbul vették, mint kellett volna, így sokan csalódtak, tavasszal kevesebben vállalkoztak ültetésre. Jövőre még kevesebben lesznek. Encsencs elvesztette a kedvét a dohány- termeléstől. Bíróné írónkét és Kondos Pálnét a határban találtuk meg, másodszorra kapálták a dohányukat. — Ezerkétszáz öl földön százötvenezer forint veszteségünk van — mondja Bíróné. — Az idén nem kell dohányt törnünk — sóhajtja. — Karácsonyra az árából öltöztünk fel, abból vettünk ajándékokat. Ennek vége. Felemel néhány tőkét, kihúzza a földből. Elkeseredetten mutatja a sárga, száradt, összezsugorodott leveleket. — Sírva kapáltunk — mondja Kondosné. — Inkább tengerit vetettem volna a földembe. Most már késő. Lekéstünk mindenről. Csak a pénzre gondolhatunk, amit beleöltünk az ültetésbe. Hiába. Ha nem reménykedtünk volna ilyen sokáig, akkor bevethettük volna valami mással. Most már csak így marad, üresen vagy száradó dohánylevelekkel. — Hívtunk ki szakembereket, nézzék meg — mondja ingerülten Huszti István —, de a fóliában senki sem volt kíváncsi ezekre a növényekre. A napokban voltak erre, azt mondta a képviselő, hogy szép ez a dohány... Várjak még. Á vak is látja, hogy beteg az egész határ. A dohánymag forgalmazásával a debreceni Dohánykutató Intézet Agrotab Kft.-je foglalkozik. Dr. Kőváry Viktort kérdeztük a magvak minőségéről. — Az egész országot mi látjuk el dohánymaggal. Eddig még soha semmilyen reklamáció nem érkezett hozzánk. Magvaink jó minőségűek, első osztályúak. Biztosak vagyunk abban, hogy a kiadott magvak vírusmentesek. Van azonban olyan fajta, amely kevésbé ellenálló az úgynevezett paradi- csom-bronzfoltosság vírusával szemben. Vannak vidékek, melyek fertőződtek ezzel a vírussal, ott nincs más lehetőség, az egész környéket védeni kell. Ilyenkor a permetezés ajánlatos. Előrehaladott stádiumban viszont már nem segít a permetezőszer sem, hiszen előre kell védeni a növényeket. Kistermelőknek felszívódó szereket ajánlunk, B 58-ast és Unifost. Azonban el kell fogadni: a mezőgazdaság rizikóval jár. Ellenálló fajta nincs. Mi nem tudunk kártérítést fizetni, nem is a mi feladatunk. Csak azt tudom mondani, ahol fertőzött a vidék, nem is lehet, nem is érdemes dohányt termelni. Tudom, hogy ez fájdalmas tény, de nem tudok mást mondani. Sovány gabona . Aradi B. A. (Új Kelet) A megye szatmár-beregi részén is készülődnek az aratásra. A vitkai mező- gazdasági szövetkezet betakarítás előtti helyzetéről Vaska István elnök elmondta, hogy az egykori „Vörös Csillag” MGTSZ-hez Vá- sárosnamény és négy környező település tartozott. Az átalakuláskor ötfelé váltak, sokan kivették a földjüket, ezért a vitkai szövetkezet csak kétszáz hektár gabonafélét vetett. Az időjárástól függ, hogy mikor kezdik az aratást, de az már most látszik, hogy a csapadékhiány miatt soványak a gabonaszemek. Ä napokban hozzák haza azt a Class m204 Mega típusú kombájnt, melyet újonnan vásároltak. Előnye ennek az aratógépnek, hogy szemveszteség nélkül végzi a betakarítást, és a szalmát egyből szecskázza, ha valaki nem akarja báláztatni. (Az új kombájn teljesítményét a vitkai szövetkezet által vetett területen nem tudják kihasználni, ezért béraratást, bértárolást, terményfelvásárlást is vállalnak, hogy segítsék a régi téesztagokat.) Ezt a tevékenységet a penyigei Zöldmező Mezőgazdasági Szövetkezet is vállalja, azok ellenére, hogy közel kilencszáz hektáron vetettek árpát, búzát, zabot. Ők is egy új kombájnnal és a régi öt aratógéppel kezdik a betakarítást. Ha az eső nem zavarja meg a terveiket, Végh Endre szövetkezeti elnök kiadja a kezdést jelentő utasítást a gépek indítására váró húsz embernek. A hektáronkénti átlagtermés a tavalyihoz képest közel két tonnával lesz kevesebb a júniusi szárazság miatt. Guti Béla tarpai vállalkozó közel kétszáz hektáron gazdálkodik. Árpát keveset vetett az idén, mert a fel- vásárlási ára lényegesen kevesebb volt az elmúlt évben, mint a búzáé. A ke- nyérnekvalóból viszont nyolcvan hektár várja, hogy az idén először saját gépével learassa. Hiába kapott azonban exportkiviteli engedélyt, egy utólagos miniszteri döntés ezer tonna legkisebb tételhez köti a kivitelt. Úgy érzi, hogy megint becsapták a kistermelőket, nagy a bizonytalanság a gabonapiacon, pedig a tarpai határban is megkurtította a termést a nyár eleji aszály. A Dongó és a Patra Új Kelet-információ A nyíregyházi Dongó együttest és a nyírvasvári Zelene Patra (Zöld Levelek) cigány hagyományőrző népzenei együttest is meghívták a hagyományos júliusi nemzetközi diósgyőri Kaláka Folkfesz- tivál versenyprogramjára.
