Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
2 1996. június 3., hétfő Hazai krónika UJ KELET A kooperációs igazgató szerint Hallatlan lehetőségek Vannak, akik üres, vannak, akik teli marokkal jönnek hozzánk. Az üresmarkúak általában csak felleget hajtanak, és éppen rajtunk akarnak meggazdagodni, méghozzá úgy, hogy nekünk lehetőleg semmi se maradjon. Aki hoz valamit (nem mindig a készpénz a „legtöbb, ami adható”), joggal várja el ma már, hogy vele együtt gondolkozzunk és úgy kalkuláljunk, hogy az neki és nekünk is egyaránt jó legyen! Palotai István interjúja Torbjörn Nordstrom, a svéd mamutvállalat — a SAAB — ipari kooperációs igazgatója, a Gripen European Cooperations Project egyik vezéralakja: — Ipari szempontból hallatlan lehetőségek rejlenek mindkét ország részére az együttműködésben. Túl azon, hogy Magyarország beszerezheti magának a világ egyik legmodernebb harci gépét, emellett még úgy fejlesztheti iparát, hogy egy fillérjébe sem kerül, sőt, rengeteget kereshet rajta! Természetesen ez nekünk is jó üzlet, hiszen a „griffma- darak” eladásán túl nagyobb szeletet hasíthatunk ki magunknak a magyar ipar édekeltségi rendszeréből. Ezen nincs mit tagadni, a terjeszkedés és az új piacok keresése egyaránt a modern gazdaságok jellemzője. —Milyen magyar cégekkel keresik elsősorban az együttműködés lehetőségeit? — Olyan partnereket keresünk, akik 7—200 főt foglalkoztatnak. A kis- és középkategóriát. A kapcsolat fontos eleme, hogy érintkezni tudjunk, tehát nyelvtudás szükséges. Ha a partner rendezett körülményekkel rendelkezik, akkor nem baj, ha nincs forgótőkéje, mert mi megszerezzük a szükséges összegeket, ha csak ez gátolja az együttműködést. — Szabad megkérdeznem, hogy mennyi pénz áll a GECP rendelkezésére? — Van egy saját alapítványunk, amely jelenleg közel 50 millió dollárral rendelkezik, azonban ennél jóval nagyobb pénz áll rendelkezésre, hiszen kooperálunk az Észak-Skandináv Fejlesztési és Befektetési Alappal és a PHARE-programmal is. Azt hiszem mindennél többet mond, hogy a project mögött a svéd állam is megtalálható... —A kelet-európai államok közül — rajtunk kívül — melyekkel tervez a SAAB hasonló harcigép-vásárlással egybekötött fejlesztést? — Most a magyarországi project a lényeg, jelenleg azzal foglalkozunk... — De mégis vannak más célországok is? — Jelenleg a magyar pro- jecttel foglalkozunk. Hogy mit hoz a jövő, azt nem lehet tudni. Ha mások is szóba jönnek, az valószínűleg azonnal publikus lesz, ha a kezdeti tárgyalási szakaszon túljut az ügy... — A Gripen éppen a norr- köpingi (sajtó előtti) bemutatórepülésén sajnálatos balesetet szenvedett. Előfordult azóta géptörés? — Nem. Az csak próbarepülés volt. A gép első generációját mutatták be akkor. Azóta a Gripen már a negyedik generációnál tart. Teljesen új konstrukció, minden — majdnem minden — részében cserélődött. A norrköpingi eset a fejlesztés fázisában történt. — Ón szerint mennyi idő alatt hozható össze ez a közös és kölcsönös előnyökkel kecsegtető fizetési forma? — Rajtunk nem múlik. Várjuk a cégek jelentkezését, és természetesen a magyar kormány döntését. Mi hallatlan lehetőségeket hoztunk, csupán élni kell velük... ... -r-r' A • I!■ Az interjú után alig néhány órával érkezett a hír, hogy a magyar kormány úgy határozott, hogy addig, ameddig nem kezdődnek meg a Magyarország NATO-tagságával kapcsolatos tárgyalások, addig nem dönt a harci gépek vásárlásáról! A történtek után — mobil- telefonján — azonnal felhívtuk Torbjörn Nordstrom urat és a véleményét kértük a kormány döntéséről. — Sajnos magam is élesükéin a hírről. Nem kifejezetten 'örülök neki... — Mit változtat ez a project helyzetén? — Végül is semmit. Mi dolgozunk tovább, azonban azt hiszem, az mindenki előtt világos, hogy az idő pénz. Méghozzá ebben az esetben nem is kevés. Mindenesetre folytatjuk a munkát, de ez a vélhetően 12— 16 hónap késés nem szolgálja céljainkat. — Mit gondol, miért döntött így a kormány? — A leghalványabb fogalmam sincs róla. A magyar kormányt kellene megkérdezni... Nils Borgström, a Svéd Kereskedelmi Kirendeltség vezetője a következő rövid nyilatkozatot tette a döntéssel kapcsolatban: — Hallottam a sajnálatos hírt. Nagyon szomorúnak tartom és az a meggyőződésem — persze ez csak magánvélemény —, hogy ez a döntés és az ezzel járó késedelem mindkét országnak kárára válik. Egy biztos: mi nem adjuk fel és tovább dolgozunk, legfeljebb már kevesebb örömöt találunk a munkánkban. Hivatalosan nem feladatom a történtek értékelése, mindenesetre az a véleményem, hogy ami történt, az tipikusan magyar... A cél: szereletet adni és kapni Kulka János titkos álma Gyüre Ágnes interjúja Kulka János szinte mindent elért már a színi pályán, amit el lehetett. Kapott Jászai-, Greguss-, eMeRTon-díjat, őt találta legjobbnak a szakma Országos Színházi Találkozón, a Szonda-Ipsos közvéleménykutatása szerint pedig ott található hazánk tíz legnépszerűbb színművésze között. Éppen az a legérdekesebb személyiségében, hogy egyszerre tud a kedvence lenni a szappanoperák nézőinek és a kényes ízlésű értelmiségieknek. Most éppen az E. S. P. (Hatodik érzék) nevű jazz-zenekar- ral turnézik tizenöt honi város teátrumában. Nyíregyháza a körút harmadik állomása volt. Itt beszélgettünk vele. —Miként vált Ön énekes előadóművésszé? Valamit hiányolt a pályáján? — Nem. Főként akkor játszottam sok zenés darabban, amikor vidéken dolgoztam. Négy évet töltöttem Pécsett és nyolcat Kaposváron. Mind az 1994-ben kiadott lemezemre, mind az É."S. P-vel való társulásra rábeszélték. A lemezre nem vagyok különösebben büszke (pedig rögtön az első korong eMeRTon-díjat hozott). Az elkészítésekor sok kellemetlenség és nehézség adódott. Am ezen a turnén igazán boldogan veszek részt. Titkos álmaimban ilyesmire vártam. Ezek a dalok nagyon fontosak nekem. Fiatalítanak, gyógyítanak, és azt hiszem, őszinte és lényeges dolgokat közvetítenek. E koncertek nem arról szólnak, hogy kiénekeltem-e egy- egy hangot, hanem hogy meg- érintettem-e a másik lelkét. Olyan élményekhez jutok általuk, amiket valaha, a kaposvári színház legendás korszakában éltem meg. Amikor vége a fellépésnek, azt mondom magamnak: mindent megtettem, hogy adhassak valamit. — Ritkán esik meg, hogy Ón elégedett a saját teljesítményével. — Igen. Mindenki meg is ró az önmarcangolásért, dehát mit csináljak, ha az foglalkoztat: megfeleltem-e egy bizonyos követelménynek. Adhatnék az újságíróknak nagy, fellengzős interjúkat, ám nem szoktam arra gondolni, hogy én most a sajtó képviselőjével beszélek. Égy emberrel beszélgetek, és kész. Ami ajvrózai szerepeket illeti, egyetlen egyszer voltam elégedett magammal: amikor Franciaországban franciául játszottam a Szerbusz, Tolsztoj!- ban, Jeles András egyik rendezésében. Az tényleg sikeres munka volt. Erre most Ön kajánkodhatna: persze, hogy jónak tartom a produkciómat, mikor senki sem látta. — Nem fordult meg akkor a fejében, hogy kinn marad? —Egy percig sem. Mert nem tudhatom, ott kinek mit jelent egy-egy étel, milyen emlékeket őriz egy-egy utca. Nem birtokolhatom azt a nyelvet tökéletesen, gyökerétől a lombjáig. Márpedig ez a mi pályánkon elengedhetetlen. Ráadásul az érdekel, mit tart rólam — mondjuk — Ön. S nem izgat, hogy vélekedik rólam egy idegen. Lehet az akár gall is. — Néha gyerekesnek tűnik, Bozsó Katalin felvétele amikor azt nyilatkozza: szüksége van arra, hogy Ascher Tamás vagy Jeles András a próbákon megszidja. Pedig Kulka János legszigorúbb bírája saját maga. — Ez igaz. Ám az is, hogy léteznek körülöttem emberek, akikre nyugodtan rábízhatom magam. Ilyen Göőzpaci is, az E. S. P. vezetője, aki egyébként szeretne közös munkánk gyümölcseként lemezt készíteni. Én ülök otthon, s várom, miben hogy „lép”. . -— A Színház című szaklap márciusi számában Volt egy furcsa mondata: „Azt a fajta közösséget pedig, ami Kaposvárral elveszett, manapság úgyis hiába keresném bárhol.” Ha komolyan vesszük, hogy megszűntek az egy akaratú, egy lélekkel létező közösségek működésének esélyei, akkor nemet mondunk ennek az országnak a felemelkedési esélyeire. Vagy tévedek? — Ha nem hinnék az összetartozás erejében, nem kezdtem volna bele ebbe a turnéba, amelyben anyagilag nem vagyok érdekelt. Azért csinálom, mert biztos vagyok abban, hogy szeretetet kell adnom. Én is csak így kaphatok szeretetet. S a szeretet egyben szabadság is. Palotai István (Új Kelet) Egyes közgazdászok szerint... ...fellazulóban van a magyar gazdaságpolitika. Állítólag lelassult a stabilizáció és a növekedés. Attól tartanak, hogy az infláció 20—22 százalék körül stabilizálódik, ami 5—6 százalékos újabb keresetcsökkenést eredményezhet... Mi lassult le? Mi nem ezt érezzük! Mi már olyan stabilan ülünk nyakig a vajban, hogy nem is érzékeljük azt a mikrogazdasági javulást, amit a közgazdász urak olyannyira irigyelnek tőlünk! Mert ugye arról van szó. Jelenleg ami jó a népnek, az állítólag rossz az országnak... Mintha az ország nem maga a nép lenne. Mintha az ország valamilyen elvonatkoztatott „izé” lenne, amely önmagában kész élni a maga „elvi” életét. Mintha nem is lenne igaz az a gazdasági alaptétel, hogy minden állam olyan gazdag, mint amilyen gazdagok az állampolgárai. Mit reklamálnak tehát? A megszorítások megszorítását? Lehet, hogy nincsenek vele tisztában, de a nadrágszíjon már nem lehet több lyukat fúrni, mert akkor már a csattot fúrjuk... Újabb frontok... ...látszanak megnyílni a koalíciós partnerek között. Alig fejeződött be a Központi Nyomozóhivatal megfúrásának manővere, a kisebb koalíciós partner újabb támadást indított az MSZP által benyújtani kívánt egészségügyi törvény ügyében. Mindezt pedig teszik olyan hangnemben (ráadásul a sajtón keresztül üzenve), hogy az ember csak kapkodja a fejét. Hát nem egy közös kormányban ülnek? Ki érti ezt? Nincs koordináció a pártok és a kormányhivatalok között? Vagy van, csak éppen színjáték az egész? Vagy éppen az a színjáték, ahogy üzengetnek? Ha közelebb lenne az új választások ideje, akkor érthetőbb lenne a különállás folyamatos demonstrációja, azonban így meglehetősen nehezen nyelhető le. Az ország temérdek reális gonddal küzd. Volna mit megoldani. Hogy várhatjuk ezt el, ha még önmagukkal sem képesek kon- cenzusra jutni? Ákkor hogy akarnak (ha egyáltalán akarnak) az ellenzékkel szót érteni? Elvárhatják-e az ellnezéki pártoktól a konstruktivitást, ha még önmaguk sem képesek ilyen vitamódszereket követni? Egy biztos: az embereknek már nagyon elegük van az örökös és párttalan, a számukra értelmezhetetlen huzakodásból, ami a kormányon belül történik. Közben pedig megint újabb „frontok” nyílnak. Nem adja vissza Száraz Attila (Új Kelet) A legutóbbi megyegyűlésen bizonyos fokig politikai főszereplővé lépett elő az SZDSZ. A többségi koalíció az előzetes várakozásnak megfelelően megválasztotta alelnöknek a szabaddemokrata Lázár Jánost. Majd ezt követően teljesen váratlanul kilépett a frakcióból dr. Oláh Albert, Kisvárda polgármestere. Mint ismeretes, korábban ő töltötte be az alelnöki tisztséget, de arról „összeférhetetlenség” miatt le kellett mondania. Dr. Oláh Albert kiválását a napokban már megvitatta a párt Megyei Egyeztető Tanácsa (MET) és azt javasolta, hogy Kisvárda polgár- mestere vagy üljön vissza a frakcióba, vagy pedig mondjon le a mandátumáról és a kisvárdai régióból adja azt át másnak. Június hetedikéig kapott haladékot arra, hogy döntsön... — Őszintén szólva, csak hallomásból értesültem arról, hogy miként döntött a MET; Erről a mai napig nem kaptam írásbelihatáro- zatoL Áz ülésen sem én, sem pedig egyetlen kisvárdai nem vett részt Eldöntöttem: nem ülök vissza a frakcióba és nem adom vissza a mandátumomat sem. A mandátumomat Kisvárda lakosságának, a bizalmuknak köszönhetem, és éppen ezért ragaszkodnom kell hozzá. —A tényékhez tartozik az is, hogy egy korábbi MET- ülésen dr. Zilahi József állítólagos szavai alapján megvádoltak bizonyos dolgokkal. Én akkor azt kértem, hogy minél hamarabb legyenek kivizsgálva az ott elhangzottak. Több időpontot is egyeztettem a megyegyűlés elnökével, ő hajlandó lett volna a találkozóra, de a „vádlóim” soha nem értek rá. Rettentően bánt, és azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy miért nem volt érdeke senkinek sem az én tisztázásom? — Tudomásunk szerint, amennyiben mind a két javaslatra nemleges a válasza, akkor a párt jószolgálati bizottsága elé kerül az ügye, ahol előfordulhat olyan döntés, hogy akár az SZDSZ-ből is kizárják. Nem tart ettől? —A pártból való kizárásnak a lehetősége nem foglalkoztat. Az biztos, hogyha kizárnak, akkor is a megyegyűlés tagja maradok, tovább dolgozok a megye és a szűkebb régió érdekében. Mostanában néhány frakciótársam tevékenysége őszintén szólva a pártállami időket idézi bennem. Én továbbra is maradok aki vagyok, nem kívánok főállású politikus lenni. Végre tudomásul kellene vennie mindenkinek, hogy a megyei SZDSZ-frakció létrejöttében a kisvárdai régiónak elvitathatatlan főszerepe van. —Mi igaz abból, hogy ön néhány vidéki polgármester társával új frakciót szervez? —Valóban felvetődött néhányunk között bizonyos együttműködés, összefogás lehetősége, de frakcióról szó sincs. Mindenesetre nem lefutott az ügy... Bár én önálló politikai csoportot nem kívánok szervezni, sem annak a munkájában részt venni.
