Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-24 / 121. szám
6 1996. május 24., péntek Interjú UJ KELET Kultúra vagy tortúra? (Folytatás az 1. oldalról) Palotai István (Új Kelet) Az ügy tisztázása érdekében először Bradács Máriát, a városi művelődési központ igazgatóját kerestük, és kértük, hogy elöljáróban nyilatkozzon a Mandala Dalszínház általa betiltott bérletes előadásának ügyéről. — Hát igen. Mostanában sűrű a levegő körülöttünk — kezdte válaszát az igazgatónő. — Mindegy, hozzá vagyok szokva. Ma például egy országos rendezvényünk van, és meg lehet nézni a koszt, a rendetlenséget, amit a Mandala maga után hagyott. Kisül a szemem miatta. Pedig van egy kinti raktárunk, ahová az éppen szükségtelen díszletet elvihetnék. De nem. Ez nekik nem felel meg. Hogy miért, azt ne kérdezze... Szégyellem utólag magam, hogy így kitoltam a gyerekekkel, és nem láthatták azt az előadást, amit vártak. Mi azonban nem tudjuk, hogy mikor van bérletes előadása a Mandalának, mert erről soha nem nyilatkoznak előre, hiába kértük őket számtalanszor, írásban figyelmeztettem Bódis Gábort, hogy a műszak Man- dalával kapcsolatos bérét és Tb- járulékát fizessék ki, ellenkező esetben nem engedem, hogy többet játsszanak az intézményben. Bódis szerint azonban „nem jár” Tb-járulék, és ezért nem fizet... Különben a levél után, annak ellenére, hogy nem fizettek, még engedtem egy előadás lejátszását, aztán úgy éreztem, hogy meg kell keményíteni magam. Szégyellem, de úgy érzem, mást nem tehettem. Tisztességes körülmények között akarok nekik helyet adni, megállapodni az időpontokban... Ok a Szabadtéri Színpad után a művelődési központból is szemétdombot csináltak. Tegnap játszottak, ma reggel sörösüvegeket és csikkeket találtunk a színpadra hajigálva, holott szigorú dohányzási tilalom van érvényben. Egyébként az a meggyőződésem, hogy a Szabadtéri Színpad egyetlen kézben van jó helyen: a színháznál... Sokan dolgozunk itt, és soha senkivel sem volt probléma. Ezen azért érdemes lenne elgondolkozni... — Térjünk át most Kun Ildikó ügyére. Elmondaná, hogy miért és milyen körülmények között mondott fel a Primavera együttes és a balettiskola vezetőjének? — A közgyűlés határozata alapján két embert kellett elengednem. Takarítónőt nem küld- hetek el, műszakit sem, mert a csoportvezetővel együtt is csak hárman vannak. Maradtak tehát a népművelők. Nem mintha sokan lennének, de egyedül ez volt járható út. Elgondolkoztam, hogy kit küldjék el. Arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan munkatárstól kell búcsút vennem, aki vállalkozóként is képes megélni, ezért esett a választás Kun Ildikóra. Hangsúlyozom, semmi problémám nincs személyesen vele, sőt, nagyon jó viszonyban vagyunk. Tehát semmilyen háttérszándékom nem volt a döntéshozatalnál. Felajánlottam neki, hogy a tevékenység teljes egészében maradjon itt, és a Primaverát tiszteletdíjért vezesse, a balettiskolát pedig üzleti alapon: vagy számlás megoldással, vagy terembérlet formájában. Végkielégítésként 615 ezer forintot ajánlottunk. Mindenben megállapodtunk, ő megértette a helyzetet, és semmi vita nem volt közöttünk... Ezek után aztán valaki (vagy valakik) felbiztathatták... Tegnap megint egyeztettünk. Azt mondta, hogy maradni akar mint közalkalmazott. Nagyon is megértem a szándékát, hiszen manapság köz- alkalmazottnak lenni a legstabilabb élethelyzet. Csak fegyelmivel vagy végkielégítéssel lehet felmondani a munkaviszonyt. — Tett említést Kun Ildikó arról, hogy összes tevékenységével kivonul a házból? — Nem, ilyenről nem volt szó. — Állítólag egy MSZP-s képviselő biztatja erre, ezzel akarván kikényszeríteni öntől, hogy vonja vissza az elbocsátást, mivel a balettevékenység kivonulása kétmilliós veszteséget okozna az intézménynek. — Veszteséget? Az ösz- szes balettbevétel 1995-ben 1 217 432 forint volt. Ezt 564 052 forint bérjellegű kiadás, 235 862 forint Tb-járulék, 59 711 forint egyéb dologi kiadás (hirdetések stb.), valamint 575 334 forint közvetett tevékenységi kiadás terheli. A kiadások tehát 1 434 959 forintot tesznek ki—magyarán a ráfizetés 217 527 forint. Volt még a Művészeti Hetek keretében egy balettprogram, az 50 ezer forint hiányt „hozott”. Gondolom, ezek után világos, hogy anyagi aspektusból nem vagyok zsarolható... — Azt mondja a fáma, hogy a polgármester asszony belenyúlt a dologba, és vissza akarja vonatni önnel a felmondást. Mit tud erről? — Az égvilágon semmit. Nem is hallottam róla. De ha valóban így működnek a dolgok — amit nem-hiszek —, akkor a közgyűlési határozatot is vissza kellene vonatni, vagy pedig kézi vezérléssel kijelölni, hogy kinek „kell” felmondanom... — Mégis, kire gyanakszik, hogy keveri az ügyet? — Senkire. — Máshogy kérdezek. Tud olyan MSZP-s képviselőről, akinek a gyermeke Kun Ildikó valamelyik csoportjába jár? — Igen. Dévényi József kislánya a balettiskola növendéke... —Köszönöm, a beszélgetést. Tisztázandó az ügyet, azonnal felhívtuk Dévényi József urat, a közgyűlés MSZP-frak- ciójának tagját, hogy álláspontja felől érdeklődjünk. —Képviselő úr! Megfelel az a valóságnak, hogy az ön kislánya Kun Ildikó balettiskolájának a növendéke? — Igen. —Kérem, mondja el, mi a véleménye arról, hogy a VMK felmondott a balettmesternőnek? — A felmondással nem értek egyet! Akármit is mond Bradács Mária igazgatónő, nekem konkrétan tudomásom van róla, hogy személyes okok is vezérelték a döntés meghozatalában! Személyes ellentétek. Hiába ajánlotta fel Kun Ildikónak, hogy vállalkozóként folytassa a tevékenységet, ha ő erre alkalmatlannak érzi magát, mert nem vállalkozó típus. Különben is, miért kell valakit vállalkozásba kényszeríteni, aki erre alkalmatlan? Ha intézményi háttérre van szükség, azt máshol is meg lehet találni. Például a Móricz Zsigmond Színházban! Vagy másutt! Ez nem lenne jó a művelődési háznak, mert ezzel kétmilliót vesztene. Csak a balettiskolába kétszáz gyerek jár, havi nyolcszázért!... Nem személy szerint Kun Ildikót védem, hanem az elvet! Aki lassan húsz éve folyamatosan bizonyít, nem szabad csak úgy szélnek ereszteni ! Mellesleg az egész már csak egy fölösleges elvi vita, mert Csabai Lászlóné polgármester asszony már megvétózta Kun Ildikó elbocsátását. — Megvétózta?... Mindenesetre furcsa, hogy az egészről Bradács Mária semmit sem tud. Nem gondolja? — Én csak annyit tudok, hogy ez megtörtént. — Képviselő úr, köszönöm, hogy nyilatkozott. Hogy a kör bezáródjon, két feladatunk maradt. Érdeklődni a színháznál és természetesen Csabai Lászlóné polgármesternél. A színházban Tóth János társigazgató az ügyről az ég- egyadta világon semmit sem hallott, nemhogy arról, miszerint a színház bizonyos balettevé- kenységet készülne átvenni. A polgármester asszony, amikor felhívtuk, meglehetősen megrökönyödött: — Megvétóztam? Dehogy vétóztam meg. Még ha akarnám sem tehetném. Legfeljebb javasolhatnám a művelődési központ vezetőjének, hogy gondolja át a dolgot. Mondom, ha akarnám, de nem is akarom, mert ez nem az én szintem a döntéshoztal szempontjából. Annyi igaz az egészből, hogy Kun Ildikó írt egy levelet, amelyben nehezményezi a felmondást, kéri, hogy maradhasson és vizsgáljuk meg az ügyét. Én a levelet továbbítottam az arra illetékesnek, hogy vizsgálja meg a felmondás jogszerűségét. Ennyi. Az már más kérdés, hogy én sem lelkesedem a felmondásért, hiszen Kun Ildikó már komoly értékeket mutatott fel az évek során, de hogy „megvétóztam” volna a döntést, az nem igaz. — Polgármester asszony! Köszönjük, hogy eloszlatta a homályt! Nlikrohitelek, inkubátorházak, képzések Kényszervállalkozó is lehet sikeres Kozma ibolya interjúja A Magyar Vállalkozásélénkítő Alapítvány képviseletében megyénkben járt Kondor Zsuzsa oktatási menedzser. Az ország különböző vállalkozásfejlesztési irodáinak képviselőivel egy kétnapos képzési konferenciát vezetett, melynek célja egy olyan oktatási program kidolgozása, mellyel a vállalkozók, üzletemberek munkáját segítenék. Kondor Zsuzsával a tanácskozás szünetében beszélgettünk. —Mi a Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány legfontosabb feladata? — Célunk a kis- és középvállalkozások támogatása, fejlesztése. Az alapítvány 1990-ben alakult 4,2 milliárdos alaptőkével, melynek nagyobb részét az akkori kormány finanszírozta. Az Európai Unió PHARE-Irodá- ja eddig ötvenkilencmillió ECU- vel támogatta az alapítványt. Kiépítettük a helyi vállalkozói központok országos hálózatát, ma már gyakorlatilag minden megyében működik vállalkozásfejlesztési centrum. Ezenkívül 153 aliroda, amelyeket a megyei szervezetek irányítanak. Elsősorban tanácsadással, képzésekkel, információkkal látjuk el a vállalkozókat. Mik- rohitelprogramunkkal sok kisvállalkozó jut kölcsönhöz. Célunk, hogy alacsony kamatozású hitelekkel segítsük a vállalkozások fejlesztését, és minél hamarabb a kereskedelmi bankok ügyfeleivé váljanak. Inkubátorházaink a kezdő vállalkozóknak adnak kedvezményeket, „inkubálják” azokat, amíg megerősödnek és megállnak a saját lábukon. Ezenkívül különböző szolgáltatásokat is kapnak. Finanszírozási programjaink is vannak, a mikrohitelen kívül PHARE-, reorganizációs és Start-hitelek. —Hogyan fejlesztik, erősítik tevékenységüket ? — Jelentős összegeket költünk kutatásra, tavaly kilenc programon dolgoztunk. Köztük a vállalkozási szektor képzésével, a mikrohitelprogram fontosságával, az igények felmérésével foglalkozunk. Eddig négy — az Európai Unió által rendezett — nemzetközi üzletember-találkozóra szerveztük meg magyar szakemberek kiutazását. Jelenleg az alapítvány százmillió forintos alapot különített el nonprofit vállalkozási szervezetek támogatására. Emellett a vállalkozási rendszer színvonalának emelését szeretnénk elérni, ezért foglalkozunk a vállalkozók képzésével, oktatásával. —Mostanában egyre többen adják fel vállalkozásukat. Mit lehet tenni ez ellen? — Vannak készségek, amelyek elengedhetetlenek egy vállalkozáshoz: kreativitás, bátorság, határozottság, döntéshozó képesség, kitartás. Egy üzlet általában csak a második, harmadik évben lesz eredményes, de sokan nem bírják kivárni ezt az időt. Meggyőződésem, hogy pénzbeli támogatással és képzéssel ösztönözhetjük leginkább az üzletembereket. — Többen csak kényszerből lettek vállalkozók... — Természetesen közöttük is vannak tehetségesek. Szerintem a kényszervállalkozók esetében komplex képzésre van szükség, elsősorban a személyiséget kell erősítem. — Országos viszonylatban milyen színvonalat képvisel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány? — Helyzeti előnnyel indultak, hiszen a PRIMOM az elsők között alakult. Mind az Inku- bátorház munkáját, mind az alirodák számát és tevékenységét nézve, illetve a mikrohitel- kihelyezéseket tekintve eredményesnek mondható. Reméljük, így lesz a továbbiakban is. Folyamatos szerződéskötések Lefler György (Új Kelet) Lapunk tegnapi számában a búzapiac körüli riadalomról szóltunk, az elszabadulni látszó indulatokról. Sokak véleménye szerint a többszereplős piac kezdeti hangpróbája ez, végül, hogy melyik lesz a legerősebb szólam, azt ma még megjósolni nem lehet. Nagyjából ez a véleménye Simon Györgynek, a Szabolcs Gabona Rt. vezér- igazgatójának is, akinek ezzel kapcsolatos véleményét kértük. — Ma egyértelmű piaci árat, exportlehetőséget senki sem tud meghatározni, mefogal- mazni — kezdte a vezérigazgató. — Az nem lehet kétséges, hogy a belföldi felhasználást az export nem veszélyezteti majd. A mai árviszonyok mellett a liszt- és a kenyérár nem tartalmazza az önköltséget. Az, hogy aratáskor a felvásárlási ár 20 ezer forint alatt vagy fölött lesz, s hogy valójában mennyi, még sok összetevőtől függ. Igazán senki sem érezheti nyeregben magát, erre példaként szolgálhat a tavalyi év történése. Kis iróniával azt is mondhatnám, hogy pillanatnyilag kevésbé érdekelnek a búza körüli mendemondák (mert azért nem egészen így van!), nyugodtan tesszük a dolgunkat. Az árat úgy is csak július első felében tudja meg mindenki. — A napi munkába, gondoSimon György Fotó: Racskó lom, azért beletartoznak a szerződéskötések. — Természetesen, több száz partnerrel kötöttünk-kötünk folyamatosan a felvásárlásról szerződéseket. A Szabolcs Gabona elsősorban a megyéből kívánja beszerezni a szükséges gabonamennyiséget, így az étkezési, a takarmánybúzát s az egyéb kalászosokat. Azzal nemigen árulok el titkot, hogy a jobb minőségű búzának az idén is jobb lesz az ára. Jelentős mennyiségű alapanyagot kívánunk beszerezni takarmányozási célra is, mindehhez a megfelelő szárító üzemekkel és raktárakkal rendelkezünk. Üzletkötőink folyamatosan keresik fel partnereinket, sőt, az aratási idényre lehetőség lesz pluszfoglalkoztatásra is. —Az exportengedély jelenleg 1,2 millió tonna kivitelét teszi lehetővé, amelyből a malmok 200 ezer tonna búzának megfelelő mennyiségű lisztre kapnak jogosítványt. Hogyan értékeli ezt a leszabályozottságot? — Szó van a kvótán felüli búzakivitel lehetőségéről is, a kormány most ez ügyben tárgyal. A belföldi piac biztonsága mellett, a vártnál kedvezőbb termés esetén, hogy a fölöslegre milyen exportteher hárul, avagy milyen megkötésekkel válik lehetővé a búzakivitel, még nem tudni. Mi azt tartanánk szerencsésnek, ha feldolgozott formában hagyná el az áru az országot. — Van elegendő alapanyaguk az aratásig? — Mindkét malmunk folyamatosan termel. Az őrlés egyébként körülbelül 40 százalékot képvisel a termelésünkben, a többit az egyre gyarapodó, új termékekkel jelentkező takarmányozási ágazatunk adja, mint a Szabolcs keveréktakarmány vagy a GABIPIG malactápszer. A kalászosok mellett egyébként napraforgó és kukorica felvásárlására is készülünk. Szerződéseinket a partnereink korrektnek tartják, s kedvezőnek, hogy mi azonnal fizetünk — fejezte be Simon György vezérigazgató. Mire gondol Bradács Mária? Csonka Róbert felvétele Kondor Zsuzsa a tanácskozás szünetében Fotó: Bozsó
