Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-04 / 104. szám

2 1996. május 4., szombat Belföld-külföld UJ KELET Kémrepülőgép Amerikai kémrepülőgép haladt át március közepén Francia- ország felett, szigorúan titkos francia katonai létesítményeket fényképezve — hozta nyilvánosságra pénteki számában a Libération című párizsi napilap. Az U—2-es típusú repülőgép egy nagy-britanniai támaszpontról szállt fel, s 20 ezer méter­nél is magasabban repült. A lap bizalmas információi szerint az amerikai kémrepülő útja során elhaladt az atomrobbanófejek részegységeit gyártó egyik francia üzem, egy légitámaszpont és a Leclerc-harckocsik kísérleti telepe felett. A radarok több órán át követték a gépet, amely körözött Franciaország felett. Párizs szerint ez is a kémkedési szándékot tanúsítja. Az ameri­kai légierő illetékesei azt állították, hogy a pilóta mindössze a fölösleges kerozint égette el, így akarván elérni, hogy a gép minél kisebb súllyal szálljon majd le támaszpontján. Elhalasztják a csapatkivonást Simon Peresz izraeli kormányfő pénteken úgy határozott, hogy a május 29-ei izraeli választások utánra halasztják az izraeli csapatok kivonását a nyugati parti Hebronból —jelen­tette az izraeli rádió. Peresz a döntést megelőzően Tel-Avivban találkozott az izraeli hadsereg magas rangú tiszjeivel, s megvi­tatta velük a hebroni kivonulással kapcsolatos kérdéseket. A palesztinokkal kötött 1993-as békeszerződés értelmében Izra­elnek ki kell vonnia katonáit a Jordán nyugati partvidékén fekvő város egy részéből. Ezt a zsidó állam átadja a palesztin önkormányzatnak, még mielőtt megkezdődnének a tárgyalá­sok a palesztin területek végső státusáról. Szélsőjobb tömörülés Az európai szélsőjobboldali szervezeteket összefogó, azok akcióit koordináló közös szervezet létrehozását vetette fel egy párizsi sajtóértekezleten Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobboldal pártjának, a Nemzeti Frontnak a vezetője. Az eseményen — amelyről a Libération című párizsi napilap szá­molt be pénteki számában — ott volt több más, hasonló európai szervezet vezetője, így Csurka István, a Magyar Igazság és Elet Pártjának elnöke is: Csurka szerdán részt vett a Nemzeti Front hagyományos május elsejei párizsi felvonulásán. Nem adják ki a bűnösöket Rajkó Kasagic boszniai szerb miniszterelnök pénteken kö­zölte, hogy a palei vezetés nem utasítja vissza a hágai Nem­zetközi Törvényszékkel való együttműködést, azonban szó sem lehet Radovan Karadzic boszniai szerb elnök, illetve Ratko Mladic boszniai szerb főparancsnok kiadatásáról. Karadzic és Mladic kiadásának megtagadása a békeszerződés egyértelmű megsértését jelenti, hiszen a hágai törvényszék elfogató parancsot adott ki a háborús bűnök elkövetésével vádolt kéí boszniai szerb vezető ellen. Kínai elutasítás Kína elutasította Tajvan javaslatát a magas szintű politi­kai párbeszéd felújítására. A választ csalódottan vette tudo­másul Csang King-ju, a tajvani kormány kínai ügyekkel fog­lalkozó tanácsának elnöke. Úgy vélte, hogy a pekingi veze­tésnek „újfajta gondolkodást” kellene meghonosítania és vissza kellene térnie a tárgyalóasztalhoz. A kínai kormány közleménye szerint Peking addig nem hajlandó a tavaly meg­szakadt tárgyalások felújítására, amíg Tajvan nem adja tanú­jelét annak, hogy visszatért az „egy Kína” elvéhez. Az USA fékezi a bevándorlást A képviselőház után a szenátus is jóváhagyta azt az átfogó törvénytervezetet, amely egyfelől új intézkedéseket helyez kilátásba az illegális bevándorlás megfékezésére, másfelől szi­gorítja a szövetségi szociális juttatások igénybevételét a tör­vényes módon letelepedők számára is. A két változat között azonban eltérés van, következésképpen a kongresszusnak egyeztetnie kell a végleges szövegjavaslatot. Bili Clinton el­nök üdvözölte a szenátusi szavazás eredményét, rámutatva, hogy a törvény bizonyosan hasznos eszköz lesz az ember- csempészek, a külföldi bűnözők és az okmányhamisítók elle­ni fellépés erősítésében. „Robbanásveszélyes témák” Izraelnek és a palesztinoknak egyelőre tartózkodniuk kel­lene Jeruzsálem robbanásveszélyes témájától, különben azon­nal holtpontra juthatnak a végleges békemegállapodásról hét végén kezdődő tárgyalások — mondta csütörtökön Úri Szavir, a béketárgyalások koordinálásáért felelős izraeli po­litikus. Izraelnek és a palesztinoknak három évük van — 1999. május 4-éig — arra, hogy megállapodásra jussanak Ciszjordánia, a Gáza-övezet és Jeruzsálem végleges státusá­ról, valamint a (palesztin területen lévő) izraeli települések jövőjéről és a palesztin menekültek sorsáról — emlékeztet az AP. Lehetségesnek tartom a kompromisszumot sok kérdés­ben — mondta Szavir az amerikai hírügynökségnek adott interjújában. Európa napja MTI-Panoráma Az Európa Tanács döntés­hozó szerve, a Miniszteri Bi­zottság 1964-ben döntött úgy, hogy május 5-ét, a tanács meg­alapításának évfordulóját Eu­rópa Napjaként ünnepeljék. A nap célja, hogy az embereket szorosabban bevonják az eu­rópai egységesítési folyamat­ba. Az Európa Tanács létreho­zásáról 1949. január 28-án döntöttek az Európai Unió akkori tagjai, a testület maga ugyanazon év május 5-én ala­kult meg Londonban. Tagjai voltak: Nagy-Britannia, Fran­ciaország, a Benelux-államok, Olaszország, Írország, Dánia, Norvégia, Svédország. Tagál­lamainak száma ma 39, szék­helye Strasbourg. Az eredetileg nyugat-euró­pai kormányközi integrációs szervezet célja a demokrácia alapelveinek, mint a népek közös örökségének általános érvényesítésére törekvés, az ezeket vállaló európai álla­mok szorosabb kapcsolatá­nak kialakítása, gazdasági és szociális fejlődésük előse­gítése. A nemzetvédelmi és biztonságpolitikai kérdések nem tartoznak a tanács hatás­körébe. A tagországoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, az alapvető szabadságjogokat. Az alapító okirat szerint minden európai állam meg­hívható a tanácsba, amely késznek mutatkozik az alap­okmányból fakadó kötele­zettségek teljesítésére. Kü­lönleges esetben valamely európai állam kültagként is meghívható. Eddigi működése során az Európa Tanács döntései a nemzeti törvénytárak részévé váltak. A 160 konvenció je­lentékenyen hozzájárult a tagállamok törvénytárának harmonizálásához az emberi jogok, a kulturális és oktatá­si szabályozás, a média, a szo­ciális kérdések, a regionális tervezés és a környezetvéde­lem terén. Csecsenfóld: ultimátum-meghosszabbítás MTI Ismét 48 órával meghosszab­bították azt az „utolsó figyel­meztetést”, amelyet az oroszok a harmadik legnagyobb cse- csenföldi város, Sáli lakosságá­hoz intéztek. Ezt az AFP szerint Musza Dakajev polgármester péntek délelőtt jelentette be. Az ultimátum csütörtökön közép­európai idő szerint 15 órakor járt le; hatályát most szombat estig hosszabbították meg. Az orosz figyelmeztetés értel­mében a Sáliban megbúvó füg­getlenségi harcosoknak le kell tenniük a fegyvert; ki kell szol­gáltatniuk minden hadfelszere­lésüket, szabadon keik engedni foglyaikat, és el kell hagyniuk a várost — mondta az oroszbarát csecsen kormány által polgár­mesternek kinevezett Dakajev. „Sáliban péntektől kezdve meg kell kezdeni munkájukat az ál­lamhatalom, a rendőrség és az igazságügy törvényes szervei­nek” — mondta Dakajev. „Mindazok a felkelők, akik nem követtek el bűncselekményeket, megtorlás veszélye nélkül visz- szatérhetnek a polgári életbe” — jelentette ki az AFP szerint. Aszlan Maszhadov, a felke­lőknek a többi vezetőhöz ké­pest hajlékonyabb magatar­tást tanúsító katonai főnöke javasolta, hogy kísérletként ismét állítsák fel azt a meg­figyelő-bizottságot, amely ellenőrizné az orosz haderő és a szakadárok tavaly nyáron megkötött, de nem teljesített katonai megállapodását. Ezt a kormánytól független cse- csenföldi egyeztető tanács egyik tagja közölte. Az 1995 júliusának végén létrehozott bizottság Dzsohad Dudajev akkori felkelővezér embe­reiből és az orosz katonai főparancsnokság képviselői­ből áll. Péntek hajnalban csecsének szabadon engedték azt a hét dagesztáni rendőrt, akit egy őrállomáson teljesített szolgá­latuk közben túszként elfog­tak a dagesztáni-csecsenföldi határon. Az AFP-nek orosz for­rásokra hivatkozó jelentése szerint a dagesztáni belügy­minisztérium közölte, hogy a rendőröket 24 órán át tartot­ták fogva. Az utóbbi 24 órában a Cse- csenföldön szolgálatot teljesítő orosz fegyveres erők alakula­taira a felkelők összesen 17 al­kalommal nyitottak tüzet, 13- szor Groznijban, a fővárosban. Ezt az ITAR-TASZSZ jelentet­te az orosz védelmi minisztéri­umra hivatkozva. A jelentés megemlíti, hogy a lázadók Orehovo, Bamut, Ó-Acsnoj és Gojszkoje térségében lőtték az orosz katonák állásait. Az IT AR-TASZSZ szerint az orosz haderő főparancsnok­sága eleget tett Sáli város kéré­sének, és két nappal meg­hosszabbította a városhoz in­tézett ultimátum lejártának ha­táridejét. Erre azért volt szük­ség, hogy a saliak teljesíthes­sék az orosz követeléseket, va­gyis a szakadárok tegyék le a fegyvert, és engedjék szaba­don hadifoglyaikat. Ennek el­lenére csütörtökön késő este Sáliból tüzet nyitottak egy orosz gépesített lövészdandár őrállására. Az orosz hadijelen­tésben közlik még, hogy Ve- gyeno térségében az orosz erők különleges harci feladatokat teljesítettek. Bürget Lajos jegyzete A minap a televízióban egy amerikai filmvígjáték leplez­te le: a nagy demokrácia ha­zájában is baj van időnként a közélet tisztaságával. A képviselők, a köröttük nyüzs­gő lobbizók, a röpködő dol­lármilliók, az összefonódá­sok és érdekcsaták kavalkád- jából kitűnt: a törvényhozó se mind angyal, a választó is addig érdekes csupán, amíg leadja a voksát. Isten őrizzen attól, hogy bármilyen pár­huzam jusson az eszembe. Nem, erről szó sincs, hiszen nálunk a gaz­daságban ezer szállal érde­kelt képviselő maga a lobbi­zó, önmagát nem kell meg­győznie és megvesztegetnie. Dollármilliók sincsenek. A választó meg többnyire ad­dig sem érdekes, amíg szavaz. Különben is, ilyen témáról nálunk vígjátékot nem mer­ne csinálni senki, hiszen azonnal jönne a személyisé­gi jog, a hitelrontás, meg minden. Meg aztán nálunk ez ma nem vígjátéki téma. Amikor a gazdasági helyzet és a társa­dalmi hangulat enyhén szólva bonyolult, az ilyen jelenségről, ha lenne, leginkább élvebon- coló szociológiai rémdráma születne, mert mi mindent igen komolyan veszünk. De mon­dom, ilyen jelenség, mint ott, nálunk nincsen, itt a képvise­lő-törvényhozó teljesen érthe­tetlen okból kifolyólag min­denütt felügyelő bizottsági tag, elnök, alelnök, önkor­mányzati képviselő. 0 maga az összefonódás, csak éppen ma­Tudathasadás gával van összefonódva. Amo­lyan magyar módra. Ez a skizofrénia ugye nem is olyan mulatságos? De nem ám. Nálunk a gazdaság és a politi­ka olyan önmaga farkát fogó kígyó, vagy szebben mondva benzolgyűrű, hogy senki nem fejti meg, hol a fej és hol a fa­rok. Az információ dől az ön- kormányzattól, a parlamenttől, a bizottságból, a várostól, a megyétől. A tisztes képviselő, elnök stb. pedig nem tesz mást, mint hasznosítja, majd közli, milyen sokat tesz ő és minden érdekeltsége a városért, megyé­ért, országért, Európáért, mi­több, a világért. Hogy ebből csak azt látni, hogy ő mint gazdagodik, az a néző hibá­ja. Az amerikai törvényhozót —na ív módon és csak a film­ben—megszégyenítették, le­leplezték, nevetségessé tet­ték. Győzött a hollywoodi igazság, no lám, milyen tisz­ta a közélet, a vígjáték is megmondja: vesszenek a korruptok. Nálunk se vígjá­ték, se tragédia, se semmi. Se leleple­zés, se satöbbi. A y tisztaság auráját és glóriáját a gazda­ságból nyert suviksszal fé- nyesítgeti a politikus, miköz­ben a választó a szemét tö- rölgeti. Nem a tisztesség ki­bírhatatlan ragyogása mi­att. Hanem mert most ébre­dezik. És felébredve látja: a küldött képviselők faluban, városban, megyében és or­szágban hasadt tudattal azon gondolkodnak, melyik felüket vesztegessék meg, melyiket szeressék jobban. És ebbe a kettősségbe a vá­lasztó már nem fér bele. Ennyi volt, vígjáték volt. Magyar módra. Magyarország — a közép-és kelet-európai országok közül elsőként — 1990. november 6- án lett az Európa Tanács huszon­negyedik, teljes jogú tagja, amikor a magyar külügyminisz­ter Rómában aláírta a tanács alapokmányát. A szervezet 160 konvenciója közül Magyaror­szág 47-et írt alá, ezek közül 36- nak a ratifikálása is megtörtént. A első és legfontosabb az Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Vé­delméről, ennek elfogadása az alapokmány aláírásával megtör­ténik. Az 1961-ben létrejött Eu­rópai Szociális Chartát 1991. december 12-én írta alá Ma­gyarország és 1992. november 5-én ratifikálta. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek 1992-ben elfogadott Európai Chartáját Magyarország az elsők között írta alá, és azóta szintén ratifi­kálta. A tagállamok nemzeti par­lamentjeit képviselő Parla­menti Közgyűlés 1993. feb­ruár 1-jén ajánlásként elfo­gadta az 1201. számú kiegé­szítő jegyzőkönyvet az Em­beri Jogok Európai Egyezmé­nyéhez, a nemzeti kisebbsé­gek jogairól. \ Hírről V hírre Palotai István jegyzete Göncz Árpád köztársasá­gi elnök tallinni látogatá­sa során Lennart Meri észt köztársasági elnökkel átte­kintette hazánk és Észtor­szág kapcsolatainak bőví­tési lehetőségeit. Amint az a közös nyilatkozatban el­hangzott, a két ország min­dent elkövet, hogy segítse egymást az európai integ­ráció göröngyös útján — magyarán, bárki is lesz az első a kettő közül, az segíti a másikat... Bizony a szovjet utódál­lamnak igen befolyásos tá­mogatói vannak az „Euró- paházban”, Finnország és Svédország vezetésével. Csak innen, „illúzióink mögül” látszik tehát anak­ronisztikusnak a feltevés, hogy adott esetben ők ha­marabb kerülhetnek köze­lebb Brüsszelhez, mint mi... A legjobb igazi örömmel fogadni a két író-köztársa­sági elnök baráti ígéretét, annál is inkább, mert mi, észtek és magyarok finn­ugor testvérek vagyunk... * * * A magyar bankok há­romszor akkora létszámmal dolgoznak, mint a külföl­di tulajdonban lévő ma­gyarországi „testvéreik”. Ez azt jelenti, hogy a ma­gyar bankok szolgáltatási árában benne foglaltatik egyfajta „szociális segély” is, ami a tulajdonképpen felesleges munkaerőt támo­gatja... Természetesen azért nem ilyen egyszerű a hely­zet, hiszen alapvetően azért van ennyi emberre szük­ség, mert az ügyvitel még nem teljesen gépesített. Pa­pírhalmok, számolgatások ceruzával ^.és radírral — még mindig sok helyütt ez a jellemző, nem pedig a számítógép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom