Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-21 / 118. szám
8 1996. május 21., kedd Kereskedelem I UJ KELET Állóháború Berki Antal (Új Kelet) Valamikor, még az átkos- ban minden olyan egyszerűnek látszott. Vett az ember egy üveg sört, megitta, az üveget visszavitte a boltba, ha szerencséje volt, visszavették tőle, ha nem, akkor kidobta a szemétbe. Általában nem vették vissza tőle. Vagy azért, mert a delikvens nem abban az üzletben vásárolta a sört, vagy azért nem, mert a boltnak nem volt hely a „göngyöleg” tárolására, vagy azért nem, mert csak. így volt ez régen. Mégis egyszerűbb volt a vásárló, de még a kereskedők élete is. Túl nagy flanc nem volt az üvegek között. Volt sörös-, volt boros-, volt pálinkásüveg. Borosból kétfajta is! Nem volt nehéz megkülönböztetni őket. Azt is pontosan tudni lehetett, ki szállította az üvegeket, hová lehet visszavinni azokat. Persze a gyártónak sem volt érdeke visszafogadni a kiürült, kutyának se kellő üvegeket. Csak a macera volt vele. Visszaszállítani, tárolni, újrafelhasználás előtt kimosni, fertőtleníteni. Többe került, mint újat rendelni. Az üvegek is, az áruk is egyezményesek voltak. A félliteres sörös egy forint, a hétdecis boros egy ötven, a literes 2 forint. Vagy fordítva. Néha-néha, ha sok sörösüveg ment pocsékba, kampányoltak egy kicsit, és akkor a söröst, de csak a söröst (!) két forintért vették vissza. Aztán jött a rendszer- váltás. Hogy valami fortyog, hogy valami várható, hogy valami változás lesz megkö- vesedni látszó társadalmi életünkben, az először a göngyölegfronton jelentkezett. Magánosították az üvegvisszaváltást. Nagy dolog volt ez akkoriba Egymás után nyíltak meg , maszek üvegesek. A társadalom fellélegezhetett, I végre megszűnik a gön- j gyölegmizéria, újra bol- j dog és reményteljes lesz \ az élet. Aztán beütött a < krach! Sorra mentek csőd- i be a maszekok. Hát persze, mert amíg ők szorgal- ! másán vásárolták vissza az | üvegeket, a felhasználók | már nem voltak ennyire lel- j kesek. Vagy nem szállítót- I ták el a sok összevásárolt j palackot, vagy ha igen, az ; árát nem siettek kifizetni. A j lelkesedés odalett, maradt ; a boltok előtti kuncsor- | gás. Vagy visszavették, j vagy nem. Csak ekkorra az ] üveg ára már olyan magas ! lett, hogy egy-egy komo- | lyabb buli után egész kis j vagyon feküdt az üres üve- I gekben. A társadalom felzúdult, gyökeres változásokat köve- j telt. Megalakultak a pártok. j Magánosították az ipart, a j kereskedelmet, bevezették a ; szabad választásokat, csak az üvegfronton maradt min- j den a régiben. Illetve ott sem. Sokkal rosszabb lett | minden. Az egyenüvegek 1 kora lejárt. A legkisebb sö- | rös-boros szállító is új, dí- I szesebb és sokkal drágább j üvegekkel jelentkezett a pi-1 acon. A régifajta borosüve-1 geket megszüntették, odalett I a félliteres sörös egyedural-1 ma is. Ahány fajta sör, annyi I üveg. A boltosok problémái megsokasodtak. A helyük még kisebb lett, pénzüket elvitte az adóhivatal, ráadásul azt se nagyon lehet tudni, hogy ezt a sokfajta üveget hová lehet visszaszállítani. Az üvegek meg gyűlnek. Lassan mindent ellep a visszaválthatatlan üvegek halmaza. A társadalom komoly formában mozgolódik. Vigyázat, kilencvennyolcban választások lesznek! Thürmer Gyula nemrégiben a megyénkben járt. A KGST-piacot, illetve a feketekereskedelmet nem tudatosan hozták létre. Ez egy, a piaci vákuum szülte automatizmus. Ha valami nincs, de szükség van rá, megjelenik a feketepiacon... vált. így áttelepültek Magyar- országra, dömpingáruikkal, dömpingáraikkal együtt. (Ugyanez történt '80—81- ben, mikor a magyarok utazni kezdtek Európában. Elárasztották Ausztriát Symp- honiával, magyar kolbásszal.) A feketepiacot megszüntetni rendőri beavatkozással nem lehet. A KGST-piac él és virul, mintegy igazolva ezzel azok reményeit, akik Nyíregyházát és az északkeleti térséget a régió gazdasági központjává kívánják fejleszteni. Híd lehet a keleti piachoz A nyíregyházi Kelet-Nyugat Expo szervezői lázasan készülnek a nagyszabású vásárra. Lendvai Isvánnal, a Fimex-Fair Kft. ügyvezető igazgatójával a hatodik alkalommal megrendezendő Kelet-Nyugat Expóról beszélgettünk. Kozma Ibolya interjúja — Hogyan merült fel az első nemzetközi expo megrendezésének gondolata? — A rendszerváltás utáni időben, amikor kezdett fellazulni a centralizált szerkezetű gazdaság, számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy a magántulajdonban lévő cégek képviselői fontosnak tarják majd a marketing szerepét. Véleményem szerint ilyen vidéki rendezvényekkel a megye szerepét is erősíteni lehet. Az első vásáron, 1991-ben 180 kiállító vett részt, azóta évről évre folyamatosan nő a résztvevők száma, s csaknem hatvan—hetvenezer látogató érkezik erre az alkalomra. Érezzük, hogy a szakma odafigyel ránk, ezzel a várossal egyfajta image-t is teremtünk a megyének. — Az Agrofood is az önök nevéhez fűződik... — Gondolkoztunk azon, hogy milyen szakvásárt érdemes rendezni ebben a régióban, és a mezőgazdaság mellett döntöttünk. Az agroágazat a megye legjellemzőbb tulajdonsága, ezeken a szakvásáron megismerhetik és megvásárolhatják azokat a gépeket, műtrágyákat, amelyekkel érdemes termelni, gazdálkodni. Az Agrofoodot 1994-ben rendeztük meg először, 1997-től ősz helyett tavaszi időpontra tesszük a mező- gazdasági kiállítás és vásár megrendezését. — Milyennek látja a megye gazdasági helyzetét?-— Megyénk nehéz gazdasági helyzetben van, de reményeim szerint ez a térség nagyszabású fejlődés előtt áll. A Kelet- Nyugat Expo az ország legnagyobb vidéki vására, ez köszönhető annak is, hogy a keleti piac hídja lehet. Úgy vélem, hogy a piacgazdaság is nagy fejlődés előtt áll. A kisvállalkozók nagy része is megérezte már a marketing fontosságát, és egyre többen érzik, mennyire fontos, hogy megjelenjenek a vásáron. Több olyan megyei cég van, amelyik szinte kötelezőnek érzi, hogy minden évben kiállítson, például a Taurus Mező- gazdasági Abroncs Kft., a Rutin- soft, az Agroker, a Vagép, az Arzenál, a Renomé Rt... A kiállítók ötven—hatvan százaléka visszajár, sok országos cég is részt vesz a vásárokon: a Mól Rt., a Pápahús, a Postabank... Felvételünk a tavalyi Kelet-Nyugat Expón készült Lendvai István — Hány kiállítót várnak az idei Kelet-Nyugat Expóra? — Megközelítőleg négyszáz kiállítónk lesz, s még soha nem tapasztalt kísérőprogram várja az érdeklődőket. Bátran mondhatom: a vásár nemzetközi szintűvé fejlődött. Az expó keretében szerb—bolgár—cseh, továbbá ukrán— magyar üzletember-találkozók kerülnek megrendezésre. Befektetési konferenciát szervez a megyei fejlesztési ügynökség, tanácskozást tartanak a Kárpát-medence magyar vállalkozói. Kulturális programok is várják az érdeklődőket, divatbemutatók, előadások, színházi bemutatók; érdekesség, hogy az olimpikonok is vendégeink lesznek ezekben a napokban. Az Expo-bálban mulathatnak a szórakozni vágyók. Ide természetesen olyan vendégeket is várunk, akik nem állítanak ki a vásáron. A Kelet-Nyugat Expót az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium is támogatja, a megnyitóra Dunai Imre utazik hozzánk. Úgy vélem, maga a miniszter úr személye is jelzi, ez a vásár felnőtt, és érdemes rá odafigyelni. Dreguss Gyöngyvér Még csak nyolc óra múlt, de már javában zajlik az élet a KGST-piacon. Az egyik asztalnál két hanyag öltözetű román nő csotalálkozik. Rövid eszmecsere után útba igazítják egymást, és már rohannak is tovább. Az egyik asztal előtt öregedő férfi áll, rézcsengőkkel a kezében. — Két napja jöttem Nyíregyházára. Keresek valakit, aki átde itt sem lehet pénzt keresni. A kínaiak, illetve az izraeli arabok Bécsből jöttek. Ott a Mexikó Platzon és környékén árultak, illetve a bécsi szabadkikötőben csencseltek. Amikor Ausztria belépett az Európai Virágzó feketekereskedelem magol. Mellettük ruhákkal tömött utazótáskák. — Ma reggel érkeztünk busz- szal. Nem árulni, hanem vásárolni jöttünk.Miért nem hagy békén? Nagyon sietek. Tizenegykor indul a busz vissza! ...menjen már, ne fényképezzen, nem akarok bajt a nyakamra. A piacon sok a vásárló, a nézelődő. — Elég nagy a választék. Általában mindent találok, amire szükségem van. Itt olcsóbbak az árak, az ember többet megengedhet magának—mondja egy magyar vevő. Egy tréningruhás román nő pólót vásárol magának. A bazár végén néhány honfitársával venné tőlem a harangokat. Nem éppen kirándulni jöttem. Nyolc gyerekem van otthon, valamiből elő kell teremteni a pénzt — panaszkodik a román férfi. Egy anyuka jön gyerekkel meg a nagymama. Tornacipőket nézegetnek. — Nagyon ritkán jövünk ide vásárolni, de akkor is elkerüljük a románokat és az ukránokat. Soha nem vásárolunk tőlük.Olyan... koszosak. Nem messze tőlük cigányasszonyok hangoskodva kínai pólókat árusítanak. — Vegyen lelkem pólót....Mi már régebben jöttünk Kolozsvár mellől, Aranyosgyéresről. Még itt leszünk egy darabig, Unióba, a Mexikó Platzon megszűnt a piac. A tevékenység ellehetetlenült, mivel Ausztria gazdasági nagyhatalommá Az ország legnagyobb vidéki vására
