Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11 / 110. szám

UJ KELET Panoráma 1996. május 11., szombat 11 A fehér néger Eric Burdon, az angol fe­hér néger, a brit rhytm and blues talán legnagyobb egyé­nisége 55. születésnapját ünnepli. A newcastle-i szüle­tésű zenész komoly hatással volt a műfaj egészére nemcsak szűkebb hazájában, hanem Amerikában és Európában is. Burdon szénbányászként és hajógyári munkásként dol­gozott, mielőtt zenésznek állt volna. Képzőművészettel is foglalkozott kis ideig. Ami­kor egyszer egy amerikai ten­gerésznél néger énekesek le­mezeit hallgatta, „teljesen begőzölt”, s innen már csak egy lépés volt az első együt­tes, az Alan Price Combo, amely hamarosan Anglia- szerte Animals néven vált fogalommá. Newcastle-ben a Club of Go Go volt a törzs­helyük, ezt egy dalukban is feldolgozták. Szerencsés vé­letlen, de számukra óriási él­mény volt, hogy összetalál­kozhattak és zenélhettek együtt az 1963-ban Angliá­ban koncertező élő bluesle- gendával, Sonny Boy Wili- amsonnal. A House of The Rising Sun című feldolgozás és Don’t Let Be Misunders­tood című daluk a csúcsra repítette a fiúkat. A nyugha­tatlan Burdon mindvégig meghatározó egyénisége volt az első időben kifejezetten bluesalapú rockot játszó Animalsnak. Klasszikus bluesfelvételek, a többi kö­zött John Lee Hooker dalai jellemezték ezt az időszakot. Alan Price billentyűs távo­zásakor „nagytakarítás” kö­vetkezett: nemcsak a zené­szek mentek, hanem az egész stílust is sutba dobta Burdon. A New Animals vitatható pszichedelikus rockot ját­szott, bár ennek az együttes­nek is voltak kitűnő lemezei — sokak szerint a búcsúal­bum, az 1968-as Love Is volt a korszak legjava a River Deep Mountain High remek­be szabott feldolgozásával. A hippikultuszba, kábító­szerbe és italba temetkezett Eric következő állomása a War együttes volt. Mindenki arra számított, hogy a néger zenészekkel megtalálja a kö­zös hangot, de együttlétük nem volt tartós. A szólóévek­ben nem az új számokkal, hanem az Animals idejében keletkezett dalok feldolgozá­sával aratta sikereit. 1976-ban az eredeti együttes összejött, és készített egy teljesen új szá­mokból— és egy Bob Dylan- feldolgozásokból — álló ki­tűnő lemezt, amelyet azonban a zenei médiák méltatlanul agyonhallgattak. Más volt a helyzet az eredeti legénység­gel készült 1983-as Ark című albummal — ez bizony nem emlékeztetett a szebb na­pokra. Magányosan vagy az Eric Burdon Band színeiben bo­lyongta át a 80-as éveket. A 90-es évek elején úgy tűnt, hogy hosszú időre társat ta­lált Brian Auger kitűnő bil­lentyűs személyében. Ez a formáció főként a klasszikus dalokkal járta a világot, S két­szer is eljutott hozzánk. Mos­tanában újra csönd van körü­lötte, bár a Hall of Fame of Rock and Roll avatásán me­gint óriásit énekelt John Bon Jovival. Lázadó elefánt Állatvédő aktivisták el­borzadva vették tudomásul, hogy egy thaiföldi illetőségű teherhordó elefánt, amely előzőleg megölte gondozó­ját, 200 lövedékkel a testé­ben két napig szenvedett, mielőtt kimúlt volna. „Ez rettenetesen szomorú” — mondta Soraida Salwala, az Ázsiai Elefántbarát Alapít­vány alapító tagja, Soraida az AP hírügynök­ségnek elmondta, hogy a 40 éves elefánt vagy megőrült, vagy a túlmunka ellen lázadt fel, amikor halálra taposta két gondozóját, ezután pedig a közeli erdőbe menekült. A keresésére indult vadászok rátaláltak, ám az időközben új barátnőre szert tett elefánt nem engedte őket magához. A vadászok az újabb ember­áldozatok elkerülése végett 200 golyót lőttek az elefánt lábába, hogy leterítsék. A sebesült állat csak két nappal később múlt ki. A helyi sajtóban megjelent egy kép, amelyen a haldokló ál­lat körül nyüzsgő helybeli­ek mellett az elefánt ifjú ará­ja is látható, amint társa mel­lett toporog és kétségbeeset­ten trombitál. Soraida elmondta, hogy a tragédia megelőzhető lett volna, ha az alapítványt, vagy valamilyen más szer­vezetet kértek volna fel, hogy élve — altatólövedéket használva — fogják el az elefántot, amely így végül mészáros kezére jutott, aki azután húsát kiárusította. Macska­zsákmány Fukai Kenji macskája olyan zsákmányt húzott haza, hogy a gazdi azonnal kihívta a rend­őrséget. A macska zsákmánya ugyanis — egy döglött veréb mellett — egy szakadt mű­anyag zacskóban rejtőző 160 ezer jen (1500 dollár) volt — írta az AP amerikai hírügy­nökség. A zacskóban a pénz mellett volt még egy darab papír is, amelynek tartalmát azonban a rendőrség nem hozza nyilvá­nosságra, a szöveg tartalma ugyanis segíthet kiválasztani a számtalan jelentkező közül a pénz jogos tulajdonosát. A rendőrség szóvivője el­mondta, hogy a 73 éves Fukai úr unokája vizsgálta meg a macska által hazavitt zsák tar­talmát, és 16 darab 10 ezer je­nes bankjegyet talált benne. Néhány közülük elszakadt, s a zacskó nyilvánvalóan már leg­alább egy éve hevert a szabad­ban. A rendőrség véleménye szerint a zsákot a háztartási szeméttel együtt véletlenül dobhatták ki. Ám a Fukai-csa- lád környékén nincs szemétle­rakodó. A japán törvények szerint, ha a jogos tulajdonos hat és fél hó­napon belül nem jelentkezik, a pénz a becsületes megtalálóé lesz. Az oldalt MTI-Panoráma anyagokból állítottuk össze o o o O IRIGYSÉG Hogyan támad a HIV-vírus? A főszereplő egy fehérje Amerikai kutatóknak sikerült azonosítaniuk annak a folya­matnak immár a második lép­csőjét is, ahogyan az AIDS-et okozó HIV-vírus megtámadja a sejteket. A főszereplő egy fe­hérje — a Fusin nevet kapta —, amely lehetővé teszi a HIV- vírus számára, hogy a sejtre ta­padjon és azzal egybeolvadjon. Azt már korábban is tudták, hogy a vírus a sejtáldozat fel­színén levő CD-4-es recepto­rokhoz kapcsolódik, de a sejt­membrán és a vírus egybeolva­dási folyamatáért felelős té­nyezőt eddig nem sikerült azo­nosítani. A Fusin azonosításá­val lehetőség nyílik arra, hogy a fehérje „kiiktatásával” meg­akadályozzák a vírusnak a sejt­be történő behatolását. A vírusfertőzés folyamatát ezek után állati modelleken akarják nyomon követni, és a megfelelő oltóanyagot kikísér­letezni. Az amerikai kutatók­nak — az allergiás eredetű és fertőző betegségek bethesdai nemzeti intézete kutatócsoport­jának — a Science című tudo­mányos folyóiratban megjelent felfedezése nagy visszhangot váltott ki, mivel meggyorsíthat­ja az oltóanyaggal kapcsolatos kutatásokat. Szakértők ugyan­akkor rámutatnak, hogy más kutatócsoportok más elnevezé­sekkel már korábban kimutat­tak olyan tényezőket, amelyek a HIV-vírus sejttámadó folya­matában szerepet játszhatnak. A HIV-vírussal kapcsolatos, egy másik amerikai felfedezés szerint a különböző védőol­tások — az immunrendszer fo­kozott aktivizálása révén — ag­resszívebbé tehetik a szervezet­ben jelen levő HIV-vírusokat, s átmenetileg felgyorsíthatják szaporodásukat. A New Eng­land Journal of Medicinben közzé tett megfigyelések sze­rint ez nem csupán az oltások esetében igaz: a szervezetet ért fertőzések általában ezzel a következménnyel járnak a HIV-fertőzötteknél. Ezzel ma­gyarázzák azt is, hogy miért agresszívebb a betegség lefo­lyása azoknál, akiket egyéb komoly fertőzés ér. A megfigyelésbe HlV-fertő- zötteket és egészséges szemé­lyeket vontak be: a vizsgált sze­mélyek tetanuszoltást kaptak. A tüneteket nem mutató fer­tőzötteknél 2—36 szorosára nőtt a vírusok szaporodási üte­me, s ez általában az oltást követő két hét múlva érte el csúcsát. A növekedés ugyanak­kor csak átmeneti volt: a vírus­szaporodás üteme hat hét alatt a korábbi szintre normalizáló­dott. Ugyanakkor az egészsé­ges személyek vérmintáit vizs­gálva az is bebizonyosodott, hogy az oltást követően a min­tában levő sejteket a HIV-vírus­sal fertőzve, a sejtek fogéko­nyabbakká váltak a HIV-fer- tőzésre, mint a nem oltott személyektől származó sejtkul­túrák. Egyelőre a felfedezésnek kevés a gyakorlati haszna — az amerikai kutatók szerint ugyanis ebből semmiképpen sem következik az, hogy a HIV-fertőzöttek ne oltassák magukat különféle védőoltá­sokkal —, annyi mindenesetre bizonyos: ez a megfigyelés is igazolja annak fontosságát, hogy a HIV-fertőzöttek igye­kezzenek elkerülni az egyéb fertőzéseket. Volt, nincs AIDS-gyógyszer Újabb lehetséges AIDS- gyógyszerrel lett szegényebb a világ: a kenyai hatóságok megtiltották a Pearl Omega nevű szer használatát és for­galmazását, miután feltaláló­ja nem igazolta a készítmény hatékonyságát. A Sunday Nation című ke­nyai lap a hét elején még ar­ról számolt be, hogy a kabi­net állítólag zöld utat adott a Pearl Omega forgalmazá­sának — noha a feltaláló, Arthur Obel eddig tudomá­nyosan nem bizonyította, hogy az általa kifejlesztett szer valóban hatásos a HIV- vírus ellen. A nairobi gyógyszerészeti bizottság azonban kedden, zárt ajtók mögött meghallgat­ta Obelt, majd a kenyai orvo­si szolgálat igazgatója beje­lentette: a kabinet mégsem adja ki az engedélyt, amíg nem látja a bizonyítékot. Obel, aki egyébként tudo­mányos tisztséget tölt be a ka­binetben, viszont úgy véli: ké­szítménye anélkül is hatásos, hogy kollégái elismernék kí­sérleteit, vagy tudományos lapokban publikálta volna eredményeit. A gyógyszer ugyanis, mint állítja, hozzáse­gíti a szervezetet a CD-4 T sejtek helyreállításához. A vita hevességét mindenesetre jelzi, hogy a bizonyítékokkal ezúttal is adós Obel távozott a meghallgatásról, keményen bevágva maga mögött az ajtót. Ha tudományos babérokat nem is termett a Pearl Omega, üzleti vállalkozásnak táján nem is lett volna olyan rossz: az AFP által idézett sajtójelen­tések szerint a készítményt 550 dollárért árulták a kenyai polgároknak, 2500-at kértek a Kelet-Afrikából származók­tól, és potom ötezerért juthat­tak hozzá a térségben tartóz­kodó külföldiek. Kétszázéves a védőoltás Aggasztó tájékozatlanság Kétszázéves a modem védő­oltás. 1796. május 14-ét tekin­tik a védőoltás-korszak kezde­tének, azt a napot, amelyen Edward Jenner angol orvos először immunizált himlő ellen egy nyolcéves kisfiút a te­hénhimlő szérumával, új feje­zetet nyitva a fertőző betegsé­gek elleni küzdelemben — írta a dpa hírügynökség az évfor­dulóhoz időzített visszatekinté­sében. Bár Kínában, Indiában és Törökországban már évszá­zadokkal korábban is oltottak be embereket himlő ellen, Jenner módszere annyival jobb és veszélytelenebb volt az előzőeknél, hogy az ő kísérle­teitől számítják az időt a vak- cinációban. A vakcináció szó is Jenner- nek erre a kísérletére vezethető vissza. A latin vacca (tehén), illetve a vakcina (tehénhimlő) szóból származik. Az utóbbiból kiindulva ő maga nevezte vak­cinádénak 1796-os kísérletét. Felfedezése azon a megfigye­lésen alapult, hogy a fejőnők nem kapják meg e kór emberi változatát, ha előzőleg az álla­toktól megfertőződtek tehén­himlővel. Jenner módszerének előnye az volt, hogy emberre ártalmat­lan állati kórokozót használt vakcinaként. A korábbi oltá­soknál enyhe lefolyású beteg­ségben szenvedő emberek him­lőfekélyéből vettek váladékot, azt vitték át a beoltandó sze­mélybe. Az Ázsiában alkalma­zott módszer olykor éppenség­gel a megvédendő személy ha­lálát okozta. Jenner oltásai nyo­mán ráadásul nem keletkeztek gennyes hólyagok és himlő­helyek, s a beoltott személy nem vált maga is fertőzés for­rásává. Jenner első kísérletei óta a himlőt sikerült szinte telje­sen kiküszöbölni, nyolc továb­bi betegséget pedig jócskán viszszaszorítani. (Ez utóbbi­ak a torokgyík (diftéria), a sárgaláz, a merevgörcs (teta­nusz), a járványos gyermekbé­nulás, a járványos fültőmirigy- gyulladás (mumpsz), a szamár­köhögés, a rózsahimlő (ru­beola) és a kanyaró.) Az UNI­CEF adata szerint évente há­rommillió gyermek életét óvják meg a védőoltások szer­te a világon. Még sincs ok ujjongásra az évfordulón. Egyrészt, mert megszűntnek hitt járványok lángolnak fel újra a világ egyes részein, mint például a diftéria az évtized elején a volt Szov­jetunió területén, másrészt, mert aggasztó a felnőtt lakos­ság tájékozatlansága a védőol­tásokkal kapcsolatban. Renge­tegen hiszik azt tévesen jó né­hány oltásról, hogy egész élet­re szóló védettséget nyújt, ho­lott időről időre meg kellene újítani. Főleg ezekkel a gondokkal akarnak foglalkozni a szakem­berek a bicentenáriumhoz kap­csolódó tudományos konferen­ciákon. A világ számos orszá­gában rendeznek ilyen összejö­veteleket az év folyamán, töb­bek között az Egyesült Álla­mokban, Nagy-Britanniában, Thaiföldön, Ausztráliában és Kínában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom