Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-10 / 109. szám

JJ KELET Fogoly elengedés Boszniában a hatóságok szerdán szabadon engedtek hat olyan hadifoglyot, aki ellen a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék nem kívánt vádat emelni —jelentette a zágrábi rádió csütör­tökön. A palei szerb börtönből három muzulmánt és egy hor- vátot engedtek el, míg a muzulmán—horvát hatóságok Szarajevóban két szerbet helyeztek szabadlábra. Nem isme­retes, hogy még hány hadifoglyot tartanak börtönben a szem­benálló erők. Németország felelős Németország felelős a holocaustért, de a németek nem tekinthetők kollektív módon vétkesnek a náci korszakban elkövetett bűnökért. Ezt a Washingtonban tartózkodó Klaus Kinkel német külügyminiszter hangsúlyozta szerdán ameri­kai zsidók előtt. A miniszter leszögezte: honfitársai nem gyű­lölik a külföldieket. A bűnösség személyes ügy, nem lehet kollektív vagy öröklött bűnösségről beszélni — idézte az AFP a német külügyminisztert, aki az Amerikai Zsidó Kongresszus tagjaival találkozott. Indiai választások Indiában az ellenzék csütörtökön azonnali lemondásra szó­lította fel Naraszimha Rao miniszterelnököt, akinek Kong­resszus Pártja a jelek szerint történetének legsúlyosabb vá­lasztási veresége előtt áll. A csütörtökig megszámlált szava­zatok azt mutatják, hogy az 1947 óta jóformán megszakítás nélkül kormányzó párt, a Nehru-Gandhi dinasztia pártja ed­digi képviselői helyeinek legalább a felét elveszíti. Az indiai televízió csütörtök reggeli értesülései szerint immár bizonyos, hogy az 545 tagú alsóházban a Kongresszus Párt legalább 94-et elnyert, legalább 98-at viszont elvesztett eddigi székei közül. Az ellenzék vezető ereje, a radikális jobboldali Bháratíja Dzsanata Párt 84, várható szövetségese, a Dzsanata Dal pedig 27 körzetben már bizonyosan befutott. Michael Jackson díjai Michael Jackson híveinek hisztérikus jeleneteitől kísérve zajlott le szerdán késő este a World Music Awards idei díjki­osztása Monte Carlóban. „Jacko” öt díjat gyűjtött be a Gloved One című dalért. Híveinek őrjöngése többször is megszakí­totta a gálát. Az eladott lemezek alapján odaítélt díjakból jutott Jacksonon kívül — többek között — Mariak Carey- nek, Shania Twainnek, Sealnek, a Hootie and The Blowfish együttesnek, a TLC női énekegyüttesnek, az Ace of Base és a Deep Forest együtteseknek. Mariah Carey négy díjat is kapott, s ezzel talán vigaszt talált téli csalódására, amikor a , Grammy-díjosztásról üres kézzel kellett távoznia. Katonai parádé Moszkvában MTI A moszkvai Vörös téren ka­tonai parádéval emlékeztek meg csütörtökön a második vi­lágháborúban aratott győzelem 51. évfordulójáról. Az ünnep­ségen Borisz Jelcin elnök és az orosz vezetés tagjai a szovjet időket idéző módon, több év után ismét a Lenin-máuzóleum mellvédjéről szemlélték a fel­vonulást, és a tavalyitól elté­rően ezúttal nem takarták le a Lenin-feliratot. Az ünnepség elején fanfárok hangjára kibontották a berlini Reichstagra kitűzött sarló-kala­pácsos győzelmi zászlót. Jelcin elnök rendelete alapján a győ­zelmi zászlót jelképező vörös lobogók lengtek a téren, ám sarló-kalapács helyett ötágú csillag volt látható azokon. Az orosz elnök beszédében méltat­ta a szovjet hadsereg hősies­ségét, hangsúlyozva, hogy a háború elején elszenvedett ve­reségek után bármely hadsereg feladta volna az ellenállást. A rövid beszéd után a különböző fegyvernemek képviseletében 7300 katona vonult el díszme­netben a mauzóleum előtt. A parádét Leontyij Kuznyecov ve­zérezredes, a moszkvai katonai körzet parancsnoka vezényel­te, aki előzőleg az elnökválasz­tás elhalasztását javasolta. A korábbi katonai parádékhoz képest külsőre annyi volt a kü­lönbség, hogy a haditechnikát, így az interkontinentális bal­lisztikus rakétákat nem vonul­tatták fel a tér északi végének átépítése miatt. A tévéközvetí­tés vágóképein egy—két kato­na nyakában kereszt volt látha­tó, ami korábban elképzelhetet­len lett volna. Moszkvai megfigyelőknek feltűnt, hogy a mauzóleum mellvédjén Jelcin elnök kör­nyezetében Viktor Csernomir- gyinen kívül veterán táborno­kok voltak láthatók, és Pavel Gracsov védelémi miniszter csak távol, a mellvéd szélén állt, és nem is mutatták a ka­merák Jelcinnel. Ez valószí­nűleg arra utal, hogy a Cse- csenföld miatt népszerűtlen tá­bornok társaságában nem mu­tatkozik az elnök szívesen a vá­lasztások előtt. Jelcin a moszkvai ünnepség után ellátogatott Volgográdba, az egykori Sztálingrádba, ahol szintén részt vett az ottani meg­emlékezéseken. Hírről hírre Palotai István jegyzete Tegnap nem éppen ünne­pélyes körülmények között, de végül is fél órás késéssel megnyitották a Belgrad— Zágráb közötti autópályát. A természetesen nem új, de az utóbbi években mindeneset­re „alig használt” közleke­dési főútvonal azért késett „funkcióba lépni”, mert a szerbek előbb meg akartak bizonyosodni felőle, hogy a horvátok valóban megnyi- tották-e (cserébe) az Adria- kőolajvezetéket... Magától értetődik, hogy az autópálya egy új létesít­ménnyel „gazdagodott”, ne­vezetesen egy vídiakemény határátkelőhellyel és az au­tópályát — valószínűleg — merőlegesen metsző alapo­san kiépített határszakasszal. Amikor Csehország és Szlovákia útjai elváltak egy­mástól — emlékszem — mindketten megelégedtek egy-egy ideiglenes conté- nerből összerótt határállo­mással. Nem így déli szom­szédaink-! Az a határ, ami Kis-Jugoszlávia és Horvát­ország között most épült, százszor stabilabb, mint az egész összetákolt Délkelet­európai státuszkvó. Lám-lám, a történelem mindig önmaga korrigálja a kontár hozzápiszkálásokat... Járt utat járatlanért el ne hagyj — vallja úgy látszik az orosz hatalom, amikor egy teljes hónapig hallgat arról, hogy letartóztatott va­lakit, aki állítólag bevallot­ta, hogy tizenkilenc brit kö- vetségi dolgozó kémkedés­sel üti el szabadidejét... Hát én édes jó Istenkém! Nem tudom, hogy mit kell ezen annyit siránkozni? Ha egy­szer egy hónap kellett neki, hogy töredelmes vallomást tegyen? Ha egyszer zavarta volna a nyomozást? Ha egy­szer valami úgy működne Moszkvában is mint másutt, Európában? Gondolatok a „Győzelem napján” Palotai István jegyzete Tegnap felvetődött ben­nem, hogy írni kellene vala­mit, meg kellene emlékezni a Győzelem napjáról. Aztán ahogy teltek-múltak az órák, érkeztek a hírek, bevallom, lassan elfelejtettem. Mindazonáltal, hogy ez a „jelenség” ebben az esetben nem magyarázható mással, mint Fraud „borttagning” nevű pszichológiai elméleté­vel (amit nem akarok meg­tenni, azt elfelejtem), biztos vagyok benne, hogy mond­juk tíz évvel ezelőtt nem lett volna a pszichémnek ilyen könnyű dolga. A muszáj ugyanis nagyon nagy úr... Nos, nézzük, melyek azok a kételyek, amelyek bennem motoznak e napon: először is — szerintem — egy győ­zelem akkor igazán az, ha eredménye igazságos és ter­mészetes állapotot rögzít. Mindez pedig több ponton is megkérdőjelezhető jelen eset­ben. Igazságos volt-e a Jaltai paktum, ami fél Európát Sztálin talpa alá söpörte? Miféle győ­zelem az, amely az általa kiví­vott status quo csak negyvenöt évig képes folyamatos fenye­getéssel konzerválni? Mifé­le győzelem az, amikor az egyik és bennünket legin­kább érintő győző negyven­hét évvel később atomjaira hul­lik, a vesztes pedig egyre izmo­sabb, sőt, területileg is gyarap­szik? Milyen győzelem az, amely a világot, a valóságot görbe tükörben kötelező ér­vénnyel csodáitatja a népmil­liókkal, milyen, amelyik folya­matosan vizet prédikál és bort iszik? Mégis, milyen alapon kel­lene nekünk, magyaroknak örömünnepként, a Győzelem napjaként ünnepelni május 9- ét, mikor az egyébiránt a né­hány hónapnyi nyilas éra okoz­ta szenvedéseket negyven év­nyi rabszolgasorssal „váltot­ta” meg? Ugyan miért kelle­ne örülnünk neki, hogy kín­keservesen visszaszerzett te­rületeink újfent a trianoni rémálom martalékává váltak? Minek örüljünk, ha látjuk, hogy körülöttünk minden „néptestvéri” tákolmány szét­esik, miközben senki sem gondol arra, hogy ez ezer évig nem történt meg? Ennek örül­jünk? Örülhetünk mondjuk az immár lassan hatvan évnyi békének. Rendben. Ha ez béke, akkor örülünk neki! A fajgyűlölet vereségének? Úgy legyen! De úgy van? Nem ünnepiek tehát. In­kább meghajtom fejemet a halottak emlékére, bármely oldalon is szolgálták hazáju­kat. Egyedül ők érdemlik meg az emlékezés virágait. Nem a tábornokok és nem a politi­kusok. Szlovák külügyminisztérium — magyar kérdések MTI Juraj Matejovsky szlovák külügyi szóvivő csütörtöki sajtótájékoztatóján a tárca pillanatnyi legfontosabb fel­adatának nevezte az alap- szerződés ratifikációs okmá­nyainak cseréjével kapcsola­tos teendőket, majd azt mondta, hogy „a Magyar Köztársaság a szó szoros ér­telmében kampányt, zavaros kampányt folytat a Szlovák Köztársaság ellen.” A szóvivő — a szlovákiai rádióban elhangzottak szerint — Gyarmati István EBESZ- főtitkári jelölésével kapcso­latosan azt mondta, hogy a magyar fél „megtévesztő in­terpretációkat terjeszt, s ily módon máris befolyásolta a nemzetközi közvéleményt”. Juraj Matejovsky állítását azzal illusztrálta, hogy példá­ul Kovács László magyar külügyminiszter hétfőn a Magyar Televízió Panoráma című műsorában azt mondta, hogy az EBESZ-főtikári poszt jelölőlistájának lezárása után — ami a szóvivő megjegy­zése szerint: „nem hivatalos aktus” — Szlovákia részéről új jelölt, Kubis nagykövet neve merült fel, és ezt a magyar dip­lomácia vezetője annak jele­ként értékelte, hogy „Szlovákia nem az egyhangú egyetértés alapján akar dönteni a főtitkár személyéről.” „Ez az állítás ellenkezik a va­lósággal, egyszerűen nem igaz” — fogalmazott a szlovák kül­ügyi szóvivő, aki szerint az EBESZ-főtitkári kérdésben semmilyen, sem hivatalos, sem nem hivatalos jelölőlista lezá­rásról nem lehet beszélni. Itt aláhúzta: „azt sem szabad elfe­lejteni, hogy hivatalosan három pályázó jelöltette magát, de a Magyar Köztársaság úgy tesz, mintha ez a harmadik jelölt nem is létezne.”iá« Matejovs­ky arra emlékeztetett, hogy a szlovák jelölt neve tavaly ok­tóberben, röviddel Gyarmati István jelölésének előterjeszté­se után merült fel, majd egy hónappal később Jerzy Novák személyében Lengyelország is előterjesztette a saját jelöltjét. Juraj Matejovsky hasonló­képpen „igaztalannak és félrevezetőnek” nevezte Szent-Iványi István magyar külügyi államtitkárnak azt a kijelentését, mely szerint Magyarországon a kisebbsé­gi jogok szintje meghaladja e jogok szlovákiai szintjét. A szlovák külügyminiszté­rium csütörtöki sajtótájékoz­tatóján a szóvivő nem vállal­kozott rá, hogy az eddig is­merteknél pontosabb infor­mációkkal szolgáljon az alapszerződés ratifikációs okmányainak cseréjével kap­csolatos helyzetről. A sajtó- tájékoztató után az MTI tu­dósítójának érdeklődésére csupán azt válaszolta, hogy a Michal Kovác államfő kézje­gyével ellátott ratifikációs okmányok már ismét a kül­ügyminisztérium asztalán vannak, és „a magyar féllel az okmányok cseréjének technikai aspektusairól tár­gyalunk”. FORGOtgjSZINPAD Palotai István (Új Kelet) Meciar miniszterlnök úr ki­jelentette, hogy Szlovákia ma­gatartása nem irányul Románia ellen. Rögtön gondoltuk. Arról van szó, hogy a szlo­vák miniszterelnök bejelentet­te: végre méltóztatik kicserélni a magyar—szlovák szerződés ratifikált okmányait. Méghoz­zá — mily megtiszteltetés(!) — Budapesten! Na nem ő hozza személyesen a hóna alatt, még csak nem is a külügyminiszte­re, hanem egy „külügyminisz­teri szintnél alacsonyabb” ran­gú illető. Végül is mindegy, éppen biciklispostással is küld­heti, ha ez örömöt okoz neki, a szerződés az úgyis az, ami. A dolog humorát nem maga az átadás módja okozza, hanem az a diplomáciai amatörizmus, amivel ezt kommentálja... Tény, hogy a román vezetés már a kezdet kezdete óta prüsz­köl a szerződés létrejötte miatt, azonban annyira ezt talán még­sem kéne komolyan venni, hogy szükségük legyen nyug- tatásra. Azt sem igen értem, hogy mitől ideges Iliescui Már többször kijelentette, hogy tá­mogatja a román—magyar alapszerződést, és csak egy— két—három millió apró ma­gyar... Valószínűleg azt remé­lik, hogy ez az akadály majd szép lassan magától megszűnik létezni, és akkor jöhet a szer­ződés! Szlovákia reálisabb ta­lajon áll. És lám-lám, mégis úgy érzi, hogy neki kell elné­zést kérnie... Megint átalakítottuk a svéd modellt! Megszületett az elkép­zelés a magyar nyugdíjrendszer átalakítására. A svéd adórend­szer „kiherélt” átvétele után most a nyugdíjrendszerrel tesszük ugyanezt, ha az elkép­zelés valósággá válik. A terve­zet kimondja, hogy a nyugdíj két részből tevődik majd össze, az egyiket az egyén befizetésé­ből gyűjtögetik, a másikat a munkaadó fizeti be. Az egyén által befizetettek külön szám­lán kamatoznak, a munkaadók által befizetettek pedig valószí­nűleg mennek a nagy szatyor­ba, legalábbis a csend, ahogy erről hallgatnak, erre utal. Na már most! A svéd modell any- nyiban tér el ettől, hogy a mun­kaadók által befizetett összegek is külön „számlán” kamatoz­nak. Azért az idézőjel, mert szó nincs semmiféle számláról, magyarán, nem bankba dug- dossák a pénzt, hanem a tőke­piacon forgatják és kamatoztat­ják. Márpedig ez nem kis kü­lönbség... Ebből akár még a nyugdíjak fedezetét is ki lehet gazdálkodni! A román kommunisták má­jus 8-án ünnepelték pártjuk het­venöt éves évfordulóját. Szívük joga. Az viszont már „külter- jesebb közügy”, hogy Ceauses- cunak emlékművet állítottak a bölcs vezér feltételezett sírhe­lyén. Nem arról van szó, hogy úgy kéne elkaparva maradnia, mint ahogy „őszentsége” hagy­ta elkaparni több tízezer áldo­zatát, hiszen, ha ezt óhajtanánk, nem lennénk különbek nála... Na de hogy emlékművet? Ez azért már egy kicsit, Jiúzós”. A mi kis kopasz Mátyásunk is bé­kében elvan Farkasréten a szo­lid hantja alatt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom