Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-10 / 109. szám

Nincs veszélyben a magyar almaexport! Palotai István (Új Kelet) Már évek óta mindig éri valami baj szerencsétlen ma­gyar almatermelőket. Szeren­cse a szerencsétlenségben, hogy a mostani ügyeletes „rém” —- a tűzelhalás — egyelőre csak a nyárlőrinci almáskerteket látszik veszé­lyeztetni, és remélhetőleg nem tarolja le az országot, tehát az állomány megmarad. Felvetődött viszont a kérdés, hogy nem válik-e gátjává a betegség a magyar almaex­portnak? Úgy gondoltuk, az lesz a leghelyesebb, ha első kézből kérünk információt, méghoz­zá a „legkényesebb” ország importhatóságaitól, ezért fel­hívtuk telefonon a svédorszá­gi Uppsalában működő Sta­tens Livsmedelverk (Állami Élelmiszerhatóság) illetékes hivatalnokát, Bo Svenssont, aki a magyar élelmiszerim­portot ellenőrzi. — A magyar származású exportnak jelenleg semmi­lyen állat- vagy növényvész okozta akadálya nincs. Kap­tunk ugyan jelzéseket arról, hogy valami történt Magyar- országon, ezért azonnali vizs­gálatot kértünk az állami növényellenőrzési hatóságtól (Statens Växtkontroll), azon­ban ők ezt a betegséget nem nyilvánították importgátló tényezőnek. Az az igazság, hogy sokkal inkább izgat most már minket az a nem hivatalos információ, hogy valamilyen sertésmegbetege­dés ütötte fel a fejét önöknél, ha igaz... —Sertésbetegség? Ilyenről — eddig legalábbis — nem volt szó. Pontosan mire gon­dol? — Sajnos mi sem tudjuk pontosan... — Reméljük, csak szóbe­széd, vagy a konkurencia üz­leti manővere... — Meglehet. Mindeneset­re az alma jöhet. Ha többet akar tudni, hívja fel az állami növényellenőrzést. Mivel kíváncsiak voltunk, hogy mi ez a szokatlan „nagyvonalúság”, a tanácsot megfogadván felhívtuk a Helsingborgban működő Sta­tens Växtkontroll ügyeletesét, Gunilla Gustayssont, aki a következőket válaszolta: — Tudjuk, hogy mi történt Magyarországon, és nagyon sajnáljuk a termesztőket, hogy ez a szörnyű kór felütöt­te a fejét. Mindezek ellenére örömmel jelenthetem a ma­gyar termelőknek, hogy ez nem lesz, és ma sem gátja a magyar alma svéd importjá­nak. Olyan alma ugyanis nem létezik, amely ennek hordo­zója lehet, hiszen a fák még a virágzás ideje alatt pusztul­nak el. A tűzelhalás kóroko­zója és maga a tűzelhalás ezért nincs az importgátló növénybetegségek listáján. Az már más kérdés, hogy az oltóanyagok és a csemeték importját azonnal megtiltot­tuk, de ez csak elvi kérdés, hiszen gyakorlatilag ez nem importcikk Svédországban. Telitalálat Kabay-ünnepségek Tiszavasváriban Erdélyi Tamás jegyzete * S Hozzászoktunk, mint szüksé­ges rosszhoz, mint ami nélkül új világunk nem lehet meg, mint ami elárasztja életünket éb­redéstől elalvásig a rádióban, tévében, sajtóban; a külön erre a célra kiadott lapocskákat és plakátokat, zászlókat és táblá­kat, szórólapokat és ajándék- tárgyakat nem is említve. Tu­lajdonképpen csak akkor ha­ragszom a reklámra, ha az íz­léstelen, tolakodó, hazug, nyelvrontó és harsány, ha elfe­di a szépséget, ha értelmetlen, ha nem kedvet csinál valami­hez, hanem éppen elveszi ked­vünket—de hadd ne soroljam, és hadd ne mondjak példákat! A reklámot ma már magas fokon tanítják, és sokan van­nak, akik értőn művelik. De saj­nos többen vannak, akik csak pénzkeresetnek fogják fel és szörnyűségejet követnek el an­nak ürügyén, mégis jól megél­nek belőle, ez igazolja — úgy vélik — működésüket. S a napokban megláttam a reklámok gyöngyét, mi több, igazgyöngyét, a telitalálatot. Megkockáztatom e minősítést akkor is, ha tudom, sokan nem fognak velem egyetérteni. Egy autóbusz után mentem, amikor feltűnt dz orrom előtt. A busz farán (igen, nem a hátsó vé­gén!), a busz színétől alig elütő árnyalatban és faltól-falig nagyságban egy kellemesen domborodó popsi (itt ez a pon­tos kifejezés!), rajta egy bé­lyegzőlenyomat: SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT NYOM ÁTOK — felette pedig az éppen el­emeit pecsétnyomó látszik. Va­lahol oldalt cégnév, telefon stb. Hát persze, a híres csehfdm! Igaz, csak annak ugrik be, aki látta és—többször is—végig­nevette a tragikomikus fdmkü- lönlegességet, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. S ettől olyan frappáns ez a pontosan arra a helyre illő, ízlésesen pi­káns és nem bosszúságot, ha­nem mosolyt és érdeklődést keltő, mintaszerű, tanítandó reklámalkotás. Gratulálok szerzőjének! Ja, hogy kit reklámoz? Nem tudom. S ha másodszor, har­madszor, talán ha huszadszor fogom látni, azt hiszem, akkor sem jutok el addig, hogy azt a részét is szemügyre vegyem a plakátnak. De könyörgöm, ne­hogy máshová tegyék, például a busz oldalára, tűzfalra vagy újságba! Rögtön elveszítené minden báját. Tessék nyugod­tan megvárni, amíg ötödször vagy huszadszor fogom látni, s megunva végre elolvasom a cí­met és a telefonszámot is! Ak­kor majd elmegyek és rendelek ott egy pecsétnyomót. Biztos vagyok benne, az is mester­munka lesz. Szigorúan el­lenőrzött. Révay Zoltán (Új Kelet) Bensőséges ünnepségen em­lékeztek meg csütörtökön dél­után Tiszavasváriban a város szülöttéről, Kabay Jánosról. A gyógyszerész feltaláló, gyárala­pító száz éve született az akko­ri Büdszentmihály községben, a mai Tiszavasváriban. A városháza dísztermében dr. Kovács János jegyző ismer­tette a képviselő-testület hatá­rozatát, amely méltatja Kabay János életpályáját. A büdszentmihályi főjegyző fia gyógyszerészként került Budapestre, egy kutató intézet­be, ahol a morfin mákgubóból, majd mákszalmából történő előállításán dolgozott. Miután feleségével, dr. Kelp Ilonával együtt sikerült laboratóriumi körülmények között kidolgoz­nia az eljárást, elhatározta, gyógyszergyárat alapít szülőfa­lujában. A tudós gyógyszerész minden nehézség ellenére ki­tartott elhatározása mellett, és megvalósította elképzelését. Szülőfaluja várossá válását a gyár alapítása alapozta meg. A képviselő-testület határozata alapján azzal tisztelegnek em­léke előtt, hogy a „Város Dísz­polgára” posztumusz, örökös kitüntető címet adományozzák világhírű elődjüknek. A kitüntetést a feltaláló fia, U. M. (Új Kelet) Hat napig, hat csodálatos na­pig tartott „pünkösdi királysá­gom”. Ennyi ideig sikerült az ismeretlenség homályába bur­kolóznom. A hetedik nap azon­ban magában hordozta a vég­zetet. Persze jó előre figyel­meztetett egy korábbi ex-Mr. X kollégám, hogy vigyázzak, őt is Fehérgyarmaton leplezték le, de én nem hallgattam a figyel­meztető szóra, bátran utaztam a szatmári kisvárosba. Bár nem számítottam foga­dóbizottságra, csalódottan vet­tem tudomásul, hogy az embe­rek ügyet sem vetettek rám. Hiába mutogattam magam a belvárosban, sétáltam fel s alá, még a kutya sem jött oda hoz­zám. Kezdeti csalódottságomat bosszúszomj váltotta fel. — Hohó, barátocskáim! — Leiter György (Új Kelet) A város egyetlen általános iskolája május 17—24. között névadóhetet tart, melynek keretében gazdag programso­rozat színesíti a jeles ese­ményt. A tantestület, a gye­rekek és a szülők véleményé­nek kikérésével döntöttek az Árpád fejedelem elnevezés mellett, ezzel az oktatási in­tézmény az elkövetkezendők­ben az Árpád Fejedelem Ál­talános Iskola nevet viseli. A névadóhét programjából: Ki tud többet Magyarországról? (műveltségi vetélkedő a 7— 8. osztályosoknak); Honfog­lalás címmel pályázatot hir­dettek — kötetlen műfajban — az alsósoknak; régészeti kiállítás honfoglaláskor! lele­Kabay János vette át. Elmond­ta, hogy életében sajnos nem volt része elismerésekben édes­apjának. Ezután a város polgármeste­re arról beszélt, hogy Kabay János 1936-ban bekövetkezett halála után a község akkori ön- kormányzata határozatot hozott arról, egy portrét festetnek a feltalálóról, hogy ily módon is tisztelegjenek emléke előtt. Ma már nem tudni a határozatot gondoltam magamban. Most megmutatom nektek, hogy mit, azaz inkább kit szalasztottatok el. Mielőtt azonban kezdetét ve­hette volna a hadjáratom, arra lettem figyelmes, hogy három fiatal srác követ. Próbáltam el­kerülni a legapróbb feltűnést is, de éreztem, mindhiába. Meg­tévesztő manőverem nem járt sikerrel, utolért a végzetem. — Mr. X! Az olvasók nevé­ben letartóztatom! — csapott a vállamra hatalmasat egy azna­pi Új Kelettel az egyik srác. Megadóan bólintottam, mire azok hárman örömujjongásban törtek ki. — Még jó, hogy nem vide­ózni mentünk — kiáltott fel egyikük. — Én mondtam, hogy meg­éri eljönni — kontrázott rá a másik. tekből a Jósa András Mú­zeum közreműködésével; tudományos ülésszak Ib- rány és környéke honfog­laláskori történelméről; ta­vaszi hangverseny; Árpád Kupa sportversenyek: kerék­pártúra a szabolcsi földvár­hoz — tudtuk meg Pusztai Józseftől, az iskola igazgató­jától. Egyébként a közelmúltban jelent meg Az ibrányi általá­nos iskola története című ki­advány, melynek szerzője — a pedagóguspálya és Ibrány szerelmese — Hegedűs De­zső nyugalmazott gimnáziu­mi igazgató. A füzet Az ibrányi Árpád Fejedelem Ál­talános Iskola Kiadványai sorozatban látott napvilágot, annak első darabjaként. végrehajtották-e, de ha meg is valósították, a kép mindenkép­pen eltűnt. A város mai képvi- selő-testülete ezért úgy határo­zott, hogy a hatvanéves döntést ők hajtják végre. A képet elké­szíttették, és ezentúl a város dísztermének falát díszíti, em­lékeztetve a mai polgárokat a nagy elődre. Rosman Béla mű­vész alkotását ifjabb Kabay Já­nos és unokája, Kabay Marika leplezte le, majd meggyújtották — Régóta vártok rám? — kérdeztem. — Körülbelül egy órája. Ed­dig egy kocsi utasait figyeltük, de nem mertük megszólítani a benne ülőket. Hozzád is csak azért mentünk oda, mert láttuk, hogy egy, a kezébe újságot szo­rongató fiúcska közelít feléd. Próba szerencse alapon, ne­hogy megelőzzön minket, utá­nad szaladtunk. Az biztos, hogy sokat segített a hátadon az X. — Milyen X? — kérdeztem értetlenül. — A nadrágodnak a kantárja keresztben van, úgy néz ki, mint egy nagy X betű. Szinte biztatott minket, hogy kapjunk el. — Mit csináltok a nyere­ménnyel? — Elosztjuk — kiáltották egyszerre, s boldog mosollyal az arcukon elköszöntek. Orosz kerekasztal Új Kelet-információ Kerekasztal-beszélgetés volt tegnap délután a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola orosz tanszékén. A tudományos megbeszélés tár­gya az orosztanár-képzés új pedagógiai perspektíva volt. Ä találkozóra Nyíregyházára ér­kezett Anatolij Nyikolajevics Sukin, a moszkvai Puskin Inté­zet módszertani és pszicholó­giai tanszéke vezetője, aki az idegen nyelvek oktatásának legújabb módszertani lehetősé­geiről tartott előadást. Ezt Vik­tor Ale.xandrovics Fedoszov be­számolója követte a magyar hallgatók tipikus hibáinak javí­tási lehetőségeiről. az emlékezés gyertyáját. Az ün­nepség után a résztvevők Kabay János szülőházához mentek, ahol Koltai Tamás országgyűlési képviselő megemlékezése után megkoszorúzták a gyáralapító emléktábláját. Az évforduló alkalmából az Alkaloida Vegyészeti Rt. és a város számos emlékünnepséget tervez. Csütörtök délelőtt egyébként a gyár dolgozói is megemlékezést tartottak. Árpád népe Dreguss Gyöngyvér A Móricz Zsigmond Me­gyei Könyvtár és a Peregri­nus Szövetség Országos Központja olvasónapló-pá­lyázatot hirdetett a honfog­lalás 1100. évfordulója tisz­teletére, 1996 márciusában. A pályázaton részt vehetett minden 4—8. osztályos ta­nuló, aki tagja valamelyik könyvtárnak. A feladatot az ajánlott irodalom segítségé­vel oldották meg. A zsűri a 482 pályázatból 57-et tudott díjazni. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés és díjkiosztás 1996. május 8-án volt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár előadótermében: I. díj: Kotán Gabriella Gávavencsellő, Rakovszky Sámuel Általános Iskola 5. o.\HalászNóra Gávaven­csellő, Rakovszky Sámue Általános Iskola 5. o.; Róna Anita Kéki, Petőfi S. Általá­nos Iskola; Tóth Nóra Vásá- rosnamény, Eötvös J , Álta­lános Iskola, 7. o.; Láng Te odóra Vaja 6. o. II. díj: Ráduly Zsuzsanna Gávavencsellő; Arokszállá si Anita Vásárosnamény, Eötvös József Általános Is ­kola 8. o ,;Sári Diánna Nyír egyháza, Bem József Álta lános Iskola 7. o. III. díj: Kender Péter Gávavencsellő, Rakovszky' Sámuel Általános Iskola 8. o.; Papp Erika Nyírbáto ' 8. o.; Nagy Éva Lívia Nyír ­egyháza, 3. o. Ezen túlmenően 45 diák részesült kiemelt díjazásban. Akik az első díjat nyerték, Szabolcsföldváron táboroz­hatnak; a második helyezet­tek Földvár társasjátékot kaptak a rendezőktől, a har­madik díjazottak oklevelet, agyagtárgyakat, könyveket vehettek át. Hiába mutogatta magát A nadrágon bukott le Mr. X Névadóhét Ibrányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom