Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
8 1996. április 6., szombat Húsvét UJ KELET A tavasz és a termékenység ünnepe ___________________________ Em mausz-járás, mátkálás, komálás Tóth M. Ildikó A feltámadás hite — amit a kereszténységben Jézus Krisztusnak a halál felett aratott diadala jelképez — olyan ősi, hogy az emberiség hajnaláig nyúlik a gyökere. Már az első ember a természet örök, ritmu- sos változását tapasztalta. Látta, hogy télen sötétség borul a sivár földre, ám tavasszal feltámad a Nap és újjászületik a fű, a fa, a bokor, a virág, a gabona. Csak Isten lehet ilyenre képes — gondolta, és istenként kezde imádni a fényt, az életadót. Mítoszban mesélte el halálát és újjászületését minden esztendőben. Minden nép más néven tisztelte ugyanazt az istent. A görögök Adonisza lényegében azonos az egyiptomi Ozirisz istennel, a babilóniai Tammuzzal, különböző nyugatázsiai népek legendás hőseivel. Adonisz történetében oly eleven és világos minden összefüggés a mi húsvéti kultuszunkkal, hogy érdemes felidézni: egy király elátkozott és Aphrodité által mirhafává változtatott lányától, a fa kérgéből született meg. A gyönyörű kisfiút Aphrodité Perszephonéra, az alvilág királynőjére bízta. Ám az nem akarta visszaadni a szerelem istennőjének, mire Zeusz úgy rendelkezett, hogy Adonisz az esztendő egyik felét az alvilág sötét mélységében, a másikat a Földön töltse. Élete, halála, örök feltámadása más mítoszokban másként őrződött meg, de Adonisz alakja (ő maga a növények istene is, hisz fa szülte), mindenütt a meghaló és feltámadó természetet jelképezte. Búzaszem képében jelenítették meg a sémiták. Tavaszünnepet ültek a tiszteletére, ahol jajveszékeltek, gyászdalokat énekeltek, képmását a tenger hullámaiba vetették, de másnap már ujjongtak, hogy a halott feltámadt. Föníciában a hívek szeme láttára a feltámadott Adonisz felment az égi magasságokba, a mennybe. A szertartásokon a búza istenének nemcsak a feltámadást játszották el, hogy megengesz- telődjön, amiért fél évre a földbe temeti az ember, hanem áldoztak is neki. Kezdetben embert (őt ma Pilátus szimbolizálja), később állatokat (innen ered a húsvéti báránysütés, illetve sonkaevés szokása). A búzaengeszte- léshez a tisztulásvágy és a szláv-germán férfivá avatás rítusa társult, majd beleolvadt. S ezek az idők folyamán népi szokásokkal, hitekkel, babonákkal színesedtek, gazdagodtak, vallások formálták, alakították, de a húsvét hármas gyökere így is felfedezhető. A megtisztulás vágya szintén egyidős lehet az öntudatra ébredt emberrel. A vizet ősidőktől teremtő istenként tisztelték a népek. A zsidók például a folyókhoz mentek, elmondták a bűneiket, mert hitük szerint a víz elsodorja és sosem tér vissza. A víz nemcsak a testet, hanem a lelket is megszabadítja a szennytől, a rossz dolgoktól. S ahogy a sémi törzsek egy kecskére ruházták bűneiket és a bűnbakot kiűzték a sivatagba, úgy a kiszét (egy szalmával kitömött bábut) vízbe dobták a magyar falvakban. Később már a tél jelképévé lett a kisze. A húsvéti nagytakarítás szintén mágikus maradványa a tisztulás vágyának. S mert a Biblia minden bűnök ősanyjaként Évát nevezi meg, ezért kell a lányokat, asszonyokat meglocsolni a rontástól megszabadító vízzel. A húsvét hétfőjét a középkortól vízbevetélő hétfőnek hívták. Egyes helyeken nem locsolnak, hanem megvesszőzik a nőket a férfiak. Hálából a nők—másnap már joguk van vízzel leönteni vagy vesszővel visszaverdesni a férfiakat — tojást ajándékoznak nekik. A tojás a termékenység és az élet közismert szimbóluma, azt jelzi, hogy a tavasz ünnepe egyben a termékenység ünnepe is. Azok a versek, amiket a locsolók mondanak, eredetileg varázsos hatású rigmusok voltak, ezekkel erősítették a víz tisztító hatását. A kereszténység a keresztelés idejével kapcsolta össze a locsolkodást. Egy monda úgy tartja, hogy amikor Jézus feltámadt, az örvendező asszonyokat a sírt tötték le, így akarták őket elhallgattatni. A korai kereszténység idején valóban a húsvét volt a keresztelés szent ideje. Német területeken, hazánkban, Kecskemét környékén divatozott az Emmanusz-járás. A germán és szláv vidékeken a férfiak eldugott helyre vonultak és szabályos orgiákká fajult szertartásokon avatták férfiá a legényeket. A keresztény időkben, annak emlékére, hogy Jézus az Emmauszba vezető úton találkozott a tanítványaival, csoportosan kimentek a falu vagy város határában álló kápolnához mulatozni. Később már megelégedtek egy szelíd kocsmai iszogatással is. A húsvét hétfő egész Európában a vidámság és a játék napja, s talán az Emmausz-járáshoz fűződő ivás szokása is magyarázza, hogy a férfiak nem engedik kiszáradni a gégéjüket. A mátkálás vagy komálás hagyományosan kettéosztja a nőket és a férfiakat. Mátkatálat küld a lány a húsvéti szentelt ételekből annak a lánynak, akivel örök barátságot akar kötni vagy kiengeszteli vele valamiért. Ha a mátkatálat elfogadja a kiszemelt, olyanok lesznek, mint a vértestvérek. Az „összemát- kálódott” lányok sírig védik, segítik egymást. A férfiak viszont a komálásal szinte vérszerződést kötnek egymással. Ez a Geheimbund, a férfiak ősi, rendkívül komoly, titkos szövetkezésének mai formája. A komatál vagy mátkatál küldése most is szokás Dunántúlon. Fehér- vasárnaptól (a húsvét utáni első vasárnap) Szent Iván napjáig lehetett elküldeni a tálat, amiből nem hiányozhatott a húsvéti tojás, a kalács és az üveg ital. Mondókák, énekek kíséretében adták át, s aki elfogadta, az kivett egy tojást és két másikat rakott cserébe, vagy az egész tálat elvette, s helyébe elküldte a sajátját. Talán a legismertebb köszöntő ez a vers: Komatálat hoztam, Fel is koszorúztam, Koma küldte komának, Hogy váltsa ki magának. Ha nem váltja ki magának, Küldje vissza komának. Népviseletbe öltözött kislány várja a locsolókat őrző római katonák vízzel önTörök János naiv festő: Húsvéti locsolkodás Az emberek szívében SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA országgyűlési képviselő — Nekem a húsvét a feltámadás, a megváltás örömét, a megújulás és a keresés lehetőségét jelenti, s ma talán ezek időszerűbbek, mint valaha, mert az elmúlt évtizedekben nemzedékektől vették el a húsvét örömét, amit most újra meg kell keresnünk. Sajnálom, hogy sok honfitársamnak szomorú, szegényes húsvétja lesz. E szép ünnep lehetőséget ad nekem arra is, hogy a feltámadás örömét tágabb családommal élhessem át. DEMARCSEK GYÖRGY néptáncos — Vallási jelentésén túl az együttesnek nagy hagyományai vannak az ünneppel kapcsolatban. A délelőtt, a kora délután a családé, a rokonságé, míg a nap többi része a kollektív locsolásé. A fiúk népviseletbe öltözve keresik fel az együttes hölgytagjait, akik fel vannak készülve, hogy alapos locsolásban lesz részük. E nemes tettünkért hí- mes tojást kapunk. Tapasztalatom, hogy sok helyen nem örülnek a nők a'főzésnek- készülődésnek, az esetleges nem kívánt vendégnek meg főként. A kapcsolatok leépülnek az emberek körül, teljes elszigeteltségben, még pár- kapcsolatban is magányban élnek. Mi örömmel hús- vétolunk, locsolunk, de a mi lányaink nem is fognak elhervadni soha! CSABÁI LÁSZLÓNÉ polgármester — Noha az időjárás ellene szól, nekem a tavasz a húsvéti Bár nem vagyok templomba járó, az ortodox templomot a családdal húsvétkor mindig felkeressük. E vallás egyébként nem ekkor jegyzi az ünnepet. Korábban a szülőkhöz utaztunk Földesre, most, hogy együtt lakunk, egy jó kirándulásra, alapos sétára a hegyekbe megyünk. Nagy főzőcskézést nem tartok, de a hagyományos húsvéti asztalt elkészítem, amelyen helye van a hímes tojásnak is. PREGITZER FRUZSINA színművésznő — Én kétszer ünneplem a húsvétot. Egyszer a római katolikus vallás szerint, egyszer pedig, a következő héten, a görög ortodox egyházzal is. Számomra a húsvét eszmeisége annyit jelent, hogy Krisztus, aki feltámadott, ezzel számunkra is lehetőséget teremtett az újjászületésre. Föllélegezhetünk, mert mindig fölkel a nap, bármekkora is az áremelés vagy bármennyire fenyeget is bennünket a kergemarhakór. Jól „időzítette” az Úristen a feltámadást! Népek húsvétja Palotai István (Új Kelet) Ahány nép, annyi jelképrendszer. Az északi népek gonosz manós, ördögfiókás hiedelemvilágának megfelelően húsvétkor falun a kislányok boszorkának öltözve seprűkkel hajtogatják, hessegetik a telet, a hideget és a múltat, miközben szakadatlanul azt éneklik, hogy „Leva leva longa leva, komm du solen, vinter borta”. (Éljen, éljen, soká éljen, jöszte Nap, tél, el veled) Ezt mindaddig csinálják, amíg ki nem „takarították” a falu összes házát. Furcsa, de ott, a messzi északon ilyenkor a lányok kapnak ajándékot a fiúktól és a ház népétől. A németek húsvétkor szép faágakat ékesítenek fel szalagokkal és takarosán festett hímes tojásokkal. A német hímes tojás abban különbözik a magyartól, hogy üres. Maga a tojás különben minden népnél az élet egy bizonyos szimbóluma. A görög gyerekek este az ablakba fűfészket készítenek, és abba „tojik” nekik piros tojást a nyúl. A szláv népeknél játékos korbácsolás járja, a fiúk a lányokat vesszőostorral ütöge- tik, hogy legyenek egészségesek. A locsolás kimondottan magyar szokás, amit a környező népek átvettek. Eredete az ősidőkbe nyúlik, amikor tavasszal a pusztákon megolvadt a jég, és mindenki bőségében volt már az éltető nedűnek. Vagy ha nem, hát kisnyúl — mondhatjuk mostanság, így, húsvét táján... A tojáshozó nyulacska T. M. I. Rejtelmekkel teli a húsvét. Az első fejtörő benne, hogy ha a természettudományos tapasztalat szerint legfőbb jelképét, a tojást a tyúk tojja, miért hozza a húsvéti nyulacska? A németek háza táján kell kutakodnunk", hogy megfejtsük a tojást tojó nyúl rejtélyét. Egyes vidékeken húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak a tojásaival együtt. A gyöngytyúk neve Haselhuhn, ezt Hasel-nek rövidítették. A nyulat viszont Hase-nak hívják. Valaki „lenyelte” az 1 -betűt vagy félrehallotta, s ahogy a nyelvbotlásoknál szokás, elterjedt német földön, hogy a húsvéti piros tojást a nyuszi tojja. A tapsifüles különös képességét már 1572-ben feljegyezték: „Ne nyugtalankodj, ha a nyúl elkerül. Elvesszük a tojásait...” Bár a magyar nyulak nem voltak képesek ilyen csodára, a múlt század végén divatossá vált rajzos üdvözlőlapokon nyuszik kínálták a piros tojásokat. így terjedt ez el nálunk is. Az angolok helyre akarták hozni a tévedést, kiderítették hát, hogy a germánok mitológiájában az alvilág istennője haragjában változtatta át négylábú állattá a nyulat. Madár volt egykor, és tojásokat tojt. Ám a magyarázkodás nem segített, így máig a nyuszi dolga, hogy telirakja tojásokkal a kertet. A tojást eredetileg pirosra festették. Móra Ferenc, aki szegedi múzeumigazgató korában Kiszomborban ása- tott, egy öregasszony csontjai közt barnára festett, létrafogas díszű, kapart tojást talált. A markába tették az asszonynak útrava- lóul másfél ezer évvel ezelőtt. A tojás ősi mintáinak varázsló ereje volt. A zsidó hagyományokban a múlandóságot, az áldozatot és a reményt szimbolizálja. Az ókorban a föld születését. Asztarté istennőt jelképezte. A tojás amulett is, de a néphit szerint jóserővel is rendelkezik.
