Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
UJ KELET Húsvét 1996. április 6., szombat 9 Ünnepi interjú Bnsák Nándorral, a debrecen-nyiregyházi római katolikus egyházmegye püspökével A húsvét világossága és öröme Tassy Tamás A keresztény világ legnagyobb ünnepe a húsvét: Isten fia, Jézus Krisztus golgotái megalázásának, kereszthalálának, majd harmadnapi feltámadásának ünnepe. Az egyház tanítása szerint Jézus Krisztus megváltói volta az isteni élet teljességét adta meg a világnak. Legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Nemcsak a halált, hanem a bűnt is legyőzte, hogy isteni világosságával a teremtő gyermekeivé váljunk. Kereszt- áldozatával elfogadta az Atya akaratát, és kegyelmét kiárasztotta az emberiségre. Az üdvösségtörténet legnagyobb eseményéhez kapcsolódva Bosák Nándorral, a debrecen-nyír- egyházi egyházmegye püspöké- vei készült húsvéti beszélgetésünk. — Főtisztelendő püspök úr! Arra kérem önt, tárja olvasóink elé a húsvét titkát. Jézus szenvedéseinek értelmét, a halál felett aratott győzelme lényegét. — A keresztény ünnepek általában az üdvösségtörténet egy-egy eseményét idézik fel. Bemutatják, mit tett Isten a történelem folyamán az emberekért, hogyan irányította sorsukat, hogyan egyengette az utat, hogy megismerjék őt és megtalálják boldogságukat. Húsvét ünnepe a sajátos történelem egyik legfontosabb eseményét állítja elénk: Jézus nagy küzdelmét és győzelmét, halálát a kereszten és feltámadását a sírból. A Biblia tanúsága szerint Názáreti Jézus azért jött erre a világra, hogy megfordítsa az emberiség sorsát. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10) — olvassuk Jézus szavait János evangéliumában. Élete, szavai és cselekedetei az igaz emberségről, az igazán emberhez méltó életről tanúskodtak, ahol nem a bűn, az önzés, a hatalmaskodás uralkodik, hanem az igazságosság és a szeretet. Jézusnak ezt a programját úgy ismeri a világ, hogy „evangélium”, „örömhír”. Tódultak hozzá az emberek, különösen a szegények, a kisemmizettek, azok, akik szenvedtek az igazságtalanság, a bűn miatt. Az evangélium valóban örömteli üzenet volt, mert reményt adott az emberi méltóságukban meg- alázottaknak és bátorítást arra, hogy lehet ebben a világban másként is élni. Ugyanakkor leleplezte a bűnt, a hazugságot és az igazságtalanságot, ezért a bűnös világ összefogott ellene. Elfogták, hamis vádak alapján elítélték, és kegyetlenül megkínozva keresztre feszítették. Még azokat is, akik pedig annyi mindent kaptak tőle, ellene fordították. Jézus kereszthalálára emlékezünk nagypénteken. Ha itt megállt volna a történelem órája, azt mondhatnánk, hogy lám, ismét az erőszak, a hazugság, a bűn győzött. íme, egy jó szándékú ember tragikus sorsa, akikből annyi volt már a feltámadást csak az ideák világába sorolható elméletnek tartják. Hogyan érinti a hívő ember mindennapi életét a keresztáldozat? — Valóban távolinak és túl történelem folyamán. Egy csalódással megint gazdagabb az emberiség. A történet azonban nem fejeződött be nagypénteken, Jézus halálával. Mert bár ellenségei mindent megtettek, hogy pontot tegyenek az ügyre, a halálát követő harmadik napon Jézus feltámadt a sírjából, és élve mutatkozott tanítványainak. Ezt ünnepeljük hús- vétkor: Föltámadt Krisztus! Az apostolok, akik első tanúi voltak ennek az eseménynek, örömmel vitték a hírt szerte a világba. És ma is ezt hirdetik, ezt vallják szerte a keresztény világban. —Jézus történelmileg igazolt feltámadása bebizonyította, hogy halállal győzte le a halált. Tekinthetjük a hús- vétot a keresztény újjászületés ünnepének is? — Jézus feltámadása nemcsak egy esemény, ami valamikor megtörtént, hanem olyan, aminek máig ható mondanivalója van. Mert ha Jézus feltámadt, akkor nem az ellenségeié volt az utolsó szó, akkor olyan hatalmat képvisel, ami a halálnál is erősebb. Akkor mindaz, amit hirdetett és tanított az igazán emberhez méltó életről, helytálló, valóság, érdemes megfogadni és követni. Húsvét a keresztények, de minden jó szándékú ember számára az újjászületés ünnepe, mert meggyőz bennünket az élet diadaláról, a jó és az igazság erejéről és bátorítást ad az olyan életre, melyet az igazság és a szeretet motivál. — Vannak közöttünk sokan, akik a kereszthalált és a ideálisnak tűnhet mindez, amit elmondtam hús vét ünnepéről. De gondoljunk csak arra, hogy mennyi hasonlóság van a mi életünk, körülményeink és Jézus története között. Körülöttünk is, sőt, bennünk is harc folyik a jó és a rossz, az igazság és az igazságtalanság között, mi is tapasztaltuk, hogy milyen gátlástalan a bűn, a gyűlölet, hogy mire képes az ember. Van-e ebből kiút, van-e értelme, van-e ereje a jó szándéknak, a becsületnek, a szeretetnek? Ezek, azt hiszem, reális kérdések. Az evangélium egy epizódját idézem fel, mert nagyon ráillik a mi mostani helyzetünkre. (L.k. 24, 13-35) Ez a két, Emmauszból való tanítvány története. Ők is Jézus követői közé tartoztak, boldogan hallgatták mesterük szavait, és úgy érezték, ez adja meg a világ számára a megoldást. Lelkesedtek, amikor Jézus kenyérrel táplálta a sokezres tömeget, amikor betegeket gyógyított. Teljes bizalommal voltak iránta. Aztán mint villámcsapás érte őket Jézus tragédiája, igazságtalan elítélése és halála a kereszten. Összeomlott bennük minden. Ismét csalódtak, Jézus sem tudta ügyét diadalra vinni. Ezért húsvét reggelén kiábrándultán mentek haza a falujukba, hogy ott tengessék tovább életüket, útközben keseregtek, panaszkodtak egymásnak. De az úton melléjük szegődött Jézus, akit ugyan nem ismertek fel, de szóba elegyedtek vele. Beszélgettek a történtekről, reményeikről és csalódásukról. Jézus a beszélgetés fonalát átvette, és lassan, a Szentírásra hivatkozva megmagyarázta nekik a történtek értelmét, hátterét. A két tanítvány értelme nyiladozni kezdett, szívüket bizakodás töltötte el és új összefüggéseket láttak meg. Közben hazaértek falujukba, s amikor vendégükkel asztalhoz ültek és megosztották vele kenyerüket, fölismerték, hogy az élő Krisztus volt az útitársuk. Boldogan mentek vissza Jeruzsálembe, és vitték a hírt: Jézus él, és ha ő él, akkor nem győzhet véglegesen a rossz ebben a világban. A reménytelenség és csügge- dés ma is kísérője életünknek. Egyre nehezebb az élet, a gazdasági bizonytalanság, a bűnözés elhatalmasodása, a demagógia kikezdik az emberekben a tartást, a jóba vetett hitet, azt a meggyőződést, hogy tisztességes úton is lehet ebben a világban boldogulni. Sok jó szándékú embertestvérünk vonszolja az életet reménytelenül, csüggedten, céltalanul, mint ott, az emmauszi úton a két tanítvány. Húsvét ünnepén a föltámadt Jézus szegődik újra mellénk, útitársunk lesz, tanít bennünket és utat mutat. Ha hallgatunk rá, ha befogadjuk őt, számunkra is föltámadást, megújulást hoz. Megtanít bennünket úgy élni, hogy fölé- emelkedjünk annak a csődtö^ hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz ménének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és ^ Lnémely más asszonyok is velők. És a követ a sírról elhengerítve találták. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. És lön, hogy mikor ők efelett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben. És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt. Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. Megemlékezének azért az ő szavairól. És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valónak pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velők, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hívének nékik. Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. (Lukács evangéliuma 24. rész, 1—12. vers) megnek, ami körülvesz bennünket. —Korunk világában hódít a bűn. Embereket, sorsokat, családokat tesz tönkre. Világunk tele van igazságtalanságokkal. A halál civilizációját éljük. A Krisztus-hívő ember számára milyen üzenete van húsvétnak? — Egy konkrét területre hadd hívjam fel a figyelmet. Jézussal kegyetlenül és igazságtalanul bántak el. Feltámadásával elsöpörte ellenségeit. De hogyan? Nem úgy, hogy hozzájuk vezetett volna az első útja, hogy leszámoljon velük. Az ellenségeivel nem foglalkozott. A barátaihoz ment, és azokat megerősítette, hogy minden látszat ellenére higgyenek abban, amire tanította őket, menjenek és bátran tegyék, amit tőle tanultak. Az első keresztény közösségek ezzel a meggyőződéssel alakultak, így kezdték el az életet és így hódították meg a világot. Azzal, hogy szerették egymást, hogy hitükből fakadóan élték életüket... így segít győzelemre Krisztus. Manapság tanúi lehetünk annak, hogy a bűn hogyan teszi tönkre az embert. Egy újfajta rabszolgaság van kialakulóban. Az egyik mindenre képes, hogy az anyagiakat megszerezze, a másik, hogy élvezeteit kielégítse, a harmadikat az sok igazságtalanság, amit el kell viselnie, gyűlölködővé, bosszúállóvá tett, és ellenséget lát mindenkiben. A felsorolást, sajnos, lehetne folytatni... Életellenes tendeciák uralkodnak, a gátlástalanság, a terrorizmus, a rejtett gyűlölködés ma embert emberrel szembeállít, és a széthúzás, a gyanakvás megakadályozza, hogy valamilyen jó cél érdekében az emberek összefogjanak. Vagy gondoljunk arra a kétség- beesett menekülésre, ami annyi embert visz az alkoholizmusba, a kábítószerek használatába vagy a féktelen szexualitásba, hogy az élet iránti felelősség alól kibújjon. II. János Pál pápa ezt nevezi a halál civilizációjának. Jézus feltámadása ebbe a sötétbe világít. A húsvét üzenete ez: legyőzte a „halált”, és életet ajándékozott a világnak. A sötétséggel szemben van alternatívája, van Igazság, ami eligazít, van Út, amin járhat az ember, és van Élet, ami méltó az emberhez, ami legyőzhetetlen. Ezt nyújtja Jézus Krisztus. A kérdés az: van-e bátorságunk követni? Kérem Istent, hogy minden jó szándékú embernek adja meg a húsvét világosságát, örömét és a megújult élet reményét.
