Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-04 / 80. szám

Megyénk életéből 1996. április 4., csütörtök UJ KELET Tisztújitás a hallássérülteknél Segítés és érdekvédelem Tudósítónktól A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége új alap­szabálya szerint mostanában választják újjá az ország összes megyei, illetve városi alapszer­vezetében a vezetőséget. Sza- bolcs-Szatmár-Beregben csak megyei szervezet működik, a hallássérültek tényleges számá­hoz képest elég csekély lét­számmal, alig 550 fővel. A közelgő választásról és a szer­vezet további céljairól Jónás László megyei titkár és Er­délyi Tamás, a nagyothallók Nagyothallók klubfoglalkozása képviselője tájékoztatta la­punkat. — A tisztújító közgyűlést április 20-án, szombaton dél­előtt 10 órakor tartjuk a szer­vezet Szabolcs utca 2. sz. alatti székházában — mondta a tit­kár. — Erre — pénz hiányában — nem tudunk minden tagnak meghívót küldeni, ezért kö­szönjük az Új Kelet adta nyil­vánosságot. Reméljük, elegen eljönnek, hogy megválasszák az új vezetőséget. A választási gyűlésen az országos szövetsé­get Jafcsák Pál elnök képvise­li majd. Nem tervezzük, hogy sokat változtatunk a vezetőség össze­tételén, úgy gondoljuk, a me­gyei vezetőség eddig is eleget tett feladatainak, inkább csak bővíteni szeretnénk. A szövet­ség új alapszabálya az eddigi­nél jobban kihangsúlyozza a siketek és a nagyothallók igé­nyei különbözőségét; érdekeik eltéréseit. Új vezetőségi tagként ezért ajánljuk a nagyothallók klubjának újbóli létrehozásáért és működéséért áldozatot vál­laló sorstársainkat. — A nagyothallók klubfog­lalkozásainak múlt évi ismételt elindításával többféle segítsé­get szeretnénk nyújtani — foly­tatja a klubvezető. — Egyrészt a már eddig is rendszeresen megtartott félévenkénti illesz- ték-mintavétel mellett gyako­ribb találkozási, beszélgetési lehetőséget nyújtani azoknak, akik számára még szokatlan a hallókészülék használata, keze­lése. Minden páros héten szom­baton délelőtt várjuk a város­ból, az egész megyéből a taná­csot, segítséget várókat. Más­részt műszaki tanácsokkal is tudunk szolgálni akár a halló- készülékekkel, akár más, hal­lást segítő, riasztó és egyéb lehetőségekkel kapcsolatban. — A siketek érdekvédelmé­ben továbbra is a fiatalok mun­kához juttatása a legnagyobb gondunk — erről ismét a titkár beszél. — Szerencsére van né­hány olyan partnerünk, példá­ul a Start Vállalat, amely fel­adatának tartja a csökkent mun­kaképességűek foglalkoztatá­sát, így mindig számíthatunk segítségére. A Start egyébként támogatja szervezeti életünket is, például autóbusz kedvez­ményes rendelkezésre bocsátá­sával nyári kirándulásainkhoz. Ezt ezúton is köszönjük, és igé­nyeljük ezután is. A napokban olvashattunk ar­ról, hogy Hevesben siketek ra­boltak az üzletekben. Nálunk ilyen — szerencsére — nincs, mégis előfordul, hogy bíróság­ra kell mennünk siketek ügyé­ben tolmácsolni. Ez is érdekvé­delem, hiszen a fogyatékos embereket a bűnözők elő­szeretettel használják bűnbak­nak, segítenünk kell tehát őket a tények felderítésében. — A megyei szervezet jó­részt csak a megyeszékhelyen tud aktív tevékenységet kifej­teni. A tagság nagyobb része azonban vidéken él. Közös tö­rekvésünk, siketeknek és na­gyothallóknak egyaránt, hogy aktív vidéki, körzeti csoporto­kat hozzunk létre — mondja Erdélyi Tamás. — Ehhez kere­sünk olyan aktív embereket, akik egy-egy megyerészben önzetlenül vállalnák a szerve­zeti élet megteremtését, a segí­tőmunkát. Nekik minden mód­szerbeli segítséget megadunk. (Csongrád megyében például öt szervezet működik, igaz vi­szont, hogy van olyan megye az országban, ahol egyetlen nagyothalló sincs a SINOSZ szervezeteiben.) —A megyei szervezet tavaly ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Igen szerény kö­rülmények között, egy lerom­lott állapotú volt óvodában igyekszünk hatékonyan dol­gozni. Munkánkhoz azonban igen nagy szükségünk van a tagság támogatására, hogy egy­mást segítve, főként a fiatalok nagyobb bevonásával erősítsük mind a siketek, mind a nagyot­hallók jobb beilleszkedését egyre bonyolultabb világunk­ba! — foglalta össze választás előtti téjkoztatóját Jónás Lász­ló megyei titkár. Jeles napok—nagycsütörtök Az utolsó vacsora Tóth M. Ildikó A húsvétot megelőző hét na­pot hívják nagyhétnek, ami a virágvasárnappal kezdődik. Három szent napja a nagycsü­törtök, nagypéntek és nagy­szombat. Nagycsütörtök, más néven zöldcsütörtök az utolsó vacsora és Jézus szenvedése kezdetének emléke. Az újtes- tamentumi evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus Jeruzsálem­be indult a húsvét zsidó ünne­pére, ahol sorsának és külde­tésének be kellett teljesednie. (A zsidó húsvét, vagyis a pészach az egyiptomi kivonu­lás történetét eleveníti fel. A halál angyala lesújtott az egyip­tomiakra, de a zsidók hajlékait elkerülte, s véget ért a hosszú szolgaság ideje. A pészach szó azt jelenti: elkerülés.) Jézus az első napi, hagyomá­nyos bárányvacsorát tizenkét tanítványával költötte el, s meg­jövendölte, hogy egyikük el­árulja, a leghűségesebb tanítvá­nya pedig megtagadja őt. Ek­kor kínálta őket kenyérrel: I ___:_______________—-----­„V egyétek, ez az én testem” és borral: „Igyatok ebből, mert ez az én vérem”. A Getsemáné-kert- ben éjjel rátörtek a fegyveresek, Júdás csókkal árulta el (innen ered a Júdás-csók kifejezés), Pé­ter pedig, amikor Jézust mint is- tenkáromlót a főpap elé vezették, háromszor megtagadta őt. A nagycsütörtököt a IV—V. századtól ülik meg. Jézus meg­mosta a tanítványok lábát, s en­nek emlékezetére a VI. század­tól a pápa tizenhárom, fehérbe öltözött pap lábát mossa meg (a tizenharmadik Pál apostolt jelké­pezi); a püspök ugyanennyi ka­nonokét vagy szegényét. Az ural­kodók is követték ezt a szokást, így az angol királyok vagy Fe­renc József. A szegényeket azu­tán meg is ajándékozták. Úgy mondják, hogy ezen a napon a harangok Rómába mennek a pá­pát látni (mások szerint eközben tojásokat is gyűjtenek a gyere­keknek, amit visszatértükben szórnak le nekik), elnémulnak mise után és nem is szólalnak meg nagyszombat Glóriájáig, vagyis a szentmise Gloria ir. ex­celsis Deo... (Dicsőség Istennek a magasságban...) kezdetű ré­széig. Ezen a napon szentelik meg a püspöki székesegyház­ban azokat az olajokat is, ame­lyeket a szentségek kiszolgál­tatásánál egész évben használ­nak. Nagycsütörtökön van még az oltárfosztás is: mindent le­szednek, csak a gyertyatartókat és a keresztet hagyják ott, így szimbolizálják Jézus szenvedé­seit és ruháitól való megfoszta­tását. Egyeden gyertya ég csu­pán. Az új liturgikus előírások szerint a papoknak ezen a napon kell megújítani esküjüket. A keresztény hagyományok az évszázadok alatt népszoká­sokkal keveredtek. A fiúk a né­ma harangokat kereplőkkel he­lyettesítették, az asszonyok pe­dig egyes vidékeken a falu széli Kálvária-dombon virrasztották át az éjszakát. A falubeliek Pilátust jelképező bábot csinál­tak, ezt elverték vagy elégették. Kincslátó napnak is tartották: épp Szatmár megyében jegyez­ték föl, hogy a kincsespincék egy órára megnyílnak, s ki-ki vihet belőle, amennyit elbír. Gyomán pirkadatkor tükörrel rá kellett ülni egy sírra, s ha láng villant tol a tükörben, a próbál­kozó még abban az esztendőben rejtett kincset talált. Pro Archi-zárórendezvény A második hely nagy kitüntetés Berki Antal Elhangzottak a két nyelven elmondott záróbeszéd utolsó szavai, a négyszáz tagú „ka­marazenekar” óriási sikert aratva, hatalmas ünneplés kö­zepette levonult a színpadról. Elmúlt a versenyláz, az izga­lom, maradt helyette az önfe­ledt szórakozás. A fesztivál rendezői (a Pro Archi Egye­sület és Alapítvány, a zeneis­Toth Nándor átveszi a dijat kola és a művelődési központ) zárófogadást adtak a résztve­vő 12 ifjúsági vonószenekar tiszteletére. A városi kulturá­lis bizottság nevében dr. Fe­kete Antal elnök köszöntötte az ünneplőket. A fiatalok a verseny eseményeit taglalták, örültek a sikeres szereplésnek. Alig várták, hogy megszólal­jon a zene, hogy elkezdődjön a buli. Kólákkal, szendvicsek­kel felszerelkezett sokadalom keringett a művelődési köz­pont második emeletén. A nemrég még „rettenetesen komoly” zenészek, akik fele­lősségteljes odaadással ját­szották a zeneirodalom reme­keit, visszavedlettek vidám, aranyos, kedves gyerekké. A nagy hangzavarban sikerült egy—két közreműködővel beszélnünk: —Nagyon jók voltak az esti bulik. Különösen a táncház, még albán táncokat is tanul­tunk. Albán táncot még soha nem láttam — mondja Tulifa Tamás a Pro Archiból. — Gondolom, az albánoknak is újdonság volt a magyar nép­tánc — folytatja Nagy Ber­nadett. —- Az Igrice nagyon jó volt. A helyezésükkel is elégedett vagyok — ezt mix Rendes Vik­tória mondja. — A mi kategó­riánkban (első kategória a szerk.) szép siker a 2. hely. Mi középiskolások vagyunk, amo­lyan hobbizenészek. Örülünk az eredménynek. A forgatagban nincs megál­lás. Itt is, ott is beszélgető cso­portok. Ez már a búcsúzkodás ideje is. Magányos férfi nézi a társaságot. Bodurián János, a székelyudvarhelyiek karnagya: — Örülök, hogy újra itt le­hettünk. Ez Tóth Nándor érde­me. Ha Isten segít, három év múlva újra eljövünk. Jó volt ennyi zenekarral együtt játsza­ni. Sokat tanultunk egymástól. Miközben a rendezőség a fel­nőtteket a különterembe invitál­ta, egymás mellé sodródunk a fesztivál házigazdáival. Babka József, a zeneiskola igazgatója: — Nagyon jó verseny volt. Örvendetes, hogy nemcsak kö­zépiskolások voltak jelen, ha­nem a zeneoktatás minden ré­tege képviselve volt az elemi­től az egyetemig. A külföldi résztvevők igyekeztek saját nemzeti zenéjüket is bemutat­ni. Rendkívül színes, változa­tos programnak lehettünk ré­szesei. Tóth Nándor, a Pro Archi Egyesület és Alapítvány el­nöke: — A véleményem elfogult, mert sok szállal kötődöm a fesztiválhoz. Én azt tudom mondani, hogy ez a verseny sokkal magasabb színvonalú volt, mint az előző. Tátrai Vil­mos azt mondta, 85 éves kora ellenére ilyen jó dolgokat még nem hallott. Örülünk az elért helyezésünknek is, mert a má­sodik hely ebben a társaságban nagyon nagy kitüntetés. Töre­kedtünk arra is, hogy ne csak zene kapjon helyet a műsor­ban. Ezért szerveztünk táncbe­mutatókat, és tudatosan igyek­szünk a képzőművészetet is a verseny részévé tenni. Szeret­nénk egyfajta összművészetet teremteni. Bízunk benne, hogy három év múlva újra meg tud­juk rendezni a fesztivált, és re­méljük, hogy még többen jön­nek Nyíregyházára. Bradács Mária, a művelő­dési központ igazgatója: — Nekem nagy öröm, hogy ezt a fesztivált megrendezhet­tük: nagyon sokat dolgoztunk a sikeréért. Nem csak a hely­színeket biztosítottuk, de az események lebonyolításában is részt vettünk. Különösen akkor éreztem jól magam, amikor a zsűri világszínvona­lúnak értékelte a versenyt. Ilyenkor mindent elfelejt az ember, munkát, vesződséget. Csak a felhőtlen öröm marad. Rázendített a zene. Elkez­dődött a tánc. A táncolók kö­zött láttam meg Yana Desh- kovát, a bolgárok különdíjas hegedűsét. — Milyen emlékekkel uta­zol haza? — Nagyon örülök, hogy itt lehettem. A különdíj csodála­tos, nem akármilyen hegedű­sök előtt kaptam. Nagyon jól éreztem magam Nyíregyhá­zán, jó lenne újra eljönni. Lezárult a Köztisztasági Kft. akciója Elfogyott a cserje Ősszel nyíregyházi lakókö­zösségeknek hirdették meg azt a cserje- és faültetési akciót, ami tegnap fejeződött be. Tör­tént ugyanis, hogy a ’96-os ex­póra rendelt szaporítóanyagok a rendezvény elmaradása miatt megmaradtak. Ebből a készlet­ből kapott a megyeszékhely is. Szerencsére az egyéves konté­neres tárolást a növények kibír­ták, így kiültetésre alkalmasak voltak. Novemberben korán bekö­szöntött a tél, ezért az ültetéssel le kellett állni. A föld fagya pe­dig nemrég engedett ki, és most volt itt az ideje a telepítésnek. Ignácz Jánosné, a Köztiszta­sági Kft. munkatársa lapunknak elmondta, a cserjék és a cseme­ték a Tulipa Kft. sátraiban te­leltek, és viszonylag jó állapot­ban lehetett azokat kiosztani. A lakóközösségek az utcájuk szerinti önkormányzati képvi­selőnél igényelhették a szapo­rítóanyagot, de olyan is előfor­dult, hogy egy-egy lépcsőház külön is igényt tartott a bokrok­ra. Az elosztás előtt mérlegel­ték, hogy mennyire beülte­tett az a terület, ahová kérték. Jósaváros sokkal jobban ellá­tott, mint Örökösföld. Ez utób­bi lakótelepre közel ötszáz fa­csemetét ültettek ki a lakók. (Érdekes, hogy a Fazekas János tér környékén lakók azért nem akartak ültetni, mert attól tar­tottak, hogy úgyis kitapossák a kis bokrokat és fákat.) Tegnapra elfogyott a készlet. Azért a kevésért, ami itt maradt, még jönni fognak, így újabb igényeket már nem tudnak ki­elégíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom