Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-03 / 79. szám

10 1996. április 3., szerda Közelkép UJ KELET Fekete Tibor (Új Kelet) — A városban összevonják a művelődési házakat. Még nincs két hónapja, hogy a Kertvárosi Közösségi Ház­hoz kerültem, és már bizony­talan a sorsom. Úgy érzem, a mi szakmánknak nincs be­csülete. A művelődés, a kul­túra leértékelődött. Ha elbo­csátanak, szinte lehetetlen el­helyezkednem, és reményem sincs, hogy a történelem— népművelő szakos tanári dip­lomámmal valaha is kapok munkát. Vállalkozásba pedig nem akarok fogni, mert ha nem értek hozzá, biztosan belebuknék. Tegnap a szemerkélő esőben Nyíregyháza utcáin járókelőket szólítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik, íme hárman a válaszadók közül: Örvény László — Se hétköznap, se a hét­végeken nem lehet egy nor­mális szórakozóhelyre el­menni. Vannak diszkók, de egyik sem nevezhető kultu­ráltnak. Túlzsúfoltak, igény­telenek, és elterjedőben van a kábítószer fogyasztása is. Az italozás már nem is meg­lepő a diszkókban. Már a ti­zennégy évesek is rendszere­sen isznak. Kivagyiságból vagy már megszokásból, nem tudom. Érdekes, azokon a kicsiken látszik, hogy még nincsenek tizennyolc évesek, mégis kiszolgálják őket. Sőt, az sem akadály, ha teljesen leitták magukat. Én olyan diszkót szeret­nék, ahol normálisak a körül­mények. Nem monoton és egysíkú a zene, és minden ze­nei irányzat kedvelője talál­jon kedvérevalót a program­ban. — A munkanélküliség a legnagyobb teher számomra. A nehéz megélhetés, a min­dennapi anyagi gondok miatt sok családi kapcsolat romlik meg mostanában. Egy-egy áremeléskor a döntéshozók nem gondolnak bele, hogy annak milyen következmé­nyei lehetnek. Legutóbb az energiahordozók árát emel­ték jelentős mértékben. Most kaptuk kézhez a januári vil­lany- és gázszámlát, elkese­rítő. A lakást gázkazánnal fűt­jük. Annak idején, amikor bevezettettük, ez volt a leg­olcsóbb energiaforrás. Most is az, de nem vagyok biztos benne, hogy a jövőben is az lesz. Már az egyik szobában elzártuk a radiátort, így taka­rékoskodunk. Jó lenne visz- szaállni a régi vegyes tüzelé­sű kazánokra, akkor lehetne menni rozsét gyűjteni. Bártfalvi Krisztina Torkos József Nemzetközi kapcsolatok Új Kelet-információ __ A nyíregyházi közgyűlés nemzetközi kapcsolatok albi­zottsága a testület munkater­vében foglaltaknak megfe­lelően hivatalos delegeciókat küld e hónapban Németor­szágba és Nagy-Britanniába. Április 11. és 14. között Csa­bai Lász/óné polgármester St. Albans város vezetőjével ün­nepélyesen aláírja a két tele­pülés közötti testvérvárosi szerződést. A hivatalos prog­ram szerint a város képviselői Nyíregyháza-Sóstó fejleszté­séhez befektetőket keresnek. A küldöttség tagjai Dévényi József képviselő, a nemzet­közi kapcsolatok albizottsá­gának elnöke, Szentesi Péter képviselő, a Sóstó-fejleszté­si Rt. igazgatótanácsa elnö­ke és Vásárhelyi Andrásné tolmács. Hivatalos meghívásnak eleget téve április 22. és 26. között öten képviselik váro­sunkat a németországi Iser- lohnban. Csabai Lászlóné Fritz Fischernek, a német testvérváros polgármeste­rének kitüntetést ad át. Szak­mai megbeszélések lesznek a Goethe Intézetben, a város­házán és egy szakképzési központban. Az iserlohni vá­rosházán képeslap-kiállítás nyílik, amely által megyénk mutatkozik be. A delegáció­val utazik még Hajdú Sán­dor■, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal humán irodá­jának vezetője, dr. Csokonay Lászlóné, dr. Marsi Edit és dr. Barabás László, az Iser­lohn Bizottság tagjai. A festmény a legkelendőbb Kétszázezerért talált gazdára Lefler György (Új Kelet) Az elmúlt héten kiállítást és aukciót rendezett a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. Nyíregyházán, a Szakszerveze­tek Házában. A tavaly őszi első aukció, valamint az idei sikere is igazolta a vidéki árverések létjogosultságát. A licitálást le- vezénylő Konrád Miklós BÁV- osztályvezetőtől és dr. Pálffy Lászlónétól, a nyíregyházi „Bizi” boltvezetőjétől, az auk­ció főszervezőjétől az eredmé­nyességről érdeklődtünk. Konrád Miklós: — A BÁV 1920 óta végez folyamatosan művészeti árverést, mivelhogy abban az időben a zálogban maradt tárgyakat csak aukció­kon volt szabad értékesíteni. Je­lenleg 12-—14 árverést tartanak évente, melynek döntő része az úgynevezett nagyárverés, ahol a darabszámok és a kikiáltási árak tekintetében is jelentősebb tárgyak kerülnek kalapács alá. A kamaraaukciók rendszere vagy kisebb darabszámra épül, vagy egy különálló tárgykört ölel fel. A hagyományos profilú auk­ciók mellett önálló árverések — különleges gyűjtemény vagy komplett hagyaték — lebonyo­lítására is vállalkozunk. Az auk­ciókra történő felvételek Buda­pesten és vidéken egyaránt adot­tak. A legkelendőbbek a festmé­nyek, majd az ékszerek. Mit tenne másként? Lengyel Lajos, a Taurus Pálma Gumi- és Mű- anyagipari Kft. igazgatója Fekete Tibor (Új Kelet) — Úgy érzem, Sóstót na­gyon elhanyagolták, a város szégyene. A Krúdy Szálló és a Svájci-lak sok kíváncsi tu­ristát vonzott valamikor. Ma mindkettő nagyon lerobbant állapotban van. Az üdülő­központi jelleget jobban ki lehetne használni, különö­sen gyógyüdülőként lehetne hasznosítani a területet, hi­szen az itt feltörő hévíz gyógyhatása vetekszik a hajdúszoboszlóiéval. A Taurusnak is van Sós­tón egy üdülője, amit közö­sen használ az abroncsgyár­ral. Korábban volt egy átjá­ró az üdülő és a strand kerí­tése között. Az utóbbi idő­ben, sajnos, nem tudtunk megegyezni a Nyíregyházi Fürdők Kft.-vei, és már nincs szabad átjárásunk a strandra. De nem csak mi jártunk így, hanem a többi volt vállalati üdülő is a kör­nyéken. Ha visszaállna a régi rend, talán vonzóbbá tudnánk tenni ezeket a tó környéki üdülőket, és fel­pezsdülhetne az élet Sóstón. Dr. Pálffy Lászlóné: — Nyír­egyházán az ékszerek forgalma megelőzte a festményekét s a többi műtárgyét. A vidéki auk­ciók megrendezése az elmúlt évben ötlött fel s valósult is meg, többek között Nyíregyházán. Az első alkalommal a tárgyak 95 százaléka elkelt, a mostani, noha L. Gy. (Új Kelet) _______ A nyíregyházi Cigány Ki­sebbségi Önkormányát irodájá­ban Harmati Ernő elnökkel és Káka Tibor kisebbségi önkor­mányzati képviselővel az ön- kormányzat aktuális feladatai­ról váltottunk szót. — A guszevi általános isko­lába meghirdetett lakossági fó­rumuk — az újságok híradása szerint érdektelenség miatt — elmaradt. Önök minek tulajdo­nítják a lakótelep lakóinak tá­volmaradását? —- A gyűlés azért nem jött létre — halljuk a választ Har­mati Ernőtől —, mert nem volt kellőképpen megszervezve, de ha ez nem így történik, akkor sem tudtunk volna a Guszev la­kóinak semmi érdemlegeset mondani. A lakótelep rendbeté­telére, felépítésére ugyanis sem­miféle költségvetés nincs. A ki­sebbségi önkormányzat véle­ménye az, hogy az ügyben sür­gősen lépni kellene. A Guszev ügyében ugyanis visszalépés történt, az önkormányzatok 1989-től folyamatosan csak görgetik maguk előtt ezt az egy­re súlyosbodó problémát. Sze­retnénk, ha ez az áldatlan álla­pot a lakótelepen megszüntet­hető lenne a guszevi cigányság és magyarság szempontjából. — Tudomásom szerint egy helyi vállalkozó — munkát ajánlva — megkereste önöket, elgondolásához a kisebbségi önkormányzat segítségét kérte. —- Egy sóstói gazdálkodó az­zal a javaslattal jött hozzánk, hogy a földjét vásároljuk meg vályogvetéshez. Több család ré­szére ígért szállási lehetőséget, s minden egyebet, ami a vályog kivetéséhez szükséges. A nagy önkormányzattól megvizsgálták a lehetőséget, s arra jutottak, hogy a vállalkozó valótlant kö­zölt, így a vályogvetésből nem­igen lesz semmi. A feladott hir­detésekre egyébként sem jelent­szerényebbek az eredmények, szintén sikeresnek mondható. Az idén kalapács alá került 50 ék­szer, 11 festmény, 45 műtárgy, de bútorra nem volt igény. A leg­értékesebb női gyűrű 150 ezer forintos kikiáltási árról indult, és 225 ezerért kelt el. Az árverés egyébként igen kulturált körül­kezett ez idáig senki, akinek tet­szett volna az ötlet. — Mik a kisebbségi önkor­mányzat tervei? — Mivel a költségvetésünk nagyon minimális, ami a tisz­teletdíjat sem fedezi, a kisebb­ségi önkormányzat jószerével működésképtelen 1996-ban is. Egy alapítványt szándékozunk létrehozni, remélve, hogy az ala­pítványi adományokból segíte­ni tudjuk önkormányzatunk fel­adatainak finanszírozását. —Konkrétan, milyen felada­tokra gondolnak? A szót Kóka Tibor testületi tag veszi át: — A cigány ki­sebbségi önkormányzat, amint azt az elnök az előbb említette már, ez évben szeretné beindí­tani a lakásépítkezéseket. Erről annyit mondhatok, hogy a szo­ciális lakásépítési program ke­retében az igényeket kielégítő kis családi házakat szorgalmaz­zuk. Olyanokat, amelyeket fenn tudnak tartani és gondoz­hatnak, amelyek emberhez méltó lakóhelyek. E lakásokat csakis azok számára javasoljuk, akik erre jogosultak, akik meg­érdemlik, az arra érdemtelene­ket nem támogatjuk. Sajnos, mi mények között zajlott le, tisztes­ségesen licitáltak, esetenként tet­ten érhető volt a néma gratulá­ció, amely a győztesnek szólt. Egyébként őszre tervezzük a harmadik nyíregyházi aukciót. A fővárosi millecentenáriumi aukció kiállítása május 18—26. között tekinthető meg. is tapasztaltuk-tapasztaljuk, hogy feltűntek olyan vállalko­zók, akik „kiélik és megvámol­ják” azokat a cigánycsaládokat, akik építkezni akarnak. Ugyancsak az elképzeléseink között szerepel különböző tan­folyamok megszervezése, illet­ve beindítása. Felméréseink alapján a cigányság ellenzi azo­kat a tanfolyamokat, amelyek vályogvetésre, kosárfonásra ta­nítanák meg az embereket, a harmadikat, a gazdaasszony­képzést meg ne is említsem! Ezekre nincs igény, teljesen feleslegesnek tartjuk. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat há­rom vezetője másféle beiskolá­zásban gondolkodik, korszerű tanfolyamokban. A kereskedel­mi és a 1 10-es iskola igazgatói a cigány önkormányzat vezető­ivel együtt vállalták, hogy meg­felelő képzési lehetőséget kí­nálnak a tanulni vágyó cigá­nyoknak. S hogy milyen szak­mákban? Az élelmiszeripar­ban: cukrász, szakács, eladó, pék, hentes; az iparban: kőmű­ves, ács, hideg- és melegburko­ló stb. Ezek a szakmák hosszú távra is megfelelnek és hasz­nosíthatók, s eddig a cigányság­nak még nem adattak meg. Értelmes tanfolyamok, okos lakásépítések Örök probléma: a Guszev

Next

/
Oldalképek
Tartalom