Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

10 1996. április 2., kedd UJ KELET A munkatársunktól, a sportvezetőtől búcsúzunk Gólyán István, a Kisvárdai Sportegyesület labdarúgó­szakosztálya technikai vezetője tragikus hirtelenség­gel elhunyt. A 42 éves sporvezető lapunk indulásától sportrovatunk tudósítójaként dolgozott. Az ő önzet­len segítségének köszönhetően a kisvárdai labdarú­gók mérkőzéseiről és mindennapjairól rendszeresen tájékoztathattuk lapunk olvasóit. Gólyán István Kisvárdán született, ott járt gimnázi­umba és ott is kezdett fociz­ni. Aztán a kisváros kedvelt első csapatába is bekerült, és hosszú ideig abban ját­szott. Később szögre akasz­totta a futballcipőt, de a sporttól nem vált meg. Sportvezető, majd a kisvár­dai csapat technikai vezető­je lett. A kisvárdai pályák — a gimnáziumi, a várker­ti — második otthonát je­lentették. Nem könnyű ma sportve­zetőnek lenni, különösen nem a labdarúgásban, és ta­lán a technikai vezetőnek a legnehezebb a dolga. O mégis vállalta. Vállalta, és megpróbált segíteni a játé­kosok gondjain, eleget ten­ni a mindenkori edző kéré­seinek, megfelelni a nézők el­várásainak, megpróbálta jól képviselni csapatát a szövet­ségben. Neki ez a legtöbbször sikerült. Utazásokat, torná­kat szervezett, játékosokat szerzett, mindezt napi mun­kája elvégzése után. Tette, mert nagyon szeret­te a sportot, a labdarúgást, a kisvárdai együttest. Nyugodt, derűs embernek ismertük meg személyes talál­kozásaink során. Kerestük és kérdeztük hét közben, hét végén, amikor szeretteivel, fe­leségével és két gyermekével töltötte a pihenőt, és kerestük reggel, este. O mindig szíve­sen beszélt a friss hírekről, tudósított kedvenc csapata mérkőzéseiről. Volt, hogy a hobbiját jelentő kerti munkát félbehagyva szaladt a telefon­hoz. Soha nem utasította vissza kéréseinket, mindig ráért, ha fociról volt szó. Szerette csapatát, de azon kevesek közé tarto­zott, akik a meccseken is higgadtak tudtak maradni. Soha nem ragadtatta el magát, ha rosszabbul is ment kedvenceinek, min­dig tárgyilagos maradt. Nem csak mi tiszteltük. Hétfő reggel óta gyakran csörög a telefon szerkesztő­ségünkben, sporttársai, ba­rátai, tisztelői, a megye focitársadalmának képvi­selői kérdezik: Tudjuk-e? Igaz-e? Ahogy ők is, mi is nehe­zen hisszük el, hogy hétfőn kora reggel szíve felmond­ta a szolgálatot. A foci forgószínpada va­sárnap tovább forog, s ne­héz elfogadni, hogy nélkü­le. Ha a kisvárdai fociról szó esik majd, nekünk még sokáig ő fog először eszünk­be jutni. Gólyán István április 21- én lenne 43 éves. Négy megye tornája A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség utánpótlás-bizottsága a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpót­lás-bizottsága megbízásából április 2-án, 3-án, illetve 4-én rendezi meg Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék ifjúsági és serdülő lab­darúgó-válogatottjainak torná­ját. A torna célja az NB Ill-ban, a megyei és körzeti bajnoksá­gokban szereplő felnőttcsapa­tok serdülő- és ifjúsági, vala­mint a felnőttcsapattal nem rendelkező, utánpótlást nevelő egyesületek játékosai részére a versenyzési és kiválasztási lehetőség megteremtése. A ren­dezvény lehetőség a tehetség­kutató akciókban, az iskolai versenyeken és diákolimpiákon feltűnt játékosok foglalkoztatá­sára, az utánpótlás minőségé­nek fejlesztésére. A mérkőzéseket Nyíregyhá­zán, Leveleken és Ibrányban játsszák le. A helyezések körmérkőzéses rendszerben dőlnek el. A sorrendet a talál­kozókon megszerzett pontok összege határozza meg, a győ­zelemért 3, a döntetlenért 1 pont jár, a vereségért nem jár pont. A torna 1—3. helyezett ser­dülő- és ifjúsági csapata érem­díjazásban részesül, ezen túl minden csapat oklevelet kap. A győztes elnyeri a jogot az MLSZ rendezésében lebonyo­lítandó országos döntőn való részvételre. A mérkőzések játékideje a serdülőknél 2x40, míg az ifjú­ságiaknál 2x54 perc. A torna részletes programja: Április 2., kedd: 15.00 Heves—Borsod ifi B, Nyíregyháza, Kárpát-Hús- pálya 16.40 Heves—Borsod ifi A, Nyíregyháza, Kárpát-Hús-pálya 15.00 Hajdú—Szabolcs ifi B, Nyíregyháza, Tiszavasvári út 16.40 Hajdú—Szabolcs ifi A, Nyíregyháza, Tiszavasvári út. Április 3., szerda: 15.00 Borsod—Hajdú ifi B, Levelek sportpálya 16.40 Borsod—Hajdú ifi A, Levelek sportpálya 15.00 Szabolcs—Heves ifi B, Nyíregyháza, Kárpát-Hús- páya 16.40 Szabolcs—Heves ifi A, Nyíregyháza, Kárpát-Hús- pátya. Április 4., csütörtök: 9.30 Borsod—Szabolcs ifi „B” pálya Ibrány 11.00 Borsod—Szabolcs ifi „A” Ibrány 9.30 Hajdú—Heves ifi „A”, „B” pálya 11.00 Hajdú—Heves ifi „B”. 13.20 Eredményhirde­tés, a torna zárása, Ibrány, „A” pálya. Labdarúgó megyei II. osztály I. számú csoport 1. Gávavencsellő 16 13 1 2 53-9 40 2. Kállósemjén 16 13 3 36-16 39 3. Ny. Kárpát-Hús V. 16 10 3 3 36-16 33 4. Kálmánháza 16 10 3 3 37-28 33 5. Tuzsér 16 9 2 5 37-23 29 6. Nyíribrony 16 7 4 5 27-30 25 7. Ajak 16 7 1 8 25-26 22 8. Kömörő 16 5 5 6 23-30 20 9. Napkor 16 6 1 9 20-25 19 10. Nyírtura 16 5 2 9 22-39 17 11. Kótaj 16 4 3 9 23-41 15 12. Anarcs 16 3 4 9 14-25 13 13. Dombrád 16 3 1 12 18-35 1Ó 14. Kemecse 16 12 Erimpex csoport 13 12-40 5 1. Nyírmeggyes 14 12 1 1 38-9 37 2. Jánkmajtis 15 9 2 4 36-17 29 3. Vaja 15 9 2 4 34-22 29 4. Nyírlugos 15 8 4 3 42-21 28 5. Balkány 15 7 2 6 29-29 23 6. Nagyecsed 15 6 4 5 21-19 22 7. Encsencs 15 6 2 7 25-23 20 8. Tiszamenti SE 14 6 2 6 26-26 20 9. Nyírvasvári 14 5 2 7 15-26 17 10. Hodász 14 4 2 8 20-36 14 11. Nyírbéltek 15 4 1 10 16-35 13 12. Tarpa 15 3 1 11 16-39 10 13. Olcsva 14 2 3 9 9-25 9 Balbo a pápánál MTI Az olasz labdarúgó-bajnokság élvo­nalában szereplő AS Roma csapatának argentin csatára, Abel Balbo új oldalá­ról mutatkozott be. Eddig pályán lőtt góljai miatt foglalkoztak vele az újsá­gok, most azonban más témában került szóba a neve. Balbo ugyanis II. János Pál pápa ven­dége volt a katolikus egyházfő audien­ciáján. A vatikáni találkozáson — ahol a futballista kíséretében megjelent fe­lesége és fia is — a pápa kérte a dél­amerikai labdarúgót, hogy ne a pénz­ben, a karrierben, a sikerben és a szex­ben keresse a boldogságot, hanem a sze- retetben. Balbo hét éve játszik olaszhonban és ő a hatodik dél-amerikai futballsztár, akit II. János Pál pápa személyesen meghívott magához egy kis beszélge­tésre. Labdarúgás Köszönet a szurkolóknak Vastaps, ölelkező nyíregyházi játékosok, mosolygós edző. Egyszóval boldogság. Minderre a Diósgyőr elleni rangadógyőzelem (3-1) és a látványos játék szolgálta­tott nyomós okot Nyíregyházán. Mi tagadás, éppen ideje volt... Csiky Nándor (Új Kelet) — Cifrázás nélkül: ez már valóban nagyon kellett! — is­merte el Tóth János klubigaz­gató. — Tudtam, hogy tisztes­ségesebb munka rejtőzik a csa­pat mögött, mint amilyen ered­ményeket eddig hozott. Ko­moly tartozásunk volt és van a közvéleménnyel és önmagunk­kal szemben is. Ezért nagyon fontos ez a siker. — Két hét alatt, a múltkori 0-4 után, hogyan változhat ek­korát a gárda arculata? — Húsz—huszonkét embert kell szinten tartani, és a hossza­dalmas alapozás után egy—két játékos nem megfelelően állt hozzá a munkához. Míg két héttel ezelőtt, a Tiszakécske el­leni meccs után azt mondtam, 4—5 embernek felháborító volt a hozzáállása, most 16 labda­rúgóm egyformán koncentrált. Amíg két hete fegyelmezetlen­ségből eredő taktikai vereséget szenvedtünk, ezúttal az előre megbeszélt utasítások 90 szá­zalékát betartottuk. Előző alka­lommal a lélektani pillanatok­ban kihagytuk a helyzeteket, most ezekben belőttük. Ennyi kellett a változáshoz! Nem aka­rok udvarolni a közönségnek, de amióta itt vagyok, először éreztem, hogy B-közép van Nyíregyházán, olyan, amelyik segíteni akar. A szurkolók az első perctől kezdve nagy dérrel- durral mellettünk álltak, először hallottam azt, hogy Hajrá, Szpari! Persze, ezzel párhuza­mosan a társaság is megembe­relte magát. A csapat nevében is köszönetét mondok a lelkes biztatásért! Szeretném, ha kitar­tana a nézők „lendülete” a baj­nokság további részében is. — A szemet gyönyörködtető első20—25 perc után az NYFC magára húzta a borsodiakat. Miért? —Említettem, hogy az együt­tes 90 százalékban megvalósí­totta a taktikai elképzeléseket. Ez a hiányzó 10 százalék okoz­ta az említett visszaesést. Nem birtokoltuk nyugodtan, biztosan a labdát, türelmetlenül elszór­tuk, következésképpen jött elő­re az ellenfél. Valahol már a rú­gott gólba kapaszkodott a le­génység, ez éretlenségre utal... — Nem ünneprontás, nem is aggodalmaskodás, de a véde­lem három meccsen hat gólt könyvelhetett el, minden meccs­re jutott legalább egy. Mintha ezúttal sem lett volna bomba­biztos és sallangmentes a hát­védsor... — Ez megítélés kérdése. A szép futball nem hátúira való, ezért is kaptunk sok gólt már a felkészülési meccseken is. A srácokra most borzalmas teher hárult, három veszélyes csatárt sorakoztatott fel a DFC, ezen­túl a mélyről jövő akciókat is meg kellett szűrni. Igazi zicce­re alig volt a vendégeknek, ál­lítom, a védelem nem hibázott annyit, mint amenyit máskor szokott. — Ki kapott jó osztályzatot noteszében? Capatina két gólt szerzett —Mindenki formajavulásról adott bizonyítékot. Capatina két gólja, aktivitása rendkívül tetszett, Bessenyei — a tudósí­tással ellentétben — nem ját­szott szürkén, házi osztályza­tom alapján 6-ost vagy 7-est ér­demel. Ä neki kiadott taktikai feladatot maradéktalanul vég­rehajtotta, Buligát kizárta a já­tékból. A négy hátsó egyszerű­en rombolt, a szélső középpá­lyások — főleg Kákóczki — lendülete meggyőző volt. —A felkészülési időszakban me gálmodott hoz képest válto­zott a csapatszerkezet. Mi en­nek az összecsapásnak a tanul­sága? — Amivel az alapozás során próbálkoztunk, többek között a Kovács—Bessenyei—Capati- na-középpályássor, nem vált be. Azt is beláttuk, a nyugodt támadófutball alapja a négyvé- dős játék. A támadózónábari is veszélyesebbnek kell lennünk, ezért Capatinát előreküldtem a csatársorba. A mérkőzés iga­zolta, hogy ez jó elképzelés. A továbbiakban ez a szerkezet követendő. NB III Tisza csoport Bakta nem torpan meg! Mostanában minden hét végére jut egy-egy megyei összecsapás a labdarúgó NB III Tisza csoportjában. Szombaton Baktalórántháza adott helyet egy ilyen ta­lálkozónak, Nyírbátor csapatát fogadva. Mindkét gár­da a vártnál gyengébben szerepelt ősszel, mindkettő­nél új edzővel kezdték a tavaszt, mindkettő három pon­tot szerzett az első fordulóban, igaz, Bakta idegenben, Nyírbátor pedig hazai pályán. így érdeklődve várta a szépszámú nézősereg, ki lesz most a csata nyertese. Révay Zoltán (Új Kelet) A pályára érkeztünkkor már melegítettek a csapatok, meglepetésre a hazaiak háló­őre, Mónus a klubház lépcső­jén ülve figyelte társait. Kér­désünkre, hogy miért, botjával a gipszére ütött, a combjáig begipszelt lábú kapus a pén­teki edzésen szenvedett sérü­lést, szalagjai megnyúltak, így pár hétig csak a pálya széléről figyelheti a többiek játékát. Á hazaiak Vitkait öltöztették az egyes mezbe, most örülhettek csak igazán téli leigazolásának, hiszen Mónust egy NB Ill-ban már rutint szerzett cerberus he­lyettesíthette. A meccs úgy indult, ahogy az Baktalórántházán már meg­szokott, viharos rohamokkal támadták az ellenfél kapuját. A hazaiak közül Sás volt kü­lönösen elemében, minden tá­madásnak aktív részese volt. A Kozma-legénység ezúttal nem puskázta el a lehetősége­it, és a meccs elején rögtön két góllal mutatkozott be a ven­dégék régi-új hálóőrének,. Kor­mos pedig láthatóan sokkal na­gyobb önbizalommal tüsténke­dik ebben az osztályban, mint a nyíregyházi stadionban. Az első két gólról ő nem is tehe­tett, hiszen mindkétszer egye­dül árválkodott a gólra éhes hazai csatárokkal szemben. A harmadik találat kiharcolásából sem maradhatott ki Sós, a bün­tetőt viszont Maries értékesí­tette. Ezután Gdovinék kicsit ké­nyelmesebbre fogták a tempót, ami megbosszulta magát. Bár Cselószki személyében NB I-et is megjárt védővel erősödött a baktai gárda, a hazaiak védő­munkája is legfeljebb egy osz­tályzattal kaphatott többet a gyengére sikeredett bátori pro­dukciónál, amit az ő találatuk is bizonyított, és akkor Lőrinci nagy helyzetét még nem is említettük. A második félidő­re visszaállt az eredeti rend, Maricsék veszélyeztettek — ő újabb gólt is lőtt, és Lőrinczék futottak az eredmény után. Érdekes, a Jávor-legénység mintha az utolsó negyedórá­ban ébredt volna rá, hogy mi­ért is utaztak Baktalóránt- házára, dehát a játékvezetői sípszó addigra a mérkőzés végét jelezte. Jávor Pál, a vendégek ed­zője nem is vitatta a vereség jogosságát, inkább csak azon bosszankodott, hogy az ellen­fél pont azt csinálta, amit vár­tak tőle, amire készültek, mégsem tudták azt megaka­dályozni játékosai. Kozma Józseférthetően na­gyon boldog volt a meccs után, gratulálok gyűrűje vet­te körül a népszerű mestert a pálya szélén. A baktai edző azt mondta, most kell bizo­nyítani, hogy ez a csapat már nem az őszi csapat. Igaz, a tá­madójáték lesz továbbra is a legveszélyesebb fegyverük, de sokkal nagyobb gondot fordítanak arra, hogy ne kap­janak gólokat. Kozma meg­ígérte, most nem torpannak meg két meccs után, mint az ősszel. Az edző minden já­tékosát dicsérte, különösen Sós teljesítményét emelte ki. Aminek a legjobban örült, hogy a meccs során nem volt kérdéses a három pont sor­sa, csapata meggyőző mu­tatvánnyal nyerte a talál­kozót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom