Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-02 / 78. szám
Labdarúgás UJ KELET 1996. április 2., kedd 11 Az NB II-ben történt: Szikszai Lajos távozik? A gúla tetején Horváth, aki az Alkaloida gólját fejeli Erre sincs magyarázat rülése nyilván nem jön rendbe, Lente besárgult, Veres pedig szintén sérült. Már csak azért is nehéz mérkőzésre számítok, mert Kecskemét sem úgy indult, ahogy eltervezte. — Mit gondol, mikorra teszi túl magát a csapat a hullámvölgyön? — Egyelőre nem tudom, mikor jutunk felszállóágba. Bosz- szant ez, már csak azért is, mert csupa rutinos játékosunk van... —Mondja ezt akkor, amikor a mindig pontos, megbízhatóan játszó Szűcs, a tizenegyes előtt úgy viselkedett, mint egy nyeretlen kétéves... — Szűcs Sanyi kérdése biztos föl fog merülni a héten. Ő volt az egyik, akinek egész héten negyven fokos láza volt. Ennek ellenére egyértelműen játszani akart. Nem tudom, jó volt-e, hogy elvállalta a mécsesét... Egy dolog biztos: egy egészséges Szűcs Sanyi nem csinál ilyen tizenegyest. Ez persze, nem azt jelenti, hogy ő a bűnbak. Meggyőződésem, hogy ma már a gólkirályunknak is lehetett volna gólt rúgni. Több lehetősége is volt erre Rosunak.. A beszélgetés után Szikszai Lajos elmondta, hogy nagyon jól tudja, neki egyedül kell elvinnie a balhét. Nem is akarja áthárítani a játékosaira. Még akkor sem, ha tisztában van azzal, nem ő tehet arról, hogy Erdei és Rosu ziccert hibázik. Aztán elárulja: néha már azon gondolkozik, hogy át kellene adnia a helyét másnak. Hátha több szerencséje lesz a mostani helyzetben a csapattal, mint neki. Vasváriban egy edzőváltás a jelenlegi helyzetben valószínűleg nem sok mindent oldana meg. Egy kis türelem, átgondolt játékoscseré, egy kis pihentetés, csapatátszervezés annál inkább. Keserűen talán úgy is értékelhetnénk a vasárnapi, Sényő elleni hazai pályán elért 1-1-et, hogy feljövőben van Tiszavasvári, hiszen tavasszal mindössze erre az egy pontra futotta a csapat erejéből. Pontosabban a DFC és a Hajdúnánás ellen még ennyire sem volt eredményes a gárda. Szikszai Lajosédző rendkívül elkeseredett volt a mérkőzés után. Persze, nemcsak ő, hanem a sportkör vezetői, a szurkolók és a labdarúgók is. Nem hitték volna el senkinek sem, ha valaki a mérkőzés előtt azt jósolja, hogy ma ikszelni fognak. Száraz Attila (Új Kelet) — Úgy kezdtünk, ahogy kell, mert hamar előnyhöz jutottunk. Sőt, Erdei Csaba lábában az újabb találat is benne volt, de elhibázta a ziccert. Ezt követően aztán a teljes védelmünk asszisztálása mellett tizenegyeshez jutott Sényő. Egy pillanatig nem vitatom a büntető jogosságát. Az egyenlítés után fellelkesedtek, és azt követően minden perc, amit el tudtak húzni, sikernek számított. — A második félidőben hiába került időnként egyértelmű fölénybe Vasvári, a túlsúly meddőnek bizonyult. — Ha úgy veszem, hogy nem rúgtunk gólt, akkor ez igaz. Mindenesetre háromszor is Mező Jóska nagy bravúrja kellett ahhoz, hogy ne változzon az eredmény. Helyzeteink tehát mindenképpen voltak. Bosszant a dolog, mert úgy érzem, hogy egy 5-1-es mérkőzésen ikszeltünk. — Ezek szerint ön akkor maradéktalanul elégedett a támadóival? — Szó nincs róla, ez jókora túlzás. Hogy lehetnék elégedett egy olyan csapattal, amelyik egy ilyen mérkőzésen csak döntetlenre végez? Elégedett akkor lennék, ha berúgtuk volna a helyzeteinket. Rosu most is fejét fogva ül az öltözőben a két 100 százalékos, kimaradt lehetőség miatt. — A mérkőzés színvonalára rányomta bélyegét a sok pontatlan átadás. — Ezt én is így láttam. Az idegesség számlájára írom, nem véletlen, hogy a labdák zömét elvagdostuk. A félidőben fel is hívtam a figyelmet arra, hogy ennek nem sok értelme van. Biztos vagyok abban, hogy a sikertelenség miatti félelem miatt nem volt igazán kidolgozott helyzetünk. — Nyilván ön is hallotta, hogy a szurkolók a tudatos játékot hiányolták a vasvári produkcióból... — A két vereség után a csapat ideges, pedig nem volt nagyon feldobva a mérkőzés. Az tény, hogy a három pontot szerettük volna begyűjteni. —A jövő héten a Kecskeméti TE otthonában lépnek pályára. Mi várható? — Nem tudom... Dencsuk séRúgótechnika I. Bemutatja Szilágyi Fotó helyett! Racskó Tibor jegyzete Elnézésüket kell kérnem azért, hogy az NYFC hétvégi mérkőzéséről nem készítettem fotót. Eredetileg úgy terveztük, hogy ezen az oldalon a szombati mérkőzésről készült képek is megjelennek. Hogy mégsem így történt? Ennek oka mindössze annyi, hogy nem engedtek be a stadionba a SÉKA SECURITY emberei. Jól tették. Mármint a dolgukat. Hiszen ők azt az utasítást kapták az eligazításon, hogy csak nemzetközi sajtóigazolvánnyal rendelkező újságírókat és fotósokat engedhetnek be. Mintha csak vb-t rendeznének a Sóstói úti pályán. Természetesen egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, hiszen én dolgozni jöttem ide, nem szórakozni! És nem magam miatt háborodtam fel elsősorban, hanem amiatt, hogy egyes emberek mennyire nem tisztelik azokat, akik élnek-halnak a honi labdarúgásért. Hiszen a sajtó lenne jogosult arra, hogy tájékoztasson, híreket adjon, szinten tartsa az érdeklődést, még akkor is, ha a csapatnak éppen nem megy úgy, ahogy szeretnénk. Az önök bizalmával élnek vissza azok, akik ilyen helyzetbe kényszer: fenek minket. Higgyék el, hogy mi sem perben, sem haragban nem állunk az NYFC-vel. Sőt! Ezért is érthetetlen számomra a döntés. Falatovics még bírja torokkal! Koncz Tibor (Új Kelet) — Mondanom sem kell, mekkora az örömünk. Fantasztikusan sokat jelent számunkra ez az egy pont, hiszen olyan csapat ellen értünk el döntetlent, amely több éve együtt futballozik, ráadásul nagyszerű játékosokkal rendelkezik. Mindennek dacára a fiúk ismételten bebizonyították: nagy akarással sok mindent lehet ellensúlyozni. — Az ötödik percben kapott gól után felrémlett, hogy ezúttal súlyos vereséggel hagyja el a pályát a Sényő. Őszintén, hitt a talpra állásban? — A mérkőzés előtt kitértünk arra, mi történjen, ha netán hamar hátrányba kerülünk. Megegyeztünk abban, hogy ekkor sem szakítunk a biztonsági játékkal, mert lesz még időnk az esetleges egyenlítésre. A kockáztatást az utolsó percekre hagytuk volna, szerencsére a folytatásban másképp alakult a mérkőzés. Sőt, amennyiben Tóth Attila kicsit ügyesebb, talán-talán még szebben is zárhattuk volna a találkozót. — Viszont az is igaz, hogy — miként az elmúlt héten — tökéletesen használta ki a gárda az adódó lehetőséget, Egy helyzet, egy gól. Ez sem semmi... — Mit válaszolhatnék erre. Végül is tizenegyesből voltunk eredményesek. Ezt is be kell rúgni... Tudtuk, hogy Szabó kiváló kapus, emiatt a büntető végrehajtása nagy összpontosítást igényelt Kovács részéről. És ő megtette a dolgát. •— Aki látta már mérkőzés közben önt, elmereng azon: még két-három hasonló siker, s visszafordíthatatlanul megrongálódnak a hangszálai. — Ne féltsenek! Sokan azt hiszik, hogy idegességemben kiabálok a mérkőzés alatt, holott ez nem így van. Legbelül nyugodt vagyok, akkor is, ha vesztésre állunk, nemkülönben, ha vezetünk. Másfelől viszont, olyannyira sok az új játékos, hogy alkalomadtán szükségét érzem a hangos utasításoknak. Az a fajta védekezés, amit mi próbálunk megvalósítani, a legkissebb kihagyást sem engedi. Ezért, ha valami hibát látok, szólok. Persze, jól tudom, a játékosok nem mindig hallanak engem, ezen segít Mező jelenléte. Neki a kapuból ugyanúgy — hangosan — kell irányítania a csapatot, mint nekem. — Fennállt a veszély, hogy az első félidő derekán sárga lappal figyelmeztetett Lelt a kiállítás sorsára jut. Mintha túl- pörgött volna a középpályás. Nem gondolt a lecserélésére? — Igen, felmerült bennem, hogy lehozom a pályáról. De úgy tapasztaltam, hogy a sárga lapot követő három-négy perc elég volt számára a lehiggadás- hoz. Hozzáteszem: Józsi nagyszerűen futballozott, emellett a védőmunkában is jeleskedett — időnként még a támadásokat is tudta segíteni. — Három mérkőzés, öt pont! Kisebbfajta csoda bontakozik ki, két idegenbeli összecsapáson maradt veretlen a gárda. Ősszel ez egyszer sem sikerült. Most csak az a kérdés: hogyan tovább? — Nem beszélnék csodáról. Rengeteget dolgoztunk a télen, mindeközben számtalan jó szándékú ütközés zajlott le a játékosok és köztem. Nem is állt szándékomban asztal alá seperni a problémákat, szerettem volna mindenkit megismerni, és fordítva. A bajnokság rajtjára kialakult az a játékrendszer, amellyel tulajdonképpen valamennyi szóba jöhető labdarúgó egyetért. Pusztán ebben rejlik az eredményesség titka. Azt azonban nem győzöm eleget hangsúlyozni: a neheze még hátra van, kemény hetek várnak ránk. 7 Rúgótechnika II. Kurilco előadásában Fotók: Racskó Tibor Alighanem helytálló a megállapítás: a második vonalban nincs lelkesebb csapat a Sényőnél! És ez manapság bármihez elegendő. A robotolófutballra esküt tett legénység Tiszavasváriban sem hazudtolta meg magát. A tizenegy játékos már a „térdén” járt, a „pontmentő akció” mégiscsak sikerült. Nem csoda hát, ha Falatovics Lászlóédzővel madarat lehetett volna fogatni a megyei derbi után.
