Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-20 / 93. szám
4 1996. április 20., szombat Közélet UJ KELET Tarnavölgyi György szombati jegyzete Nem kell autót lopni... ...elég, ha „önkényesen elveszi” az illető a másik kocsiját, máris csekélyke büntetéssel megúszhatja. Hosszú évek óta témája a sajtónak is, a közvéleménynek is, hogy a büntető törvénykönyvünk igen sajátságos módon kezeli azokat, akik autót lopnak. Ha a bíróság előtt nem látszik egyértelműen bizonyítottnak, hogy az illető mondjuk nyomban eladni akarta az ellopott kocsit, akkor van esélye arra, hogy csak „jármű önkényes elvétele” címén büntessék meg, aminek kifejezetten örvendezni szoktak a gépkocsitolvajok. Ha azt vallja az illető, hogy kérem, én csak egy kicsit autókáz- ni akartam, s ha kellő meggyőző erővel adja elő, akkor ejnye-bejnye, dádá, fiatalember, ne rosszalkodjon máskor... Most úgy tűnik, lesz e téren némi változás, a kocsilopás kocsilopás lesz, nem autókázás, a büntetése ehhez mérten súlyos. A Btk. módosítását tervezik ugyanis — végre. Lehet, hogy meg kellett várniuk a magyar jogalkotás irányítóinak, hogy némelyikük autóját is „önkényesen elvegyék”? Vasárnap is nyitva van... ... jó néhány bolt, ami nem rossz, ha ekkor jut eszünkbe, hogy kevés otthon a kenyér. Ám mégsem mindenkinek tetszik a dolog. Nem véletlen, hogy a fejlett kapitalizmust építő országokban szigorúan, néhol már-már rigorózus módon szabályozzák az üzletek nyitva tartását. Az alapelv az, hogy senki nem szerezhet piaci vetélytársával szemben jogosulatlan előnyt. Ilyet jelent több országban az is, hogy nem akkor tart nyitva egy bolt, amikor akar, hanem akkor, amikor engedélyezik neki. Ezt kívánja ugyanis a kereskedelemben dolgozók érdeke — nem lehet őket nyakló nélkül kizsákmányolni. Bizony, ez a kapitalizmus. A posztszocialista magyar kereskedelem is ráébredt, hogy verseny van, s a boltokban is emberek dolgoznak, akiknek lenne egyéb elfoglaltságuk is, mint este tízkor, vagy vasárnap a pult mögött állni - ám mégis ezt teszik, mert rákényszerülnek. A szakszervezetek kezdik felemelni a hangjukat, s lehet, hogy meg is hallják őket. Készül a szabályozás a boltok nyitva tartásáról. Én még emlékszem, milyen nagy vitát kavart annak idején az első, vasárnap is nyitva tartó üzlet. Csak alapvető élelmiszereket árulhatott, azt is csak korlátozott ideig stb. És a szakszervezet kiharcolta, hogy a vasárnap dolgozók tetemes többletbért kapjanak. Bizony. A magyar fogdák állapota... ...elriasztónak bizonyult a Nyugat-Európából érkezett vizsgálódók számára. A rendőrségi fogdaviszonyainkról készült jelentés veréseket, brutalitást, rossz bánásmódot emleget. Meg éhséget, sötétséget, hideget. Mondhatná az átlagpolgár, aki utálja a bűnözőket, hogy ott egye a fene mindet, kapják csak meg, amit megérdemeltek! Lehet, nagyrészt jogos a felháborodása, valamit azonban elfelejt. Azt, hogy a fogda nem börtön, ahol bírói ítélettel tartanak embereket — nem biztos, hogy mindenki bűnös, aki fogdába kerül hosszabb-rövidebb időre. Itt olyanok ülnek, akiket gyanúsítanak —, hogy okkal-e vagy ok nélkül, az csalf később derül ki. A fogda célja nem a büntetés, hanem az, hogy a gyanúsítottat szem előtt tartsa, amíg a vizsgálódás folyik az ügyében. A BM elismerte, hogy a vizsgálat megállapításai jogosak. Intézkedtek is, becsukták a kerepestarcsai „intemálótá- bort”, megszüntettek több fogdát. Csak az a kérdés, hogy vajon ugyanez megtörtént volna-e, ha nem jönnek az urak Nyugatról... Az APEH perelhető... ...ráadásul a pert indítók közül minden ötödiknek igazat is ad a bíróság, olvasom a hírt. Mondhatnék persze, azt is: az APEH-et perlők nyolcvan százaléka elveszti a pert. A lényeg nem változik: az adóhatóságnak sincs mindig igaza. Sőt! A magyar jogszabálydzsungelben nem könnyű utat lelni - ezt mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos e téren. Az is tudott, hogy az adózási szabályaink enyhén szólva illékonyak. Legalább évente egyszer megváltozik jó részük. Csoda, hogy az APEH munkatársai sem fújják kívülről és hibátlanul mindegyiket? A lónak is négy lába van, mégsem asztal, legyinthetnénk néhai barátom kedvenc szavával élve. Ha mégsem tesszük, annak egy oka lehet: az, hogy erősen irritáló, amikor a Hatóság nem hiszi el ugyanezt magáról, hanem a csalhatatlanság pózában tetszeleg. S most nem csak az adóhatóságról beszélek. Van nekünk sok más hivatalunk is... Kicsi és nagy. Egy közös bennük: a gyakorta túltengő önbizalmuk. Mi lesz veled, szorgalmatosi iskola? Új Kelet-információ Lakossági fórumra „együtt beszélgetésre, gondolkodásra” hívta a tiszavasvári-szor- galmatosi iskola szülői munkaközössége a városrész lakosságát, ugyanis az intézmény fölött viharfelhők gyülekeztek. Takács Pálné, az SZMK elnöke egyebek mellett elmondta:-— A város képviselő-testü- lete költség-megtakarítási céllal átvilágította a város iskoláit. Az önkormányzat szerint túl sokba kerül a négy iskola, kevesebb lett a pénz, szorítani kell a nadrágszíjon. Kidolgoztak egy olyan lehetőséget, amely alapján a szorgalmatosi iskola felső tagozatos tanulóit autóbusszal Tiszavasváriba szállítják. (Hogy az ottani három közül melyikbe, még senFekete Tibor (Új Kelet) Feszty Árpád a milleneumra festette meg a Magyarok bejövetele című monumentális alkotását. A történelem viharában megrongálódott festményt a közelmúltban restaurálták, és kiállították az ópusztaszeri történelmi emlékhelyen. A kép ki sem tudja). Az alsósok maradhatnak. Szántó László tagiskola-vezető beszámolójában adatokkal igazolta az intézmény életképességét: — Az elsősök száma minden évben emelkedik. Ha be kellene utaztatni a felsősöket, szeptemberben 51 gyereket, jövőre 56-ot, utána 59-et, három év múlva 62 főt vinne a busz. A kérdésre, ki szeretné bejáratni a gyerekét, egy kéz sem emelkedett fel. — Nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk az iskolánkat! Mi építettük, a mi gyerekeink járnak ide. Ha elviszik az iskolát, mi marad? — háborgott Oláh Gyuláné. — Akár folyamodjunk polgári engedetlenséghez is, végig mellette leszünk! — Nincs más intézmény a településen, csak az iskola és témája megihlette Kass János grafikusművészt, és a Magyar Posta megbízására háromrészes, három címletes bélyegsorozatot tervezett, melynek utolsó részét csütörtökön mutatták be a sajtó képviselőinek. A Debreceni Postaigazgatóság jóvoltából munkatársunk is jelen volt az eseményen. az óvoda. Miért nem a hivatalban kezdik a spórolást? Ott bezzeg emelték a fizetéseket — emelkedett szólásra Pis- kolci László. Molnár Andris bácsinak már a gyerekei is rég kinőttek az iskoláskorból. — Majd lesz unokám, neki is kell iskola — mondta. A társadalmi munka mindig is sajátja volt az itt élő embereknek. Tavaly készült el az iskola lépcsős parkja. — Öt éve kerültem ide, de újabb és újabb arcokat is látok. Ki fog ide jönni, ha a gyermekét iskolabusz fogja vinni Vasváriba? — gondolkodik hangosan A. A. Az összejöttek végül megállapodtak: megkérik képviselőjüket, hogy a közgyűlés kihelyezett lakossági fórumon ismertesse elképzelését az iskola jövőjével kapcsolatban. Az eredeti alkotás tizenöt méter magas és százhúsz méter hosszú, ezért a grafikusművész a tervek elkészítéséhez Morelly Gusztáv fametszetét használta fel. A 195 forint névértékű bélyegsort ötszázezer példányban hozza forgalomba a posta — a bélyeggyűjtők nagy örömére. Hírről hírre Palotai István jegyzete Zene a fülünknek, amit mostanában Medgyessy Péter pénzügyminiszterünk beszél! A rosszmájúak és a politikai ellenlábasok valószínűleg azt állítják, hogy mindez csak a közelgő választásoknak köszönhető, én azonban meg vagyok arról győződve, hogy ez nem így van. A választások még nagyon messze vannak ahhoz, hogy korteskedésből egy pénzügyminiszter csökkentse bevételi lehetőségeit, akkor, amikor nagyon is rájuk van szorulva. A személyi jövedelemadók csökkentésének terve, a vámpótlék eltörlése és az összes „társadalomszimpatikus” intézkedés arra utal, hogy Medgyessy nagyon is tisztában van azzal, hogy a húrt elődje túlfeszítette... Szorítsunk Medgyessynek, hogy azok az előirányzott egyéb bevételi források, amelyekkel ki akarja váltani a mi befizetéseink egy részét, kedve szerint működjenek. Suchman Tamás privatizációs miniszter végre valóban tett valami olyasmit, ami minden kétséget kizáróan a javára válik az országnak: Megvétózta az ÁPV Rt. döntését, amely szerint a Szolnoki Kőolajipari Kutató Rt.-t eladja egy arhan- gelszki orosz vállalatnak. Nem eléggé világos azonban, hogy az ÁPV Rt.-nek miért olyan rettenetesen fontos, hogy ezt a céget az oroszok kapják meg? Magyar részről egyetlen érintett fél sem szeretne orosz tulajdonba kerülni, sőt, Szolnok polgármestere is ódzkodik az üzlettől. Egészen bizonyosan tudják az okát... Magyarok bejövetele bélyegen Nádudvar: a sikersztori folytatódik Az elmúlt években, évtizedekben megszokhattuk, ha a világszínvonalú magyar mezőgazdaságra terelődött a szó, a beszélgetés első öt percében elhangzott Nádudvar és Bábolna neve. A szövetkezeti szektorban vitathatatlanul a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet volt az élenjáró gazdaság. Nem feltétlenül az árbevétel nagyságában, az egy hektáron termett búza mennyiségét illetően volt a legjobb a hajdúsági szövetkezet, bár az előbb említett mutatókban sem volt okuk szégyenkezni. Nádudvar ereje mindig is a szellemiségben rejtőzött, abban a folyamatos újat akarásban, amihez sokáig politikai támogatás is járult. Nádudvar irigyei és ellenfelei akkoriban azt mondogatták: meg kellene nézni, hogy tiszta gazdálkodási viszonyok között mire képes a szövetkezet. A történelem megadta a választ az irigyeknek és az ellenfeleknek. Kovács Lajossal, a NAGISZ Rt. elnök-vezérigazgatójával arról beszélgettünk először, hogy a mezőgazdasági termelés alapja, a növénytermesztés hogyan változott Nádudvaron. — Valamikor a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 24 000 hektár szántóföldön gazdálkodott. A kárpótlás és az átalakulások után jelenleg két kft.-nk 7000 hektáron tevékenykedik. A NAGISZ Növény Kft. 4500 hektárt, míg egy másik társaság — Tetétlenen és Ártándon — 1000—1500 hektár szántóföldet művel meg. Mindehhez mintegy 7000 hektárnyi gyep társul, aminek egyharmada ősgyep, tehát különleges gazdálkodást igényel, kétharmadán pedig intenzív gyepgazdálkodást folytatunk. — A nádudvari növénytermesztés fontos jellemzője volt korábban az öntözés. Ezen a téren változott-e a helyzet? — A termőterület közel fele felületi öntözőberendezésekkel jelenleg is öntözhető. Ezt kiegészíti a drénezett öntözés, így a kettő együtt lehetővé teszi jó termésátlagok elérését. — Milyen növényeket termesztenek? Mi számít most „pénzes” növénynek? — Korábban nagy mennyiségben vetőmagvakat és ipari növényeket termeltünk, mostanra ez kicsit megváltozott. Cukorrépa van mintegy 500 hektáron, vetőburgonya 150- en, közel 100-on pedig étkezési burgonya, de termelünk répamagot, a szikes területeken napraforgót, őszi búzát és kukoricát is. A tejelőtehenészetünk önállóan gazdálkodik, így a takarmánynövényeket ők szállítják a részvénytársaság többi kft.-je részére is. A tejelő tehenek száma 1300 darab. Tejüzemünkben évente 8 000 000 liter extra tejet dolgoznak fel jégkrémmé, vagy továbbértékesítjük partnereink, illetve a lakosság felé. —Az előbb szó esett a kft.-kről. Ezek szerint az egyes ágazatok most kft. formában tevékenykednek? — Igen. Hét ilyen társaság van, mindegyikben többségi tulajdonos a részvénytársaság. Ezenkívül traktorok és szállító- eszközök vannak kiadva a tagoknak, akik vállalkozóként különböző szolgáltatásokat végeznek részünkre. Nálunk közel 1900-an dolgoznak, elsősorban Nádudvaron és a környező községekben. A nyugdíjasok száma 1000, akiknek megpróbálunk segíteni abban, hogy a nagymértékben megnehezült életkörülmények nekik minél kisebb életszínvonalromlást eredményezzenek. — Az elmúlt években nem mindig volt — finoman fogalmazva — jó politikai légkör a szövetkezetek számára. Az átalakulások, résztulajdon-kiadások is ezt bizonyítják. Mennyire sikerült túljutni ezen az időszakon? — A szövetkezet vagyona 6,1 milliárd forint volt. Kiválással, résztulajdon-kiadással ez mintegy 300 millió forinttal csökkent. Az elmúlt két—három esztendőben ezt pótoltuk, a vagyon most meghaladja a 6,2 milliárd forintot. — Az árbevétel és a nyereség mondjuk az elmúlt esztendőben mennyire bizonyította a nádudvari szellemiség megmaradását? — A politikai és gazdasági változások 1993-ban nyomtak bennünket a mélypontra, akkor gyakorlatilag nyereség nélkül zártuk az esztendőt. 1994-ben meghaladta a százmillió forintot az eredmény, az elmúlt esztendőben az árbevételünk több mint kilencmilliárd forint volt, és az adózás előtti eredmény meghaladta a 430 millió forintot. Ebbe ráadásul a kisebb társaságok eredménye még nincs is beleszámolva. Én úgy gondolom, hogy ez a nyereség az igazi csattanós válasz a kételkedőknek. — Megéri ma a mezőgazdaságban továbbra is vállalkozni? — Ez az igazi nehéz kérdés. Ha azt tekintem, hogy a kilencmilliárdos árbevétel mellett nincs öt százalék az eredményesség, akkor látszik igazán, milyen rendkívüli versenyhelyzetben kell helytállni, szigorúan ügyelve minden forintnyi kiadásra. Ha arra gondolok, hogy az itt élő emberek évek évtizedek óta a földből, az állattenyésztésből élnek, akkor a válasz nyilvánvaló: mi nem tudunk és nem is akarunk mástcsi.iálni.
