Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

UJ KELET Waldorf-hétvége 1996. április 2., kedd 5 Szabadságra nevelés „Az egész Waldorf-intézmény zene! Az évnek, a hónap­nak és a napnak is a mi életünkben lejegyezhető ritmu­sa, lélegzése van. Az egyes tárgyak, témák, gondolatok, diákok, tanárok külön-külön szólamok, melyek együtt hangzása adják a ‘zenemű’ harmóniáját.” Háromnegyed évszázada, mióta az első Waldorf-is- kola megnyílt, több mint 800-ra szaporodott a mű­ködő iskolák száma az öt kontinensen. Az iskolatí­pus szülőatyja Rudolf Steiner, aki lehetőséget ka­pott Emile Molttól,a németországi Waldorf cigaret­tagyár vezetőjétől, hogy téziseit a gyár munkásai­nak elmondja. A hallgatóságot annyira megragadta Steiner reformgondolata, hogy iskola indítását szor­galmazták. Intenzív képzéssel az iskola tanárait ki­képezte, s így rövidesen megkezdődött a Waldorf- rendszerű oktatás. Az iskolatípus szellemi alapját az antropozófia adja, mely az orvostudománytól a mezőgazdaságig a gyakorlati élet számtalan terüle­tén bebizonyította életképességét. A módszer a test, a lélek és a szellem egységes fejlesztésén alapul. Jelenleg hazánkban 9 iskola és 20-nál több óvoda működik, számuk egyre nő. Valami más A budapesti Tarnavöigyi Gábor és felesége, Judit szülők­ként vallottak a Waldorf-iskoláról. Felragyog a nyájas Nap (> világít egész nap. Lélek. Szellem, Hatalom mozdítja lábam, karom. A napfényben istenem ember-erőm tisztelem, melyet a Te jóságod a telkembe beoltott, hogy lehessek dolgos, tud ni vágyó szorgos. Fény és erő Tőled ered, szeretet és hála Neked. Ezzel a verssel kezdik nap­jukat a Waldorf-iskolások. Szentkúti Márta A pedagógus A Waldorf-nap alkalmából az egyesület Szentkúti Márta bu­dapesti Waldorf-pedagógust hívta meg Nyíregyházára, aki a Waldorf-pedagógia lényegé­ről adott tájékoztatást. — Tizenhat éves koromtól tudom, hogy pedagógus szeret­nék lenni. Ez meg is adatott, tizennyolc évesen már képesí­tés nélkül tanítottam, és leve­lező tagozaton tanultam to­vább. Elértem, amit akartam, mégis korlátot éreztem magam és a gyerekek között. Nyolc évvel ezelőtt egy újságban ol­vastam először, hogy Waldorf- pedagógiáról tartanak ismerte­tőt. Azelőtt soha nem hallottam erről, azonban az előadók kö­zött hiteles és híres nevek sze­repeltek: Makovecz Imre, Ve- kerdy Tamás, ezért úgy döntöt­tem, hogy elmegyek és meg­hallgatom a tájékoztatót. Az első alkalommal úgy éreztem, hogy ez a pedagógia gyönyö­rű, de megvalósíthatatlan. Tudtam, hogy csak jó lehet,, hiszen nincs osztályozás, nem szoronganak a gyerekek, és fej­lődési sajátosságaikhoz igazo­dik a tan terv. Aztán a harma­dik alkalommal már tisztázó­dott számomra, hogy eszerint szeretnék élni és tanítani, ezért beiratkoztam továbbképzésre. Úgy érzem, hogy a külső kor­látok, amelyek korábban köz­tem és a gyerekek között voltak, megszűntek. Tőlem és a gyere­kektől függ, hogy mikor mit ta­nítok. Nálunk is van tanterv, de ez nem előír, hanem segít, egy­fajta mankó a pedagógus számá­ra. Mégis azt mondom, hogy nem egyedül ez az üdvözítő pe­dagógia. Meggyőződésem, hogy a Waldorf-pedagógia jó, mégsem szeretném ráerőltetni másokra. Minden szülőnek meg kellene adni a lehetőséget a vá­lasztásra, hogy olyan iskolába írathassák be gyermeküket, amelynek értékei leginkább megfelelnek a szülő értékeinek. Nekem két gyermekem van. Az idősebbik sajnos nem ta­pasztalhatta meg a Waldorf-is- kola módszereit. Jó tanuló, mégis szorong, fél és nem sze­ret iskolába járni. A kisebbik már Waldorf-iskolábajár. Meg is látszik rajta, nyugodt, szeret játszani, nem veszi el az idejét a tanulás, boldog kisgyerek. 1. osztály: az első osztály egy csoda! A kis nebulók vára­kozással érkeznek. A terem egész nyáron szépül, hogy be­fogadja őket. Számtanból a négy alapművelettel kezdenek százas számkörben, a római számokkal húszas számkör­ben. A szorzótábla gyakorlását segítik, és mindig megelőzik a ritmikus gyakorlatok, ami tap­solás, dobogás, tánclépések kavalkádja. A gyerekek saját írásukon keresztül tanulnak ol­vasni. Készítenek versesköny­vet, amibe beírt szövegek mel­lett saját illusztrációjuk látha­tó. Különleges tantárgyaik a formarajz, a furulya, a festés és a kézimunka. Saját maguk ké­szítette kötőtűvel tanulnak kötni a fiúk-lányok, például furulyatokot. Nagyon fontos, hogy az elkészült munkák ki­kerülnek a falra. Idegen nyel­vet is tanulnak, ami az anya­nyelv tanulásához hasonlóan, ismétlés alapján, beszélgetés, verselés formájában történik. 2. osztály: a gyerekek ebben a korban más minőségében szemlélik a világot, mint ed­dig, és másképp is viszonyul­nak hozzá. Ehhez alkalmazko­dik a tananyag is. A szentek legendáival és fabulákkal, azaz állattörténetekkel ismerked­nek, amelyekben az emberi tu­lajdonságok értékei rejtőznek. A szorzótábla gyakorlása fo­lyik még a ritmusgyakorlatok segítségével. Kézimunka-fog­lalkozáson az apróságok horgolással töltik az időt. 3. osztály: az év folyamán az Ótestamentum megismerése a cél. Számtanból az alapműve­leteket gyakorolják ezres szám­körben. Az idegen nyelv tanu­lásában most jelenik meg az írás. Mesterségekkel ismerked­nek tanári elbeszélés alapján. Ekkor próbálják kialakítani a munka tiszteletét bennük. A tökéletességre kell törekedni, akár százszor is újra kezdeni a feladatot, ha hiba, pontatlanság van benne. 4. osztály: az év fő mottója: kilépni a magunkba zártságból és meghódítani a világot! A kor sajátossága az elbizonytalano­dás. Kérdése az élet és halál kö­zötti különbség. Az északi né­pek legendáival, vikingtörténe­tekkel, a Kalevalával ismerked­nek, amelyek szereplői rendkí­vüli hősök, parancsra cseleked­nek és néha elbuknak, meghal­nak. A gyermekben fontos megerősíteni, hogy kicsoda. Eb­ben a magyarságkép kialakítá­sa az egyik jellemző, de nem történelmi szemlélet alapján, hanem a nemzeti mitológia, a népi kultúra behozatalával. A számtanban megjelennek a tör­tek. A nyelvtan a magyar nyelv tanításában ekkor kap helyet. Az alkalmazkodás a külső sza­bályokhoz, a hagyományok tisz­teletének elérése a cél. A „ke­resztezés”, az ellentét az év jel­lemzője, a formarajzokon is ez az alapmotívum, a kézimunká­ban a keresztszemes, a festésben a kontraszthatás, a ritmusgya­korlatokban a hangos, zajos já­tékok. Ebben az évben kerül a tantárgyak közé az állattan. 5. osztály: a megnyugvás jel­lemző erre a korra. Minden gye­rek szép, de az ötödikes gyö­nyörű. Külseje harmonikus, kamaszodás előtti. Az év veze­tő motívuma a görögség: gö­rög zene, versek, kultikus tán­cok. Az Odüsszeiát mesélik végig. A növénytan ismeretei­vel kiegészítve hazánk és a Kárpát-medence tájain kirán­dulnak gondolatban. A szám­tanban a tizedestörtek jelennek még új anyagként, a kézimun­kában pedig már öt tűvel ügyeskednek a nebulók. 6. osztály: ismerkedés Róma történelmével és a római joggal. Ekkor kapcsolódnak a külső világhoz, ez a számtanban az arány- és a százalékszámítás el­sajátításával történik. A történe­ti részben a keresztény szelle­miség áramlásával és az Árpád- házzal foglalkoznak. A zenében most a gregoriánoknak van fon­tos szerepe. A fizika tantárgy újként jelentkezik. 7. osztály: a felfedezések, az új megismerése is lehetne a jel­mondata ennek az évnek. A tör­ténelemre és a földrajzra ez min­denképp jellemző. Számtanban új az algebra. Új tantárgy a ké­mia, de nem képletek tanulásá­val, egyenletek írásával foglal­koznak, hanem az elemet, a ve- gyületeket tanulmányoznak. 8. osztály: eljutottunk a XX. századig, a gépek világába. E század történéseit a híres embe­rek életrajzai alapján ismerik meg, mint például Martin Lu­ther Kingé vagy Gandhié, amikből ezt a fontos mondatot kell, hogy megtanulják: „Ne üss vissza!” Nem használnak tankönyve­ket és nincs osztályzat. Ez utób­binak oka, hogy hiányzik az is­kolából a versenyszellem. Az életnek tanulnak és nem a je­gyekért, a vizsgaeredménye­kért. Saját igénye kell, hogy le­gyen a gyereknek a tudásvágy. Itt elfogadott, hogy a gyerekek, végezve saját munkájukkal, szó nélkül segítenek a másiknak. Az órák nem a szokásos 45 per­cenként változnak, hanem reg­gel kétórás „főtárgyoktatással” kezdődik a nap, majd az ide­gennyelv-, a zene-, a kézimun­kaórák következnek, amelyeket pihentető szakaszok tesznek változatossá. Sajátos foglalkozása az eurit- mia, mely mozgásművészetként jellemezhető. A Waldorf-peda­gógia a legteljesebb mértékben a gyermeki fejlődés szakaszai­hoz igazodik, annak érdekében, hogy a gyermekből a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnőtt váljon. — Én korábban tanultam a Waldorf-pedagógiáról — mondta Judit. — Számunkra valahogy természetes volt, hogy lányunkat, Lídiát nem ál­lami iskolába íratjuk. —Gyermekkoromban jártam utoljára állami iskola épületé­ben — szólt közbe Gábor —, aztán gyermekünk beíratása előtt körülnéztünk egy ilyen in­tézményben. Lélektelennek, idegennek éreztem, és káposz- táskockaszag volt a levegőben. Úgy gondoltuk, valami újat, valami mást szeretnénk nyújta­ni, adni a- gyermekünknek. — A tananyag igazodik a gyerekek képességeihez, soká­ig nem ceruzával, hanem viasz­krétával írnak, rajzolnak—foly­tatta Judit. — A gyerekeknek sok mindent el lehet magyaráz­ni. Többnyire meg is értik eze­ket a dolgokat. Azonban, ha engedjük, hogy ők maguk fe­dezzék fel az ismereteket, sok­kal jobban fognak emlékezni azokra. Nem szoronganak az iskolá­ban, nincs versenyszellem. Hi­szen a versenyzés egymás ellen hangolja a gyerekeket. Engedi, _hogy érett, teljes személyiség alakuljon ki. Van teljesítmény és megméretés, de ez nem össze- ütköztetés. A Waldorf-iskola számít a szülők segítségére és közremű­ködésére. Nagyon sok bazárt. kirakodóvásárt szervezünk, az eladásra szánt tárgyakat a szü­lők készítik. Nálunk vita van arról, hogy melyikünk menjen a szülői estekre, hiszen azokon nagyon jól érezzük magunkat. Gyakran mi is festünk, s az al­kotások kikerülnek a falra, a gyerekek nézik meg szüleik munkáját. Ezek az alkalmak nyugodtak és felszabadultak. Emlékszem, amikor én voltam iskolás, mindig apukám ment a szülői értekezletre, ki is öltözött erre az alkalomra, nyakkendőt kötött. Én pedig otthon szo­rongtam, vajon megmondják-e, hogy hármast is kaptam. — A szülők támogatására szüksége van az iskolának, il­letve az alapítványnak — vette át a szót Gábor. — Van tandíj, ami 3500 forint havonta. Szo­ciális rászorultság esetén ennél kevesebbet is lehet fizetni, aki­nek lehetősége van, több pénz­zel is támogathatja az iskolát. Ez nem sznobizmus, nem lehet „menő” az, aki Waldorf-iskolá- ba járatja a gyerekét, de nem foglalkozik vele. Az intézmény igényli a szülő jelenlétét, mi naponta bejárunk az osztályba. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy az álla­mi iskolák nem jól működnek. Mindenki igénye szerint dönt­het, hová akarja járatni a gyere­két. Mi a Waldorfot választot­tuk. A nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület Waldorf- napot rendezett az elmúlt héten szombaton a Zrínyi Hona Gimnáziumban. Az egyesület ezen a rendezvényen kíván­ta megismertetni az érdeklődő szülőket, pedagógusokat és a gyermekeket a Waldorf-iskolák sajátosságaival, jellem­zőivel. Tóth József, az egyesület elnöke elmondta, hogy a Rudolf Steiner-i pedagógia iránt érdeklődők—az egyesü­let tagjai — több mint egy éve heti rendszerességgel talál­koznak. Céljuk, hogy Waldorf-óvodát és -iskolát alapítsa­nak Nyíregyházán, ezért szeretnének minél több embert bevonni az egyesület munkájába. Várják tehát azokat, akik valami újat, valami mást akarnak. Szombaton már töb­ben jelezték belépési szándékukat. A további jelentkezése­ket a (42) 311-154-es telefonszámon várja Tóth József. A nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület köszöne­tét mond a rendezvény támogatóinak: a Zrínyi Ilona Gim­náziumnak, a Vela Kft.-nek és a Szabolcstej Rt.-nek. Az oldalt írta Hatházy Andrea és Kozma Ibolya Fotó: Harascsák Annamária

Next

/
Oldalképek
Tartalom