Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-10 / 84. szám
1996. április 10., szerda Közelkép Hátsó sorok Belőlünk bolondot Tapolcai Zoltán Nem fogok transzparensekkel a Kossuth térre vonulni, nem nyújtok át petíciót a polgármester asszonynak. Pedig mint tisztes szülőnek most ezt kellene tennem, hiszen pici lányom óvodáját minden bizonnyal bezárják. Elfogadom ugyanis, hogy karcsúsításra van szükség az oktatás területén, bár vétlen- nek érzem magam abban, hogy nem elegendő számú kis poronty érte el 1996-ban az óvodáskort. A módszernek azonban nem tudok hallelujázni. Kicsit furcsa, hogy a Malom utcai már a második óvoda, amelyet azért zárnak be, mert az épület életveszélyes. Még szerencse, hogy itt nem szakadt le a plafon. Akkor milyen egyszerű lenne kimondani rá a halálos ítéletet. De hogyan válhatott élet- veszélyessé? Amikor a képviselő-testület zászlaján ott lobog, hogy „a legfontosabb feladatunk intézményhálózatunk fenntartása és működtetése”! Milyen intézményfenntartás az, amelynek során csak akkor döbbennek rá, hogy az épülettel valami gond van, amikor már majdnem összeomlik? A Család utcainál melyik hivatali embernek kellett volna tudnia, hogy olyan anyagból épült, amely már nem bírja tovább? A Malom utcainál melyik hivatali ember feladata volt számon tartani, mennyit kell költeni az öreg épületre? Hol vannak ők, s ha vannak, most legalább megkapják az ejnyebejnyé- jüket? Felesleges kérdések. Ma olyan világot élünk, melyben a tényeket csak az akták és dossziék tudják, ha tudják. Amelyek csak akkor kerülnek felülre, ha megroggyan a fal, ha leszakad a mennyezet. Szeretve és becsülve a régiben dolgozó pedagógusokat, mi történhetne más: a felajánlott új óvodák egyike lesz a pici lány második otthona. Üres moralizálás most arról beszélni, hogy a váltás érzelmi törést jelent-e számára, az új hely átrende- zi-e mindennapi életünket. Ez a mi gondunk. A város és vezetőinek becsülete azonban attól függ, hogy valóban a pénztelenség és a rengeteg teendő miatt eszméltek későn, amikor a Malom utcai (a Család utcai, s vajon véget ért-e a sor...) óvoda épületét már nem tudták megmenteni. Az pedig olcsó érvelés lenne, ha bezárásánál arra hivatkoznának, hogy az épületet felújítani nincs pénz, a gyerekeket, lám, el lehetett helyezni, tehát logikus az intézmény megszüntetése. Kényszerből ugyanis nem lehet logikust csinálni. Belőlünk pedig bolondot... UJ KELET Csabai Lászlóné lezártnak tekinti a jegyzőválságot Mégis lesz újabb hitelfelvétel? Száraz Attila (Új Kelet) — Szeretném most végérvényesen lezárni a polgármester- és jegyzőügyként elhíresült témát — jelentette ki határozottan kedden délelőtt, szokásos heti városházi sajtótájékoztatójának elején Csabai Lászlóné pogármester asszony, majd így folytatta a nagy érdeklődésre számot tartó témát: — A dr. Fazekas János és köztem lévő vita sohasem volt politikai jellegű. Nagyon sajnálom, hogy időnként így jelent meg a sajtóban. Szakmai és stílusbeli problémáink vannak, ezek azonban nem elháríthatatlanok. Nekem addig volt érdekes a dolog, amíg úgy éreztem, hogy mind a két fél számára le lehet előnyösen zárni a felvetést. Miután ez nem sikerült, most már az a tisztességes, ha a jegyző felmentésének kezdeményezéséről leteszek. Visz- szautasítok minden olyan megjegyzést és célzást, hogy a jegyző a törvényesség őre, a közgyűlés pedig a törvényességet nem kívánja munkája során betartani. Ilyen fel sem vetődött a mi másfél éves együttműködésünk során. Természetesen vannak olyan esetek, amikor komoly vita van köztünk, és ez általában akkor van, amikor az igazságosság és a jog nem fedi egymást. Az ember igazságérzetét bántja az, ami például a nem lakás céljára szolgáló bérleményeknél van: egyes bérlők, miközben tartoznak az önkormányzatnak, a bérleti díj többszöröséért adják ki a bérleményt másoknak. A jog eszközeivel ebben az esetben nem tudunk megfelelő hatékonysággal lépni. — Megkérdezték tőlem — kezdett az ide tartozó gondolatba Csabai Lászlóné —, hogy vajon a jegyző úr felmentésére meg lett volna-e a többség? Én úgy gondolom, hogy igen, de erre a többségre nem tartottam igényt. A kettőnk közötti emberi kapcsolathoz ez a helyzet méltatlan lett volna. A kialakult szakmai problémákat persze rendezni kívánom, de a mikéntje nem tartozik a nyilvánosságra. A jegyzővel abban állapodtunk meg, hogy a továbbiakban a hivatal összehangol- tabban, pontosabban, a lakosságot jobban szolgálva dolgozik. Én kértem az önkormányzati döntések hatékonyabb törvényességi kontrollját és igényeltem a hivatal és az önkormányzat eredményesebb jogi képviseletét, ebben a jegyző úr segítségét. Számomra az ügy tanulsága, hogy minden munkatársam felé egyértelmű feladatmeghatározásokat, beszámoltatásokat kell alkalmazni, de ez nemcsak a polgármesteri hivatal és a jegyző úr felé igaz, hanem az alpolgármesterek, az oktatási, szociális, sport- és kulturális intézmények, valamint a városi alapítású cégek vezetői felé is. Ez körülbelül 200 ember. Szeretném megőrizni és ösztönözni az intézmények kezdeményezési készségét. Fontos, hogy az autonómia megmaradjon, de az önkormányzati döntéseket betartsák. A témához a jelen lévő dr. Fazekas János nem kívánt hozzászólni. A továbbiakban a polgármester asszony arról tájékoztatta a média képviselőit, hogy a város több pályázata is nyerésre esélyes. így például a sóstófürdői Berenát utcától északra fekvő részen, a Damjanich utca környékén és a Bujtoson épülhet pályázati pénz segítségével szennyvízhálózat, illetve 1997/98-ban megkezdődhet a Krúdy Gyula gimnázium — a volt 5-ös iskola — épületének felújítása. A turisztikai kerékpárúnál együtt mintegy 200 millió forint kerül így Nyíregyházára. Amekkora öröm ez, tulajdonképpen ugyanakkora gond is, mert a városnak ezt a pénzt 300 millió forinttal ki kell egészítenie. Bár a közgyűlés úgy foglalt állást, hogy nem vesz fel hitelt, de ezt a három- százmillió forintot másként nem tudja az önkormányzat előteremteni. Befejezésül Csabai Lászlóné elmondta, a nyíregyházi ön- kományzat készséggel vállalkozna arra, hogy egy olyan társaságot hozzon létre, mely együtt üzemeltetné a térségi vízibázist, a vízelosztórendszert, a vízgyűjtő- és szennyvíztisztító rendszert. Ez a megfelelő megoldás mind szakmaiFogadóóra Új Kelet-információ Dr. Pásztor Miklós rendőr alezredes, a nyíregyházi rendőrkapitányság vezetője 1996. április 10-én 13 órától 15 óráié hivatali helviséeélag, mind gazdaságossági szempontból. A közeljövőben szeretné ehhez a Nyitvicsavhoz csatlakozott 26 települést is megnyerni. Az előkészítő munkával Felbermann Endre alpolgármestert bízták meg, illetve Giba Tamás és Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere is közreműködik majd a minisztériumi tárgyalások során a munkában. — Mi azt szeretnénk, ha június 30-ára létrejönne ez a részvénytársaság, és ezzel együtt megszűnne a pereskedés és a sokszor személyeskedéssé fajuló vita — mondta fejezésül Csabai Lászlóné. Mazsorettképzés Nyíregyházán 1968-ban alakult — az országban elsőként — mazsorettcsoport. Az azóta eltelt majd harminc év során először kínálkozik lehetőség leendő és már gyakorló pedagógusok számára, hogy saját iskolájukban önálló mazsorettcsoportot szervezzenek. A városi művelődési központ szeptemberben indítja tanfolyamát francia „tanmenet” alapján. A művelődési ház folyamatosan várja azoknak a pedagógusoknak a jelentkezését, akik hosszabb távon szeremének mazsorettcsoportot vezetni iskolájukban. A jótékonyság három napja Új Kelet-információ A rászoruló gyermekek Kéz a kézben Alapítványának támogatására indított országos jótékonysági koncert- és gálasorozat nyolcadik állomása lesz Nyíregyháza, ahol április 19. és 21. között gyermeknapi programok, gálakoncertek lesznek a Buszacsában, illetve jótékonysági bált rendeznek a Magyar Honvédség nyíregyházi Helyőrségi Klubjában. A vasút oldalát sokan szeméttelepnek tekintik. Az ilyen lefolyón, amelyik tíz centivel magasabb, mint az út szintje, nincs az a víz, amely el tudna tűnni Az iskolákról — eretnek módon Egleső Bürget Lajos jegyzete Az egyik ilyen probléma: túl sok pedagógus van Magyarországon. Évekig „gyártották” őket a „tanárgyárak”, ahogy a főiskolákat nevezték. Köztudott volt, hogy erre a pályára rengeteg olyan fiatal ment, akit máshová nem vettek fel. Sokak számára a pedagógusokat képző főiskolák menedékeknek számítottak, illetve olyan diplomaszerző helynek, amelynek papírja végzettséget bizonyít. Főiskolai felvételiztetek mondták el, milyen alacsony előképzettséggel, milyen — szinte semminek számító — elhivatottsággal rendelkezők lettek tanáijelöltek, majd tanárok. De konjunktúra volt, jószerével mindenkinek jutott hely, mégpedig elég kényelmes, igaz, sosem jól fizetett. Ma itt állunk a csökkenő gyermekszámmal, a fölösleggé váló tantermekkel, a nélkülözhető pedagógusokkal. Merjük kimondani: sokan vannak. Egy-egy intézmény vezetője, aki nem szociális szempontok szerint méri fel a Nem csak Nyíregyházán, az ország más városaiban is fel-fellobbannak a viták az iskolákkal, az iskolabezárásokkal, a pedagógus-elbocsátásokkal kapcsolatban. Az előterjesztők általában észérveket sorolnak, az érintettek — szülők és nevelők — minden esetben érzelmi oldalról közelítik meg az adott helyzetet. A párbeszéd így az esetek többségében felemásra sikerül, a mai racionális világban a gazdasági okokból összefüggő kérdések lírai megközelítése aligha hozhatja létre a közös nevezőt. Közben mindenki szemérmes, sok kérdést egyszerűen csupán az illendőség mián elhallgatnak, megkerülnek. helyzetet, pontosan tudja: nyugodtan megválhat néhány kollégájától, hiszen sem szakmai tudása, sem elhivatottsága nem indokolja azt, hogy tanár legyen egy-egy iskolában. Keserves dolog ez, egy átalakuló, meglehetősen kíméletlen világ realitása. Hozzá tudnám tenni ehhez, hogy még az oktatás és nevelés színvonala is azt kívánná meg, hogy tisztuljanak az iskolák, hogy azok maradjanak, akikre valóban szükség van, tehát a legjobbak. Persze, nem könnyű kimondani: te nem vagy jó, ezért nem tartok igényt a munkádra. Nem könnyű, hiszen nem szoktunk hozzá. A minőség és csak a minőség alapján történő döntés nem bevett szokás. A bonyolult mérlegelések (rendes ember, nem bánt senkit, mindig pontos, sok gyermeke van, most építkezett, egyedülálló anyját tartja, már csak pár éve van a nyugdíjig stb.) mindig adnak kibúvót. A jelekből ítélve hosszú távon számolni kell azzal, hogy tanárok és tanítók válnak fölöslegessé egy-egy iskolában. A szerencsés nyugdíjba mehet, az ügyesebbje vállalkozóvá válik, de lesznek, bizony, sokan, akik jó ideig fognak munkát keresni. Az érdekvédelmi szervezetek, persze, foggal-körömmel harcolnak tagjaikért, ami érthető, még akkor is, ha sejtik: reménytelen a harc, nem segít a sztrájk sem, fölösleges az érzelmi kitörések provoká- lása. A valóság az, hogy a mai nevelők egy része áldozata annak a demográfiai felfutásnak, mely következménye volt a sok-sok iskola, ahol a szakképzetlennél még mindig jobb volt egy képzettnek mondott, valójában gyenge tanító vagy tanár. Szeretném kijelenteni: mélyen tisztelem a tanítókat és a tanárokat. Pontosan tudom helyüket a társadalomban. De legalább ennyire szeretem a ma és a jövő gyermekeit, akik méltók arra, hogy a legjobbaktól a legtöbbet tanulják. A pénzügyi kényszer szülte leépítést így nem tartom végzetesnek, akkor sem, ha minden egyéni sorssal szeretnék azonosulni. Egy elmúlt korszak kontraszelekcióját ugyanis kell, hogy kövesse a szelekció. Ez fáj, mint minden sebészi műtét. De tudni kell, a sebész rombolva gyógyít. A gyógyulás mindig a műtét szükségességét igazolja. Letter György (Új Kelet) Április nem csak a néphit szerint bolondos. Az időjárási krónikák azt bizonyítják, hogy ebben a hónapban már sok minden megtörtént az idők során. 1420 áprilisában például olyan meleg volt, hogy a cseresznye megérett, a gabona pedig kalászba szökkent. Ezzel szemben 1798. április 2-án Pécsett 60. Szekszárdon 28 centis hó esett. 1903. április 18-án és 19-én Nagykanizsa felé akkora havazás és hófúvás volt, hogy helyenként méteres hótorlaszok keletkeztek. 1934 áprilisa közepétől május 15-ig egy csepp eső sem esett és szokatlanul meleg volt. Hasonlót jegyeztek fel 220 éve, 1776- ban is, amikor a meleg előcsalogatta a legyeket, s azok úgy ellepték a várost, hogy a temesváriak majd megőrültek a zsongásuktól.
