Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-28 / 74. szám
UJ KELET Nagyhalász 1996. március 28., csütörtök 9 Szövetkezni ]ó — megéri! Csúszik a tavaszi munka Nagyobb gond nélkül vé- ! szelte át a nagyhalász-tisza- teleki Petőfi Termelő-Értéke- sítő-Szolgáltató Szövetkezet az elmúlt évek gazdasági pan- 1 gását, a mezőgazdaságra ne- : hezedő nyomást. A privatizációs láz, illetve a kárpótlási ' roham ellenére életképes maradt a szövetkezet, s a településről, illetve a környékről közel száz lakosnak teremti meg megélhetési feltételeket. Dr. Káposztássy Attilával, a szövetkezet elnökével beszélgettünk a tavaszi feladatokról, a térséget érintő mezőgazda- , sági lehetőségekről. — Csupán részben lehet annak örülni, hogy az idei időjárás lényegesen csapadékosabb, mint a tavalyi — mondta az elnök —, ugyanis a föld egyelőre átázott, s az : éjszakai és a hajnali fagy miatt néha 60 centiméter mélységig kőkemény. Ha beköszönt a tényleges tavaszi, enyhe időjárás, akkor•sártengerré válik a talaj, s még 1—2 hetet is kell várni, amíg megszikkad és a gépek rámehetnek, így, sajnos, előreláthatólag márciusban már semmilyen munkát nem fogunk tudni elvégezni, pedig szorít az idő, a tavaszi árpa és a cukorrépa ; termőtalaját lassan már elő kellene készíteni, különben 5 csúszni fogunk, s összetömö- t rülnek a munkafázisok. A kalászosok közül őszi i búzát termelünk legnagyobb J mennyiségben, közel 1100 hektáron. Emellett a földbe j került az őszi árpa is 80, il- | letve a repce 140 hektáros te- | rületen. Mosfc, tavasszal vár ránk közel 2 ezer hektár, ahova többek között cukorrépát, f kukoricát szeretnénk telepíteni. Ezenkívül egy kisebb méretű gyömölcsössel rendelkezünk. Szerencsénkre jó és ál- : landó piaca van terményeink- | nek, így amit learatunk, azt viszonylag elfogadható áron értékesíteni is tudjuk, tagja- f inknak biztos megélhetési körülményeket teremtünk. Maga a szövetkezet a tér- \ melési kapacitásához méretezett kiszolgálóegységekkel — hűtőházzal, gabonatárolóval és gépi felszereltséggel — rendelkezik. Abban az esetben, ha a saját munkáinkat elvégeztük, szolgáltatásokat végzünk a környékbeli kis, • 30 hektár alatti, általában kárpótlással földbirtokhoz jutott termelőknek. Lehetőségeinkhez mérten segítünk a gazdáknak, de minden körülmények között a szövetkezet él- | vezi az elsőbbséget! mit, hogyan? Gondolatok a költségvetésről A lakásépítési kedv nem lanyhul „Véglegesen befellegzett a rendszerváltás után kialakult össznépi eufórikus hangulatnak. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy nem minden úgy van, mint ahogyan hittük, s azért, hogy talpon maradhassunk, szinte csak önmagunkra számíthatunk. Ez igaz az államra, a megyékre és a településekre, de az egyénekre nézve is. A kemény gazdasági körülményeket csak összefogással és nagyfokú kompromisszumkészséggel lehet túlélni.”— mindezt Szoboszlai Ottó polgármester mondta bevezetőként, mikor a tervezett városi költségvetésről beszélgettünk. Folyamatosan ülésezik a pénzügyi-gazdasági kibővített bizottság Nagyhalászban, hogy az intézmények előzetesen leadott költségvetés-tervezeteiből elkészítsék a város 1996-os pénzügyi tervét. A polgármester véleménye szerint egyelőre mintegy 20 millió forinttal több igény gyűlt össze, mint ameny- nyi finanszírozható lenne. De ez így is van rendjén, viszont egyben ez is okozza a hosszú egyeztető megbeszéléseket is, ahol a városi érdek és szándék szembesül az intézményi törekvésekkel. Jelentős fejtörést okoz az átalakított központi támogatási rendszer. Ugyan a normatív finanszírozás számszerűen nőtt, viszont az önkormányzati támogatás reálértékben csökkent, s ez nagyobb mértékű, mint a fejkvóta emelkedése, azaz hiánnyal tervezett a települések költségvetése. A város működőképességének megőrzése az elsődleges feladata az önkormányzatnak, hogy többek között a kötelező bérfejlesztéseket, az intézményi ellátásokat lehetőleg minőségcsökkenés nélkül teljesítni tudjuk. Várhatóan a színvonalat csak tartani lehet majd, emelni sajnos nem. Minden egyes lehetőséget meg kell ragadnia a városnak, ami bevételoldali növekedést eredményezhet a pénzügyi mérlegben. így többek között a tavalyinál is szigorúbb takarékossági intézkedéseket kell foganatosítanunk, intézményeink működését újra felül kell vizsgálnunk, az önkormányzati ingatlanokat — telkeket, épületeket — értékesíteni szükséges. Természetesen mindezt csak úgy szabad megoldani, hogy a lakosságra nehezedő terhek legfeljebb csak minimálisan emelkedjenek. Ez indokolja például azt, hogy nincs Nagyhalászban iparűzési adó, amivel a válalkozói kedvet szeretnénk élénkíteni. A bevételnövelés egy fontos tényezője lenne az állami, volt állami cégek — például a Titász- vagy a gázvagyon —- tulajdonjogainak rendezése. Ezek hatalmas bevételi tételek, helyrehozhatnák a városi gazdálkodás egyensúlyát, de sajnos tervezhetetlenek. Ameny- nyiben ezt megtenné a város s nem jutna hozzá az év folyamán ezekhez a pénzeszközökhöz, totálisan a csőd szélére sodródna a település. Csak a biztosra alapozhatjuk a jövőt. így a pályázatokra sem alapozhatunk százszázalékosan, amelyeknek a GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan csökken. Szükséges fejlesztése lenne Nagyhalásznak az úthálózat és a 11 települést összekötő kerékpárút rendbetétele. A saját, de még a kistérségi háttér is kevés ehhez, külső segítség nélkül képtelenek leszünk megvalósítani ezeket: mégiscsak a bizonytalan eredményességű pályázatokkal kell próbálkoznunk. Megkötött kézzel a működési fenntartásokat biztos alapokkal tervezi meg a város, a többi, nem lét- szükségű feladat pedig bizonytalan időre elhalasztódik. Koncert, művészeti alkotótábor Kis művelődési A millecentenárium ünnepére készülve a nagyhalászi művelődési ház színvonalas, egyedi programsorozatot állított össze. Persze, egy—két rendezvény még csak tervként szerepel, de a lelkes intézményvezetők véleménye szerint minden elképzelésük megvalósítható, mert a lehető legköltségta- karékosabban tervezték meg azokat. A márciusi nemzeti ünnephez kapcsolódva nyílott meg a programban az első, ritka egyedi tárlat a művelődési házban: Magyar Judit Mária művésznő Pár Kőpár című kiállítása. A saját gondolatvilágot reprezentáló bemutatón az alkotó a természetben megtalálható, nyers kövekből készített térkompozíciókat. illetve képeket, úgy, hogy meghagyta a kövek, kavicsok eredeti formáját, s azokat megfestve helyezte el a képein, alkotásain. További sajátos vonása a bemutatónak, hogy a művésznő tiszteletdíjat nem fogad el, hanem vándor- kiállításának a következő állomását szükséges megszerveznie a tárlatnak helyet adó intézménynek. Emiatt a látogatóknak sem kell belépődíjat fizetni, csupán annyi a művelődési ház kérése, hogy egy-egy kis tál süteményt hozzanak magukkal az érdeklődők. Nagyhalászból a tárlat Tiszavasváriba utazik tovább. Kiemelkedő eseménye lesz a városnak a Pro Archi Nemzetközi Ifjúsági Vonószenekari ház nagy tervei Fesztivál március 30-ai, helyi eseménye, amikor a pleveni, a Karlovy Vary-i és a przemysl-i ifjúsági vonószenekarok adnak hangversenyt. Egy tíznapos fafaragó és faszobrász nyári tábor megszervezésén fáradoznak a művelődési ház programszervezői. Az ország szinte minden tájegységéről meghívott művészek magukkal hoznák öt alkotásukat, s a nagyhalászi alkotótáborban elkészített műveikkel együtt a tábor végén kiállítást rendeznének, amit egy minősítő zsűri értékelne. A szervezésben nagyon sokat segít Újhelyi István faszobrász, akinek az alkotásai Nagyhalász több pontján is láthatók. Mindezeken túl a tervek között szerepel a Rétközi Napok megrendezése, ahol kiállítások és vásárok lennének, illetve a helyi lovassportélet kimagasló eseménye lesz a nyáron megrendezésre kerülő országos lovasverseny. lunkahelyeket teremtett Németh András Húsz évvel ezelőtt a Kossuth Lajos Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában, gépjárműtechnikai szakon érettségizett Németh András autószerelő mester. Két évtized kemény munkája kellett ahhoz, hogy megvalósítsa álmát, az önálló autószervizt. A szakközépiskolában az érettségi mellé autószerelő szakmát szerzett, és rövid ideig dolgozott a Kemévnél. Huszonnégy évesen kiváltotta az ipar- engedélyt, és egy egyállásos műhelyben kezdett el autókat, motorokat javítani. Mint mondta, neki is nehéz volt a kezdet. Nemcsak azért, mert fiatal és tapasztalatlan volt, hanem mert hiába volt meg a pénze abban az időben a szerszámokra, csak hosszas utánajárással lehetett azokat beszerezni. Ami jövedelme származott a munkadíjból, azt a vállalkozásába fektette. Minden pénzét szerszámokra és műszerekre költötte. Tizenhárom évvel ezelőtt megnősült, született egy kislányuk és egy kisfiúk. Az esküvő után nem sokkal megvették a szüleiké melletti telket, és az akkor még sok pénznek mondható szociálpolitikai kedvezmény igénybevételével felépítették otthonukat. Időközben a műhely is szépen bővült, és már megtehette, hogy alkalmazottakat vegyen fel. Mára odáig jutott, hogy hat szerelőnek és három tanulónak ad munkát és biztos megélhetést. Nagy szó ez egy ilyen kis városban. A vállalkozás terjeszkedésével kinőtték a portát, túlságosan is. Ottjártunkkor alig találtunk parkolóhelyet. A járművek javításán kívül hánypótló szolgáltatásra is vállalkoznak. Kisvárdától Raka- mazig egyedül itt van olyan zárttechnológiás műszaki vizsgáztatás, ahol az ügyfél reggel otthagyja az autóját, és délután már mehet is érte. Műszaki vizsga, zöld kártya, és minden rendben. Nem kell a megye- székhelyen egy napot csak ezért eltölteni. Terveiben a család foglalja el az első helyet. A gyerekeket taníttatni kell, ma már egy főiskola elvégzése elengedhetetlenül szükséges a boldoguláshoz. Szeretné, ha a fia a nyomdokaiba lépne, és a Bánki Do- nát Ipari Szakközépiskolában tanulna tovább autós szakon. A felesége sokat segít munkájában. O adminisztrálja a napi javításokat és a vizsgáztatást is. Délután fél háromkor, amikor a fiúk befejezik a munkát, hozzálát a szükséges nyilvántartások és papírok kitöltéséhez. Felelősségteljes munka, hisz okmányokkal és hatósági papírokkal kell bánnia. Ezekből egy sem tűnhet el. A számítógépes nyilvántartásba a kisfiú is rendszeresen besegít. Eleinte fizetett neki érte, de később rájött, hogy pedagógiai szempontból ez nem jó. Nem érzi át, hogy a munkájával ő is a családnak segít. Nyolc éve tagja a Nagyha- lász-tiszateleki Vadásztársaságnak. Téli hétvégéken, amikor ideje engedi, vaddisznóra és őzre szeret vadászni. A lakás tele van a trófeákkal, a falakat beborítják a kikészített vaddisznóbőrök. Közösen gazdálkodnak Közös lónak túrós a háta — tartja a közmondás, de ez nem igaz Tompa László és Halász Miklós esetében, akik közösen gazdálkodnak. Az 1990-es évet, a kezdetet Tompa László idézte fel: —Eleinte csak fóliasátorban termeltünk 700 négyzetméteren paprikát, paradicsomot, uborkát, és korai palántát is neveltünk. Abban az időben a feleségemmel ketten annyit kerestünk, mint hat zsákgyári dolgozó. Fűtőolajjal melegítettük a sátrakat, mégis megérte. Abban az időben nem voltak értékesítési gondjaink. Itt, helyben eladtunk mindent, minden mennyiségben. Ma már olyan drága a fűtőolaj és az emberek olyan szegények, hogy csak a duplavázas, meleg vizes rendszerrel kifizetődő a fóliázás. A geotermikus hőenergia nem kerül semmibe. —Ha már fóliázni nem érte meg, mihez fogtak ezután? — Jött a kárpótlás, és a jegyért földet vásároltunk. Kukoricát és kalászosokat vetettünk. Az első év kész ráfizetés volt. A másodikat az időjárás jóvoltából minimális nyereséggel zártuk, de az az előző év veszteségét nem egyenlítette ki. Tavaly paprikával, paradicsommal és dinnyével foglalkoztunk. Ez utóbbiból túl jó volt a termés. Négyszáz mázsa kinn is maradt a földön, ez elvitte a hasznot. Nem volt mit tenni, betárcsáztuk. Amikor ilyen sok család kénytelen munkanélküli segélyből megélni, nem a korai paprika vagy a paradicsom a legfontosabb a számukra. — Hogyan „jött be” a szabadföldi termesztés? — Legnagyobbat a búzán buktunk. A termény tárolására nincs lehetőségünk, azonnal el kellett adnunk mindent. Az aratás után két héttel majdnem a duplájára emelkedtek a felvásárlási árak. Ez balszerencse. Az viszont szerencse, hogy a mezőgazdaság pályázati támogatásból tudtunk venni egy MTZ 82-es traktort és más tartozékokat. Az aratáshoz a környező településekről béreljük a kombájnt. —Milyen tervekkel kezdik az idei szezont? — Dinnyével, napraforgóval, kukoricával és búzával szeretnénk foglalkozni. Fóliából csak annyit húzunk fel, ameny- nyi a saját palántáink neveléséhez feltétlenül szükséges. Ma egy tekercs agrofólia 36 ezer forintba kerül. A műtrágya és a vegyszerek is a duplájukba kerülnek a tavalyi árakhoz képest, csak közben a felvásárlási ár nem emelkedik semennyit sem. ' A környéken nincs munka- lehetőség, valamivel pedig kell foglalkozni. Néhány évvel ezelőtt még sokaknak nem kellett a föld. Most már kézzel-láb- bal kapnának utána, de nem nagyon akad szabad terület. ...és még a tavalyi gaz is...
