Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-28 / 74. szám

10 1996. március 28., csütörtök Kismama UJ KELET Napló kisgyermekeinkről Nincs olyan szülő a vilá­gon, aki ne várná, hogy gyermeke kimondja az első szavakat. Az azon­ban egy családon belül is tapasztalható, hogy az egyik baba hamarabb kezd beszélni, a másik viszont jóval nehezebben mondja ki az első szava­kat. Hogyan tanítsuk sze­retettel a kicsit? Ehhez dr. Bereczné Szamoskö- zi Alice logopédustól kaptunk tanácsokat. — Nagyon fontos a kör­nyezet: hogy elsősorban a mama, de az egész család tagjai állandóan beszéljenek a gyermekhez. Ismételjük el helyesen, amit ő mond, még akkor is, amikor csak gü­gyög, és kísérjük szavakkal minden mozdulatunkat. így a szókincs nem csak a megfog­ható tárgyakra, de a mozdu­latok értelmére is kiterjed. Kezdetben még a siket gyer­mekek is adnak ki hangokat, de később, mivel nem hall­ják meg visszajelzésünket, elhallgatnak. Csodálatosak ezek a kis emberek, hiszen az első időkben a világ összes hangját képesek képezni. Eb­ből aztán csak annyi ma­rad meg, amennyire meg­erősítést kapnak. így épül ki az anyanyelvi hangbázis. A gondolatok fejlődésében ko­moly előmenetelt jelent a rö­vid esti mese és a képesköny­vek nézegetése. Nagyrészt ezek hatására kezdődik el az a bizonyos kérdezős kor­szak. — Mennyi idős korban Dr. Bereczné Szamosközi Alice „kell” megszólalnia a gyer­meknek? —A normális beszédfejlődés mellett másfél évesen már sza­vakat, kétévesen mondatokat mondanak a gyerekek. A kis­lányok általában hamarabb, a kisfiúk picit később kezdik meg a szavak kiejtését. Ha egy gye­rek háromévesen még nem be­szél, mindenképpen érdemes logopédushoz fordulni vele. Abban az esetben azonban, ha szervi okok (süketség, nagyot- hallás, ajak- vagy szájpadha- sadék, értelmi fogyatékosság) állnak a probléma hátterében, már jóval hamarabb igénybe kell venni a szakember és -or­vos (fül-orr gégész, audiológus, szájsebész) segítségét. Ameny- nyiben nincs kimutatható szer­vi oka a „némaságnak”, meg­késett beszédfejlődésről beszé­lünk. Ilyenkor a gyereket a későbbiekben dislexia-veszé- lyeztetettnek tekintjük. A nem megfelelő időben „indított” beszéd hiányos szókincset eredményez és azt, hogy a gye­rek nem képes bizonyos han­gok kiejtésére. Elképzelhető, hogy ismeri a hangokat, de nem képes beépíteni a szavak­ba. Előfordulhat, hogy a zön­gés hangokat felcseréli zön­gétlen párjukkal. — Mindez milyen hatással van a testi fejlődésre? — A megkésett beszédfej- lődésű gyermekek vagy na­gyon nyugodtak, vagy túlzot­tan mozgékonyak, ám moz­dulataik nem elég összeren­dezettek. A kéz nem elég ügyes, de türelemmel és sze­retettel meg lehet a gyerme­ket tanítani a gyurmázásra, a cipőfűző- vagy masnikötésre. Ezeknél a gyerekeknél a szem és a kéz összhangja sem ala­kul ki időben. Ez megnehe­zíti az írástanulást és az olva­sott szöveg megértését is. — Hogyan nyújthat a szülő segítséget a logopédusnak? — Lényeges, hogy az első találkozáskor az édesanya őszintén válaszoljon a feltett kérdésekre. A problémák megoldására gyakran egészen a dolgok mélyére kell nézni. Fontosak lehetnek a születés előtti, alatti és utáni körülmé­nyek is. A logopédusnak is­mernie kell a gyerek addigi fejlődését. Ezért is javasolha­tó a mamáknak, hogy jegyez­zék naplóba a baba minden új mozdulatát. Ennek nagy hasz­nát vehet- jük, mert később a füzetből ellenőrizhető, ha egy mozgásfázis esetleg kimaradt. Ha ez megtörténik, azt jelzi, hogy a mozgásfejlődésben valami nem tökéletesen ment végbe. Ám az időben megkez­dett terápiával a problémákat iskolakezdésre jól ki lehet kor­rigálni. Klub kismamáknak Szabóné Filep Klára A nyíregyházi önkormány­zat családsegítő központja egy új vállalkozásba kezd. Képzett szakemeberek segítségével klubot szervez kisgyerme­kes anyák részére. A néhány héten belül induló programról Szabóné Filep Klára, a csa­ládsegítő központ munkatársa beszélt. — Azoknak a kismamáknak szervezzük a klubot, akik ba­bájukkal otthon vannak gyesen vagy esetleg a három év letelte után munkanélküliek lettek. Nem szégyellnivaló és nem is titok, hogy az otthon lévő kis­mamák egy idő után fásultak lesznek, hiszen unják már a be­zártságot, az egyhangúságot. Úgy gondoltuk, egészen új színfolt lehet életükben, ha van egy hely, ahová akár gyerekkel, akár gyerek nélkül eljöhetnek néhány órára. Terveink szerint lesznek játékkészítő, kötő-hor- goló, varró foglalkozások, le­het majd könyveket, folyóira­tokat, és persze tapasztalatokat cserélni. Természetesen szak­embereink is rendelkezésükre állnak és segítenek a gyer­mekneveléssel kapcsolatos problémák megoldásában. Aki a babával együtt jön el hozzánk, az is teljesen ki tud majd kapcsolódni, mert a ki­csikről óvónő és védőnő szak- képesítésű kolléganőink fog­nak gondoskodni. Bár a klub a „...hogy egy­máson segíthessünk” ak­ciónk keretében született, tel­jes mértékig szponzorok segít­ségére szorulunk. Szívesen fo­gadunk minden játékot, mese­könyvet, diafilmet, anyag­maradékot, esetleg kekszet és szörpöt, hogy még hangulato­sabbá, barátságosabbá tehes- sük foglalkozásainkat. A kis­mamák jelentkezését április 10-éig várjuk Nyíregyházán, a Sarkantyú utca 30—36. szám alatt vagy a 405-710-es tele­fonszámon. Nem szabad feladni a reményt Párok gyermek nélkül A fiatal párok többségének legnagyobb álma, hogy minél előbb egészséges kisbabájuk szülessen. Ez azonban, sajnos, nem mindenkinek sikerül. Ré­gen szégyellnivalónak tartot­ták, ha egy asszony nem esett teherbe, ma már egyre nyíl­tabban beszélünk a meddő­ségről. — A Magyarországon élő házaspároknak mintegy 10— 12 százaléka küzd ezzel a problémával — mondta dr. Káldy Zoltán nőgyógyász szakorvos. — Nagyon fontos, hogy a gyermektelen házas­párok sohase adják fel a re­ményt. Talán kevesen tud­ják, de három éve már Nyír­egyházán, a kórházban is mű­ködik meddőségi szakrende­lés. Minden kedden délután 13.00 és 15.00 óra között vár­juk első találkozásra a párokat, a további időpontokban pedig közösen egyezünk meg. Spe­ciális nőgyógyászati rendelé­sünkön megpróbáljuk kivizs­gálni a probléma okait. Több száz éves tévhit, hogy a gond csak a nőkkel lehet. A tudo­mány mai állása szerint egy- harmad-egyharmad részben akadályozhatja a gyermekál­dást az asszony vagy a férfi, egyharmad részben pedig mindketten. Egyaránt közre­játszhatnak szervi és működé­si okok, kis mértékben ugyan, de úgynevezett ismeretlen ere­detű meddőségi problémákról is beszélhetünk. Legfontosabb törekvésünk, hogy megpróbál­juk csökkenteni az ide sorol­Dr. Káldy Zoltán ható gondok számát. A szervi kivizsgálások mellé minden esetben beiktatunk egy pszi­chológiai programot is, mert jó néhány esetben beizonyoso- dott már, hogy a probléma lel­ki eredetű. Ide sorolhatjuk az immunrendszeri és hormoná­lis működészavarokat is. Ko­rábban Debrecenbe kellett át­járni vizsgálatokra, ma már itt is elvégezzük azokat. Tehát arra tudom biztatni a párokat, hogy, ahol az asszony tudatos gyermektervezés mellett egy éven belül nem esik teherbe, mindenképpen jöjjenek el szak- rendelésünkre. A jelentkezők­nek mintegy 10—12 százaléká­ról derül ki a vizsgálatok után, hogy természetes úton nem le­het gyerekük. Ekkor kerülhet szóba az úgynevezett lombik­bébiprogram. A legközelebbi lombikbébicentrum Debrecen­ben van, de mielőtt egy pár oda átkerülne, Nyíregyházán elvé­gezzük az összes alapvizsgála­tot. Intézményünkből már zá­rójelentésekkel, leletekkel mennek a páciensek. Fel kell azonban arra is készülni, még mindig nem száz százalékig biztos a beavatkozás után, hogy a házaspár karjában tarthatja majd egyszer saját gyermekét. Az eredmények azt mutatják, hogy a siker mindössze 30—35 százalékos. Jár a baba... de hogyan? Dr. Szabó Éva Fotó: CsoRo A mozgásszervi betegségek nagy része veleszületett vagy gyermekkorban alakul ki. A gyermekeket érintő ortopédi­ai kérdésekről dr. Szabó Éva ortopéd főorvossal beszélget­tünk. — A betegségek korai fel­ismerése alapfeltétele az ered­ményes kezelésnek. Ennek le­hetősége a szülők mellett elsősorban a gyermekházi­orvosok kezében van. A gyer­mekkorban előforduló ortopédiai betegségek többségükben krónikus lefolyásúak, és gyak­ran hónapok, esetleg évek múlnak el, míg a gyereket orvoshoz viszik. Sokszor az igen enyhe tüneteknek tud­ható be, hogy olyan sok idő telik el a betegség kialakulása és felisme­rése között. — Melyek a króni­kus betegségek fő tü­netei? — Elsősorban a fáj­dalom, a funkciós za­var és a deformitás. Kisgyermekkorban gyakran a láb statikai zavaraiból adódó túlterhelt­ségnek „köszönhető”, hogy éjszaka a kicsi lábfájásra ébred, s a panaszokat csak masszírozással, borogatás­sal lehet enyhíteni. Az alsó végtagokban hosszabb állás, járás után fellépő fájdalom, fáradékonyság is a láb stati­kai zavarának tudható be. A funkciózavar legfontosabb megnyilvánulása az ízületek mozgáspályáinak beszűkülé­Minden létező, elképzel­hető tárgy, szerves és szer­vetlen anyag, a játékal­katrészektől a gabona-és dinnyemagvakig, a színes üveggolyóktól a mogyoró­ig és dióig mind-mind olyan dolog, amit a gyer­mek lenyelhet. A tünetek is sokszor meg­tévesztők. Nem csak azért, mert a felnőtt nem min­dig tanúja, nincs mindig kéznél, mikor a baj meg­történik, melyet követően a csecsemő természete­sen nem fogja közölni ve­lünk, mi is történt, mit is nyelt félre. Komoly prob­lémát okozhat az is, hogy félrenyelést ugyan sokszor kíséri látványos ijesztő tü­net (a gyerek arca ellilul- hat, görcsösen köhöghet), ám utána megnyugszik — és, sajnos, a szülő is. Pedig meghatározott tüdőrész légutait. Lehet, hogy csak napok­kal, hetekkel később okoz egyre súlyosabb, ismét­lődő, antibiotikumokkal nem gyógyítható tüdőgyul­ra léteznek követendő mód­szerek: A csecsemőket tartsuk fejjel lefelé, és néhányszor ütögessük meg a hátukat. Combunkra is fektethet­jük, miközben a fejét le­Ha a gyermek félrenyelt lehet, hogy az idegen test egyszerűen továbbhaladt, átcsúszott a gégén, és meg­állapodott valamelyik fő­hörgőben, ahol esetleg pa­naszt sem okoz, mert csak részlegesen zárta el egy ladást, amikor is már min­denki elfelejtette azt a köhögési rohamot, amely olyan gyorsan „megoldó­dott”. A már félrenyelt, fulladást okozo tárgyak kimozdításá­lógatjuk és a törzsét ütö- getjük. Nagyobbaknál az úgyne­vezett Heinlich-manővert javasoljuk: karjainkat há­tulról a gyerek dereka köré kulcsoljuk. Egyik kezünk­kel a másikat fogva, ök­lünk hüvelykujj felőli ol­dalával a köldök felett, de a bordák alatt erőteljes nyomással, felfelé irányu­ló lökéssel a hasat meg­nyomjuk. Ezt többször egymás után megismétel­jük. Ha mindez sikertelen, azonnal mentőt, orvost hí­vunk. Ha az akut veszélyen túl vagyunk, még ha a gye­rek látszólag tünetmentes­sé is vált, mindig mutassuk meg a gyermeket orvos­nak is. ÁNTSZ városi intézete Nyíregyháza se. Ilyenkor látjuk, hogy sán­tít a gyerek. — A problémák kiszűrhe­tők? — Veleszületett deformitá­sok, donga-, sarokláb, kéz­fejlődési rendellenességek már a születés pillanatában felismerhetők. Igen kevés az ortopéd szakorvos, ám ezeket a vizsgálatokat a cse­csemőosztályok gyermek- orvosai is el tudják végezni. A leggyakoribb ortopédiai betegségeknél a kezelést már az élet első napjaiban meg kell kezdeni, mert így várha­tó a legjobb eredmény. Van­nak olyan, különböző élet­korban elvégzendő szűrő- vizsgálatok, melyek során időben észrevehető a csípő­ficam, a gerincferdülés és a lúdtalp. — A kismamák szemében leginkább a csípőficam él „fe­nyegető rémként”. — Az öröklődés törvény- szerűségeinek ismerete le­hetőséget ad arra, hogy ki- sebb-nagyobb pontossággal megállapíthassuk a betegség előfordulásának valószínűsé­gét a születendő utódok kö­zött. Leggyakrabban valóban a veleszületett csípőficam mi­att merül fel a kérdés. Azok­nál a családoknál, amelyek­ben valakinek volt már csí­pőficama, mindenképpen szükséges volna, hogy 3—4 hetes korban a babát megvizs­gálja egy ortopéd szakorvos. Ha probléma esetén már eb­ben a korban megkezdik a kezeléseket, a csípőbeteg­ségeket tökéletesen meg lehet gyógyítani. Az oldalt szerkesztette: Sikli Tímea A felvételeket Harascsák Annamária, Bozsó Katalin és Csonka Róbert készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom