Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-21 / 68. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. március 21., csütörtök 3 A rendesek dicsérete Bürget Lajos jegyzete A tavasz biztos jele: a rendesek takarítanak. így tesz a Köztisztasági Kft., de seper, gereblyézik a háztulajdonos is a kertjében és a ház előtt. Aki gyalogol Nyíregyházán, de így van ez minden más településen, örömmel konstatálja: nem halt ki a szorgalom, a jóérzés, a tisztaság iránti vágy. Csak sajnálni tudom, hogy kimúlt a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom, mely látható jellel ismerte el a rendesek munkáját. De enélkül is buzog a tisztes polgár, a polgárt szolgáló vállalat. És ez jó. De vajon elég-e, ha ők mutatnak példát? Van, ahol igen. Nemes vetélkedés indul, kinek lesz szebb a környezete. Ezt diktálja a jóérzés, a hiúság, a rend szerete- te. És ennek ellenére vannak, akik lusták. Nemtörődöm emberek. Akik igénytelenek, képtelenek felfogni, a tiszta, rendezett, virágos környezet emberibb hangulatot is kelt, nem csak a szemet gyönyörködteti. Mit lehet velük tenni? Jószerével semmit. Bizonyára vannak, akik emlékeznek arra az időre, amikor a falusi ember nemcsak háza előtt tett rendet, de még a ház előtti utat is letakarította. Ezt követelte meg a tisztesség. Ma erről már nincs szó. De a ház előtti utcarész, az ottani zöldterület gondozása lehetne ma is kötelesség. Hiszen a lakó élvezi a „közzöldet” is, amire hamarabb hajt fel autójával, semmint rendezné. Láthatóan a jó közösségi hajlamok sok embernél hiányoznak. Pedig egy-egy település külleme minősít. Az ott élőkről állít ki bizonyítványt. Lelkesedek a Korányi háztulajdonosaiért. Meg a legtöbb Sóstói úti lakóért. Meg a Derkovits utcán takarítókért. A kimaradtaktól elnézést kérek. Szóval lelkesedek értük, munkájukért, szépítő cselekedetükért. Csak remélni tudom, hogy sok követőjük lesz. Hogy a henye megszégyenül. Azaz inkább jobb belátásra kényszerül. Éljünk szépen, szép környezetben, tisztaság közepette. Még a szó is emberibb, ha emberi az a világ, ami körülvesz. És ez nem múlik máson. Csak rajtunk. Mellébeszélés nélkül, rabságból szabadulva Hatházi Andrea (LP) Rohanó világunkban mi másból lehetne energiát gyűjtenünk, mint a szeretetből. Laborczi Géza evangélikus lelkésszel beszélgettünk erről, aki néhány napja előadást tartott A szeretetéhség mint a szenvedélybetegségek gyökere címmel. —Milyen szenvedélybetegségek, vagy netán szenvedélyek alakulhatnak ki a szeretet hiánya miatt? —A szeretetigény az emberi létezés alapja. Ha úgy érezzük, hogy szeretetlenül élünk, kialakul egy érzelmi vákuum, ami beszippant mindent, ami az útjába kerül. Bármi pótlékká, pótcselekvéssé válhat. Nagyon széles a skála: menekülhetünk munkaterápiába, gyűjtőszenvedélybe, gyermekünk túlzott dédelgetésébe, vagy szó szerint önpusztító cselekedetekbe, mint például a dohányzás, alkohol,- drog, és végső esetben az öngyilkosság. — Mikor beszélhetünk már kialakult szenvedélybetegségről? — Nehéz meghatározni ezt. Mindegyik egyedi eset. A probléma akkor kezdődik, ha az a tárgy vagy cselekvés, amire a szenvedély irányul, az érzelmi és gondolati élet középpontjába kerül. Kialakulásának legjobb táptalaja a „mellébeszélés”, amikor nem merem bevallani, hogy probléma van a lelki életemben. Sokkal nagyobb bátorság és erő kell az ilyen érzelmi félámyékos helyzetekből való kijutáshoz, mint egy probléma szőnyeg alá sepréséhez és pótcselekvés kereséséhez. — A mai világ nem kedvez az emberi kapcsolatoknak, nagyon kevés igazán boldog embert lehet látni. — Szeretettel kinyithatok az emberek. Én hiszek a szere- tetmegmaradás törvényében. Nem kaphatunk szeretetet, ha mi nem adunk. Elsődleges, hogy mi tudjunk szeretni. Ezt is meg kell tanulnunk. Mint amikor a megfelelő öltözködést tanultuk, úgy tanulhatjuk meg ezt is. Van mikor túlzásba esünk, s túlöltözünk, de van, amikor megfázunk, mert kevéssé burkoltuk be magunkat. Egyik sem jó, de néha mégis eltaláljuk a kellő mértéket, amit az adott helyzet határoz meg, s akkor érezzük igazán jól magunkat. A szeretet nem egyenlő a boldogsággal. Sőt, a szeretet a szenvedés vállalását jelentheti. Gondoljunk csak a várandós mamára, ki még nem is ismeri leendő gyermekét, mégis szereti, és vállalja a szenvedést, hogy világra hozhassa. Mai nyelven fogalmazva, a szeretet jó befektetés, ami biztosan megfelelően kamatozik, csak nem tudjuk, mikor és kitől kapjuk vissza. — Hogyan segíthetünk a már szenvedélybetegeken? — Nagyon fontos, hogy ő is meg akarjon gyógyulni. Aki akaratgyenge vagy nincs kellő motivációja, annak nagyon nehéz elindulni. Nagyon jó, ha a probléma kiváltó okát megtalálja, elismeri, és még változtatni is képes rajta. Vannak természetesen, akiknek szakemberekhez kell fordulni. Nagyon hatásos, ha olyanok közösségét keresi, akik már megszabadultak szenvedélyük rabságából. Ok hitelesen tudnak segíteni, beszélni már átélt problémájukról. A környezet abban segíthet, hogy elhiszi a változni akarást, és bizalommal ösztönzi a már elesettet. A segítségre szorulókat dr. Horváth Endre főorvos is várja a Sóstói úti kórház adigtológiai (szenvedélybetegeket kezelő) osztályán, és természetesen a Lelkészi Hivatalokban is várják az ilyen problémával küzdőket. A mozgáskorlátozottakért, a kismamákért, mindannyiunkért Könnyebben kelhetünk át a zebrán Fekete Tibor (Új Kelet) Akik nincsenek a mozgásukban korlátozva, nem is hiszik mekkora — és néha megoldhatatlan — feladatot jelent átkelni egy zebrán. Nyíregyháza belvárosában 10—12 cm magasak a szegélykövek. A babakocsiját toló kismamának is nagyon nehéz ráemelni a kerekeket, a rokkantak pedig nem is tudnak felkapaszkodni rajta. A mozgáskorlátozottak és a testi fogyatékosok közlekedését szeretnék megkönnyíteni a megyeszékhely belvárosában. A városüzemeltetési bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a nagykörút által határolt területen belül a kijelölt gyalogosátkelőhelyeknél a szegélyköveket egy méter szélességben lesüllyesztik 2—4 cm-re. A terv kidolgozása előtt kikérték a mozgáskorlátozottak szervezetének véleményét is. Az elképzelések szerint három ütemben valósítanák meg az átalakítást. Az első ütemet „Ennyivel még tartoztam neked, öcsém...” Kétszer fordult a mentő életét, ugyanis a hites urát a konyhában találta csurom véresen. A szerencsétlen ember arca összevissza volt vagdalva, és felállni sem tudott, mert „fiacskája” ráadásul még lábon is szúrta egy késsel. István ezt állítólag azért tette az apjával, mert nem adott neki cigaret- tát. A mentő még egyszer fordult... A bíróságon a vádlott csak annyit mondott, hogy nem tud semmit, nem kíván nyilatkozni. Viszont kiderült, hogy két esetben is követett el önakasztást, de szülei mindkétszer megmentették a biztos haláltól. Az orvosszakértő szerint elmeállapotában azóta közepesen korlátozott. A bíróság egyrendbeli, életveszélyt okozó testi sértés és egyrendbeli súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek találta Sz. Istvánt, és halmazati büntetésként 2 év 6 hónap, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, mellékbüntetésként elrendelték kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. Az alkohol már nagyon sokszor bizonyította, hogy képes embereket, családokat tönkretenni és tragédiát okozni. Kész lőporos hordónak számít, amikor a család minden tagja alkoholista. Fullajtár András (Új Kelet) A pátrohai Sz: család, a szülők és a két felnőtt fiú együtt éltek. Ivott mindenki, emiatt gyakoriak voltak az egymás közötti nézeteltérések. Főleg Sz. István (26) nem tudott megbékélni a család többi tagjával, amikor felöntött a garatra. Ilyenkor szinte terrorizálta édesanyját, de idősebb bátyját is. A múlt év október 8-án kis híján visszafordíthatatlan tragédia történt. Ezen a napon ingajáratban volt a mentő a család portáján. Először délután négy órakor mentek ki, és szúrt mellkasi sebbel Sz. Gyulát (29) vitték kórházba életveszélyes állapotban, míg este kilenc óra körül az arcán késsel összeszabdalt és a combján megszúrt apát, id. Sz. Gyulát is kórházba szállították. A fiatalabb Sz. életét csak a gyors orvosi segítség mentette meg, az apja viszont súlyosan, de nem életveszélyesen sérült meg... De mi is történt ezen a vasárnapon Sz.-ék portáján? Ezt próbálta kideríteni a megyei bíróságon a tegnap megtartott második tárgyaláson dr. Bodnár Zsolt büntetőtanácsa. Az utóbbi 3—4 évben a feketebárány Sz. István állandó összetűzésben állt családjával. Volt rá eset, hogy az édesanyját brutálisan megverte, emiatt súlyos testi sértés vádjával már állt bíróság előtt. István, amikor ivott, agresszívvé vált. Ütötte a hozzátartozóit ,ahol érte. Aztán másnap nem nagyon emlékezett semmire. Ezen a napon is az ital indított el mindent. Már reggel nyolc órakor ittasan jött haza valahonnan. Összezördült testvérével, akire egy karóval támadt. De ő megelégelte az örökös egyoldalú verést, maga is felkapott egy dorongot, és végighúzott vele az öccsén. Végül csak ő húzta a rövidebbet, mert elesett, és István jól elverte. Ezzel az összecsapás lecsitulni látszott, a két ittas ember pihenőre tért. Ám István csak nem nyugodott bele, hogy bátyja visszaütött. Délután, amikor ketten voltak a konyhában, felkapott egy kést, és Gyulát mellkason szúrta. Közben annyit mondott: „Ennyivel még tartoztam neked, öcsém.” Szerencsére a szomszéd azonnal kihívta a mentőt, így a testvér életben maradt. Ezzel még nem értek véget a borzalmak: az édesanya a szomszédban tartózkodott a telefonnál, hogy a kórházban élet és halál között lebegő fia állapotáról hírt kapjon. Haza nem mert menni, mert félt a másik gyerekétől. Este nyolc óra után hazamerészkedett, és talán ez mentette meg a férje szeretnék még az idén elkezdeni. A felmérés szerint 53 átkelőt érintene, és 192 helyen kellene a lesüllyesztést megvalósítani. Az útépítés teljes költsége napi áron számolva közel 3 millió forint lenne, ebből az első ütemre másfél milliót kellene költeni. Az önkormányzat keresi a beruházás pénzügyi fedezetét. A bizottsági ülésen elhatározták, hogy ezentúl a leendő csomópontokban már csak ilyen süllyesztett szegélykővel ellátott építési módot engedélyeznek. A szerző megjegyzése: az lenne az igazi, ha a jelzőlámpás csomópontoknál a gyalogosoknak a fényjelzést kiegészítő hangjelzés is segítené. A kulturált európai közlekedéshez ez is hozzátartozna. Hét év tükre Baloghné Béres Györgyi faragó és tanítványai munkáiból nyílt kiállítás az elmúlt hét végén a mátészalkai művelődési központban. A kiállítás a Képzőművészeti Stúdióban hét éve folyó munkáról ad átfogó képet, ahol a mester és szárnyaikat bontogató tanítványai együtt mutatkoznak be a látogatóknak. A tárlat március 23-áig tekinthető meg — vasárnap kivételével — naponta 8-tól 17 óráig.
