Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-14 / 63. szám
Külföld 1996. március 14., csütörtök Kínai hadgyakorlat A kínai hadsereg szerdán újabb, éleslövészettel egybekötött tengeri és légi hadgyakorlatot tartott Tajvan tengerpartja előtt —jelentette az AFP és a Reuter a tajvani védelmi minisztérium közlése nyomán. A gyakorlaton 10 hadihajó és mintegy 30 repülőgép vett részt, közöttük nehézbombázók és orosz gyártmányú Szuhoj—27-es vadászrepülőgépek. A repülőgépek kötelékgyakorlatokat hajtottak végre, levegő— föld és levegő—levegő rakétákat lőttek ki. A gyakorlatok mintegy 17 ezer négyzetkilométeres területen folytak. A jelzett terület fele tajvani felségterület. A gyakorlatok — kínai bejelentés szerint — március 20-áig fognak tartani. A szervezett bűnözés veszélyei Egy átfogó amerikai kongresszusi jelentés szerint a volt szovjet köztársaságokban tárolt hasadóanyag-készletek könnyű prédájává válhatnak a különböző csempészcsoportoknak és terrorszervezeteknek, elsődleges nemzetbiztonsági problémát okozva az Egyesült Államok számára. A szerdán ismertetett beszámoló megállapította, hogy az illetékes hatóságok a laza biztonsági és eljárási szabályok miatt egyszerűen nem tudnak elszámolni a több száz atomfegyver gyártásához elegendő dúsított urán és plutónium egy részével. Népszavazás Csehországban A Cseh és Morva Kommunista Párt parlamenti képviselőcsoportjának tagjai 15 ezer képeslapot nyomtattattak, amelyeken népszavazást követelnek Csehország NATO-tag- ságáról — közölte./ű/! Navratil, a képviselőcsoport tagja szerdán a CTK hírügynökséggel. A képeslapokat — a terv szerint — a kezdeményezés támogatói Václav Havel államfőnek, Milan Uhde parlamenti elnöknek és Václav Klaus kormányfőnek küldik el. Lengyel filmrendező halála Szívroham következtében szerdán egy varsói kórházban elhunyt Krzysztof Kieslowski nemzetközi hírű lengyel filmrendező. Az 55 éves művész leginkább a Tízparancsolat, a Veronika kettős élete valamint a Három szín —Kék című filmjeivel vált ismertté, munkái több rangos fesztivál- díjat is elnyertek. Legutóbbi alkotását, a Három szín — Fekete című filmet az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra is jelölte. Magyar—román tárgyalások Új román javaslatok MTI A román külügyminisztérium szóvivője szerdán az EurópaTanács 1201-es ajánlásával kapcsolatos nézeteltérést minősítette az alap- szerződésről folytatott budapesti szakértői tárgyalások legfőbb vitapontjának. Sorin Ducaru kérdésre válaszolva elmondta, hogy a dokumentumról szóló megbeszéléseket Budapesten ott folytatták, ahol azok 1995 júliusában, Kovács László magyar külügyminiszter bukaresti látogatása során a két fél által tett javaslatokkal félbemaradtak. A keddi folytatáson mind a román, mind a magyar fél módosított javaslatokat tett a tárgyalóasztalra, ennek eredményeként a két fél nézetei közeledtek. A legvitatottabb kérdés az 1201-es ajánlás értelmezése volt. Ezzel kapcsolatban a nézetek ugyan közeledtek valamelyest, de még nem vágnak egybe. Ä román fél új javaslatokat terjesztett elő a nemzeti kisebbségek jogait tartalmazó fejezet kapcsán, magyar részről ezeket tanulmányozni fogják. A szóvivő hangsúlyozta, hogy Bukarest minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az alap- szerződést még ebben az évben kidolgozzák és a legmagasabb szinten írják alá. A korábban emlegetett márciusi időpontról, amelyre vonatkozólag Ion Iliescu elnök és Horn Gyula decemberi madridi találkozóján esett szó, ezúttal nem történt említés. Sorin Ducaru beszámolt arról, hogy az ADIRI — a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok témakörével foglalkozó társaság — égisze alatt pénteken nyitják meg a bukaresti Parlament Palotájának konferenciaközpontjában azt a nemzetközi szemináriumot, amelynek témája a francia—német megbékélés lesz, különös tekintettel arra, hogy miként lehet átvenni annak tapasztalatait a román—magyar megbékélés folyamatában. A vasárnap véget érő, román részről kezdeményezett rendezvényre Németországból és Franciaországból érkeznek szakértők, hogy megosszák tapasztalataikat a román és magyar résztvevőkkel. UJ KELET Terrorellenes csúcs Biztonság, stabilitás MTI Egyiptomban véget ért az izraeli terrorhullám miatt összehívott csúcsértekezlet, amelyet Bili Clinton amerikai elnök nagyon hasznosnak minősített. Elégedettségüket hangoztatták palesztin és izraeli részről is. Az értekezlet zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet Clinton és Mubarak ismertetett. Clinton bejelentette azt is; a találkozó résztvevői munkacsoportot hoznak létre azzal a feladattal, hogy javaslatokat dolgozzon ki a terrorizmus elleni harcra. A tervezeteket harminc napon belül terjeszti elő ez a munka- csoport. A zárónyilatkozatban a csúcstalálkozó résztvevői megerősítik szándékukat, hogy támogatják a közel-keleti béke- folyamatot, a biztonságot és stabilitást, és elítélnek mindenfajta terrorcselekményt. Név szerint azonban nem említenek egyetlen egy szervezetet vagy országot sem. Úri Szavir, a izraeli küldöttség egyik tagja „nagyon elégedetten” nyilatkozott a közleményről, mert az „kijelöli az ellenséget és meghatározza a harc eszközeit”. Nabil Saat palesztin politikus kevésbé lelkesen, de szintén elégedettségét hangoztatta. John Major brit kormányfő az Egyiptomban zajló terrorellenes csúcsértekezleten felszólította Iránt, Líbiát és a terrorizmust bátorító más államokat, hogy hagyjanak fel „ördögi politikájukkal”. A miniszterelnök egyúttal felajánlotta, hogy London további kiképzési segítséget nyújt a palesztin rendőrségnek. Lamberto Dini olasz ügyvezető kormányfő az Európai Unió nevében támogatásáról biztosította a békefolyamatot, és a terrorizmus ellenes tevékenység egyeztetésére szólított fel. Felipe González spanyol miniszterelnök szerint 80 százalékban biztosíthatja a sikert, ha az egyes országok össze tudják hangolni a terrorellenes harcot és hatékony információcserét tudnak folytatni. Gro Harlem Brundtland norvég kormányfő kijelentette, hogy a Hamász fiatal tagjai csupán bábok, akiket külföldről irányítanak. Leszögezte, hogy a Közel-Kelet biztonsága, fejlődése és népeinek jövője függ a békétől. Az iráni rádió szerdai kommentárjában úgy vélte, a sarm- es-sejki csúcstalálkozó csupán arra jó, hogy feljogosítsa a cionista vezetést a Palesztinában és Dél-Libanonban működő iszlám mozgalmak elfojtására. Az iráni sajtó szerint a csúcs egyértelműen Izrael támogatására irányul. Haszon el-Turabi, a szudá- ni szélsőséges iszlám mozgalom vezetője a Der Standard című osztrák lapban úgy nyilatkozott, hogy a csúcstalálkozó legfontosabb eredménye az iszlám mozgalmak önérzetének és tevékenységének fokozása lesz. Turabi egyúttal közvetítőnek ajánlkozott Izrael és a Hamász mozgalom között. Brit iskolai mészárlás Tizenkilenc halott MTI Tizenkilenc halálos áldozata volt szerda kora délutánig a skóciai Dunblane városában elkövetett, példátlan gyermekirtásnak: a vélhetően elmebeteg ámokfutó összesen 16 kisdiákot és két tanárt mészárolt le, mielőtt magával is végzett volna. Az agyonlőtt gyermekek közül a legfiatalabb négy-, a legidősebb hatéves volt; mindannyian az iskola előkészítő osztályába jártak. A rendőrségi beszámolók szerint a fegyveres behatoló a tornateremben tört rá a foglalkozáshoz éppen hozzákezdő csoportra. A 12 ezer lakosú skóciai kisváros belső negyedeit a rendőrség teljesen elvágta a külvilágtól, a település környékén szükségállapotnak megfelelő intézkedések léptek életbe, engedély nélkül senki nem közelítheti meg a teljesen felfordult városkát. John Major brit kormányfő az egyiptomi terrorizmusellenes csúcstalálkozóról üzente haza: „a gonosz őrület művének” tartja a történteket, s nem talál megfelelő szavakat megrendülése kifejezésére. Michael Forsyth, a skóciai ügyek minisztere éppen Dun- bale választókörzetét képviseli a londoni parlamentben. George Robertson, aki az ellenzéki árnyékkormány jelöltje e tárca élére, szerdán közölte: nemrég még az ő gyermekei is a vérengzés helyszínévé vált iskola diákjai voltak. A szerda délelőtti iskolai tömegmészárlás mérete példátlan ugyan a brit újkori történelemben, egyáltalán nem előzmények nélkül való azonban: az erőszak nem ismeretlen látogató a brit tanintézetekben. Alig néhány hete kavart országos felháborodást az a gyilkosság, amelynek áldozata az egyik elegáns észak-londoni negyed iskolájának igazgatója volt. Philip Lawrence a vezetése alatt álló intézet egyik diákjának segítségére sietett: a gyermeket az iskola előtt ugyancsak gyermekkorú su- hancok támadták meg, s amikor az igazgató megpróbált közbelépni, habozás nélkül megkéselték. Lawrence gyilkosait azóta is keresi a rendőrség; búcsúztatásán a kormány és a királyi család tagjai is megjelentek. Két évvel ezelőtt az egyik közép-angliai iskola osztályába matematikaóra közben behatolt egy férfi, s megkéselt három diákot, akiknek egyike a helyszínen meg is halt. Nemrégiben Belfast egyik középiskolájába tört be egy elmebeteg, aki lángszóróval támadt a tanulókra, hatot súlyosan megsebesítve közülük. Nagy-Britanniában évek óta súlyos viták tárgya az iskolák biztonsága, miután mind gyakrabban fordul elő, hogy felfegyverzett behatolók követnek el súlyos bűncselekményeket a tanintézetekben. A radikális megoldás hívei az amerikai módszer meghonosítását követelik, vagyis azt, hogy a hatóságok telepítsenek fém- és fegyverérzékelőket az iskolák kapuiba, kiszűrendő a késsel, pisztollyal érkezőket. \ Hírről V hírre Palotai István jegyzete Az ENSZ egyre rosszabb anyagi helyzetben van — panaszkodnak a világszervezet pénzügyi illetékesei. A tagállamok zöme nem fizeti rendszeresen és pontosan a tagsági díjakat, és a hiány lassan már dollármilliárdok- ra rúg. A legnagyobb adóssága pont az Amerikai Egyesült Államoknak van... Furcsa. Mindenesetre eddig úgy tűnt, hogy ami Sam bácsinak igazán fontos volt, arra valahogy mindig futotta, lett légyen az békeoffen- zíva, elnökválasztás vagy űrfegyverkezés... Egyszerű logikai következtetés lenne — talán túl egyszerű is —, hogy ezek szerint az USA már nem tartja olyan égetően fontosnak az ENSZ létét... Az biztos, hogy az egypólusú politikai világ és a „még egypólusúbb” katonai szövetségi rendszer létrejötte valójában — legalábbis a béke fenntartása szempontjából —- érdektelenné tette a világszervezet létét... A Biztonsági Tanácsban ma már senki sem fog vétózni, ha Amerika valamit el akar fogadtatni, mert az esetlegesen elzárható pénzcsapokra gondol... Az oroszok a segély- jellegű, a kínaiak pedig az üzleti jellegű jövedelmeiket féltik... Az ENSZ-nek természetesen vannak egyéb — és nagyon is fontos — koordinációs szerepkörei, azonban ezek hiánya nem döntene romba semmit, amit a világ létével kapcsolatba hozhatnánk. Pár millió ember éhen halna, néhány milliót elvinne egy—két járvány... Ennyi. Félreértés ne essék! Nem tartozom azok közé, akik arra voksolnak, hogy a világot „magára kell hagyni, hadd gyógyuljon, ahogy tud”. Csak éppen belátom, hogy a nemzetek kizárólag azt tarthatják fontosnak, amit „mások” is fontosnak tartanak... Az esélytelen legnagyobb Palotai istván (Új Kelet) Mihail Gorbacsov úgy döntött, indul a közelgő oroszországi elnökválasztáson. Tulajdonképpeni indokait még az ott, helyben élő politikai elemzők sem ismerik, nem is beszélve arról, hogy mi jogosítja fel a hajdani szovjet elnököt (és pártfőtitkárt) a győzelem legcsekélyebb reményére is... A fejlett világ népei hiába tekintenek ugyanis a legmélyebb tisztelettel arra az emberre, akinek személy szerint is köszönhető a hidegháborús időszak befejezése, az orosz nép — és főleg az idősebb generáció — egész egyszerűen „árulónak” tartja. Árulónak, aki „szétdúlta, illetve hagyta szétdúlni” a nagy és legyőzhetetlen Szovjetuniót, és csak nyomort, vandalizmust, a bűnöző elemek legvadabb kapitalizmusát szabadította az ország népeire... A fiatal orosz értelmiségi nemzedéknek megvan a maga jelöltje, a középkorosztálynak is bőven akad. A nagy kérdés tehát az, kik azok, akikre Gorbacsov egyáltalán számít. Ki az a jelölt, akitől el kívánja hódítani a szavazókat? Egyelőre titok. Az orosz elnökválasztás szabályai szerint az indulhat a megméretésen, aki legalább egymillió (!) javasló írásos ajánlását bírja. Eleddig egyedül a kommunistaZjuganov az, aki ezt sikerrel megszerezte... Az aláírások gyűjtése serényen folyik Moszkva aluljáróiban, csak az a baj — legalábbis Gorbacsov szempontjából —, hogy aki neki gyűjti az „autogrammokat”, az folyamatosan ki van téve annak, hogy jól elpüföljék. Az orosz választók ugyanis csak neve hallatára is olyan éktelen haragra gerjednek, hogy az szinte már érthetetlen. Milyen furcsa is a világ! Az az ember, aki annyira népszerű Nyugaton, hogy az emberek „I love Gorbi” trikókba bújva ünnepelték — és aki számtalan világhírű egyetem díszdoktora, az amerikai exelnöknek, valamint Kohlnak, Carlssonnak, Thatcherrel és még számtalan csúcspolitikusnak szinte jó barátja —, ilyen közutálatnak „örvendjen” a saját hazájában. Azt hiszem, sokkal inkább megválasztanák őt (persze csak elvileg) nálunk vagy mondjuk Dániában... Hát, ennyire különbözik a kép, ha az ember „belülről” és ha „kívülről” nézi.
