Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-11 / 60. szám

1996. március 11., hétfő Közélet Tiltakozó gyűlés A terrorizmus ellen (MTI) A néhány nappal ezelőtt gáládul meggyilkolt izraeli állampolgárokat gyászoljuk. Egyben tiltakozunk a gyilkos terrorizmus ellen, és kifejez­zük tiltakozásunkat, amiért a szemünk láttára éled újjá Ma­gyarországon — szinte már törvényes keretek között — az az ideológia, amelynek nevében százakat lőttek a Dunába és milliókat küdtek a halálba Auschwitzban és másutt. E szavakkal nyitotta meg Farkas Éva, a Magyar- országi Cionista Szövetség alelnöke a szervezet, az Oneg Sabbat Klub és a Magyaror­szági Zsidó Hitközségek Szövetségének vasárnapi megemlékezését. A megje­lent néhány ezer résztvevő az izraeli terrorcselekmények, valamint a közösség elleni iz­gatás vádjával perbe fogott Szabó Albert és társai ügyé­ben hozott felmentő ítélet el­len tiltakozott a pesti Duna- parton a cionista ellenállás emlékgúlájánál. Jancsó Miklós filmren­dező arról beszélt: várja, hogy lesznek-e, akik egy­szer nemet mondanak a „kandi ördögök” ordításá­ra. Úgy fogalmazott: „a tár­sadalom racionáli-s újra­szervezése véget vetne a lelki és intellektuális zava­rodottságnak, az előítélet és babona uralmának, a kriti­ka tárgyává nem tett dog­mák iránti vak engedelmes­ségnek, az elnyomó rend­szerek ostobaságainak és kegyetlenségeinek”. A ké­nyelmes dogmaágyakon nyugvó szemlélet követői az önkéntes rövidlátás áldoza­tai. Szemellenzőik arra talán jók, hogy elégedettekké tegyék őket, annak a meg­értésére azonban nem, hogy mit jelent embernek lenni — mondta Jancsó Miklós. A beszéd elhangzása után — zsidó gyászszokás szerint — az emlékgúlánál követ helyezett el többek között Joel Álon, Izrael Állam bu­dapesti nagykövete, Schweitzer József országos főrabbi, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyve­zető igazgatója. Koalíciós Egyeztető Tanács Gyorsítani kell a törvénykezést! Újságíró-szervezetek vitanapja Kosa Csaba: Nincs sajtószabadság (MTI) Lényegében elkészült az ál­lamháztartási reform program­ja. A koncepcióról a kormány a következő hetekben megkez­di az egyeztetést a szakmai és az érdekképviseleti szerveze­tekkel. A kabinet legkésőbb áp­rilis végéig kidolgozza a reform ütemtervét, az ezzel összefüggő jogalkotási lépéseket és az egyes tárcákra háruló feladato­kat —jelentette be Horn Gyu­la miniszterelnök a Koalíciós Egyeztető Tanács szombati ülé­sét követő sajtóértekezleten. A kormányfő hozzáfűzte, hogy az államháztartási reform egyrészt jogszabályi változtatásokat, másrészt pénzügyi reformokat, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a szociális el­látórendszer és az önkormány­zati finanszírozás átformálását igényli. A miniszterelnök emlékezte­tett arra, hogy az Egyeztető Tanács előző ülésén kezdemé­nyezte az MSZP és az SZDSZ mostani, szakértőkkel kibő­vített tanácskozását. Feladatuk az volt, hogy megvitassák és írásos emlékeztetőben rögzít­sék álláspontjukat a parlamen­ti és kormányzati munkával kapcsolatos legfontosabb kér­désekben. Ennek jegyében át­tekintették az új alkotmány előkészítését, a választójogi törvény módosítását, a képvi­selők összeférhetetlenségével összefüggő kérdéseket, a ház­szabály-módosítást, az ügynök- törvényt, valamint az MDF-ből kivált Magyar Demokrata Nép­párt megalakulásával terem­tődött helyzetet. Ami a választójogi törvényt illeti: a koalíciós pártok egyet­értenek abban, hogy mielőbb, lehetőleg még az idén módosít­sák a jogszabályt. Olyan kiiga­zításokat szorgalmaznak, ame­lyek lehetővé teszik az ország- gyűlési képviselők számának csökkentését. A közös koalíci­ósjavaslatokról tárgyalást kez­deményeznek az ellenzéki pár­tokkal. Hasonlóképp pártközi egyeztetést kívánnak kezdeni a képviselők összeférhetetlen­ségéről. Törekszenek arra, hogy még márciusban meg­kezdődjön a törvényjavaslat parlamenti vitája. A koalíciós pártok az Ország- gyűlés elé kívánják terjeszteni a miniszterek felelősségéről és jogállásáról szóló törvényja­vaslatot. A miniszteri felelős­ség kérdése azonban alkot­mánymódosítást igényel, a kor­mányzat pedig alaptörvény­módosítási moratóriumot vál­lalt. A koalíció ezért kérni fog­ja az ellenzéket, hogy járuljon hozzá az alkotmánymódosítás­hoz. Ha ez ügyben egyetértés­re jutnak, a kormány benyújtja a törvényjavaslatot. A parlamentre háruló felada­tok tekintélyes mennyisége miatt a koalíció szükségesnek ítéli az Országgyűlés házszabá­lyának módosítását. Gyorsíta­ni szeretnék a törvénykezési munkát, például a törvényja­vaslatok kivételes eljárásban történő tárgyalásának változta­tásával, a napirend előtti felszó­lalások időtartamának felül­vizsgálatával, a parlamenti vizsgálóbizottságok ténykedé­sének határidőhöz kötésével. Javaslataikat ez ügyben is az el­lenzékkel egyeztetik. Az ügynöktörvénnyel össze­függésben Horn Gyula el­mondta, hogy bizonyos kérdé­sekben közeledett a koalíciós partnerek álláspontja. Bejelen­tette: az MSZP-nek nincs kifo­gása az ellen, hogy a törvény végszavazása előtt normakont­rollt kérjenek az Alkotmánybí­róságtól. A módosító javasla­tokról egyébként tovább egyez­tetnek, hamarosan a kormány is állást foglal az egyes kérdé­sekben, azután a koalíciós frak­ciók tárgyalják meg a módosí­tó indítványokat. (MTI) A sajtószabadság helyzetével foglalkozó vitanapot tartott szombaton Budapesten a Ma­gyar Kultúra Alapítvány kon­ferenciatermében a Magyar Újságírók Szövetsége, a Ma­gyar Újságírók Közössége és a Magyar Keresztény Újságírók Szövetsége. Kereszty András, a MÚOSZ elnöke szerint ma Magyaror­szágon teljes és tökéletes a saj­tószabadság abban az értelem­ben, hogy az újságíró előzetes cenzúra nélkül szabadon gyűjt­het információkat és akadály­talanul publikálhat, továbbá szabadon bírálhatja a kor­mányt, a köztisztviselőket vagy az önkormányzatokat. Ugyan­akkor —- mint előadásában ki­fejtette — a sajtó szabad mű­ködésének számos korlátja is van. Ezek: a kialakulatlan tu­lajdoni és sajtóviszonyok; az „ügyek” szolgálatának hagyo­mánya a szakmában, továbbá a gazdasági recesszió következ­ményei, közöttük a sajtópiac beszűkülése, a lapárak emelke­dése stb., valamint cikkek és írások bizonyos politikai és gazdasági erők által történő előzetes „letiltása”. A MÚOSZ elnöke megemlítette azt is, hogy vannak olyan ügyvédi irodák, amelyek a sajtó figye­lésére s arra alapozottan kife­jezetten kártalanítási perekre specializálták magukat. Véle­ménye szerint az efféle „jogi nyomás” ellen a három újság­író-szervezetnek együttesen kellene fellépnie. Kása Csaba, a MÚK elnöke kollégájával ellentétben azt ál­lította, hogy ma Magyarorszá­gon nincs sajtószabadság. En­nek okát a teljesen egyoldalú — és ezért egészségtelen — saj­tószerkezetben vélte felfedez­ni. Mint mondta: a lapok leg­alább 95—98 százaléka liberá­lis szemléletű. Ezenkívül kifo­gásolta a valóság és ezzel szo­ros összefüggésben a külön­böző sajtóműfajok eltűnését is a vidéki és az országos lapok hasábjairól. A MÚK elnöke fel­hívta a figyelmet a helyi lapok pusztulására és a vidéki újság­írók egzisztenciális fenyege­tettségére és a velük szemben érvényesülő politikai nyomás- gyakorlás eseteire. Pálfy G. István, a MÚK el­nökségi tagja kijelentette: bizo­nyos értékek képviselői ma nem szólalhatnak meg a médi­ában és helyüket olyan dilettán­sok foglalták el, akik voltakép­pen az ország normális műkö­dését veszélyeztetik. Vélemé­nye szerint a magát most győz­tes pozícióban érző sajtó a sa­ját vereségét készíti elő azzal, hogy bizonyos tömegeket elzár a megszólalás és a szellemi képviselet lehetőségétől. Pálfy G. István aláhúzta: a saj­tónak erősíteni kell a szolidari­tást mind a szakmán belül, mind pedig a társadalom irá­nyába. Krómer István publicista, a MAKÚSZ tagja ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a sajtósza­badság kérdését elsősorban a közönség oldaláról érdemes elemezni. Véleménye szerint a sajtóban az utóbbi években to­vább erősödött a baloldali he­gemónia és az aktív politikafor­máló újságírói magatartás. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy véleménye szerint nincs semleges újságíró, ezért — mint aláhúzta — ki kell alakí­tani a műhelyek és a személyek egyensúlyát a sajtóban. Simányi József, a MÚOSZ regionális titkára egy, a kö­zelmúltban végzett felmérés alapján a vidéki sajtó hely­zetéről számolt be a fórumon. Elmondta, hogy nagyobb konf- liktusok a felmérés szerint egyes megyei lapoknál alakul­tak ki, ahol „frusztrált és eg­zisztenciális félelemben” élő újságírók dolgoznak. A titkár megemlítette azt is, hogy Má- dai Péter szabaddemokrata képviselő egyes külföldi laptu­lajdonosoknak a hazai szabá­lyozást is sértő eljárásai miatt a jövő évben kérdést kíván intéz­ni a parlamentben Kiss Péter munkaügyi miniszterhez. Matuska Márton vajdasági újságíró, a MAKÚSZ tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy ami­kor a vajdasági magyarok ki­állnak autonómia-törekvésük mellett, akkor a magyar sajtó­nak sem szabad erről hallgat­nia. Bodó Márta, a romániai katolikus újságírás helyzetéről számolt be a plénum előtt. A vitában elhangzottakra re­agálva Kereszty András kifej­tette: a konzervatív sajtó újabb kudarcainak okát abban látja, hogy az megint az ideológiai nézőpontot helyezi előtérbe. Pálfy G. István ezzel vitába szállva rámutatott: sokkal in­kább értékek vállalásáról és továbbviteléről kell beszélni, amit egy ilyen szellemi szak­mában nem lehet elítélni. Az újságíró-szervezetek kép­viselői végezetül egyetértettek abban, hogy szakmai párbeszé­det kell folytatni egymással és — mint Pálfy G. fogalmazott — le kell győzni a fantomizálás szellemi betegségét. Az energiaipar privatizációja Pazarló felhasználás (MTI) A Magyar Energia Hivatal szerint a piaci árak ki fogják kényszerítem az energiafogyasztói szoká­sok és szemlélet megváltozását. A hazai energia­felhasználás még meglehetősen pazarló, ezért kü­lön program készül arra, hogyan lehetne az adó­rendszerrel is érdekeltté tenni a fogyasztókat az energiatakarékosabb eszközök használatára. Az elmúlt időszakban a nem lakossági villamosenergia-árak magasabbak voltak a lakos­ságiaknál, ez keresztfinanszírozást eredménye­zett. Az ipari fogyasztók által fizetett áramdíj tartalmazta azt a nyereséget, amellyel kiegészí­tették a lakossági energia árát. Az 1995. január 1-jei áremeléssel a kereszttámogatás jelentősen csökkent, s még számottevőbben javult az arány az 1995. szeptemberi, egységesen 8 százalékos és az 1996. március 1-jei, 20 százalékos áreme­léssel. A kormány határozata értelmében legkö­zelebb október 1-jén hajtanak végre áremelést. Ennek már kifejezetten a költségarányos árak ki­alakítása lesz a célja. Ehhez figyelembe veszik a villamos közművek költségadatait, a termelői áralakulás mértékét és a villamosenergia-törvény előírásait. Az áremelések során a költségvetésnek áfa- többlet-bevétele keletkezik, ezt lehet a rászoru­lók kompenzációjára fordítani. A kompenzációs rendszerről a Magyar Energia Hivatal javaslatot készített, amelyet eljuttatott az Érdekegyeztető Tanács részére is. Az áremelés abban az értelem­ben, hogy az áraknak költségarányosaknak kell lenniük és a tulajdonos számára minimális nyere­séget kell biztosítaniuk, szoros összefüggésben van a privatizációval is. A tulajdonosoknak ugyan­is csak így lesznek forrásaik az ellátás biztonsá­gát szavatoló fejlesztésekhez. Az amerikai—magyar kapcsolatokról tárgyaltak Amerikai politikusok Taszáron (MTI) Amerikai politikusok láto­gatták meg szombaton Taszá­ron az ott állomásozó IFOR- csapatok logisztikai bázisát. Richard J. DanzigésJoe R. Reeder, az Amerikai Egyesült Államok védelmi miniszteré­nek haditengerészeti helyette­se, illetve a szárazföldi had­erők parancsnokának helyet­tese, amerikai és magyar ka­tonai kísérők társaságában megszemlélték a bázist. Talál­koztak a katonákkal, majd a tábori kórház konferencia-sát­rában válaszoltak az újságírók kérdéseire. Elmondták: a taszári látoga­tást megelőzően Budapesten megbeszélést folytattak Keleti György honvédelmi miniszter­rel, valamint Mécs Imrével, az Országgyűlés Honvédelmi Bi­zottságának elnökével. Egye­bek közt szót váltottak a civil és katonai, ezen belül is az ame­rikai és magyar kapcsolatok­ról, a modernizációról és a hadsereg fejlesztéséről, s is­mételten nagy elismeréssel szóltak a magyar műszaki alakulatok felkészültségéről. A politikusok, akik hazánk­ból Tuzlába utaznak tovább, ezúttal is köszönetét mondtak a magyar kormány és a ma­gyar nép azon támogatásáért, amellyel a boszniai békefenn­tartásban részt vevő amerikai katonákat segítik. ^ Hírről % hírre ÚJ KELET Palotai István jegyzete Mi tűrés-tagadás, nem min­den miniszterünk tartozik a legsikeresebb nyilatkozók közé­Pár éve Jeszenszky Géza (akkoriban MDF-es, ma MDNP-s) riogatta a parla­ment külügyi bizottságának szakembereit olyan nyilatko­zatokkal, amiket aztán néha alig lehetett valahogy meg­magyarázni a külföldi partne­reknek, ha éppen lehetett... Pár hete Dunai Tamás (független) ipari és kereske­delmi miniszter borzolta fel a keleti végek lakosságának kedélyét, amikor kijelentette, hogy „normális dolognak” tartja, hogy az ország ezen te­rületein alacsonyabbak a bé­rek és több a munkanélküli... A csúcsot azonban egészen bizonyosan Suchmann Tamás (MSZP) privatizációs minisz­ter tartja! Gyermeteg és kis­pályás nyilatkozatait még csak-csak elfogadtuk, hiszen tudtuk, mennyit ért a nagypo- litikához. A marcali fuvaros, majd tanácsi dolgozó, később téeszjogász és a helybéli bankkirendeltség főnöke olyan hirtelen huppant bele a privatizációs miniszteri bár­sonyszékbe, hogy tán még maga sem hitte... (A pénzügyi szakértelemre nagyon is sokat adó koalíciós partner morgott is rendesen a kinevezés ellen). Suchmann Tamás akkor vált „sikerpolitikussá”, amikor si­került dobra vernie a magyar energetikai ipart — méghoz­zá a remélt összeg többszörö­séért. Az más kérdés, hogy minden „fejlett” országban eleve útilaput kapott volna a talpa alá, mert erősen alábe­csülte az „ára” értékét... Nem ügy. Ez itt így műkö­dik. Suchmann eladta, min­denki (?) tapsolt, és ő... „el­hitte magát”. Nem is titkol­ja, hogy szívesen elvállalta volna a pénzügyminiszteri posztot... (Csak ez hiányzott volna nekünk, meg a kéthe­tes jeges eső...) Kijelentette, nem neheztel senkire, hogy nem rá esett a választás, az SZDSZ-re sem, mert nem a személyével volt problémá­juk, csak éppen nem felelt meg az elvárásoknak... (Mintha a kettő nem ugyan­az lenne...) Mindez kismiska ahhoz képest, amit vagy négy—öt napja mondott és március 8- án meg is ismételt! Az elekt­ronikus sajtó (és az írott is), persze, örömmel ad helyt mindig olyasminek, ha vala­ki a hatalom birtoklói közül „sületlenségeket” beszél, ezért a tévé sem volt rest, és szóról szóra közölte a nem (?) sértődött miniszter szavait, ami így hangzott: „Azokat a vádakat pedig, hogy pénz­ügyminiszterségem esetén baloldali pénzügyi politikát folytattam volna, visszauta­sítom!” Értik, ugye? Vádakat... A Magyar Szocialista Párt tagja — egy miniszter — vádként éli meg, ha lebaloldalizzák... Sőt! Visszautasítja! Könyörgöm, akkor most mit csinál? Talán jobboldali politikát folytat? Vagy tán Bokros azt folytatott? Hát persze, hogy azt. A pragma­tizmus szülte kényszerhely­zet megoldásaképpen... Csakhogy erről per abszo­lúte nem illíkbeszélni! Főleg nem így és főleg nem egy szocalista miniszternek... Eztán már csak az következ­het. hogy a ■ áci püspök kikéri magának, hogy vallásos...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom