Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-09 / 59. szám
/ IC ^ 1996. március 9., szombat Társasági élet u. i KE ;li ET Egy-kettő etikettő... Hatházi Andrea Lengyellfy Produkció Legtöbbünknek nem mindennapos esemény, ha estélyre, fogadásra indulunk. Szeretnénk jól érezni magunkat, de új környezetbe, társaságba kerülünk, s más elvárásoknak, viselkedési szokásoknak kell megfelelnünk, mint hétköznapokon. Nem kell, hogy ez feszélyezzen bennünket, ha tisztában vagyunk az illem, etikett elvárásaival. Összegezzük hát a bálokra vonatkozó viselkedési szabályokat. Játszani, önfeledten Bürget Lajos Egy pszichológiai tréningen feltették a kérdést: mit csinál a legszívesebben szabad idejében? A sok válasz közül egy keltett igazán feltűnést. Az, amit egy harminc körüli fiatalember adott. Azt mondta: legszívesebben játszom. Arra a kérdésre, hogy mit, a válasz szintén lakoni- kus volt: mindegy, lehet társasjáték, kártya, csak játék legyen. A fiatalember válasza lenyűgözött. Egy ember, aki bevallja, hogy szeret játszani. Nem nyerni, nem vetélkedni. nem kaszinózni, nem fogadni. Játszani. Elmondta, imádja a Ne nevess koránt. De jó játék a Capitaly is. És minden kártyajáték, ami szórakoztató. Mert ilyenkor mindent elfelejt, ilyenkor kikapcsol. Vége a napi stressznek, oda a gond. Mert a játék az csodálatos. Forgattam magamban a kérdést: tudunk-e játszani? Szeretünk-e gond nélkül kikapcsolódni? Tanítjuk-e gyermekeinket arra, hogy a játék az csoda? El tudjuk-e vonatkoztatni ,a játékot a csatától? Tudunk-e nyerni? És veszíteni? Merjük-e vállalni, hogy néhány órára gyermekké váljunk? Félek, hogy a legtöbb kérdésre csak nemleges választ tudunk adni. Pedig kár. A játék jellemet csiszol. Türelmet növel. Toleranciára tanít. Örömet ad. Emberi kapcsolatot létesít. Megnevettet. Gondolkodásra késztet. És mindez távol a napi történésektől, a gondoktól, a bajoktól. Talán ez késztetett arra, hogy közreadjam egy fiatalember vallomását. aki nemcsak játszik, de büszke is arra, hogy szabad idejében mer gyermek lenni. A felnőttségnek ennél szebb bizonyítékával nagyon régen nem találkoztam. Szakállverseny A németországi Schömberg városában 150 férfi gyűlt össze, hogy részt vegyen a német sza- kállbajnokságban. A bajnokságban hét bajusz-, négy kecs- keszakáll- és négy teliszakáll- osztály szerepel. A zsűri a szakáll szépségét, ápoltságát és a szakállnak viselőjével való összhangját értékeli. A meghívó már önmagáról árulkodik, hiszen tartalmazza a rendezvény helyét, pontos dátumát, kezdési időpontját, esetleg az egész este programját. Feltüntetik az étkezés formáját, esetleg a teljes menüt. Utalást találhatunk rajta az ajánlott öltözékre is. A meghívó alján feltüntetett VK jelzés a megjelenés visszajelzését kéri, hogy a szervezők akár a terítésnél, akár az ültetési rendnél ezt figyelembe vehessék. Mikor érkezzünk? Vannak alkalmak, amikor nem szeretünk elsőként érkezni, de a megjelölt időpont betartása ebben az esetben fontos, mert a bálok köszöntővel (esetleg pohárköszöntővel), illetve nyitótánccal kezdődhetnek. Kellemetlen ilyen esetben ezt érkezésünkkel megzavarni. Egyes rendezvényeken a meghívó nemcsak protokolláris kellék, hanem szó szerint a részvételi jogot biztosítja, ezért felmutatandó. Első utunk a ruhatárba vezet. A hölgyek általában köny- nyebb ruházatot viselnek, mint a férfiak, és a ruhatárakban a kinti hideg és benti meleg közötti átmeneti hőmérséklet uralkodik, azaz hűvös van. Ezért érkezéskor először a férfi veszi le a kabátját, utána a hölgy, viszont távozáskor a férfi a hölgyre adja rá a kabátot, csak azután veszi fel a magáét. A kabát felsegítését partnernőknél nem illik másra bízni, a személyes udvariasság megköveteli, hogy azt se a portásnak, se a ruhatárosnak, de még barátunknak se engedjük át. Hölgyeim, tehát türelem! Indulhatunk a bálterembe A férfi jobb oldalán vezeti a hölgyet, azaz a hölgy bal oldalán halad a férfi. Ezt a szokást a lovagkorra vezetik vissza, mikor a férfiak baljukon viselték a kardot, és ez igencsak zavarhatta volna az ott haladó hölgyet. A hölgyek is gondoljanak erre a szokásra! Ne várják el partnerüktől, hogy örüljön, ha táskájukat vagy egyéb kelléküket baljukon hordják, s az állandóan partnerükhöz ütődik. Megfelelően öltöztünk? Ha a meghívón olvastuk a „black tie” jegyzést, akkor a férfiaknak a szmoking, fehér ing, fekete csokornyakkendő (erre utal az elnevezés), fekete cipő viselése ajánlott. A hölgyeknél a kisestélyi az elfogadott. Ha a meghívón a „white tie” olvasható, akkor a frakk, fehér mellény, fehér ing fehér csokornyakkendővel (felirat szerint) és fekete cipő az urak öltözéke, a hölgyektől nagyestélyi, hosszú ruha az elvárt. Ha nincs feltüntetve az öltözékre utalás, abban az esetben a férfiak lehetőleg sötét öltönyt, és ne színes zakót vegyenek fel. Kerüljék ebben az esetben a fehér csokornyakkendőt, nehogy főpincérnek nézzék! A hölgyek ruházata alkalmi legyen, de ne túlozzák el se a kiegészítőket, se a dekoltázs nagyságát! Az üdvözlés legyen rövid, köszönéskor rendszerint nincs idő néhány szónál hosszabb társalgásra, hiszen a vendégek egymás után érkeznek, s feltartani őket udvariatlanság. Ha asztalra szóló meghívónk van, várjuk meg, hogy a szervezők megmutassák helyünket, ne bóklásszunk feleslegesen. Ha az asztalunknál már korábban érkezett vendégek ülnek, nekünk kell a bemutatkozást kezdeményezni. Ha nagy az asztaltársaság, vagy már megkezdődött az étkezés, ne zavarjuk felállítással, illetve az étkezés megzavarásával a többieket, ilyenkor csak a két mellettünk ülőnek mutatkozzunk be. A hölgyeknek kézcsók jár. Ez senkinek nem kötelező. A kézcsók — ha létrejön — nem igazi csók, hanem jelkép. A hölgy kezét mellmagasságban ajánlott a száj elé emelni. Ha egy férfi a társaságban kezet csókol, kötelezi magát minden hölgynél megtenni ezt. Állófogadás Ha svédasztalon terítettek számunkra, azt a terem közepén találhatjuk. Az étkezés megkezdésére a házigazda vagy szervező ad jelt, szóban kérve fel erre a jelenlévőket. A tányérok, evőeszközök az asztal szélén találhatók. Az állva étkezés nem könnyű: bal kézben a tányér, jobb kézzel csak egyfajta evőeszközt kezelhetünk, ami villa vagy kanál lehet. A használt tányérba időközben nem illik újra szedni, hanem új tányért és evőeszközöket vegyünk. Nagyon ügyeljünk, bármilyen éhesek vagyunk, hogy mohónak semmiképp se mutatkozzunk! Nem ildomos csurig megpakolni a tányért, se tolakodni a jobb falatokért! Étkezés közben vagy után italfogyasztás következik. Ezt is természetesen csak mértékkel! Elfogadott szabály, hogy a táncteremben nem eszünk, oda ételt semmiképpen sem viszünk magunkkal. Sajnálatos, hogy néha a táncteret és az étkezés helyét csak ugyanott tudják kijelölni. Itt nagyon ügyeljünk, nehogy egy gyors mozdulattal kilökjék a kezünkből, vagy mi ráborítsuk ételünket, italunkat a már táncolók- ra. Étkezéskor természetes, hogy a hölgyek „elfogyasztják” a szájukon lévő rúzst is. Nem stílusos, ha mások előtt pótolják a hiányát, vagy igazítják sminkjüket, illetve frizurájukat. Erre a mosdó alkalmas. Kezdődhet a tánc! Ez semmiképpen sem előzheti meg az asztalnál történő étkezést. Általában a tánc nyitótánccal vagy a házigazda „példamutatásával” veszi kezdetét. Nem ajánlatos azzal a szándékkal bálba menni egy párnak, hogy csak egymással fognak táncolni. Ha a hölgy kettesben ül egy férfival, nem illik közvetlenül a nőhöz fordulni, hanem az úrtól kell engedélyt kérni a felkérésre. A hölgy dönthet viszont arról, hogy eleget tesz-e a felkérésnek. Ha egy táncost már elutasított, ugyanarra a zenére már mással sem illendő elmenni táncolni. Tánc közben is fontos a mértékletesség! Bármilyen jól táncolunk, nem kell kiszorítani a többieket a parkettről, sem mindenképpen magunkra felhívni a figyelmet. Ha nem összeszokott pár táncol, ne erőltessük a másikra saját formációnkat, mert abból csak esetlen botladozás kerekedik. Tánc végén nem hagyhatjuk faképnél a partnert, hanem a hölgyet vissza kell kísérni a székéhez. Van, aki beszélget Előfordul, hogy a társaságban nem találunk ismerőst, akivel beszélgetést kezdeményezhetnénk, egyedül ácsorogni pedig kínos. Ebben az esetben férfi is, nő is nyugodtan odaléphet más magányos ácsorgóhoz, aki feltehetően szívesen fogadja — hasonló okok miatt. Ne feledkezzünk meg ilyen esetben sem a bemutatkozásról! Vannak, akik dohányoznak Nem illendő a cigarettát beszélgetés, köszönés közben szájban tartani! Kerüljük a dohányzást étkezés és tánc közben is. Ha erre a célra külön helyet jelöltek ki, ne zavarjuk a többieket káros szokásunkkal. Cigarettára gyújtáskor a férfi megkínálja a hölgyet és a társaság többi tagját, majd tüzet ad, és csak végül gyújt rá maga is. Gyufával legfeljebb két egymás melletti személynek illik tüzet adni, nehogy a gyufa leégjen, s lehullva kárt okozzon. Égő cigarettáról újat gyújtani is égő! Véget ért a bál Ha távozni kívánunk, csak a mellettünk ülőktől kell elbúcsúzni, és a házigazdának vagy szervezőnek is jólesik, ha megköszönjük az estét. Balfogás (bürget) Az egyik megyei nem napilapban reklámcikk jelent meg, melyből sokat megtudhatott az olvasó egy cégről. Mint az ilyen PR-cikkekben szokás, megismerhettük az előkelőségeket, a jubileumi műsorban fellépőket. Mindezt bőséges képi illusztrációval. Eddig minden rendben, még örvendtem is, hogy a PR-tevékenység milyen dinamikusan fejlődik nálunk is. A baj akkor kezdődött, amikor a képek között felfedeztem azt, amely tudtul adta, hogy a sörkimérés folyamatosan és lelkesen üzemelt végig az egész esemény folyamán. Még ez is rendben lett volna, ha a söröspult előtt nem egy 12 éves forma legényke álldogál. Ez baki volt a javából, hiszen aligha ad felmentést még egy zártkörű rendezvény is az alól, hogy kiskorú emberke szeszt vásároljon. Tudom. apukának vette. Kiszolgálták. Valószínűleg, hiszen ki vitatkozik ilyenkor a megrendelővel. A cikk reklámcikk volt, imigyen etikai követelmények vannak vele kapcsolatban. Bár a sör reklámja már megengedett, azt azonban még az új törvények is kikötik, hogy kiskorúak esetében milyen óvintézkedések kívántatnak meg. Legalább a szerkesztő figyelt volna oda! Akkor az emberben nem támad olyan érzés, hogy a kép kvázi elnéző az ifjú sörvásárlóval. Isznak nálunk elegen eleget. Nem valószínű, hogy az ilyen képbakikra szükség van. Legalább a látszatra ügyeljünk. Ha már kamasz gyermekeinkre nem sikerül vigyázni. Biztonság A francia nők egy híján negyven százaléka minden eshetőségre készen kéznél tart óvszert a tárcájában vagy az éjjeliszekrényén. A L'Express magazin által közzétett közvélemény-kutatás szerint az óvszert maguknál hordók és az évente legalább két partnerrel szexuális kapcsolatot létesítők 90 százaléka ténylegesen használja is a védekezőeszközt. A 15 és 19 év közötti korosztály 62 százaléka, míg a 20 és 24 év közöttieknek csak 25 százaléka használ óvszert — idézi a felmérés megállapításait az AP.
