Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-09 / 59. szám

UJ KELET I létvége 1996. március 9., szombat Disznótor Károlyéknál Fotó: Harascsák Hurka, kolbász az asztalon Mici 140 kilós „malacka” volt. Szívesen elfogyasztott mindent, legjobban mégis azt szerette, ha krumplihéj és száraz kenyér került az etetőbe. Sorsa — bár ő ezt nem tudta — már az első percben megpecsételődött. — A gyerekek nagyon sajnálták a kis kocát, én azonban hajthatatlan vol­tam. Elvégre azért hizlaltam fel, hogy megegyük — mo- solyodik el Károly Imre, mi­közben a sütőből frissen sült hurkát vesz elő. — Hányán voltak a ma­lacra? — Édesanyáméknak és anyósoméknak adtunk kós­tolót, a többi megmaradt ne­künk. Három éhes szájat ete­tünk, ezért mindig tele kell len­nie a hűtőnek. A nyáron vet­tünk egy nagy fagyasztóládát, így nem gond, hová kerüljenek a felcímkézett csomagok. A feleségem gondosan szétosz­totta a húst, annyit téve egy- egy tasakba, amennyit egy­szerre megeszünk. — Hurka is készült? — Anélkül semmit sem ér a disznóölés. A friss hozzáva­lókat megtoldottuk egy kis fa­gyasztott belsőséggel, ebből aztán bőven lett fehér és vé­res hurka is. A kisebbik lá­nyom alig várta, hogy össze­állítsam a masszát, rögtön megevett belőle egy tányér­nyit. — Mi volt a menü a disz­nóvágás napján? — A párom olyan húsle­vest főzött, amit csak ritkán eszik az ember. A zöldség mellett bőven tett bele tar­ját és oldalast is, majd az egészet házi csigatésztával tálalta. Került még az asz­talra toros káposzta és rán­tott hús, na meg anyósom almás pitéjéből is jó néhány szelet. — Melyik „disznóság- nak" volt a legnagyobb si­kere? — A házi kenőmájasnak, ami amolyan Károly-speci- alitás. Kell hozzá másfél kiló máj, hatvan deka sza­lonna, húsz deka belsőség, egy fej hagyma, őrölt mus­tármag és bors, csipetnyi szerecsendió és ízlés sze­rint majoránna. A májat kis darabokra vágjuk, és gyön­gyöző vízben néhány per­cet abáljuk. Ezután a sza­lonnával és az abált bel­sőséggel együtt átdaráljuk. Hozzáadjuk az apróra vá­gott hagymát, fűszerezzük, majd még egyszer átdarál­juk. Beletöltjük vastagbél­be, és miután elkötjük a végeit, 40—50 percig abál­juk. Ha kész, hideg vízben gyorsan lehűtjük. Egy ré­szét így, a többit füstölve fogyasztjuk. A szorongásról Ki ne szorongott volna még életében? A szorongás minden­napi szóhasználatunkban általá­nossá vált, de vajon tudjuk-e, mit is jelent? Életünk folyamán gyakran adódnak olyan helyze­tek, amik félelemmel töltenek el. A szorongás tárgy nélküli félelem, amikor tele vagyunk belső feszültséggel, nyugtalan­sággal, kellemetlen érzésekkel. Félünk valamitől, de nem tud­juk igazán, mitől is. Mindazon eseményeket, ingereket, amik szorongást váltanak ki, stressz­nek nevezzük. A stresszorok egy része a külvilágból szárma­zik (például energiaár-emelés híre), más részük belső, lelki eredetű, belső vívódásainkból adódik (például beteg a gyerek, mellette kellene maradni, de el­bocsáthatnak a sok távoliét mi­att). A természetes, azaz normá­lis szorongás mértéke arányos a kiváltó okkal, s egészséges lelki működéseink fontos részét képezi. Serkentő, teljesítmény­fokozó hatása van, a természe­tes védekezésre készíti fel szer­vezetünket. A kóros szorongás azonban túlzott mértékű, nem áll arányban a kiváltó okkal, a veszéllyel, időtartama hosszú. Ezért inkább gátol és akadályoz a teljesítményben. A szorongásos betegségeket joggal nevezik a XX. század betegségeinek. A mélyre ható társadalmi átalakulások, a tehnika fejlődése egyre szoro­sabb alkalmazkodást kíván az embertől. Gyorsan változnak az értékrendek, háttérbe szorulnak a hagyományok, leértékelőd­nek, mások lettek az emberi kapcsolatok. Mindezek az egyén számára mindennapos összeütközéseket, konfliktuso­kat teremtenek, amik a szoron­gás előidézői. Kik hajlamosak szorongásos betegségekre? Mindazon sze­mélyiségek, akik nehezen tud­nak alkalmazkodni, akik konf­liktusaikat képtelenek hatéko­nyan feldolgozni. A szorongó ember szenved, örömtelen, szomorú. Tartósan fennálló, állandósult szorongás, hatására meglepően testi pana­szok alakulhatnak ki: fejfájás, torokszorítás, gombóc-érzés, gyomorpanaszok, szívtáji fáj­dalmak, szédülés, zsibbadás stb. Mivel a testi panaszok áll­nak előtérben, számtalan testi vizsgálatra kerülnek ezek a be­tegek, s nem értik, miért nem mutat egyik vizsgálat sem el­térést. A tartós szorongás dep­resszióhoz (nyomott hangulat) vezethet, de magának a dep­ressziónak ä vezető tünete is lehet a szorongás. Olykor ez az állapot elviselhetetlenné válik, oldására alkohol- vagy gyógy­szer- (nyugtató, altató), illetve kábítószer-fogyasztóvá válik a beteg. Az elviselhetetlen fe­szültség akár öngyilkosságba is kergetheti a szenvedő embert. A szorongásos betegségek egyik jellegzetes megnyilvánu­lása a pánikállapot. Ekkor a szorongás rohamokban tör rá az egyénre. Váratlanul, drámai hevességgel jön. Az egyén úgy érzi, azonnal megfullad, nem kap levegőt, mintha valamilyen láthatatlan kéz markolná a tor­kát, a szíve olyan hevesen do­bog, hogy majdnem kiugrik a helyéből, egész testében resz­ket, hideg verejték önti el, vagy éppen kipirul. Úgy érzi, azon­nal meghal, mégis attól retteg, hogy nem tud uralkodni csele­kedetein, s azonnal megőrül. A roham néhány perctől fél óráig tarthat. Lezajlása után az egyén kimerültnek érzi magát. Napok múlva is attól retteg, hogy ez a szörnyűség megismétlődik. Ezek a rohamok ahhoz vezet­hetnek, hogy az egyén nem mer a lakásból kimozdulni. Még kísérővel sem mer tömegbe menni, mert attól fél, hogy a ro­ham megismétlődik, s ő ott hal meg, nem lesz, aki segítsen raj­ta. Ezt az állapotot nevezik tér­iszonynak, tömegiszonynak, szakkifejezéssel agorafóbiá- nak. Mi a megoldás? Mindenna­pos feszültségekkel próbál­junk a józan ész szabályai sze­rint szembesülni. Ne söpörjük a szőnyeg alá a feszítő gon­dokat, inkább elsősorban csa­ládi körben próbáljuk a lehe­tőségeinket feltérképezni. Igyekezzünk a legkisebb meg­terhelést jelentő megoldást megtalálni! (Például'a beteg gyerekkel az első napokban otthon maradni, utána vala­melyik családtagot megkérni, akiben megbízunk. Manapság minden családban akad mun­kanélküli vagy nyugdíjas, aki­nek van ideje.) Kerüljük a túl­zott élvezetiszer-fogyasztást, mert bármelyik szorongásfo­kozó hatást eredményezhet, még akkor is, ha kezdetben nyugtatónak tűnik. Súlyosabb esetben keressünk fel szakem­bert (pszichológus, pszichiá­ter). Minél előbb fordulunk szakmai segítségért, annál ha­marabb és nagyobb ered­ménnyel járhat a kezelés. Soha nem szabad feladni a re­ményt, mert a jelenleg rendel­kezésre álló gyógymódok évekig tartó betegségekben is segíthetnek. Tavaszi frizuradivat Mint minden, úgy a frizura­divat is évről évre változik. Vannak, akik a hosszú hajat dicsérik, mások viszont a köny- nyen kezelhető, rövid hajvise­letet részesítik előnyben. —Hogyan lehetünk hódítók? — erre a kérdésre Babosné Májer Lívia adta meg a választ. — Elsősorban egyéni ízlés kérdése, ki milyen modellt vá­laszt magának. Emellett persze nem árt azzal is tisztában len­ni, mi áll jól arcvonásainkhoz. Nézzük meg először, mit ké­szíthetünk otthon a tükör előtt gyorsan rövid hajból. Csibészes lesz a frizura, ha bedörzsöljük fixáló habbal a hajat, és kezün­ket fésűnek háználva kezdjük meg a szárítást. A hajtövektől felfelé húzzuk ujjainkat, így a szárítás végére sündisznótüske- ként meredeznek majd felfelé a tincsek. Hasonlóan tépettnek hat a hajunk akkor is, ha a lép­csőzetesen vágott nedves hajra teszünk fixálót, és fejünket le­hajtva hátulról előreszárítjuk a frizurát. Ez leginkább nyakkö­zépig érő hajból valósítható meg. Még mindig nagy divat a ha­gyományos apródfrizura. Ezt általában dús hajból vágjuk úgy, hogy a középválaszték megnövesztjük. A se rövid, se hosszú frizura sokak szerint rendetlenül hat. Ezt ellensúlyoz­hatjuk, ha a frufrut is elválaszt­juk középen, és a nedves hajat nagy körkefével tincsenként haladva beszárítjuk. Vállig érő hajból is fésülhetünk egyszerű, mégis mutatós frizurát. A ned­ves tincseket tövüknél körkefé­vel megemeljük, és befelé, míg végüket kifelé szárítjuk. összesodorjuk, és a fejtetőn, illetve a tarkón megtűzzük hajcsattal. Befejezésül fogad­janak el egy jó tanácsot a hosszú hajú hölgyek. Érdemes minden hónapban levágni a tincsekből egy-másfél centit, mert ezzel nemcsak a haj nö­vekedését gyorsítjuk, de a csúnyán megtöredezett haj­végektől is megszabadulha­tunk. marad, csak kétoldalt kell cak- kosra vágni néhány tincset. Tapasztalatom szerint akkor van a legtöbb gond egy hajjal, amikor elhatározzuk, hogy Hosszú hajból — legalábbis számomra — a legkönnyeb­ben a következő konty ké­szíthető el. Az egymástól el­választott tincseket egyenként Fotó: Harascsák Mi kerül a kosárba? A friss élelmiszer nemcsak ízletesebb, mint a hosszabb ideje tárolt, hanem több ben­ne a tápanyag is, szebb és könnyebb feldolgozni. A kezdő háziasszonyoknak szeretnénk segíteni, mikor gondolatban kezünkbe vesz- szük a bevásárlókosarat, és végignézzük egy élelmiszer- üzlet választékát. Álljunk meg először a húsospult előtt. A friss hal bőre világos, fényes és síkos, szeme világos és dülledt, a test körvonala határozott. A szárnyasok és vadak lába haj­lékony, a mellcsont puha, a mell pedig húsos és világos. A friss marhahús sötétvörös, a borjú- és sertéshús halvány rózsaszín. A zöldségesstand salátái legyenek világoszöldek, bar­na szél és folt nélkül. A friss karfiol, kelbimbó és brokko­li zárt és szilárd. A póréhagy­ma szára hosszú és fehér, a gyökérzöldségek kemények. A retek és a paradicsom pi­ros, ránc és foltok nélküli. A friss gomba kemény, száraz és nem síkos. A meggy, a cseresznye, a szilva és az őszibarack érett formában kemény ugyan, de felületük puhán enged a nyo­másnak. Színük világos, héjuk fényes és sértetlen. Az érett banán héja világossárga, apró barna foltokkal. A zöld banán éretlen, a barna, puha pedig túl­érett. Az ananász kemény és il­latos, mindenhol ép. A szőlő­szemek fényesek, világosak és kemények. A jó minőségű szárított hü­velyesek magvai világosak és kemények, semmiképpen nem ráncosak. A szárított gyü­mölcs rugalmas és puha, nem kemény vagy rágós. Egyes aszalt gyümölcsök, mint például a sárgabarack, mindig száraznak néznek ki. Bármit veszünk, feltétle­nül olvassuk el az élelmi­szerre ragasztott címkét. Ebből nemcsak azt tudhat­juk meg, mit teszünk kosa­runkba, de azt is, hogy med­dig tartható el, mi az össze­tétele és mennyibe kerül. A Hétvége-oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea

Next

/
Oldalképek
Tartalom