Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9
1996-03-09 / 59. szám
UJ KELET I létvége 1996. március 9., szombat Disznótor Károlyéknál Fotó: Harascsák Hurka, kolbász az asztalon Mici 140 kilós „malacka” volt. Szívesen elfogyasztott mindent, legjobban mégis azt szerette, ha krumplihéj és száraz kenyér került az etetőbe. Sorsa — bár ő ezt nem tudta — már az első percben megpecsételődött. — A gyerekek nagyon sajnálták a kis kocát, én azonban hajthatatlan voltam. Elvégre azért hizlaltam fel, hogy megegyük — mo- solyodik el Károly Imre, miközben a sütőből frissen sült hurkát vesz elő. — Hányán voltak a malacra? — Édesanyáméknak és anyósoméknak adtunk kóstolót, a többi megmaradt nekünk. Három éhes szájat etetünk, ezért mindig tele kell lennie a hűtőnek. A nyáron vettünk egy nagy fagyasztóládát, így nem gond, hová kerüljenek a felcímkézett csomagok. A feleségem gondosan szétosztotta a húst, annyit téve egy- egy tasakba, amennyit egyszerre megeszünk. — Hurka is készült? — Anélkül semmit sem ér a disznóölés. A friss hozzávalókat megtoldottuk egy kis fagyasztott belsőséggel, ebből aztán bőven lett fehér és véres hurka is. A kisebbik lányom alig várta, hogy összeállítsam a masszát, rögtön megevett belőle egy tányérnyit. — Mi volt a menü a disznóvágás napján? — A párom olyan húslevest főzött, amit csak ritkán eszik az ember. A zöldség mellett bőven tett bele tarját és oldalast is, majd az egészet házi csigatésztával tálalta. Került még az asztalra toros káposzta és rántott hús, na meg anyósom almás pitéjéből is jó néhány szelet. — Melyik „disznóság- nak" volt a legnagyobb sikere? — A házi kenőmájasnak, ami amolyan Károly-speci- alitás. Kell hozzá másfél kiló máj, hatvan deka szalonna, húsz deka belsőség, egy fej hagyma, őrölt mustármag és bors, csipetnyi szerecsendió és ízlés szerint majoránna. A májat kis darabokra vágjuk, és gyöngyöző vízben néhány percet abáljuk. Ezután a szalonnával és az abált belsőséggel együtt átdaráljuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, fűszerezzük, majd még egyszer átdaráljuk. Beletöltjük vastagbélbe, és miután elkötjük a végeit, 40—50 percig abáljuk. Ha kész, hideg vízben gyorsan lehűtjük. Egy részét így, a többit füstölve fogyasztjuk. A szorongásról Ki ne szorongott volna még életében? A szorongás mindennapi szóhasználatunkban általánossá vált, de vajon tudjuk-e, mit is jelent? Életünk folyamán gyakran adódnak olyan helyzetek, amik félelemmel töltenek el. A szorongás tárgy nélküli félelem, amikor tele vagyunk belső feszültséggel, nyugtalansággal, kellemetlen érzésekkel. Félünk valamitől, de nem tudjuk igazán, mitől is. Mindazon eseményeket, ingereket, amik szorongást váltanak ki, stressznek nevezzük. A stresszorok egy része a külvilágból származik (például energiaár-emelés híre), más részük belső, lelki eredetű, belső vívódásainkból adódik (például beteg a gyerek, mellette kellene maradni, de elbocsáthatnak a sok távoliét miatt). A természetes, azaz normális szorongás mértéke arányos a kiváltó okkal, s egészséges lelki működéseink fontos részét képezi. Serkentő, teljesítményfokozó hatása van, a természetes védekezésre készíti fel szervezetünket. A kóros szorongás azonban túlzott mértékű, nem áll arányban a kiváltó okkal, a veszéllyel, időtartama hosszú. Ezért inkább gátol és akadályoz a teljesítményben. A szorongásos betegségeket joggal nevezik a XX. század betegségeinek. A mélyre ható társadalmi átalakulások, a tehnika fejlődése egyre szorosabb alkalmazkodást kíván az embertől. Gyorsan változnak az értékrendek, háttérbe szorulnak a hagyományok, leértékelődnek, mások lettek az emberi kapcsolatok. Mindezek az egyén számára mindennapos összeütközéseket, konfliktusokat teremtenek, amik a szorongás előidézői. Kik hajlamosak szorongásos betegségekre? Mindazon személyiségek, akik nehezen tudnak alkalmazkodni, akik konfliktusaikat képtelenek hatékonyan feldolgozni. A szorongó ember szenved, örömtelen, szomorú. Tartósan fennálló, állandósult szorongás, hatására meglepően testi panaszok alakulhatnak ki: fejfájás, torokszorítás, gombóc-érzés, gyomorpanaszok, szívtáji fájdalmak, szédülés, zsibbadás stb. Mivel a testi panaszok állnak előtérben, számtalan testi vizsgálatra kerülnek ezek a betegek, s nem értik, miért nem mutat egyik vizsgálat sem eltérést. A tartós szorongás depresszióhoz (nyomott hangulat) vezethet, de magának a depressziónak ä vezető tünete is lehet a szorongás. Olykor ez az állapot elviselhetetlenné válik, oldására alkohol- vagy gyógyszer- (nyugtató, altató), illetve kábítószer-fogyasztóvá válik a beteg. Az elviselhetetlen feszültség akár öngyilkosságba is kergetheti a szenvedő embert. A szorongásos betegségek egyik jellegzetes megnyilvánulása a pánikállapot. Ekkor a szorongás rohamokban tör rá az egyénre. Váratlanul, drámai hevességgel jön. Az egyén úgy érzi, azonnal megfullad, nem kap levegőt, mintha valamilyen láthatatlan kéz markolná a torkát, a szíve olyan hevesen dobog, hogy majdnem kiugrik a helyéből, egész testében reszket, hideg verejték önti el, vagy éppen kipirul. Úgy érzi, azonnal meghal, mégis attól retteg, hogy nem tud uralkodni cselekedetein, s azonnal megőrül. A roham néhány perctől fél óráig tarthat. Lezajlása után az egyén kimerültnek érzi magát. Napok múlva is attól retteg, hogy ez a szörnyűség megismétlődik. Ezek a rohamok ahhoz vezethetnek, hogy az egyén nem mer a lakásból kimozdulni. Még kísérővel sem mer tömegbe menni, mert attól fél, hogy a roham megismétlődik, s ő ott hal meg, nem lesz, aki segítsen rajta. Ezt az állapotot nevezik tériszonynak, tömegiszonynak, szakkifejezéssel agorafóbiá- nak. Mi a megoldás? Mindennapos feszültségekkel próbáljunk a józan ész szabályai szerint szembesülni. Ne söpörjük a szőnyeg alá a feszítő gondokat, inkább elsősorban családi körben próbáljuk a lehetőségeinket feltérképezni. Igyekezzünk a legkisebb megterhelést jelentő megoldást megtalálni! (Például'a beteg gyerekkel az első napokban otthon maradni, utána valamelyik családtagot megkérni, akiben megbízunk. Manapság minden családban akad munkanélküli vagy nyugdíjas, akinek van ideje.) Kerüljük a túlzott élvezetiszer-fogyasztást, mert bármelyik szorongásfokozó hatást eredményezhet, még akkor is, ha kezdetben nyugtatónak tűnik. Súlyosabb esetben keressünk fel szakembert (pszichológus, pszichiáter). Minél előbb fordulunk szakmai segítségért, annál hamarabb és nagyobb eredménnyel járhat a kezelés. Soha nem szabad feladni a reményt, mert a jelenleg rendelkezésre álló gyógymódok évekig tartó betegségekben is segíthetnek. Tavaszi frizuradivat Mint minden, úgy a frizuradivat is évről évre változik. Vannak, akik a hosszú hajat dicsérik, mások viszont a köny- nyen kezelhető, rövid hajviseletet részesítik előnyben. —Hogyan lehetünk hódítók? — erre a kérdésre Babosné Májer Lívia adta meg a választ. — Elsősorban egyéni ízlés kérdése, ki milyen modellt választ magának. Emellett persze nem árt azzal is tisztában lenni, mi áll jól arcvonásainkhoz. Nézzük meg először, mit készíthetünk otthon a tükör előtt gyorsan rövid hajból. Csibészes lesz a frizura, ha bedörzsöljük fixáló habbal a hajat, és kezünket fésűnek háználva kezdjük meg a szárítást. A hajtövektől felfelé húzzuk ujjainkat, így a szárítás végére sündisznótüske- ként meredeznek majd felfelé a tincsek. Hasonlóan tépettnek hat a hajunk akkor is, ha a lépcsőzetesen vágott nedves hajra teszünk fixálót, és fejünket lehajtva hátulról előreszárítjuk a frizurát. Ez leginkább nyakközépig érő hajból valósítható meg. Még mindig nagy divat a hagyományos apródfrizura. Ezt általában dús hajból vágjuk úgy, hogy a középválaszték megnövesztjük. A se rövid, se hosszú frizura sokak szerint rendetlenül hat. Ezt ellensúlyozhatjuk, ha a frufrut is elválasztjuk középen, és a nedves hajat nagy körkefével tincsenként haladva beszárítjuk. Vállig érő hajból is fésülhetünk egyszerű, mégis mutatós frizurát. A nedves tincseket tövüknél körkefével megemeljük, és befelé, míg végüket kifelé szárítjuk. összesodorjuk, és a fejtetőn, illetve a tarkón megtűzzük hajcsattal. Befejezésül fogadjanak el egy jó tanácsot a hosszú hajú hölgyek. Érdemes minden hónapban levágni a tincsekből egy-másfél centit, mert ezzel nemcsak a haj növekedését gyorsítjuk, de a csúnyán megtöredezett hajvégektől is megszabadulhatunk. marad, csak kétoldalt kell cak- kosra vágni néhány tincset. Tapasztalatom szerint akkor van a legtöbb gond egy hajjal, amikor elhatározzuk, hogy Hosszú hajból — legalábbis számomra — a legkönnyebben a következő konty készíthető el. Az egymástól elválasztott tincseket egyenként Fotó: Harascsák Mi kerül a kosárba? A friss élelmiszer nemcsak ízletesebb, mint a hosszabb ideje tárolt, hanem több benne a tápanyag is, szebb és könnyebb feldolgozni. A kezdő háziasszonyoknak szeretnénk segíteni, mikor gondolatban kezünkbe vesz- szük a bevásárlókosarat, és végignézzük egy élelmiszer- üzlet választékát. Álljunk meg először a húsospult előtt. A friss hal bőre világos, fényes és síkos, szeme világos és dülledt, a test körvonala határozott. A szárnyasok és vadak lába hajlékony, a mellcsont puha, a mell pedig húsos és világos. A friss marhahús sötétvörös, a borjú- és sertéshús halvány rózsaszín. A zöldségesstand salátái legyenek világoszöldek, barna szél és folt nélkül. A friss karfiol, kelbimbó és brokkoli zárt és szilárd. A póréhagyma szára hosszú és fehér, a gyökérzöldségek kemények. A retek és a paradicsom piros, ránc és foltok nélküli. A friss gomba kemény, száraz és nem síkos. A meggy, a cseresznye, a szilva és az őszibarack érett formában kemény ugyan, de felületük puhán enged a nyomásnak. Színük világos, héjuk fényes és sértetlen. Az érett banán héja világossárga, apró barna foltokkal. A zöld banán éretlen, a barna, puha pedig túlérett. Az ananász kemény és illatos, mindenhol ép. A szőlőszemek fényesek, világosak és kemények. A jó minőségű szárított hüvelyesek magvai világosak és kemények, semmiképpen nem ráncosak. A szárított gyümölcs rugalmas és puha, nem kemény vagy rágós. Egyes aszalt gyümölcsök, mint például a sárgabarack, mindig száraznak néznek ki. Bármit veszünk, feltétlenül olvassuk el az élelmiszerre ragasztott címkét. Ebből nemcsak azt tudhatjuk meg, mit teszünk kosarunkba, de azt is, hogy meddig tartható el, mi az összetétele és mennyibe kerül. A Hétvége-oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea