Új Kelet, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám9

1996-03-09 / 59. szám

UJ KELET A szakember a kormánydöntésről Fogatlan magyarok? Munkatársunktól Ismeretes a közelmúltbeli kormánydöntés, mely szerint a társadalombiztosítás csak a foghúzást fizette volna, a fog­tömést és -pótlást már a be­tegnek kell megfizetnie. Vár­ható volt ennek következté­ben, hogy sokan, akiknek még helyrehozható lett volna a foguk, pénz híján inkább kihúzatták volna. Aztán eb­ben az évben a kormány még­is úgy döntött, támogatni kel­lene a közpénzből a fogak megmentését eredményező néhány fogtechnikai beavat­kozást. A kialakult helyzetről és a várható lehetőségekről érdeklődtünk Tóthné Báthori Beatrix nyírbátori fogtechni­kustól. — Állítólag áprilisban lesz döntés az ügyben. Én már nem bízom a kormányban. Még nézni is rossz az egészet. Tudja, nyolcvannégyben érettségiztem, két év múlva már megvolt a fogtechnikusi végzettségem is. A debrece­ni klinikán van egy roko­nunk, ott láttam még diákként a fogtechnikusi munkát, az­tán megszerettem, mert ez olyan, mint a művészet. Szin­te újjávarázsolja az emberek arcát a szépen elkészített pót­fog. Esztétikai jelentősége van. Amióta ezt a hivatást választottam, szakmai „árta­lomként” az utcán, az üzle­tekben, utazáskor is észreve- szem, hogy kinek mi a baj a fogazatával. Mostanában kel­lemetlen érzés látni a sok fo­gatlan embert. — A fogpótlás talán még­sem a kormány feladata. — Arra hivatkoznak a be­tegek, miért fizették ők évti­zedekig a társadalombiztosí­tási járulékot, ha nem kapnak érte semmit. Ne felejtsük el, ebben az országban közel öt­ven évig ingyenes volt a be­tegellátás, az embereknek volt munkahelyük, fizették az úgynevezett sztk-járulékot. Most ezt minden átmenet nél- kül akarják megszüntetni, miközben rengeteg a munka- nélküli, de az, akinek van munkája, sem keres eleget. A tb-járulékot fizetni kell, de úgy érzik, semmit nem kap­nak érte. —Még egy fogtömést sem! — A fogtömés a fogorvos­ok feladata, nem a fogtech­nikusoké. Azonban ők is pa­naszkodnak, hogy üres a ren­delő, inkább kihúzatják az emberek a még megmenthe­tő fogaikat is, mert nincs pén­zük a javításra vagy a pótlás­ra. Ahhoz, hogy ne legyünk fogatlan nemzet, vagy meg sem kellett volna hozni a hi­bás döntést a kormánynak, vagy már régen korrigálnia kellett volna lépését. Ma már egy javításra is azt mondják az emberek, ha kimondom az ötszáz forintos árát ennek a munkának, hogy inkább vár­nak pár hetet, amíg lesz pén­zük. — Mi az a fogjavítás? — Ez az én munkám: az orvos által levett minta alap­ján a fogkoronázáshoz, a -pótláshoz elkészítem a szük­séges pótlást vagy végső eset­ben a teljes betétet. Az em­bereknek szükségük van erre, rengeteg munkám volt koráb­ban, de most már csak arra várok a betegekkel együtt, hogy a kormány döntése megváltoztassa a maga te­remtette lehetetlen állapotot. Bukott az orgazda F. A. (Új Kelet) A napkori és besenyődi tizenévesekből álló rablóban­dának emlékezetes marad február 14. Ekkor véget ért egy fejezet az életükben. Le­buktak. A napkori általános iskolát még kifosztották, de a lopott holmi orgazdája őket is magával „rántotta”, akinek lakásán egy teherautóra való holmit foglaltak le. A díszes társaság nem merészkedett messze. Napkoron és Besenyődön kívül csak a leveleki tó partjára ugrottak át portyázni az ott lévő ví- kendházakba. A listájukon szerepel az említett napkori iskola, a besenyődi ABC, óvoda, több hétvégi ház és lakás. Vittek mindent, ami mozdítható volt. Műszaki berendezéseket, használati tárgyakat, de eltoltak 6—8 kerékpárt is. Az orgazda jól járt velük. Volt úgy, hogy egy 200 ezer forint értékű zsákmányt 25 ezer forintért vett meg tőlük, egy 40 ezer forintot érő rotációs kapáért 3 ezer forintot adott. Arra is fény derült, hogy a besenyődi ABC-t az üzlet­vezető megbízásából törték fel. A vezető ugyanis rend­szeresen „hozzányúlt” a be­vételhez, és a leltár előtt mindig szólt a fiúknak, hogy „piszkálják” meg a készletet. Ilyenkor nem vittek el sem­mit. Az üzletvezető bediktál­ta azt a kárt, amit ő korábban már zsebre tett. Két ilyen eset fordult elő, és az okozott kár, több mint félmillió forint volt. A kis csapat jutalmul 30 ezer forint értékben bevásá­rolhatott... Az eddigi vizsgá­lat szerint a már 40 rendbeli betöréses lopás felderítése után a kár meghaladja az egymillió forintot. Megyénk életéből 1996. március 9., szombat Senki nem szavazott ellene, mégis megbuktatták Avatatlan kezekben az egészség(ügy)ünk?! Nemrégiben tárgyalta a nyíregyházi képviselő-testület egészségügyi bizottsága a megyeszékhely ügyeleti rendszerének átszervezéséről szóló beadványt. Mint ismert dr. Takács Zoltán, a Mediker Bt. vezetője felaján­lotta; a speciálisan erre a célra felszerelt sürgősségi betegellátó gépkocsijával átvállalná az ügyeleti időben a házhoz járást. A rohamkocsi színvonalával felszerelt gépkocsin, szakápolói képesítéssel rendelkező gépkocsivezető és oxyológus, belgyógyász vagy inten­zív terápiás szakorvos teljesítene szolgálatot. A vállal­kozó háziorvosok túlnyomó többsége örömmel venné a segítséget, a sürgősségi betegellátó osztály főorvosa támogatólag nyilatkozott, a Népjóléti Minisztérium pe­dig referenciahelynek tekintené Nyíregyházát. Ennek ellenére többen megkérdőjelezték magát a kezdeménye­zést, végül az illetékesek úgy határoztak, döntsön az ügyben az egészségügyi bizottság. Dr. Soltész Jánost, a bizottság elnökét kérdeztük meg, hogy mi történt az ülésen. Úri Mariann (Új Kelet) — Részletesen megtárgyal­tuk a dolgot az igen hosszú, öt­órás bizottsági ülésen. Sikerült nagyrészt összegezni a Me­diker Bt. javaslata mellett és ellene elhangzott érveket. Mel­lette szól, hogy a megyeszék­helyen azokban az esetekben, amikor életmentésről van szó, az ő munkája és technikai hát­tere mellett a mostaninál jóval magasabb szinten történne az ellátás. Azt az anyagi többletet, ami a gépkocsi rendszerbe ál­lításával járna, könnyedén ki­gazdálkodnánk. A felnőtteket gyógyító háziorvosok körében az a lobbi volt erősebb, hogy igenis vegyen részt a Mediker Bt. az ügyelet ellátásában, de a gyermekorvosok nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor a próbaüzemen ta­pasztaltak alapján több kérdés is felmerült bennük. Egyrészt azon a hétvégén mindössze két olyan esethez kellett kimenni­ük, amikor ténylegesen élet­mentésről volt szó, másrészt pedig a kolléga azt ígérte, hogy az ügyeletet olyan orvosokkal oldja meg, akik szaktudásuk révén többet nyújthatnak a be­tegeknek. Véleményünk szerint ez a kitétel csak részben való­sult meg. Ennek ellenére a bi­zottság négy orvos tagja a rend­szerbe állítás mellett szavazott, de a nem szakmabelieket nem sikerült maradéktalanul meg­győzni arról, hogy a városnak szüksége van erre a szolgálta­tásra. Ok tartózkodtak. — Ennek alapján úgy tűnik, hogy Nyíregyházán nem a szak­mabeliek, nem az orvosok dön­tenek a város egészségügyé­ről... Nem furcsa? — Sajnos valóban ez a fur­csa helyzet állt most elő, ehhez nem tudok többet hozzáfűzni. — Ón régebben is támogat­ta, és a szavazáskor is mellette voksolt, mi a helyzet most? — Továbbra is jónak, támo­gatandónak tartom. A további­akban is keresni fogjuk a meg­oldást, hogyan lehet beilleszte­ni a mostani ügyeleti rendszer­be, de azt hiszem egy éven be­lül nem érdemes újra felvetni az ügyet, mert komolytalannak tűnne a bizottság az emberek szemében... Dr. Dohai Csilla, a Magyar Orvosi Kamara nyíregyházi szervezetének alelnöke, a házi­orvosok képviselőjeként volt jelen. — Az ülésen tanácskozási L _ - v. Dr. Dobai Csilla joggal vettem részt, szavazati jogom nincs. Nem igazán értet­tem a bizottság döntését, egy­szerűen nem találok rá magya­rázatot. A szakmai szemponto­kat nézve a Mediker Bt. által felajánlott rendszer minden­képpen előrelépést jelentene. A háziorvosok tudják ezt, ezért is „szavaztak” mellette a kérdő­íven. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy a bt. által nyújtott szolgáltatás a há­ziorvosok ügyeleti pénzének rovására finanszírozható — a tb-nek és az önkormányzatnak egy plusz fillérjébe nem kerül­ne — ezzel együtt is vállaltuk volna a rendszerbe állítást. Fél­re ne értse! Szó nincs arról, hogy mi ki akarunk lépni az ügyeletből, de nagyon jó len­ne, ha igénybe vehetnénk ezt a konzultatív szakmai segítséget. Véleményem szerint a lakosság érdekeit sérti ez a döntés. Egyébként én azt sem értem, hogy miért kellett ezt az ügyet bevinni a bizottság elé, hiszen a háziorvosokra bízták az ügyele­tet, talán a minket érintő kérdé­sekben nekünk kellene dönteni... Dr. Bartha Tibor, az alapel­látási igazgatóság orvos-igaz­gatója: — A háziorvosi ügyelet gya­Dr. Soltész János korlatilag a háziorvosi szolgá­lat folytatása. Ügyeleti időben is ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, mint nappal. Ez pedig nem más mint a ren­delőben megjelent betegek, il­letve a fekvőbetegek ellátása. Ezzel szemben a mentésügy az Országos Mentőszervezet dol­ga. Úgy gondolom, ennek a szolgáltatásnak oda kellene be­kapcsolódnia. A finanszírozást tekintve is két külön dologról van szó, hi­szen 1997-től a mentést az Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszírozza, állami fel­adat lesz. Ugyanakkor tovább­ra is a MEP kezében marad a háziorvosi ellátás és az ügye­let. Ami miatt támogatandó az elképzelés, az az, hogy hazánk­ban és Nyíregyházán is az OMSZ pénztelensége miatt nem megnyugtató a mentés­ügy. Ennek erősítésére, akár más forrásokból is, több pénz szükséges. Elképzelhető lenne, hogy a környező települések önkor­mányzatai összefognának, és akkor a mentőszervezet mellett, annak erősítésére rendszerbe lehetne állítani a Mediker Bt. által felajánlott gépkocsit. Egyébként amiről Takács dok­tor beszél, az nem háziorvosi feladat, hanem sürgősségi ellá­tás. Dr. Takács Zoltán, mentő­orvos, a Mediker Bt. ügy­vezetője: — A döntés ismert... Az ál­talam javasolt rendszert úgy si­került a bizottságban ülő kép­viselőknek megbuktatniuk, hogy senki nem szavazott elle­ne. Tették mindezt annak tuda­tában, hogy a háziorvosok 91 százalékban már megszavaz­ták. A Népjóléti Minisztérium, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi vezetője, és a sürgősségi osz­tály vezetője is úgy nyilatko­zott, hogy a jelenlegi rendszer­nél jobb, szükség van rá. A hoz­zám intézett kérdésekből kide­rült, hogy a képviselők egy ré­sze nem tanulmányozta kellően a számukra átnyújtott anyagot. A képviselők azt a változa­tot utasították el, mely szerint a Mediker Bt. ellátná a hétvégi ügyeleti időben a házhoz járást oly módon, hogy szolgálatban tartja saját, jól felszerelt gépko­csiját és egy szakorvost, illetve egy szakápoló gépkocsivezetőt. Ezért a szolgáltatásért a bt. sem­milyen díjazást nem kap, csu­pán az orvos és az ápoló bérét fizeti az alapellátási igazgató­ság. Mindez egy fél év pró­baidőre vonatkozott volna. A gyermekorvosi ügyeleti rend­szerrel mi korábban sem akar­tunk foglalkozni, és ez a válto­zat sem érintette volna. Véleményünk szerint a gyó­gyítás, az emberi élet mentése nem lehetne anyagi kérdés. Saj­nos ma, Magyarországon az. Ezért különösen érthetetlen a velünk szembeni eljárás, mivel rendszerünk úgy kínálja a jobb ellátást, hogy az senkinek nem kerül egy forintjába sem, csu­pán a jelenleg az alapellátásnál rendelkezésre álló 20 forint/fő/ hónap finanszírozás hatéko­nyabb felhasználását javasolja. Vecsésen, február elsejétől az általunk javasolt módon műkö­dik az ügyelet mindenki legna­gyobb megelégedésére. Ott si­került leküzdenünk azokat a presztízsgátakat, melyek a mes­terséges határokat meghúzzák. Továbbra is állítjuk, hogy az alapellátásban dolgozó kollé­gáknak, a mentőszolgálatnak és a sürgősségi osztálynak együtt, egymásra támaszkodva kell dolgoznia. Nem a diagnózist, nem a feladatot kellene látni, hanem a beteg embert. Sírig tartsd a pofád! Palotai István Elnézést kérek Csörsz István remekírótól, hogy könyvé­nek címét eme tárca címévé degradáltam, de kifejezőbbet nem találván, kénytelen voltam vele. Arról volna szó, hogy egyes cégvezetők a „ vállalati és dol­gozói tolerancia” olyan fokát várják el alkalmazottaiktól, hogy az már nem is az, aminek vélik, hanem egész egyszerűen cinkosság. Na már most. Cinkosa csak vétkesnek lehet, a vétek pedig, amint az köztudott—nem más, mint büntetőjogi kategória. Szépen púderezve... A dolgozó—ismervén a góré minden emberi (és embertelen) gyengéjét — önnön munkájá­nak védelme érdekében tartja a pofáját. Hallgat a közpénzek torkokon való leöntéséről, a kisebb-nagyobb stiklikről, me­lyek — természetesen — „ csak azért léteznek, hogy a dolgozók menjenek”, és szemet huny afe­lett is, ami „csak úgy” csípi. A szemét. Ennek a dolgozói toleranci­ának azonban általában ára van! „Joggal" várja el ugyan­is minden „toleráns”, hogy vele, az ő apró-cseprő igényei­vel szemben toleráns legyen a góré. Persze ennek vannak el­várási fokozatai. Kevés vaj; aprócska elvásárok—több vaj; jobb anyagi kenés -— vaj a va­jon; jó bér, vállalati „bebeto- nozottság”, plusz logikusan el­várható törvényes támogatás! Nagyon nagy marha az a főnök, aki ezt a „szabályt” nem tartja be! Túlbecsülvén az ál­tala nyújtott munkakönyvi be­jegyzést, elfelejti, hogy minden­nek megvan a maga ára. A toleranciát el lehet várni tisztesség és fizetség nélkül, a cinkosság azonban pénzbe ke­rül! Sőt, egy kis viszontcin- kosságba... Egyébként hogy le­hetne „jogosan elvárni” a bűn- segédi bűnrészesség vállalása­it. A becsapott cinkos egy meg- semmisíthetetlen időzített bom­ba. Ilyen világot élünk. Ilyen mocskos világot. József Attila szavaival élve; „fortélyos féle­lem igazgat minket”. De titeket is! Azt javaslom tehát, hogy tart­suk be a szabályokat, még mielőtt betartatják velünk. A jogszabályok betartásával kéne kezdeni. Akkor félni sem kell, és fizetni sem. Annyit...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom