Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
UJ KELET Baktalórántháza 1996. február 1., csütörtök 9 Függőben az elfekvő helyzete A tüdőgondozó megszűnése előtt már jó ideje üresen állt a város más pontján lévő szociális elfekvő épülete, ami hosszú éveken át nagyon sok idős embernek volt utolsó menedéke. A fénykorában impozáns épület jelenleg is üres, az idő múlása csak ront az állapotán. Ezen szeretnének változtatni a város vezetői, amikor kérelmet nyújtottak be a tulajdonoshoz, a megyei önkormányzathoz, azzal a szándékkal, hogy közcélra megszerezzék az épületet. Az ár megállapításánál kérték, vegyék figyelembe jelenlegi műszaki állapotát. Az előzetes tárgyalások után közel áll a két testület ahhoz, hogy az egyezség létrejöjjön. A megye egy jelképes összegért — 400 ezer forintért — hajlandó átadni az épületet, de van egy-két feltétele. Nos, a probléma itt kezdődött. Egy feltétel még elviselhető — gondolták a bak- taiak, de a második már fejtörtést okoz. Mi az első? A megye átadja az ingatlant, de a város még két évig működteti a két középfokú oktatási intézményt, addig nem adja vissza a megyének. Rövid gondolkodás után a város vezetői ezt a feltételt elfogadták, és már dörzsölték a markukat, hogy jó fogást csináltak. Ám váratlanul újabb feltételt szabtak a megyeházán. „Vihetik” az épületet, de a négy éve keservesen kialakított rendőrőrsöt a mostani helyéről költöztessék el. Hogy miért? Ennek is megvan az oka és magyarázata. A rendőrőrs épülete is megyei tulajdonban van, és ott egy gyermekintézet működik, aminek a bővítése nagyon időszerű lenne. Szeretnék a helyek számát növelni, de az csak úgy lehetséges, ha a rendőrség kiköltözik. Most előállt a patthelyzet. A városnak továbbra is szüksége lenne az épületre. Tervezik, hogy odaköltözne a hivatal, és annak helyén végre kialakíthatnának egy szociális otthont. Azzal is tisztában vannak, hogy nem kevés pénzbe kerülne a rendbetétele, és pont emiatt már nem tudják felvállalni a rendőrség dolgát. Alku alkut követ, de egyelőre nincs megoldás. A maga módján mindenkinek igaza van. A megye szeretne egyszerre több gondot megoldani, hiszen lehetőségeik is végesek. Az is jogos, hogy bővítsék a gyerekintézetet, sajnos az is kell. A város is szeretne boldogulni, de most a rendőrség áthelyezése meghaladja az erejüket. Pedig a rendőrség is nagyon fontos, és az is, hogy megfelelő körülmények között végezze a munkáját. Keresni kellene a megoldást. Például van egy régi terv, miszerint összevonják a két óvodát, ott felszabadul egy épület. Azzal is lehet számolni, hogy a Belügyminisztérium is adhat támogatást. így nem biztos, hogy a terhek csak a városra hárulnának. Végül az sem utolsó szempont, hogy ezelőtt tíz évvel, amikor először felmerült a település vezetői részéről a gondolat, hogy megszerzik az elfekvő épületét, 45 millió forint lett volna az ára! Most meg 400 ezer forintért kapnák meg! Az igaz, hogy költeni kell rá, de jól szervezetten, a közhasznú munkások bevonásával megoldható lenne a felújítás. A városlakó szerint A sűrű hóesésben a város központjában járókelőket szólítottunk meg, és három kérdést tettünk fel nekik: 1., Mennyire tartja tisztának vagy éppen szemetesnek a város központját? 2., Van-e tudomása a készülő állattartási rendeletről? 3., Hosszúnak tűnik-e az idei tél? íme, hárman a válaszadók közül: GÁL DÁNIELNÉ ÉS NAGY GÉZÁNÉ: 1. Szemetesnek tűnik a városközpont. Sok a nemtörődöm ember. Hiába rakták ki az utcai szemétgyűjtőket, mégsem abba dobálják a hulladékot, hanem ahol éppen kedvük tartja. 2. Nem tudunk róla. 3. Hidegebb és hosszabb az idei tél, ráadásul sokkal csapadékosabb is. Az elmúlt év hasonló időszakában nem hullott ennyi hó, és nem volt ennyire tartós a kemény fagy. Több tüzelő kellett, és most sokkal drágább is, mint tavaly volt. M. CS.: 1. Most nem látszik, hogy mennyire szemetes is a város, mert eltakarja a hó. Különösen Egyeztetik a malmok az ármozgást Van elegendő alapanyag az új búzáig A jó kenyérnek való gabona legfőbb ismérve a sikértartalom: minél magasabb ez a szám, annál ízletesebb pékárut lehet készíteni. Tudják ezt a molnárok is, és igyekeznek minél jobb búzát beszerezni, hogy kelendőbb legyen a lisztjük. Ebben a minőségi kihívásban jól megállja a helyét a Bakta Malom Kft. Jánvári Tibor ügyvezető igazgatót a privatizálás utáni időszakról kérdeztük. — Mikor és hogyan vették át a malmot? — 1993-ban üzemképes állapotban vette át a kft. a malmot. Nem volt ismeretlen, mert korábban is én voltam a vezetője. — Másképpen kellett termelni, mint azelőtt? — Korábban biztosak voltak a piacaink. A demecseri keményítőgyárat láttuk el ipari liszttel. A demecseri gyár átalakulása miatt érzékenyen érintett bennünket a piacvesztés. Hamar be kellett látnunk, hogy csak nagyon jó minőségű termékkel lehet talpon maradni. Az ipari liszt előállítása nem kívánt olyan technológiai fegyelmet, mint az étkezési liszté. Szerencsére hamar átálltunk az étkezési búza feldolgozására, és jó minőséggel belföldön és külföldön is piacokat tudtunk szerezni. — Megyén belül hova szállítanak lisztet? — Jánkmajtistól egészen Tiszalökig találhatók olyan pékségek, amelyek a mi lisztünkből sütik a kenyeret. Külföldön főként Belorussziába viszünk nagyobb mennyiségben, de egy kevés tételt Romániában is vásárolnak tőlünk. — Mennyi búzát tudnak feldolgozni egy évben? — Ezerhatszáz vagont, ez 16 000 tonnának felel meg. Ehhez hétköznap három műszakban kell dolgoznunk, de az exportmegrendelések miatt a hétvégi műszakot is meg kellett szerveznünk. — Mi a jó liszt ismén’e? — Az étkezési búzát leginkább a sikértartalma jellemzi. Tíz évvel ezelőtt még a 27-es minőségű is jól eladható volt. Ma már harmincas számú alatt szóba sem állnak az emberrel. — Az exportpiacok megnyitása után alaposan felszökött a búza ára, és mindenki igyekezett eladni a terményét annak, aki többet fizet érte. Van-e elegendő alapanyaga a malomnak? — Az új búza aratásáig van elegendő gabonánk. Ezt a mennyiséget a telepen be is tároltuk. Felkészültünk az idei esztendőre, a felvásárlásra, és az előszerződések nyolcvan százalékát már meg is kötöttük. A felvásárlási árakat a mindenkori piaci, napi árnak megfelelően kötöttük le. Ez kedvezőbb a termelőknek, de mi szeretnénk hosszú távon megtartani az ügyfeleinket. Indokolt esetben lehetőséget adunk a termelőknek az előfinanszírozásra, így lesz elegendő pénzük műtrágyára, permetszerre. A búza kifizetésekor, természetesen, az előleget levonjuk a gabona vételárából. Az előfinanszírozás azért lényeges, mert vannak olyan téeszek, amelyeknek ez létkérdés. Nekünk nem érdekünk, hogy ezek a beszállítóink tönkremenjenek. — Mennyire éles a konkurenciaharc a malmok között a megyében? — Korábban nagy volt az árverseny a malmok között, egymás ellen licitáltak. Ez mára megszűnt. Most már minden ármozgást előre egyeztetünk. A kultúra hírei — A millecentenárium tiszteletére 21 történelmi zászló hasonmását készítik el a városban működő termelőüzemek, pártok és egyházak. Mindegyik szervezet, intézmény, cég, közösség egy-egy zászló elkészíttetésének költségét vállalta magára. — Január 29-étől (ezen a héten) egy hétig 25, határon túli magyar iskolaigazgatóhelyettes szakmai gyakorlaton vesz részt a városban. A továbbképzésnek a regionális központ ad helyet. — Az ezeréves magyar iskolai oktatás megünneplésére a határon túli magyar nyelvű oktatási intézmények tanulói részére irodalmi vetélkedőt szerveznek a közeljövőben. A versenyzők honfoglaláskori legendákkal, mondákkal és jelmezes előadásokkal nevezhetnek a versenyre. A rendezvényt a Magyarok Világszövetsége és a kárpátaljai nagyberegi általános iskola patronálja. — Hatvanöt éve egyesült Nyírbakta és Lórántháza. Ebből az alkalomból alkotótábort tartanak meghívott szobrász- művészeknek. Az alkotók műveit a város közterein állítják majd fel. A tábor folytatása az elmúlt évi művésztelepi kezdeményezésnek. Tavaly festőművészek voltak egy hónapig a város vendégei. — A Reguly Antal Általános Iskola tanárai és diákjai névadójukra emlékeznek a március 11-től 17-ig tartó rendezvénysorozaton. Erre az alkalomra meghívják a budapesti Szent István Gimnázium •színjátszókörét. a központban kerget a szél sok csokoládéspapírt és tejeszacskót. Egy városnak az is megadja a rangját, hogy mennyire kulturáltak a lakói. 2. Tavaly tavasszal készítettek egy felmérést erről. Összeírták minden portán, hogy hány állatot tartanak, és milyen módon helyezik el azokat. Nem tudom, mit fog tartalmazni a készülő állattartási rendelet, de nem lenne jó, ha ismét visz- szajönnénak az ötvenes évek. Akárhogy is fogják szigorítani, a saját céljára mindenki fel fogja nevelni a jószágot. 3. Nem a mostani tél a szokatlan, hanem az elmúlt években volt az átlagostól enyhébb az időjárás. Kell ez a sok hó a földekre, mert majd nyáron kevesebb lesz az aszálykor. A hótakaró megvédi a vetést, és a levegő sem hűl le ilyenkor annyira. A gázszámlán nem vettük eddig észre, hogy olyan sokkal többet kellene fizetni. KÓCS SAROLTA: 1. Változó a kép. Néha az általános iskolásokat szokták beszervezni utcai szemétgyűjtésre. Kevés szemetesedényt raktak ki a járdák mellé, több kellene. 2. Nincs információm róla. Engem nem nagyon érint amúgy sem, mert haszonállatot nem tartok, csak kutyám meg macskám van otthon. 3. Nem ette meg a kutya a telet. Most van itt az ideje a hóesésnek, csak nehogy még áprilisban is havazzon. Remélem, egy hónap múlva már jön az igazi tavasz. Három éve fűtünk gázzal, de nem tapasztaltuk, hogy olyan sokkal többet fogyasztanánk, mint az elmúlt években. A piacgazdaság a családokért Nehezebb év következik Egy önkormányzat sem dicsekszik azzal, hogy a gazdálkodás szempontjából könnyű lett volna az 1995-ös év. Az előző évek fejlesztései, beruházásai után nagy „csend” következett. Mindenki próbálta átvészelni a nehéz esztendőt, de a kilátások erre az évre sem valami biztatóak, bár néhány helyen — a lehetőségektől függően — előfordulhat újabb infrastruktúrafejlesztés. Miként volt ez Baktaló- rántházán? Az újabb önkormányzati ciklus első évéről és az 1996-os év lehetőségeiről Vida Károly polgármester beszélt. — Az önkormányzat költségvetési lehetőségeit huzamosabb időn keresztül vizsgálva bebizonyosodott, hogy nem tudunk annyi bevételre szert tenni, mint ami az intézményhálózat zavartalan működéséhez szükséges. A korábbi években ezt figyelembe vette az illetékes minisztérium, és mint önhibáján kívül nehéz helyzetbe került településnek többlettámogatást adott. Azonban a támogatás megszűnt, így az ’95- ös év már eleve mintegy 70 milliós forráshiánnyal indult. A hiány részbeni felszámolása miatt pályázatokat készítettünk, de eredménytelenül. A legszomorúbb, hogy a megyei szinten is megalapozottnak és színvonalasnak ítélt pályamunkánk a fiókban maradt vagy nem került a támogatottak közé. Az igazi okokat nem tudjuk, mert a mai napig sem kaptunk rá választ. Mindezek ellenére a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy az elmúlt évet ki tudtuk gazdálkodni és komolyabb sérülések nélkül átvészeltük. A folyamatban lévő fejlesztéseket befejeztük, Ilyen volt például a szilárd burkolatú utak továbbépítése, így ma már a belterületen lévő utak 90 százaléka pormentes. Más lehetőségeinket hátrányosan befolyásolta az említett költségvetési hiány. A takarékosságra ebben az évben is törekednünk kell. Településünk sajátos helyzetben van, mert .nincs jelentősebb gazdasági üzemünk, vállalkozói rétegünk, így a lakosság életszínvonalát a foglalkoztatással egyelőre nem tudjuk fellendíteni. Ugyanakkor a kiadások között a jelentős térségi feladatok költségei is megjelennek. De nem az a dolgunk, hogy keseregjünk és panaszkodjunk. Az adott lehetőségeket kihasználva megpróbálunk ésszerűen gazdálkodni. Terveink között szerepel, hogy még ebben az évben megvalósítjuk a szennyvízberuházást. A következő hónapokban kiderül, hogy a kórház megszűnése után üresen maradt épületet meg tudjuk-e szerezni vagy nem. Évek óta fontolgatjuk, de most már időszerű, hogy a két óvodát összevonjuk. Sürgősen lépnünk kell a szociális és az idősgondozás megteremtése érdekében is. Most sajnáljuk csak igazán, hogy ezelőtt két évvel a ló- rántházi részen az egyházzal közösen tervezett idősek otthonát nem hoztuk létre. Nagy szükség lenne rá. Reméljük, be fog igazolódni, hogy az egyházi vezetők jobb vagy hasznosabb célokat találtak az akkor általunk felajánlottaknál. Az oldalakat írta: Fekete Tibor és Fullajtár András A fotókat készítette: Bozsó Katalin
