Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
8 1996. február 1., csütörtök Baktalórántháza UJ KELET Még csak négy éve alakult meg a Kökörcsin dal- és néptáncegyüttes, de tagjai máris szép sikert értek el azzal, hogy bejutottak a Kit mit tud? megyei döntőjébe. Titkon azt remélik, hogy sikersorozatuk ezzel még nem ért véget. VAROSRÓL & VAROSRA UJ KELET BAKTALÓRÁNTHAZAN Hírek röviden Az önkormányzat sikeres pályázatot nyújtott be a Héra Alapítványhoz, melynek eredményeként a településen — főleg öregségi nyugdíjjal rendelkezők és nagy- családosok — 496 család több mint 1 millió 700 ezer forint áramdíj-támogatásban részesül április, május és június hónapokban. A családonkénti támogatások ösz- szege változó, ezer forinttól ötezer forintig terjed. A napokban Baktalóránt- házán jártak az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetői. Többek között meglátogatták a szakmunkásképző intézet cigány gazdaasszonyképző tanfolyamát. Eszmecserét folytattak a helyi kisebbségi vezetőkkel is. Végezetül azzal a tapasztalattal távoztak, hogy jó kezdeményezésnek tartják a cigány lakosság átképzőtanfolyamait, aminek folytatásához anyagi támogatást ígértek. Az átképzésekhez kapcsolódó hír, hogy a szakmunkásképző intézet vályogvető és vesszőfonó tanfolyamot is szervez a közeljövőben. A mesterség elsajátítása után megindulhatna a termelés mindkét üzemágban, ugyanis a termékeknek a városban és környékén lenne felvevőpiaca. Az önkormányzat bízik abban, hogy a tanfolyamot a munkaügyi központ is támogatni fogja. A csokis-túrós a sláger mindvégig hűséges is voltam a leményt a receptjéről. Örömszövetkezethez. Négy éve vál- mel teszek eleget az ilyen fel- lalkozóként dolgozom, de most"' kéréseknek. Gombóc Artur nemigen válogatott a csokoládék között. Mindegy volt neki, hogy „kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszúkás csokoládé”, vagy éppen ovális. Ugyanígy vannak a süteményt kedvelők között is, akik mindenevők. Az ínyencek azonban jól megnézik, hol vásárolnak, melyik cukrászdában melyik mester rermekművét kóstolják meg. A cukrászok pedig igyekeznek olyan specialitást kikísérletezni, amit mások még nem sütöttek meg. Baktalórántházán ilyen, helyi specialitásnak számít a csokis-túrós szelet, amelyet Szendrei Mihály mestercukrász alkotott meg. A város neves emberével műhelyében beszélgettünk. —A gyerekek közül sokan— különösen az édesszájúak — kicsi korukban cukrászok szeretnének lenni. Ón mikor adta a fejét erre a hivatásra? — Kiskoromban én sem kedveltem jobban az édességet, mint a többi gyerek. Nem is én választottam magamnak ezt a pályát, hanem édesapám. Ő vendéglátós volt abban az időben Petneházán, és volt az udvarunkban egy cukrászüzem. Valószínűleg emiatt szánta nekem ezt a mesterséget. — Mikor kezdte az inas- éyeket? — 1960-ban került ide, Baktára egy Fenyvesi József nevű cukrász, és akkor kezdődött a városban ennek a szakmának az oktatása. Mi voltunk az első tanulói. Húsz hónapig itt gyakoroltuk a szakmát, majd 16 hónapra Budatétényre helyeztek bennünket. A szakmunkás- vizsgát már ott tettük le. Harmincöt évvel ezelőtt az AFESZ-nél lettem tanuló, és Felkerül a pont az i-re is az ÁFÉSZ-tól bérelem az üzemet. — Egyre kevesebb az emberek pénze. Sajnos egyre többüknek a legalapvetőbb élelmiszerekre is alig jut. Ónok meg- érzik-e ezt a kereslet-visszaesést? — A várost és a környező településeket mi látjuk el süteménnyel. Van egy Barkas kisteherautóm, és azzal ki is szállítjuk a boltokba az árut. Mi is úgy tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a megrendelés. Míg néhány évvel ezelőtt egy családi rendezvényre tálcaszám hordták az édességet, ma inkább megsütik otthon, vagy kevesebbet rendelnek belőle. — Ennyi év után szereti-e még az édességeket? — Azon kívül, hogy megkóstolom, nemigen fogyasztom. Bár van úgy, hogy a hétvégeken megkívánom. Vendégségben a másét megkóstolom. Gyakran a háziasszony megkér, mondjak szakmai véFotó: Bozsó — Önnek van-e saját specialitása? — A csokis-túrós szelet egyedi fejlesztésű termékünk. A napi termelésünknek több mint a fele ez a sütemény. Nagyon megkedvelték a vásárlók. * A másik — igaz, nem a mi találmányunk — az oroszkrém- torta, amivel fogyasztóink nagyon elégedettek. Nagyon nehéz egy-egy új recepthez hozzájutni, mert a cukrászmesterek szakmai „sovinizmusból” féltik találmányukat, és nem szívesen adják azt át másoknak. — A családban örökölte-e valaki a mesterséget? — Senki sem követ a családból a pályán. Gyermekeim jogi és közgazdasági hivatást választottak. Ha majd kiesik a kezemből a habverő, nem a*fiaim veszik fel. Valószínűleg a segédekre marad az üzem. Húsvágó a boncteremből Még nem dőlt el a tüdőgondozó sorsa Legutóbb jó három hónappal ezelőtt, amikor Baktalórántházán járt az Új Kelet, a tüdőgondozóban költözés előtt álltak a betegek, ápolók és az orvosok is. Ennek oka az volt, hogy 49 év eredményes gyógyítómunka után, a múlt év október 31-én a kórház bezárta kapuit. A megyei kórházhoz tartozó intézmény betegeinek nagy részét Nyíregyházán, a Sóstói úti kórházban helyezték el. A krónikus utókezelőn lévő betegeket a vásárosnaményi kórház, illetve az 5. számú belgyógyászat vette át. A pszichiátriai ellátásra szorulóknak is találtak helyet más városokban. így a betegek sorsa rendeződött, ám nem volt ilyen egyszerű a mintegy 140 dolgozó helyzete. Az ápolóknak volt olyan lehetőségük, hogy bejárhatnak Nyíregyházára dolgozni, vagy munkanélkülivé válnak. Nos, legtöbben az utóbbi megoldásra kényszerültek, mert nagyon körülményes lett volna a bejárás. A nyolcórás munkaidőből 12 lett volna, és ennyi időre a legtöbb családanya nem tudta vállalni a távollétet, főleg akinek kiskorú gyereke van. A munka nélkül maradt dolgozók titkon abban reménykedtek, hogy nem fog üresen állni a hatalmas, és csodálatos környezetben lévő épület. Számítottak rá, hogy továbbra is egészségügyi feladatokat fog ellátni, akkor meg szükség lesz a képzett munkaerőre... A városban jártunkkor ismét ellátogattunk a volt kórház épületébe, számítva rá, hogy a további sorsa felől valami konkrétat megtudunk. A pár hónappal ezelőtt még oly forgalmas intézmény teljesen kihalt volt. Csengetésünkre egy biztonsági őr nyitott ajtót, de közölte is velünk, hogy rajta kívül nem találunk senkit. Máshol érdeklődjünk, ha meg akarunk tudni valamit. Közben mécis előkerült egy régi dolgozó, Dani János, aki korábban üzemfenntartási vezető volt. — Ön még itt dolgozik? — Velem együtt még nyolcán maradtunk. Nekünk az a feladatunk, hogy megóvjuk az épületek állapotát. Naponta ellenőrzünk mindent, és fűtünk, mert a mínusz 10—15 fokban milliós károk keletkezhetnek. De így is elég baj, hogy még mindig nincs gazdája az épületnek. — Mit tudnak, milyen sors vár az üresen álló kórház épületére? — Beszélnek az emberek mindenfélét. Sokan nézegették. A legutóbbi hírek szerint gyermekrehabilitációs intézetnek adna otthont, de olyan verzió is volt, hogy szociális otthon lesz. Nekem az a véleményem, hogy az lenne jó, ha továbbra is egészségügyi feladatokat látna el. Hiszen ezt a funkciót töltötte be az épület közel ötven évig. — Mi lett az eszközökkel? — Széthordták innen mindent. A boncteremből még a húsvágó deszkát is elvitték! Fillérekért lehetett hozzájutni fel- szerelési tárgyakhoz, mint például bútorokhoz vagy függönyökhöz. Mi, dolgozók jóformán semmit sem tudtunk jutányosán megvenni. Most üresen áll az épület... Megkerestük Szabados József helyi önkormányzati képviselőt, aki egyben a megyei közgyűlésnek is tagja. — Milyen újabb fejleményről tudja tájékoztatni az újság olvasóit a kórházzal kapcsolatosan? — Még a múlt év november 17-én a megyei közgyűlés úgy foglalt állást, hogy kétféle megoldást tart célszerűnek. Az egyik, hogy a további hasznosítás lehetőségét kell keresni, míg ennek alternatívája az értékesítés volt. Akkor én és képviselőtársaim is tiltakoztunk az eladás ellen. Maradt a továbbhasznosítás. így jelenleg olyan elképzelés van, hogy a Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány gyermekre- habilitációs intézetet hozna létre. Ebben a kérdésben március 31-éig kell dönteni. Én személy szerint bízom abban, hogy ez sikerül, mert erre a célra kiválóan alkalmas az épület és a környezet. Nem utolsósorban, Baktalórántházán és környékén megtalálható a szakképzett ápolószemélyzet is, ők a kórház megszűnése után a felmondási idejüket töltik, vagy már munkanélküliek. Mindenesetre nagyon sokan várják, hogy megnyugtatóan rendeződjön a volt tüdőgondozó további sorsa. Az itt élő embereknek sem mindegy, hogy meddig áll még üresen, és végül milyen funkciót és feladatot fog ellátni... Vetőmagbolti körkép A tél a napokban csikorgatja csak igazán a fogát, de a gondos gazda már most gondol a tavaszra. Akinek egy kevéske pénze van, jó előre beszerzi a vetőmagvakat és a növényvédő szereket, mert olcsóbb biztosan nem lesz. Annak néztünk utána, hogy megindult-e már a tavaszi forgalom a város szakboltjaiban. A Vasboltban, mint egy jó szatócsüzletben, minden kapható, többek között permet- szerek és vetőmagvak is. Az árukészleten látszik, hogy ide többnyire a kiskerttulajdonosok járnak. A magvak és a vegyszerek kis kicsomagolásban sorakoznak a polcokon. A választék elfogadható, a termékek minősége kimondottan jó. Mint az áruház egyik alkalmazottja elmondta; bár a forgalomban érezhető az emberek elszegényedése, de még mindig nem rizikóznak az emberek a vetőmagvak minősége miatt. Inkább a fémzárolt, garantált szaporítóanyagokat veszik, és nem kísérleteznek holmi kézen-kö- zön árusított magvakkal, mégha az olcsóbb is. A rossz szaporítóanyagot is ugyanúgy, drága permetszerrel kell kezelni, és mégis elmarad a remélt termés. A közeli gazdabolton látszik, hogy ezekre a termékekre specializálta magát. A szűk helyiségben minden kapható, amire egy termelőnek szüksége lehet. A pult mögött vevőkre váró fiatal hölgy elmondta; még érezhető a tél jelenléte. Növényvédő szerekből alig adtak el valamit, és vetőmagvakból is csekély a kereslet. Igazából csak február végén lendül majd fel a forgalom. A mezőgazdaság hanyatlása itt mérhető le igazán. A megtermelt zöldségek és gyümölcsök többségét fillérekért vásárolták fel tőlük, és nem maradt pénzük az idei év indítására. A felvásárlási árak még az inflációt sem követik, ugyanakkor a permetszer a többszörösébe kerül. Az egyik legismertebb levéltetű elleni szer a BI—58. Öt évvel ezelőtt 250 forint volt literje, most 1160 forintot kell fizetni érte. Ennyit azért nem romlott a pénz. A forgalom megindulását követően ráadásul még várhatóan további 30 százalékkal emelkednek az árak. Ez már lassan megfizethetetlen. Most van elegendő műtrágya a boltokban, de lehet, hogy hiány lesz belőle az év során. Úgy tudják, hogy az ország három gyára közül csak egy termel. Ha a másik kettőben nem kezdődik el időben a gyártás, nem tudni, hogy elegendő lesz-e a nitrogénműtrágya az idén.
